A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 8. [r.]

A JOG gondatlanság (culpa lata) és csalárdság esetében a vasút a nemzetközi egyezmény 41. §-a értelmében kártérítéssel tartozik, és a vétkes gondatlanság vagy a csalárdság önálló kártérítési jogalap, amely akkor is fennforoghat, ha a szállítási határidő' túllépése, mint kártérítés alapja, fenn nem forog. Azaz a vasút kötelezettsége a fuvaroztató féllel szemben a szállítás határideje tekintetében egyrészről abban áll, hogy a vasút ne lépje tul a maximális szállítási határidőt, mert ennek túllépése esetén, amennyiben az egyezmény 39. cikkében említett mentő körülmény fenn nem forog, a 40. cikk korlátai közt felelős, de amellett fennáll a vasútnak az a kötelezettsége is, hogy a szállításra átvett küldeményeket szállítás közben vétkes gondatlanságból vagy csalárdságból vesztegelni ne hagyja, mert ily esetben a 42. cikk értelmében a veszteglésből eredő teljes kárért felelős akkor is, ha a veszteglés nem okozta a maximális szállítási határidő tulléptét. Ennélfogva jelen esetben döntő kérdés, hogy a küldemény vcszteglése oly körülménynek volt-e következménye, ami alperes vétkes gondatlanságát, vagy csalárdságát állapítja meg. Alperes idevonatkozólag előadta, hogy a sztrájkot, mely a kereseti előadás szerint a veszteglést okozta, erőhatalomnak kell tartani, ami a vasut részéről a vétkes gondatlanság és a csalárdság fennforgását kizárja. Az erőhatalomnak törvényileg közelebbről meg nem határozott fogalma alatt oly károkozó eseményt kell érteni, amelynek káros következményeit vagy egyáltalában nem lehet elhárítani, vagy amelynek elhárítására nem elégséges a gondosság, erőfeszítés és költekezés ama legnagyobb mértéke sem, amely az eset körülményeihez, a közfelfogás szerint helyes arányban áll. Valamely munkaadó alkalmazottainak sztrájkját nem minden esetben lehet ily értelemben erőhatalomnak tartani. De ha a sztrájk oly mértékű és oly jellegű, amely valamely területen, vagy valamely munkaágban bizonyos időre, vagy egyáltalán, vagy az illető eset körülményeihez képpest a munkaadó által leküzdhetetlen, akkor a sztrájk éppúgy gátolja a munkaadót az elvállalt kötelezettség teljesítésében, mint valamely külső természeti esemény vagy háború, vagy lázadás és igy ily esetben a sztrájk a munkaadó mentesítése szenpontjából erőhatalom-jellegü esemény. Önkényt értetik, hogy nem mentesiti a munkaadót az oly sztrájk, amely az Ö hibája folytán tört ki, mert ebben az esetben a munkaadó felelőssége az ő hibájának következménye. Annak a felfogásnak a helyessége, hogy a leküzdhetetlen sztrájk a munkaadót erőhatalomként mentesiti, az idevonatkozó jogszabályok alapjául szolgáló gazdasági viszonyok természetéből is kitűnik. Aki valamely munka teljesítésére vállalkozik, ezt a legnagyobb gondosság mellett is csak abban a feltevésben teszi, hogy a munka teljesítése végett elégséges lesz akkora erőfeszítés és költekezés, amelyet a közfelfogás szerint mint legnagyobbat előre lehet látni. Ebben a feltevésben szabja meg a vállalkozó a teljesítés határidejét és ellenértékét. Kellő gondosság mellett ugyané feltevés alapján kell annak is állania, aki a vállalkozót a munka teljesítésével megbízza, mert kellő gondosság mellett ennek is tudnia kell, hogy a vállalkozó a legnagyobb gondosság mellett is az erőfeszítésnek és költekezésnek csak bizonyos fokát képes a munka teljesítése körül kifejteni. Kellő gondosság mellett tehát a munka megrendelőjének számolnia kell avval az eshetősséggel is, hogy a megrendelt munka teljesítése oly akadályokba ütközhetik, amelyeket az eset körülményei között a vállalkozó nem fog elháríthatni. Amint a munka megrendelője kellő előrelátás mellett nem várhatja a vállalkozótól, hogy az valamely váratlan külső természeti erő, vagy háború, vagy lázadás esetében biztosan képes lesz a teljesítésre : épp ugy nem várhatja ezt oly sztrájk esetében, amelynek leküzdése a vállalkozó képességét meghaladja. Az a mai gazdasági szervezet, amely a sztrájk szempontjából elsősorban figyelembe jön, azon alapul, hogy egyik vállalkozó a másik vállalkozó részére teljesít valamely munkát és a vállalkozók egész sorozata működik közre addig, amig a termék a fogyasztóhoz kerül. A sztrájk mindenekelőtt a dolog természeténél fogva annak a .állalkozónak okoz kárt, akinek üzemében felmerült. Ha a sztrájk oly körülménynek tekintetik, amely a vállalkozót erőhatalomként mentesiti, akkor az a vállalkozó, akinek üzemében a sztrájk kiütött, csak az őt közvetlenül érő kárt viseli. Ellenben, ha a sztrájk nem tekintetnék erőhatalomjellegü mentesítő oknak, akkor az a vállalkozó, akinek üzemében a sztrájk kiütött, az őt közvetlenül érő kár viselése mellett még azt a kárt is köteles volna megtéríteni, amely azokra az egyéb vállalkozókra, illetve fogyasztókra hárul, akikkel szemben a vállalkozó az elvállalt kötelezettségeknek a sztrájk folytán nem képes eleget tenni. Ez annyit jelentene, hogy egy nagy gazdasági körben előálló kárt az az egy vállalkozó volna kénytelen viselni, akinek vállalkozásában a sztrájk kiütött. Megfelelőbb a gazdasági elveknek, ha a kár több vállalkozó illetve fogyasztó között oszlik meg, mintha az egész kár azt az egy vállalkozót terheli, akinél a sztrájk kiütött, mert a többek között megoszló kár egy-egy részét nemcsak az egyén, de az egész közgazdasági élet kevébbé érzi meg, mint a kárnak egyre való hárítását, amely oly esetben, amikor a kár nagy körre terjed ki, még a nagy tőkeerővel rendelkező vállalkozó gazdasági tönkrejutását is okozhatja, megfelelőbb a kár megosztása a méltányosságnak is, mert igy a kár fokozatosan ugyanazok között oszlik meg, akik fokozatosan részesültek volna a munka kellő teljesítésének hasznában, és mert a vétkesség nélkül önálló kárnak nagyobb körre való feloszlása magában véve is méltányosabb, mint arra az egyénre való szorítása, akinek üzemében a sztrájk véletlenül kiütött. Ezek szerint a gazdasági viszonyok természete is arra utal, hogy a leküzdhetlen sztrájk, azaz oly sztrájk, ameiy mértékénél és jellegénél fogva valamely területen, vagy valamely munkaágban bizonyos időre az eset körülményeihez képest lehetetlenné teszi a munkaadóra nézve, hogy a munka végzésére alkalmazottakat kaphasson, a munka teljesítésére vállalkozó vállalat felelőssége szempontjából erőhatalomjellegü eseménynek tartassék. Nem volna helyes az a felfogás, hogy a sztrájk a vasúti alkalmazottak kötelességszegését jelenti és igy a vasutvállalat a sztrájk következményeiért már ezen az alapon felelős. Igaz ugyan, hogy a vasut a nemzetközi egyezmény 29. cikke értelmében felelősséggel tartozik az ő közegeiért és azokért a személyekért, akiket az elvállalt szállítás teljesítésénél alkalmaz, de ez a szabály nem zárja ki, hogy a vasutvállalat az alkalmazottak sztrájkjára, ha az leküzdhetetlen jellegű, mint erőhatalomként mentesitő okra hivatkozhassék. A nemzetközi egyezmény 29. cikkének idézett szabálya nem különös szabálya a vasúti fuvarozási jognak, hanem általános magánjogi szabály, amit a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,164. §-a ugy fejez ki, hogy a kötelezettség teljesítésénél használt személyzetnek vétkességéért az adós épp oly terjedelemben félelős, mint a saját vétkes ségéért. E szabály mellett tehát a vasúti fuvarozási jogkörébe tartozó kötelezettségek tekintetében épp ugy figyelembe kell venni a mentséget maga után vonó erőhatalom fennforgását, mint az általános magánjog vagy a kereskedelmi jog körébe tartozó kötelezettségek tekintetében. A vasut felelőssége bizonyos tekintetben fokozottabb ugyan, mint más vállalkozó felelőssége, amiből folyik, hogy a vasut a fuvarozásra átvett áru elvesztéséért és megsérüléséért akkor is felelős, ha a kár véletlen folytán keletkezett és hogy a bizonyítás terhe ily esetben a vasútra hárul, azonban a vasut felelőssége sincs annyira fokozva, hogy az erőhatalom következményeire is kiterjedjen (nemzetközi egyezmény 30. cikk). Épp igy a szállítás határidejének elmulasztása esetében sem terjed a vasut felelőssége oly fokig, hogy az általa el nem hárítható események következményeiért is felelős legyen (nemzetközi egyezmény 39. cikk). Eszerint az a körülmény, hogy a vasut a fuvarozás teljesítésénél alkalmazott embereiért felelős, nem zárja ki, hogy a vasut a felelősség alól mentesittessék, ha alkalmazottjainak sztrájkja erőhatalomjellegü. A gazdasági viszonyok szempontjából a vasúti forgalom tekintetében ugyanazok a körülmények támogatják azt a felfogást, hogy a leküzdhetetlen sztrájk erőhatalomnak tekintessék, amelyek fentebb általános szempontból felsoroltattak. Annak, aki a vasútra fuvaroztat, kellő gondosság mellett számolnia kell azzal az eshetőséggel, hogy váratlan körülmények oly késedelmet okozhatnak a fuvarozásban, vagy oly kárt okozhatnak az áruban, amelyekért a vasutvállalat még a vasutat terhelő fokozott felelősség mellett sem felel. Ugy a fuvaroztató fél, mint a vasutvállalat szempontjából egy-jelentőségü, akár háború vagy lázadás folytán válik lehetetlenné a fuvarozás folytatása, akár az alkalmazottak leküzdhetetlen sztrájkja folytán áll be ugyanaz a lehetetlenség, mert mindenik esetben oly körülmény gátolja a fuvarozás folytatását, amelyek közül a vasutvállalat az egyiket épp oly kevéssé képes elhárítani; mint a másikat. A háború vagy a lázadás, ami a fuvarozás tekintetében épp ugy, mint egyéb ügyletek tekintetében, vitán kívül erőhatalomnak és mentesitő oknak tekintetik, azért ily jellegű, mert lehetetlenné teszi, hogy a vasutvállalat alkalmas embereket találjon az elvállalt kötelezettségek teljesítésére, vagy módot találjon arra, hogy a háborúval vagy lázadással járó erőszakosságokat leküzdhesse. De hasonló körülmények forognak fenn a leküzdhetetlen sztrájk esetében is, mert akkor is az alkalmas emberek hiánya és az erőszakoskodással szemben az ellentállás lehetetlensége fosztja meg a vasutat az elvállalt kötelezettségek teljesítésének lehetőségétől. Sőt a gazdasági viszonyok szempontjából egy oly körülmény is forog fenn, amelynek alapján a leküzdhetetlen sztrájkot a vasúti forgalomban fokozottabb mértékben kell minősítő oknak tartani, mint egyéb vállalatoknál. A vasúti forgalomnak nálunk elfogadott alapelve a szállítási kényszer, amelyből folyólag a vasut az erőhatalom esetét (és a nemzetközi egyezmény 5. cikkében említett ide nem tartozó eseteket) kivéve, a fuvarozási ügyletek kötését meg nem tagadhatja. Ha a sztrájk nem tekintetik erőhatalomnak, akkor a vasúti sztrájk esetében nemcsak a már megkötött ügyletek nem-teljesítése miatt tartozik Kártérítéssel, hanem kártérítéssel tartozik azoknak is, akik a sztrájk tartama alatt fuvarozás végett fel akarják adni áruikat a vasúton. Ez pedig annyit jelentene, hogy a vasútra hárulna az egész vidéknek vagy országrésznek kára, amely a sztrájk folytán az összes üzemeket éri, azaz a kártérítés kötelezettsége a vasútra nézve nagyobb mérveket öltene, mint egyéb vállalatra nézve amelyekben a sztrájk felmerül. E szerint a gazdasági viszonyok figyelembevétele alapján, a sztrájkot a vasúti forgalomban ugyanoly okokból, sőt bizonyos szempontból nézve, még több okból kell a vállalat mentességét maga után vonó erőhatalomnak tartani, mint az általános magánjogi, vagy kereskedelmi forgalomban. Ha a nemzetközi egyezmény 29. cikkének idézett szabályát ugy kellene érteni, hogy a vasutvállalatnak az alkalmazottakért való felelőssége zárja ki azt, hogy a sztrájk, amely az általános