A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 8. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1907. május 5. Köztörvényi ügyekben. Felperes, aki keresetét aira alapította, hogy alperes a kisajátitottnál nagyobb területet foglalt el és hogy ez felperesi birtokrészleteknek felel meg, az első és másodbiróság által keresetével elutasittatott, mert a szakértői szemle megállapította, hogy alperes területileg nem bir többet, mint amennyi kisajátittatott, minthogy azonban a döntő nem ezen körülmény, hanem az, hogy alperes birtokolja-e a kereseti ingatlanokat, és ezen döntő kürülmény a per során nem tisztáztatott, a kir. Kúria az alsóbiróságok Ítéleteit feloldja. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1905. évi június hó 24-én 2,710. F. sz. alatt) S. M. ügyvéd által képviselt «Sümegi népbank» felperesnek Sch. Zs. dr. ügyvéd által képviselt ^Dunántúli helyi érdekű vasút részv.-társ» alperes ellen ingatlan kisajátítása, vagy birtokbabocsátása iránt következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy 288 K. 70 f. perköltséget alperesnek, a kiszabandó Ítéleti illetéket pedig a királyi kincstárnak a zalaegerszegi királyi adóhivatalnál 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse. Indokok: Nem volt vitás peres felek között, hogy alperes 1892-ben a türjei 111. sz. telekjegyzőkönyvben A. F. I. 063. hrszám alatt D. í.-né N. J. tulajdonával felvéve volt 14 hold 724 öl területű ingatlanból 5 hold 739 ölet kisajátított, 8 hold 1,585 öl terület pedig a 663/b. hrszám alatt D. L-né tulajdonában visszamaradt, ellenben vita tárgyát képezte, hogy a D. L-né tulajdonába visszamaradt 8 hold 1,585 öl területből alperes jogelőde D. R.-ra háramlóit 603 b. 15. hrsz. 400 öl és 60-3 b. 6, l. hrsz. 4U0 öl területek, melyek az A. alatti telekkönyvi kivonat szerint jelenleg felperes tulajdonaként vannak feltüntetve, mint ki nem sajátított területek az alperes birtokában és használatában vannak-e vagv sem ? A királyi törvényszék a beszerzett hiteles vasúti térképek alapján megállapította, hogy a kereset tárgyát képező 663eb. 15. és 053/b. 6,1. hrszám összesen 800 öl területű ingatlanok tévesen lettek a kisajátítás alkalmával a telekkönyvben felperes jogelőde I). í.-né és utóbb D. R. tulajdonaként íeltüntetve, mert azok az alperes által kisajátított területeket képeznek. Minthogy pedig a szakértők felmérés utján egyhangúlag megállapították, hogy alperes a türjei 111. számú telekjegyzőkönyvben 663. hrszám alatt felvéve volt 14 hold 724 öl területű ingatlanból nem bir több területet a vasúti térkép szerint általa 1892-ben kisajátított 5 hold 739 ölnél, amely területben a kereseti ingatlanok is bennfoglaltatnak, s minthogy a 3. és 4. szám alatt nyugtákkal igazolva van az is, hogy alperes a kártérítési összeget D, L-né N. L akkori tulajdonosnak teljesen kifizette; felperes keresete alappal nem bir. Ez okból felperest keresetével elutasítani, s mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-á alapján az okozott perköltségben is elmarasztalni kellett. A győri kir. ítélőtábla (1905. évi december hó 12-én 2.159. P. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes a türjei 063. hr. számú ingatlanból az általa kisajátított 5 hold 739 •-ölnél 800LI-öllel nagyobb területet foglalt cl és ez a többlet a türjei 1,480. számú tjkönyvben A -f 663./b/5. és 663.. 6/8. 1. hr. sz. a. felperes tulajdonául felvett birtokrészleteknek felel meg. A XX. pertári sz. a. fekvő jegyzőkönyv szerint a szakértői szemle a peres felek közös kérelméhez képpest arra nézve foganatosíttatott, hogy a 663. hr. számú ingatlanból tényleg mily nagy terület van az alperes birtokában. Minthogy a szakértők felmérés után megállapították, hogy az alperes által a 663. helyrajzi számú ingatlanból tényleg birt terület térnagysága 5 hold és 723 •-öl és igy felperesnek az az állítása, hogy alperes a kisajátított területnél többet foglalt el, meg van cáfolya; — ennélfogva a kir. törvényszék felperest keresetével helyesen utasította el és mint pervesztest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján helyesen kötelezte a perköltség viselésére. A magyar kir. Kúria (1907. évi április hó 5-én 12,93/P, sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. Kűria mindkét alsóbiróság ítéletét az 1868: LIV t.-c. 108. §-a alapján feloldja s utasítja az elsőbiróságot, hogy jegyzőkönyvi tárgyalás kitűzésével hivja fel felperest arra vonatkozó bizonyítékainak előterjesztésére hogy a kereset tárgyát képező, a türjei 1,480. sz. tjkben A + 663. b/5. és 663. b/6. 1. hrsz. a. felvett ingatlanokat az alperes tartja birtokban, az ajánlandó bizonyítást foganatosítsa, azután pedig hozzon a per- és felebbezési költségekre is kiterjedő, uj ítéletet, egyúttal a kir. Kúria felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját, saját felével szemben, 12 K.-ban megállapítja. Indokok: A perben nem volt vitás, hogy a felperes telekkönyvi tulajdonát képező kereseti ingatlanok kisajátítás tárgyát nem képezték, az pedig, amit a szakértők megállapítottak, hogy t. i. alperes a 663. hrsz. a. felvett ingatlanból területileg nem bir többetannál, mint amennyi kisajátittatott, a perben nem döntő : a döntő az, hogy alperes birtokolja-e a kereseti ingatlanokat, amelyek kisajátítás tárgyát nem képezték? Felperes igénye ugyanis független attól, hogy alperes területileg mennyit bir az eredetileg 663. hrsz. megjelölt ingatlanból; mert akármennyi legyen is ez a terület, ebből a tényből nem merithető indok arra, hogy alperes oly területet tartson vissza, amelyet ki nem sajátított, s amely a felperes telekkönyvi tulajdonát képezi, alperes igénye csak azokkal szemben állhat fenn, akikkel a kisajátítás folytán jogviszonyba jutott. Minthogy a döntő kérdés a per során nem tisztáztatott, az alsóbiróságok Ítéleteit fel kellett oldani. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes Königsbergből gyorsáruként egy medvét adott feJ, de a küldemény az időközben kiütött vasúti sztrájk miatt Oderbergben 5 napig vesztegelt. A vesztegelés alatt a medve megvakult, felperes a szállítási késedelem miatt is kárt szenvedett s ezért keresetet indított. Minthogy azonban a vasútnak csak az a kötelessége, hogy a küldemény a nemzetközi egyezményben megállapított maximális határidőn belül érkezzék meg a rendeltetési helyre, ennélfogva felperes alaptalanul vitatta, hogy a vasútnak nem a maximális határidőt, hanem a szokásos menetrendszerű szállítási határidőt, melyre a fuvaroztató fél joggal számithat, kell megtartania. Különben is a vesztegelésnél alperes vétkes gondatlansága nem volt megállapítható, mert a juvarozást sztrájk akadályozta, mely nem az ő hibája folytan tört ki, és igy ez mint leküzd hetién esemény erőhatalomnak rekintendö, melynek következményeit fuvarozó nem tudta elhárítani. Ezért a vasút felelőssége az erőhatalom következményeire nem terjed ki, a kereset elutasítandó volt. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1905. évi május 31-én 47,532. V. sz. a.) dr. Várady Pál ügyvéd állal képviselt B. P. felperesnek dr. Bartsek Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 2 50(1 K. tőke és jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhe mellett kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 200 K. perköltséget fizessen. Indokok: Felperes az A. alatti fuvarlevéllel 1904 április 19-én Königsbergből Budapestre önmagának címezve egy gyorsáruküldeményt adott fel. A kereseti előadás szerint a küldemény az időközben kiütött vasúti sztrájk miatt (tderbergben 5 napig vesztegelt és ennek folytán felperes 2,000 K. hasznot veszített, és 500 K.-t volt kénytelen kiadni. A válaszban felperes előadta azt is, hogy a veszteglés alatt a küldeményben lévő medvéje megvakult. A küldeményre az 1892: XXV. t.-c.-be becikkelyezett nemzetközi árufuvarozási egyezmény határozmányai nyernek alkalmazást. Alperes előadta, hogy az egyezmény 14. cikke és az arra vonatkozó végrehajtási határozmányok értelmében, a szállítás határideje április 27-én reggeli 4 órakor járt le, a küldemény pedig már korábban megérkezett Budapestre. Tehát alperes előadása szerint a küldemény az oderbergi veszteglés mellett is, amely alperes szerint 103 óráig tartott, a szabályszerű szállítási hatáiidőn belül érkezett meg a rendeltetés helyére. Ha felperes a követelést szállítási késedelemre alapítja, akkor felperest terheli annak bizonyítása, hogy szállítási késedelem fordult elő. Ezt pedig felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, sőt elő sem adta, hogy szerinte a szállítási határidő a nemzetközi egyezmény értelmében mikor járt volna le. Felperes előadta, hogy a vasút nem a nemzetközi egyezményben megállapított maximális szállítási határidőben, hanem a szokásos menetrendszerű határidőkben köteles a szállítást eszközölni, mert felperes szerint a fuvaroztató fél joggal számithat arra, hogy a vasút a szokásos menetrendszerű szállítási határidőt megtartja. Ez az álláspont alaptalan, mert a vasút kötelessége csak az, hogy a nemzetközi egyezményben megszabott maxinális szállítási határidőt megtartsa, és az a körülmény, hogy a menetrendszerű szállítás ennél kisebb ideig szokott tartani, a fuvaroztató fél részére jogot nem állapit meg. Ennélfogva a vasút felelőssége a jelen esetben a szálitási határidő elmulasztása alapján nem állapitható meg. De az a körülmény nem zárja ki, hogy a vasút felelőssége a küldemény veszteglése alapján megállapittassék abban az esetben, ha a veszteglés a vasút vétkes gondatlanságának vagy csalárdságának volt következménye, mert a vétkes