A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - A büntető törvény novellája - A S. E. 52. §. szerinti perelévülés az igazolás (1881. LIX. t.-c. 61-68. §§.) kérdésében

.^Ml^hatodlk^folyam. 2. szám. Budapest, 1907. január 13. Szerkesztőség: jr y Előfizetési árak: V.. Rudolf-rakpart 3. SZ. #Jk I f 1 • Helyben, vagy vidékre bér^M^^k. '^^3 \*-Jr ^^^M mentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Negyedévre - 4 korona V., Rudolf-rakpart 3. sz. E1M iZ IGmtóCcí ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓ!, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. £gész ^ " w ) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap, küldendők. TARTALOM : A büntetőtörvény novellája. Irta S t i 1 1 e r Mór dr. — A S. E. 52. §-a szerinti perelévülés az igazolás (1881: LIX t.-c. 61-68. §§.) kérdésében. Irta Pártos Károly dr., somorjai ügyvéd. — A 16. életévet tul nem haladott kiskorúak és a pénzbüntetés. Irta Tóth György dr., kir. albiró. tanácsjegyző. — Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. Irta Posoni Gábor dr. marosvásárhelyi kir. ítélőtáblai biró. — Belföld (Enquéte a Btk. novellájáról. — Teljes ülés a bpesti kir. táblán. — Teljes ülés a kolozsvári kir. táblán.) — Külföld (Törvényjavaslat a családi otthon védelméről Franciaországban). — Irodalom (G a á r Vilmos dr.: A bizonyi- tás a polgári perben. — Bender Béla dr. : Dolgozatok a részvényjog köréből). — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A büntető törvény novellája Egy negyedszázadnál több idő mult el, hogy a büntető anyagi törvény érvényben van. Elég alkalom nyilott ezalatt arra, n°gy a gyakorlat felderítse mindazon kitűnő intézkedéseket, melyeket az tartalmaz, de egyúttal azon félszegségeket is, melyek egyes intézkedéseinek következményeiképp súlyosan nehezedtek a büntető igazságszolgáltatásra. Másrészt azonban kideritette az évtizedi gyakorlat azt is, hogy számos társadalmi és egyéni fontos érdekről vagy egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben lett gondoskodva a büntető törvénykönyvben. Ezen körülmények kényszerítő nyomása alatt ezért már hosszú évek óta napirendre tűzte a jogászi közvélemény a büntető törvénykönyvnek ezen irányokban való reformját és illetve kiegészítését. Ezen reformmunkának, hogy teljes legyen, ki kellene terjednie a törvénykönyv összes kapcsolatos részeire, ami ennek folytán szerves átdolgozását az egész büntető törvénynek igényelte volna. Az utolsó évek ingatag és zavaros parlamentáris viszonyai közepette alig volt alkalom ilyen nagy törvényhozási munkára. Bele kellett tehát törődnie a közvéleménynek abba, hogy a nagy és teljes munka helyett részleges munkával érje be. De ennek keretei megszabása tekintetében is eltérők voltak a vélemények és a sok keresésben a kívánatos és a keresztülvihető minimum közt, az idő megint nagyot haladott, mig azután az utolsó évbeli nagy alkotmányjogi küzdelmek minden törvényhozási munkálkodást egyrészt pusztán ezen nagy alkotmányjogi érdeknek kötöttek le, másrészt pedig egy időre azt a munkálkodást teljes szünetelésre kárhoztatták. Szerencsés gondolata volt tehát a mostani igazságügyi kormányzatnak, hogy első és legfontosabb teendői közé most már a büntető törvénynek régen vajúdó reformját tűzte ki. És itt megelégedéssel konstatáljuk, hogy a reform mérvének megállapításánál csakis a legégetőbb kérdéseket ölelte fel és pedig olyanokat, melyek megoldásának kényszerítő volta és elvi alapjai iránt a jogászi közvélemény bizonyos megállapodottságra jutott és igy azok megvalósítása legalább ezen tekintetekből nehézségekbe ütközni nem fogna. Ilyenekül Polóuyi igazságügyminiszter a feltételes elitélés intézményének és a kerítésre vonatkozó uj intézkedéseknek, valamint az ifjúkori bűnösök hatályosabb védelmének és végül a lopás bűntényének büntetésére vonatkozó több felette lényeges intézkedéseknek a büntető törvénykönyvbe való felvételét ielölte ki. Lapunk mai szám Az ez irányban általa kidolgozott tervezet megvitatására szakértekezletet hivott egybe. Elvárhatjuk most már az igazságügyminiszter ismert erélyétől, hogy az értekezlet tárgyalásait a tervezet végleges szövegezése, ennek a törvényhozás elé való mielőbbi terjesztése és annak tárgyalása és igy a régen hangoztatott szót a tett, az ígéretet a teljesedés fogja követni. Ha ez végre valahára megtörténik, az igazságügyminiszter bizonyára az igazságszolgáltatás barátainak s az egész jogászi közvéleménynek osztatlan elismerésére számithat. Stiller Mór dr. A S. E. 52. §. szerinti perelévülés az igazolás (1881 LIX. t.-c. 61—68. §§ ) kérdésében. Irta PÁRTOS KÁROLY dr. somorjai ügyvéd. Az 1893: XVIII. t.-c. 57. §-a fentartotta az igazolásra nézve az 1881: LIX. t.-c. 61 -68. §-ait. Ennek a szakasznak elhelyezéséből látszólag az következnék, hogy a S. E. 52. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés, melly szerint az elmulasztott tárgyalástól számítandó 3 év elteltéve a per megszűntnek tekintendő, nem terjed ki azokra az esetekre, melyekben az 1881: LIX. t.-c. 61. >j. értelmében kért igazolás kérdése eldöntendő. Vagyis ha az igazolási kérelem felett a járásbíróságnál szóbeli, a törvényszéknél jkvi tárgyalásra kitűzött határnapon egyik fél sem jelent meg, akkor az ügy (a S. E. 52. §-hoz képpest) szünetel ugyan, de nem állana be a S. E. 52. §-ának utolsó bekezdésében előirt perelévülés. Az igazolást kérő ügyfelvételét még 3 év után is kérhetné ; felperes pedig, akinek kérelmére a S. E. 50. §-a alapján alperesnek az első tárgyalásról történt elmaradása miatt már ítélet hozatott, végrehajtást nem kérhetne az igazolási tárgyalás elmulasztásától számított három év után sem .... mert az 1881 : LIX. t.-c. 67. §-a szerint a makacssági itélet tulajdonképpen jogerőre sem emelkedett. Igy kellene vélekednünk, ha pusztán arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az igazolás kérdésében kizárólag az 1881 : LIX. t.-c. 61—68. §-ok alkalmazandók, tehát azokból teljesen ki van zárva s helyt nem foghat a S. E. 52. §. utolsó bekezdésének rendelkezése, mert hiszen a S. E. 57. §-a alkalmazandónak mondjai az 52. §-nak elhelyezése után ... az 1881 : LIX. t.-c. 67. §. azt a határozmányát, hogy elmulasztott határidőtől, vagy határnaptól 15 nap alatt beadott igazolási kérelemnek a íőügy további folyamára, a hozott határozat jogerőre emelkedésére és a végrehajtásra halasztó hatálya van. Ha tehát megáll az 1881 : LIX. t.-c. 67. §-a teljes következményeiben, nem érvényesülhet a S. E. 52. §. utolsó rendelkezése . . . az igazolásra nézve. Ez a felfogás azonban nem felel meg sem a joggyakorlat követelményének, sem pedig annak az intentiónak és ratiónak, amely az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-ában kifejezésre jutott. Az 1881 : LIX. t.-c. 61 — 68. §§. sem zárják ki a S. E. 52. §. harmadik bekezdésének alkalmazását az igazolás ügyének elintézésében; sőt az 1881: LIX. t.-c. 62. §. ama rendelkezéséből, mely szerint az igazolási kérelem tárgyalására kitűzött határnapnak elmulasztása esetében igazolásnak helye nincsen, az következik, hogy az ügy ujrafelvétele ki van zárva, az igazolás ügye megszűnt (tehát még három év előtt is) és a hozott itélet végrehajtható. Kérem a t. biró urakat és t. kartársaimat, hogy ebben a kérdésben véleményüket nyilvánítani szíveskedjenek. Tájékozásul s miheztartás végett azt a jogesetet, amely engemet a fenti kérdés közzétételére indított, a következőkben közlöm : a 12 oldalra terjed.