A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 20. szám - Színházi jogunk. Magánjogi rész. (Szerződési jog). A színház tagjaival kötött szerződés. 6. [r.]

154 A JOG állítását kívánták a nemzetközi versengések eldöntésére s e cél megvalósítására különféle alapelveket állítottak föl. Ezen írók közül különösen kiemelkedik a XVII. században Puf/endorff Sámuel6) és az amszterdami születésű, egyébként azonban portugál származású (1632—1677) Spinoza, a kiváló bölcsész; a XVIII. században már egész seregét találjuk a fényes tehetségű íróknak, akik közül Európaszerte a legnagyobb és a legtiszteltebb volt: Bentliam, a maga örök-béketervezetével ') Kant, Bölcsészeti értekezés az örökbékéről cimü munkájával; Schelling, aki az összes államok szövetségét kívánta; végül — hogy csak a legkiválóbb gondolkozókat említsük, — elsőrangú nemzetközi jogi írók voltak: Leib?iitz, Volney, Condorcet, Turgot és Smith nemzetgazdászok; a költők között is voltak, akik ily eszméket hirdettek: Lessing és Herder ; de voltak még mások is, akik az emberiség ügyének szentelték képzeletük és szivük álmait: ilyen volt a látomások nagymestere: SaintPicrre apát és a szentimentálista Rousseau. Valamennyien tiltakoztak a háború és a hóditások ellen; a népek testvériségét, érdekeik szolidaritását, s az azokat kormányozó gazdasági törvényeket hirdetve, az államok szövetkezését s egy legfőbb választott bíróság fölállítását indítványozták, amely utóbbinak a döntései minden körülmények között kötelezők lettek volna az érdekelt államokra nézve, függetlenségük elvesztésének a terhe alatt. Erre irányultak az emberi öntudat legforróbb vágyai amelyek ugyanazon eredményekre jutottak, mint a XVIII. század gondolkozói és népszerű politikusai. Mindnyájan a nemzeti képviseletből alakult kormányt kívántak; a népek szövet- j kezését indítványozva, a képviseleti rendszer alakjait utánozták. A lelkeknek a társadalmi életben megnyilvánuló ezen állhatatos vágyódása, a legkitűnőbb embereknek és a legkiválóbb gondolkozóknak az ékesszólása, szóval: az eszméknek ezen folyása végre kilépett a spekulatív területről a cselekvés terére. Az írók és a bölcsészek könyveiből átment a tudományos egyesületekbe, a kizárólag a békeügyet szolgáló egyesületekbe, intézetekbe, a jogi fakultásokba, a munkásegyesületekbe ; majd megjelent a parlamenti vitákban és szavazásokban, sőt a szerződések folytán átment a pozitív jogterületére is. A békeegyesületek által rendezett kongresszusokra oda siettek minden népnek a küldöttjei s a nemzetközi jogban az emberiség javára igen értékes engedményeket tettek8) °) «A béke — mondja Puffendorff— az, ami az embert az állattól megkülönbözteti». ') «A Planfor universel and perpetual Peace», amely utolsó részét képezi «Principles of National Law» cimü munkájának (megjelent 1843-ban). 8) Az 1868. évi nov. 29-iki és dec. 11-iki egyezmény a robbanó lövegeknek a hadviselésből való kizárása tárgyában. Ezen egyezmény a cár kezdeményezésére Oroszország és Ausztria és Magyarország, Bajorország, Belgium, Dánia, Franciaország, Anglia, Görög- és Olaszország, Hollandia. Perzsia, Poroszország, az Észak Német szövetség, Svéd- és Norvégország, Svájc, Törökország, Württemberg, és Portugália között jött létre. State Papers, IV. k. VIII. k. 16' I. 1873 évi Fehér Könyv 1—22.1. Az 1864. évi aug. 22-iki szerződés. A Genfben kötött nemzetközi egyezmény Spanyolország, Portugália, a svájci szövetség, Baden, Belgium, Dánia, Franciaország, Hcssen, Olaszország, Hollandia, Poroszország, és s állandóvá tették a választott biróságok működését; az államok peditf a XIX század folyamán, sokkal többször fordultak e bírósághoz, mint az előző hét században. Sőt az egyezményeikbe is keztek beiktatni egyes záradékokat, amelyekben konfliktus esetén, bizonyos közvetítő intézményeket, vagy választott bírósághoz való felebbezést biztosítottak maguknak. Azon eseteknek a fölsorolása, amelyekben Európa és Amerika nemzetei közvetítést, vagy választott bíróságot vettek igénybe, bizonyára a tökéletesbbitésére szolgálna a jelen fejezetnek, amelyben a választott bíróságnak a népek öntudatában való szereplését fejtegetjük. Azonban nézetünk szerint e föladatot kitűnően oldotta meg Calvo Károly a maga <íDrott Internationah cimü nagybecsű munkájában. Ezért csakis arra szorítkozunk, hogy az alabamai konfliktust említsük meg, amelyben Anglia és az észak-amerikai Egyesült-Államok per alatt álló s igen drága érdekeit választott bíróságra bízták; megemlítjük még a XIII. Leó pápa által Spanyolország és Németország részére, a Karolina és a Palao szigetek miatt keletkezett konfliktusban fölajánlott közvetítését. Ezenkívül még sok más esetben történt választott bírósági döntés a XIX. században, ezekről azonban, a már előrebocsátott okból s az említett jeles íróra való utalással, a jelen alkalommal, nem óhajtunk megemlékezni. A gondolkozók erőfeszítései s a XVIII. század bölcsészeiének ugy a politika, mint a nemzetközi jog területére gyakorolt hatalmas befolyása sem valósíthatta volna meg tulajdonképpeni szándékukat, ha az emberiség nem jutott volna el a politikai szabadságig, azaz képviselőjének, vagyis kormányának a szabad válaszhatásáig. Mihelyt a forradalmak — így az 1789. évi francia s az 1820., 1830. és 1848. évi európai forradalmak — megvitatták a kormányformákat, formulázták az alkotmányokat s bevezették a jogot és a szabadságot a törvénykönyvekbe: az ember azonnal hozzájutott jogi személyiségének a birtokához, vagyis: polgár lett. Az ezen eredmény elérésére elengedhetetlenül nagy társadalmi válságok — igy a XII. század nagy krízise, amely a polgári — a XVI. századé, amely a vallási, — és a Württemberg között, a háború iszonyainak az enyhitése s az ütközetekben megsebesült katonák sorsának a javitása céljából köttetett: Katonai kórházak és ambulanciák: ezek semlegeseknek ismertettek el s mint ilyenek, a hadviselő felek által tiszteletben és védelemben részesittetnek ; ezen jótéteményben az illető személyek is részesülnek, ez intézmények megkülönböztető jelül, fehér alapon vörös keresztet viselnek. Az 1864. aug. 22-iki genfi egyezmény 1., 2. és 3. szakaszai 61. I. A harcmezőn megsebesült katonák: ezek összegyüjtendők és ápolásban részesitendők, bármilyen nemzetbeliek legyenek is, segítségei nyújtó ország lakói tiszteletben részesitendők és szabadok maradnak; fölépülésük után, bizonyos körülmények között, hazájukb küldetnek. (5. és 6. sz.) 8) A nemzetek közötti választott bíróságokra nézve kedvező határozatokat hoztak több békekongresszuson ; igy pl. a bruxelesi (1848. szept. 22—24); párisi (1849. aug. 22—21.1; frankfurti (a M.) (1850. aug. 22 -24.); a londoni (1851. jjul. 22-23.); a gandi (1873. szept. 18.); a genfi (1874. aug. 31.); a hágai (1875. aug. 25.); a párisi (1879. szept. 26—okt. 1.) békekongreszuson, ahol 15 békeegyesület volt képviselve; végül az 1893. év augusztusában megtartott berni kongresszuson. TÁRCA. Színházi jogunk.*) - A Jog eredeti tárcája. — B) Magánjogi rész (Szerződési jog). 1. A színház tagjaival kötött szerződés. A színésznek a szinház iránti magánjogi visszonyait szabályozza a színházi szerződés. A «szerződés» elnevezés itt voltaképpen csak euphemistikus, mert szerződés alatt bilaterális jogokat és kötelezettségeket megállapító, a «do ut des, facio ut facias» elvén alapuló okiratot értünk, — a színházi szerződés azonban a színészre csak kötelezettségeket ró, míg abban a havi fizetéstől eltekintve, — őt megillető jogokról alig van szó. És ez az illető színészre nézve annál kellemetlenebb, minél messzebb áll tanulmányainál, irodalmi és művészi képzettségénél fogva, azon kóbor komédiásoktól, akik hajdanta az országot bejárva, művészetüket pajtákban és fészerekben csillogtatták. Ma a szini pályán csak éppoly tanulmányok mellett 1 lehet érvényesülni, mint amelyek más okleveles pályára meg- I kívántatnak. Ma a színész a polgári társadalomnak közbecsült tagja, aki saját tűzhelyet és rendes családi otthont keres és ' azért e szerződések is, mint egy túlhaladt korszak maradványai, j sürgős reformot igényelnek. *) Előző közlemény a 18. számban. I - E reformot nem léptethetik életbe sem a színészek, sem az igazgatók, — mindkettő nemcsak érdekelt fél, de halvány fogalommal sem birnak arról, hogy mik veendők be az ily tisztán magánjogi jellegű szerződés keretébe és mik hagyandók abból ki. Amellett a szerződés egyes pontjai jogászilag szabatosan formulázandók és oly jelleggel felruházandók volnának, hogy azoktól az eltérés egyáltalában ki legyen zárva. Ez pedig csak törvényhozási uton lehetséges. Csak a törvény írhatja elő kötelezően azt, hogy mire kötelezhető a színész és hogy minden a törvénynyel ellenkező kikötés semmis. De a törvény még a színészeknek : igazgatójuk irányában fennálló és egymás közti viszonyaikban követendő eljárását is kénytelen lesz intézkedései körébe belevonni. A mai polgári peres ut tullassu, tulnehézkes, tulsok formalitással van terhelve. Itt viszály esetén máról holnapra kell intézkedni, mert a kenyerét vesztett színész nem ülhet esetleg hónapokon át a bíróság székhelyén, hogy ítéletét bevárja. Az iparhatóságok módjára, szinészhatóságot lehetne alakítani, mely felerészben színészi, felerészben laikus jogászelemből állana és melynek elnöke mindenesetre bírói minősítéssel bíró egyén lenne. Az ítélet csak formai okból volna felfolyamodható. Kevés költséggel és gyorsan lehetne igy a színészek legsúlyosabb sérelmeit orvosolni és oly judicaturát teremteni, mely az igazgatók és színészek jogkörét és a kettő közti érintkezést biztos alapra fektetné. Nézetünk szerint legsúlyosabb pontja a szerződéseknek az, hogy a szerződött tag nemcsak a szerződési feltételeknek,