A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 20. szám - Közszerzemény

A J XVIII. századé, amely a politikai szabadságot hozta meg valamennyien emancipálták az embert, kifejlesztették értelmét, erősbbitették törekvéseit és munkáját az emberi tevékenység különféle mezőin ; megteremték a műveltséget. Ily körülmények között a háborúk lehetetlenek; és ekkor az egyének, vagy népek közötti kérdések eldöntésére a bíróságoknak lehet és kell hivatva lenniök. A következőkben erről fogunk szólani. (Vége köv.) X Közszerzemény. (A házastársak gazdálkodásának hatósági megszakítása esetében.) Irta KOVÁCS BÉLA temesvári kir. ítélőtáblai biró. A közszerzeményi vagyon meghatározásánál előfeltétel : a házasság, ennek hosszabb, vagy rövidebb időn át való fennállása és a házassági életközösség ténye. A házasság megjelöléséhez az általában használatban lévő «törvényes» jelzőt szándékosan mellőzzük, mert a házasság eo ipso törvényes, törvénytelen házasság nincs, a házasságon kivül való életközösség pedig nem házasság, hanem ágyasság. A jelzett előfeltételekből íolyóan rendszerint irányadó a közszerzemény meghatározására nézve, hogy a házasság és házassági életközösség folytonossága meg ne szakadjon, mert a megszakadás ideje alatt a közös szerzés szünetel és a szünetelés időtartama alatt előálló vagyon már nem közszerzemény. További jogszabály, hogy a közszerzeményi vagyon elhatárolása attól a kérdéstől: vajon részt vett-e mind a két házastárs és milyen mérvben a vagyonszerzésre irányuló abban a cselekvőségben, amelynek a közszerzemény az eredménye, mindenkor függetlenül kontemplálandó. Vagyis addig, mig a házasság fennáll, a házastársak mindketteje, vagy csak egyike által fáradozással, munkás iparkodással, takarékoskodó életmóddal s terhes szerződéssel nyert minden vagyon és ennek szaporulata közszerzemény. Ebből a jogi fogalom-meghatározásból következik, hogy a fáradság nélkül, pl. ajándékozásból, örökösödésből és a házastársak valamelyikének ágától származó vagyon, annak kivételével, amelyhez a házastársak velők vérrokonságban nem álló idegentől végrendeleti örökösödés és ajándékozás utján jutottak, nem lehet közszerzemény. Es következik egy jellegző alapvonás, az, hogy a közszerzeményi vagyonra a vérségi kapcsolatnak semminemű ingerentiája nincs. Ezeknek nagy általánosságban való előrebocsájtása után áttérünk a cimben foglalt tétel taglalására, nevezetesen a közszerzeményi vagyonnak arra a különös alakulatára, amely ilyetén minőségében a házastársak közös gazdálkodásának ható- j sági kényszerrel való megszakítására tekintettel döntendő el és amely, mint ebben a vonatkozásban a közzétett judikaturában tudomásunk szerint eddigelé páratlanul álló peres vitás kérdés, kiválóan, aktuális. A jogeset ez: H. G.-né házassági bontó keresetet indít férje H. G. OG 155 ellen az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és d) pontja alapján azért, mert alperes férj az 1862-ben történt házassági egybekelésük 25-ik évében, 1887-ben emberölés büntette miatt öt évi fegyházra s 1807-ben súlyos testi sértés büntette miatt két évi börtönre ítéltetett. A keresetben az is előadatik, hogy alperes, minekutána fogházbüntetését 1891-ben kiállotta, í 899ben a felperes házába behatolt, őt megöléssel fenyegette, 1887. év óta felperes fenntartásáról nem gondoskodik és őt hűtlenül elhagyta. Alperes védekezvén, a házasság felbontása esetére viszonkeresetet támaszt felperes ellen s a felperes vagyonának felerészét igényli közszerzemény címén, mert ezt a házasság tartama alatt együtt szerezték. A kir. törvényszék a házasságot, minthogy az alperest terhelő büntettek az 1894. évi XXXI. t.-c. 82. §-ához képpest bontó okot nem képeznek, az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján felbontotta, de alperest viszonkeresetével külön perre utasította, mert alperes a tekintetben, hogy neki mennyi vagyona volt a fegyházbüntetés megkezdése előtt, hogy ezt a vagyont felperes egymaga adta-e el s hogy a befolyt vételárból alperes most meglévő vagyonába mennyi fektettetett be, bizonyítékait elő nem terjesztette és mert alperes a vagyonjogi viszonyokat oly terjedelmes és egymástól eltérő előadásokba foglalta, hogy azok tisztábahozatala a bontó per keretében erdménynyel nem várható. A kir. Kúria kimondotta, hogy alperes viszonkeresete a bontó perben érdemlegesen elbírálandó, mert alperes vagyonjogi igényét a bontó per folyamán előterjesztette, és mert bontó perben a vagyonjogi igények eldöntésének helye van. A kir. törvényszék ezek után a .... i tjkvben felvett ingatlanok felerészére alperes tulajdonjogát megítélte s kötelezte felperest, hogy alperesnek közszerzeményi jutaléka fejében 955 K.-t fizessen. A kir. törvényszék a közszerzeményi vagyon elbírálásánál az 1893. évi október hó 25-én létezett vagyont vette alapul ; megállapította, hogy a peres felek a házasság megkötésekor számbavehető és közszerzemény forrását tévő vagyonnal nem rendelkeztek; felperesnek azt az előadását, hogy alperes elitéltetése idejében a házastársak minden vagyona elárvereztetett, mint a vonatkozó részletes indokolás szerint alaptalant, figyelmen kivül hagyta s kimondotta, hogy a peres feleknek alperes elitéltetésekor gazdálkodásra és további vagyonszerzésre alkalmas vagyona volt és hogy mivel peres felek 1891. évi június hó 12 ike után a házassági együttélést helyreállították és 1893. évi október hó 25-ig együtt gazdálkodtak: mindazon vagyon, amelyet a peres felek az együttes gazdálkodás megszűntéig | szereztek, közszerzemény. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét a jogi szempontból figyelemreméltó következő kiegészítő indokolással hagyta helyben. Nem vitás, hogy a házasságnak 1862. évi november hó 24-én történt megkötése idejében a peres felek egyikének sem volt számottevő vagyona, következésképp a viszonkereset tárhanem a hozott és hozandó színházi törvényeknek is alá van vetve, — egy oly labyrinthusnak, melynek Ariadné fonala még eddig fel nem találtatott. Az ily kikötés ezen felül még fennálló országos törvényeinkbe is ütközik, mert hozandó törvénynek senki magát előzetesen alá nem vetheti. Egy másik alapfeltétel az, hogy minden : írásban menjen. Szóbeli ígéret tehát nem létezik és nem kötelező. E megállapodás csak helyesnek mondható, mert az igazgatótól tényleg nem kívánható, hogy a nagyszámú apró-cseprő ügyek keretében minden egyes ígéretére visszaemlékezzék. * * * Lássuk elsősorban a Nemzeti Színház szerződés-mintáját. Némely eltéréssel megegyezik az a magyar kir. Opera szerződés-mintájával. 1885-ben közzétett cikksorozatunkban nagy fáradsággal rendszerbe foglaltuk az egyes szerződési intézkedéseket és rámutattunk több ily intézkedésnek helytelen voltára. Megelégedéssel tapasztaljuk az ujabb szerződési mintákban, hogy akkori szavunk nem volt a pusztában elhangzó szó és hogy a magánjogi szerződésbe nem illő több terhes, büntető hatályú kikötés abból kimaradt. A törvényekben azok azért továbbra is benn vannak, — bizonyára csak azért, mert azok időközben meg nem változtattak. Rövidség okából minden egyes pont mellett és ott, ahol annak szüksége fennforog, a rendelkezésünkre álló többi színházi szerződéseknek esetleg eltérő módosításait vagy intézke- j déseit is fel fogjuk említeni. Kivételt teszünk egyedül az orsz. szinészegyesületnek, az egész országra kiható szerződéseinél melyeket külön és részletesen ismertetünk. a) A szerződés tartama és a fellépés. A nemzeti színházi szerződés 1-ső pontja szabályozza a szerződés tartamát; a 2-ik a fellépést. (Ezen pont rendkívül súlyos feltételeket ró az egyes tagra; nem hisszük azonban, hogy az a gyakorlatban is ily ridegen alkalmaztatnék.) A szerződő tag köteles annyiszor, amennyiszer az igazgató kívánja, fellépni és minden szerepet elvállalni és betanulni és a ((művészet kívánalmainak tehetségéhez képest mindenben megfelelve, bármely színházi helyiségben Budapesten fellépni, mely ben a Nemzeti Színház előadást rendez.» (Azonos az Opera szerz. 2-ik pontjával. Meglepő csak az, hogy a szerződés az előadásnál «magyar» szöveg használatát követeli, holott éppen az Operánál vétenek legtöbbet e szabály ellen.) A Vígszínház szerződésének 3-ik pontja szerint a tag Budapesten kivül és esetleg ugyanaznap egynél több előadásban is tartozik fellépni. — A népszínházi tag a 2-ik pont szerint Budapesten bármely más helyen is tartozik fellépni és minden prózai és énekes szerepet elvállalni. — A Királyszínház tagja a 3. pont szerint Budapesten kivül is mindama helyeken külön dij nélkül tartozik működni, melyeknek közúti vasúti összeköttetésük van. Egyebütt az országban a vasúti vagy hajóköltség megtéríttetik és minden napért pótlék fizettetik. Az operai tag mint elsőrangú 8-szor, mint 2-pd rangú 12-szer tartozott havonkint fellépni. — Az ujabb operai szerződésekben (4. p.) a fellépések száma már esetről esetre lesz megállapítva.