A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Színházi jogunk. 5. [r.]

148 A JOG tételnek semmi szüksége nincs; társadalmi veszélyességük ugy is bizonyos. Az Ítélethozatal felfüggesztésének (angol-amerikai rendszer), illetve a büntetés végrehajtása felfüggesztésének (belgafrancia rendszer) intézményét azon tapasztalati szükséglet igazolja, hogy a vádlottak padjára kerül nagyon sok ember, akit nem a gonosz indulat hajtott a bün útjára, hanem akik meggondolatlanságból, tapasztalatlanságból, a kínálkozó alkalommal szemben tanúsított erkölcsi gyengeségből, cselekményük jogossága iránt táplált tévedésből stb. követtek el valamely vétséget, akik megbotlottak anélkül, hogy elbukottaknak volnának tekinthetők. Ezek az állami és társadalmi rendre éppen nem veszedelmesek. Ok botlásukat rendszerint megbánják, s az okozott sérelem jóvátételére iparkodnak. Velük szemben tehát a szigorú megtorlás sem nem célszerű, sem nem szükséges, tehát nem is igazságos, A fogházbüntetés egyéniségükre pusztitólag hathat; a büntetés célján messze tulmenőleg jellemükön, lelkületükön olyan fertőző sebet ejthet, amelyet egy egész emberi élet nem tud majd meggyógyítani. De hogy mégis a jövőben több gondosságra, óvatosságra, önfegyelemre, a törvények nagyobb tiszteletére intsük őket, a feltételes elitélés erkölcsi büntetésével sújtjuk. S ezzel a büntetéssel a megtorló büntetés célját: a javítást és a visszatartást is velük* szemben tökéletesen elérjük. A feltételes elitélés intézménye nincs ellentétben a klasszikus iskola megtorlási rendszerével, de nem is azonos Liszt büntetési rendszerével, mert az nem lesz az első törvényszegés rendszerint való elengedése. Ugy hogy ez intézmény, kellően alkalmazva, szerencsésen egyesíti magában a megtorlás és megelőzés elveit. Az első ízben megtévedt, különben jó erkölcsű embereknek javítására az erkölcsi büntetés elég lesz: csekély sulyu bűncselekményeik feltétlen megbüntetése közérdekből nem szükséges, mert a visszaesés esetére az ítéletnek biztosan bekövetkező végre hajtása rájuk nézve elég visszatartó erő lesz; és nem is célszerű, mert a fogház, annak levegője, társasága és meggyalázó hatása a büntetés célján tulmenőleg az addig tiszta jellemű egyén erkölcsi romlását eredményezheti, valóságos bűntettessé és a társadalom ellenségévé nevelheti. Ha tehát a törvényhozó módot ad a bírónak, hogy a csekélyebb sulyu bűncselekményeket, amelyek a társadalmi rendre és biztonságra nem mutatkoznak veszélyeseknek, indokolt esetekben feltételesen megbocsáthassa a bocsánatra érdemes egyéneknek, ezzel még nem döntötte meg büntetési rendszerünk alapjait. A feltételes elitélés szintén megtorló büntetés, teljes mértékben azzá lesz, amint végrehajtják ; a próbaidő alatt pedig a megtorlás Damokles kardja az alkalmi bűnözőre nézve elég visszatartó fék, amint ezt a statisztika is bizonyítja. Teljesen igaza van Prinsnek, hogy a társadalomnak semmi szüksége nincs az első Ízben enyhébb vétséget elkövetők bezárására, akiknek a börtön inkább árthat. A bírónak módot kell adni, hogy az eddiginél hatályosabb individualizálással szabhassa ki a büntetést, s «különös méltánylást érdemlő okokból> annak végrehajtását a jó magaviselettől feltételezetten felfüggeszthesse, s ha a próbaidő sikeresen telt le, a tettest a bűnbocsánat megmenti egy meggondolatlan pillanat minden vészes következményétől, melyre mint sötét foltra mutathatnának egy egész emberéleten át azok a szerető felebarátok, akik bizonyos dolgokat másoknál oly nehezen tudnak elfeledni. Arra is rámutattak már többen, hogy ezen intézmény nem idegen hajtás igazságszolgáltatásunk talaján. Számos vármegye és város törvényszéke századokkal ezelőtt gyakorolta már a feltételes elitélést, s a matériális büntetés helyett a vádlottat dorgálásra, megkövetésre Ítélte. (L. Fayer id. m. 174. 1.) S aztán a mi kisebb társadalmi köreinkben a családban a szülő, a háztartásban, a gazdaságban a gazda nem alkalmazza-e sikeresen házi fegyelmi joga gyakorlatában a feltételes elitélést ? Ami annak bizonyítéka, hogy megfelel az meggyőződésünknek, erkölcsi felfogásunknak és a méltányosság követelményeinek. S a társadalmi és állami rendet a büntetés felfüggesztése annál kevésbbé veszélyeztetheti, mert ennek kedvezményében nem fognak részesülni azok a tettesek, akik tettüket nyilvánvalóan körültekintéssel, kellő mérlegeléssel, amelyben még a büntetés elengedésének kilátása is szerepel, követték el s akik a bűnismétlésre nyilvánuló hajlamot, megrögzöttséget árulnak el. Az uj intézmény csáberejéről annál kevésbé beszélhetünk, mert alkalmazása nem abszolút s annak bekövetkezését a tettes sohasem hagyhatja ki büntette következményeinek számbavételéből, s éppen a nagyon számítók fognak keservesen csalódni rózsás reményeikben. Természetesen a bíró a tárgyalás folyamán ne csak a büntettet vizsgálja, mint egy elvont jogi tényt, de tegye kutatása tárgyává az eset körülményeit, derítse fel a vádlott egész életfolyamát, születési, nevelési s egyéb társadalmi körülményeit. Mert csak igy tud a vádlott erkölcsi állapotáról megfelelő képet szerezni, csak igy tudja lehető igazságosan eldönteni, indokolt-e vagy sem a büntetés végrehajtása. Kedvelt érvük az intézmény ellenzőinek, hogy tág kaput nyit a bírói önkénynek «egyének és osztályok, kedvezményben részesítésének*. Azt állítja Baumgarten, hogy a bíró egyénisége, temperamentuma, életfölfogása lesz a döntő tényező az igazságszolgáltatásban. «A biró belső függetlensége, — úgymond — abban a mértékben csökken, amelyben diseretionárius hatalma szükségen tul terjeszkedik . . . Emberek vagyunk valamennyien. Nem lehet-e attól tartani, hogy a törvény előtti egyenlőség helyébe egy megkülönböztetés fog lépni, hasonló ahhoz, melyet a hanyatló római császárság kora «classes nobiliores* és «classes humiliores>, között felállított?! Én legalább attól tartok, hogy nem a duhajkodó parasztnak fognak megkegyelmezni, hanem a földesúrnak, ki nyomorékká verte béresét; nem a közönséges tolvajnak, hanem a hivatalos pénzeket elsikkasztó tisztviselőnek, aki jó családból származik ; nem a spirituszszal könnyelműen bánó cselédnek, hanem az uri vadásznak, ki ügyetlensége által emberhalált okozott.*9) Bár a legnagyobb tisztelettel, de ezeket az állításokat egyébnek nem tarthatom, mint az önkényesen felállított hypothesis bebizonyítására a fantázia birodalmából kölcsönzött érveknek. Sokkal fontosabb kérdésben, a bizonyítékok mérlegelésében, köti-e valami irott formula a bírót? Nem köti semmi más, mint tudományos jogi képzettsége mellett, élő lelkiismerete, birói esküje, melyben pártatlanságot fogadott. Tehát csupa ellenőrizhetetlen subjektiv elem. Gyanusitja-e azért a közvélemény részrehajlással «a törvény hivatott őrét», amikor «bizonyos vallású, nemzetiségül osztályú* ") Id. értekezés 198. füzet, 49. 1. Groff Csirák)' László Kapitány Úr eő nagysága Gőböly-eökrei, Börgöndi és Agárdi Pusztákon egész télen által szénáztattak és szalmáztattak, edgy szekere Vassovics László uramnak egészben elromlott, a ki meghért volna 26 forintokat? 2-do : Nem de nem azon alkalmatossággal Vassovics László ur szekerei és szánnyai cselédekkel edgyütt azon téli üdőben naponként a szénázással hol hat, hol hét fordulást tettek és ha idegent, vagy más embert az ollyatén munkára fogadtak vólna. Nem de nem kelletett volna edgy fordulásért hét-nyolez garast is füzetni ? Eddig a kérdőpontok. Most következnek a tanuknak ezekre adott feleletei : Primus testis providus : Ioannes Monos in suprafato Praedio Szerecsen Dni Ladislai Vassovics Servus annor. cir. 48. ad pr. praevie et examinat. fassus est: Ad 1-mum: Azt tudgya a tanú, hogy amidőn 1756-dik esztendőbeli télben Neszmér és Vassovics László uraimék és Méltóságos Groff Cziráky László ur eő nagysága Gőböl-ökrei, Börgöndi és Agárdi Pusztákon egész télen által szénáztattak és szalmáztattak, akkoron Vassovics László uramnak edgy jó vasas szekere egészlen el romlott. Ezt pedigh azon okbul tudja a Tanú, mivel már azon Deutrális Esztendőben Vassovics László Uramat szolgálván, a Tanú vitte is Agárdi Pusztára le azon szekeret négy ökörrel és az elromlott szekér helett a Tanú állított össze uj szekeret. És Ad 2 dum: Azt is. mivel jelen volt a Tauu, ezen kérdésben lévő munkában, tudgya és hite szerint vallja, hogy azon följebb jelentett télben Vassovics László Urh, egyedül csak maga szekerei és szánnyai, cselédgyeivel együtt naponként a szénázással és szalmahordással némelykor, a midőn a télnek kegyetlensége miatt többet nem lehetett, két fordulást, dé legh inkább hármat tettek, és ha külsőt fogadtak volna azon munkára, hat-hét garast kelletett volna edgy-edgy fordulásért füzetni, csak ugy is kaphatott volna az ember a rossz üdők miatt. Secundns testis Providus Andreas Oláh, Dni Ladislai Vassovics Servus, annor. cir. 40 . . fassus est: Ad 1-mum : Mint hogy ezen tanú is a föntebb megh irt Esztendőben esett ez előtt harmadik télben már Vassovics László Uramat bérej sül szolgálván, mindenütt jelen volt a kérdésben lévő munká| ban ; azért tudgya, hogy azon alkalmatossággal, amidőn MéltósáI ghos Groff Cziráky László Ur, eő Nagyságha és Vassovics s Neszmér Uraiméknak Göböl-ökreik Börgöndi és Agárdi Pusztákon egész télen által szénáztattak és szalmáztattak, Vassovics László Urnák edgy jó vasas szekere egészlen öszve romlott, ugy hogy azután hasznát venni nem lehetett, hanem mást kelletett helette Vassovics László Úrnak föl állitani következendőképen: Ad 2-dum : Azt is onnand tudgya a Tanú, mivel maga is jelen volt a munkában, hogy azon fölljebb emiitett téli üdőben Vassovics László Úrnak szekerei, szánnyai, cselédgyeivel együtt a fönt meg irt Pusztákon teleltetett Gőbölnek számára hordottak takarmánt és naponként hol két fordulást, de legh inkább hármot tettek. Ezután következik a szokásos latin nyelvű záradék, melyből megállapíthatóan a fenti jegyzőkönyvet nemes Csányi János táblabíró uram vette fel a «Cancellaria Pesthini»-ben 1760. február havának 29-ik napján. Ő irta alá és a saját pecsétjével is ellátta. A per kimenetelére vonatkozó adatokra nem akadtam.