A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - A 16. életévet tul nem haladott kiskorúak és a pénzbüntetés

10 A JOG B. J. és társa 800 K. tőke s jár. iránt pert indítottak ii). O. F. és társa ellen. A tárgyalásra 1894. évi dec. 22. lett kitűzve határnapul, melyie alperesek meg nem jelentek. Felperesek kérelmére itélet hozatott. Alperesek 1904. évi dec. 31-én igazolási kérvényt adtak be, melynek következtében 1895. évi április 12-re lett az ügy somm. tárgyalására határnap kitűzve, melyre alperesek is szabályszerűen idézve lettek. Erre a tárgyalásra sem a felperesek, sem az alperesek meg nem jelentek, mire az ügy végzésileg, «mert a felek a tárgyalásra meg nem jelentek)), irattárba tétetni rendeltetett. Tiz év után B. J. és társa felperesek kérelmére elrendelte a kir. jbiróság ifj. O. F. és társa ellen az emiitett makacssági itélet alapján a kielégitési végrehajtást, mely alperesek ellen foganatosítva is lett. Ezeknek felfolyainodására a pozsonyi kir. ítélőtábla a végrehajtást elrendelő végzést megváltoztatta, a foganatosítást hatályon kivül helyezte az alapon, hogy a S. E. 57. fentartotta az 1881: LIX. 61 —68. §§. rendelkezéseit, ezek pedig a S. E. 52. $-ban szabályozott szünetelésről intézkedést nem tartalmaznak. • A 16. életévet tul nem haladott kiskorúak és a pénzbüntetés.*) Irta TÓTH GYÖRGY dr. kir. albiró, tanácsjegyző. Gyakori eset, hogy az életben igen sok dolgot ismételten kell a nagy közönség részére újból és újból fölfedezni, amig végre valamelyik szerencsés fölfedező révén a legkézenfekvőbb dolog közismertté és értékessé válik. Ugyanez áll a jogéletre is. Számos kérdést évtizedeken át feszegetnek az irodalom közkatonái anélkül, hogy fáradozásukat siker koronázná s végre valamelyik szerencsés őrszem a maga részére hasznosítja. E .szempontok vezetnek engemet most, amidőn a 16. életévet tul nem haladott kiskorúak pénzbüntetése tekintetében a még mindig ingadozó birói gyakorlatot újból fölszinre hozom. Nem igényelem tehát az első felfedező dicsőségét, de sajnálni fogom, ha nem én volnék e kérdésben az utolsó felfedező. Különösen bizom a m. kir. Kúria éber figyelmű elnökében, aki nagy gondot fordit a Kúria gyakorlatának egységes voltára és a fennálló ellentétes gyakorlat megszüntetésére. Szüksége is van rá, annál is inkább, mert a jogalkalmazás szükségszerűen maga után vonja ugyan, hogy az alkalmazó hatóságok felfogásában rejlő különbségek ellentétes elvi kijelentésekben jutnak kifejezésre, de ezzel szemben a legfőbb bíróságtól — szervezetében rejlő fölényénél fogva — joggal elvárhatni, hogy egymással homlokegyenest ellentétben álló elvi kijelentéseket ne tegyen. Készséggel elismerem, hogy a jogfejlesztés érdekében kívánatos, hogy eltérő határozatok keletkezzenek, azonban a törvény rendelkezéseivel és szellemével össze nem egyeztethető elvi kijelentések — ha azok egy helyesnek és indokoltnak talált gyakorlattal szemben jutnak kifejezésre — megragadják az ember figyelmét és keresni késztetik az okot, ami a felfogás változását előidézhette. Ily esetnek tekintem a Jogtudományi Közlöny 1905. évi 51. számának mellékletét képező Döntvénytár-ban közölt 10,228/905. sz. büntető Ítéletben kifejezésre juttatott azt az elvi kijelentést, kogy a btkv. 302. §. 2-ik büntetési tétele szerint fagházzal és pénzbüntetéssel büntetendő minden olyan vádlott, akinek cselekménye a btkv. 301. §. 1. tétele alá esik — de vétségnek minősíttetik (Kúria IV. büntető tanácsa 1905. XI/29.). Ez az elvi kijelentés határozottan ellentétben áll az 1878JV. t.-c. 85. § ában foglalt rendelkezésekkel, sőt a m. kir. Kúria alább jelzendő döntvényeiben kifejezésre jutott elvi állásponttal is. A m. kir. Kúria a pénzbüntetés alkalmazását — a törvény határozott rendelkezésének hiányában — eddig csak a következő két esetre terjesztette ki döntvény utján és pedig : 1. Súlyos testi sértés bűntettének a btkv. 92., 20. §-ai alapján súlyos testi sértés vétségére való átváltoztatása esetére, amidőn a btkv. 302. §-ában meghatározott fogház- és pénzbüntetés együtt alkalmazandók (2. döntvény). 2. A btkv. 302. §. 2. bekezdésében meghatározott felmenő ágbeli rokonon elkövetett testi sértés vétségére vonatkozólag, amidőn a btkv. 3<>2. §-ának első bekezdésében meghatározott pénzbüntetések — a cselekmény minőségének a 301. i;-ban meghatározott voltához képpest — a btkv. 302. §. *> Különösen I.: B. J. T. III: Sí., 184. ; XL : 165.: XLI: 30. második bekezdése esetében is, az itt meghatározott fogházbüntetés mellett, ezzel együtt alkalmazandók (37. sz. döntvény). Mind a két eset a törvény II. részéből vont következtetésekkel van indokolva s mondhatni magával a btkv. 302. §-ával. Alig is tudta a gyakorlat a 2. sz. döntvényben kifejezett elvet megszokni s még kevésbbé tudja a 37. számú döntvényben foglalt elvet akceptálni Kétségtelen, hogy a 10,228/905. számú ítéletben a 16. életévet meg nem haladott kiskorúakra vonatkozóan tett elvi kijelentés sem egyezik a közfelfogással és az annyira kényes jogérzettel. De lássuk csak az indokokat: A btkv. 302. i;-ának 2. büntetési tétele szerint fogházzal és pénzbüntetéssel büntetendő minden oly vádlott, akinek cselekménye a btkv. 301. §. 1. tétele alá esik, de akár azért, mert javára a btkv. 92. §-a alkalmazandó, akár azért, mert a cselekménye elkövetése idejében életkorának 16. évét tul nem haladta, börtönnel nem büntethető; tehát akinek cselekménye a btkv. 20. §-ára való tekintettel a btkv. 302. § ának 2. tétele szerint büntetendő, súlyos testi sértés vétségének minősítendő. Emez általános szabály alól a pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre nézve a törvényben nincs kivétel és habár a btkv. 85. §-ának 3. pontja azt rendeli, hogy az e pont szerint büntetendő egyének «2 évig terjedhető fogházzal)) büntetendők mégis az e pont értelmében büntetendő súlyos testi sértés vétsége fogházzal és pénzbüntetéssel büntetendő azért, mert a tettes a korára tekintettel ugy büntetendő, mintha eredetileg a btkv. 302. §. 2. büntetési tétele alá eső, tehát fogházzal és pénzbüntetéssel büntetendő, súlyos testi sértés vétségét követte volna el. Hogy a btkv. 85. teának 3. pontja szerint a pénzbüntetés, mint mellékbüntetés alkalmazása kizártnak nem tekinthető és hogy mellékbüntetésként a pénzbüntetés minden olyan esetben kiszabandó, a btkv. 85. §-ának 3. pontja esetében is, melyben a törvény általános rendelkezése szerint fogház mellett pénzbüntetés is alkalmazandó, legvilágosabban mutatja a btkv. 85. §-ának utolsó bekezdése, mely szerint az e §. értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapitható meg, tehát a törvény eme rendelkezése szerint a mellékbüntetések közül csak az emiitett mellékbüntetések nem alkalmazhatók a btk. 85. §-ának 3. bekezdése értelmében büntetendő egyénekre, a törvényben meghatározott más mellékbüntetések — tehát a pénzbüntetés is — azonban alkalmazandók, azért, mert azokra nézve a törvény kivételt nem tesz. Ez indokolás a kir. Kúria 30. sz. döntvényében kifejtett indokok mellett — amely szerint a btkv. 85. §-ának 3. pontja értelmében büntetendő cselekmény vétségnek minősítendő — különös súlyt helyez a btk. 85. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely szerint az e §. szerint büntetendő egyénekre hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem mondható ki. Én ebben nem látok a Kúria által ujabban elfoglalt elvi álláspont támogatására alkalmas bizonyítékot, sőt az ellenkezőre vonható belőle következtetés. A btkv. 85. §-a az 1— 4. pontokban a büntetéseket praecise meghatározván, ki akarta zárni azt is, hogy a btkv. II. részében az egyes §§-ban a büntetéssel kapcsolatban, vagy az egyes fejezetekben külön §-ban szabályozott hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése a 85. §. alapján kiszabható büntetések mellett alkalmaztassanak. Szóval ez azt jelenti, hogy semmi más büntetés, mint ami a 85. §-ban kifejezetten meg lett állapítva. De vegyük csak a m. kir. Kúria eddigi gyakorlatában kifejezésre jutott elvi álláspont indokait figyelembe : 1. Döntvénytár III. folyam 4. kötet 119. eset. Vádlottra a büntetés, koránál fogva a btk. 85. §-ának 3. pontja alapján volt megállapítandó; tekintve, hogy ezen i?-nak rendelkezései szerint megállapított büntetések csupán szabadságvesztésben vannak meghatározva: a kiszabott mellékpénzbüntetés mellőzendő volt. 2. Dóntvétiytár III. f. 7. kötet 82. eset: Tekintve, hogy a büntetést azoknak a kiskorúaknak büntetendő cselekményeire, kik életkoruknak 12. évét meghaladták, de a 16 ikat még nem töltötték be, a btkv. 85. ij-a szabályozza és tekintve, hogy az idézett §. 2. és 3. pontjának egybevetett értelme szerint a fenti évkörbe tartozó s a kellő belátásuk folytán bűnvádi uton felelősségre vonható kiskorúak oly cselekményekért, melyekre a btkv. különös része 5 évig terjedhető börtönt állapit meg, 2 évig terjedhető fogházzal büntetendők: ehhez képest a jelen esetben a fogházbüntetés