A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 8. [r.]

144 A JOG ne a hivatalos egyének játsszák a főszerepet; még a jogászelemnek sem kell túlsúlyban lennie; iparosok, kereskedők, gazdák és egyéb érdeklődő magánegyének vegyék kezükbe a.z egylet vezetését. 4. Idővel ily egylet minden törvényszéki fogház területén volna létesítendő. Ezen egyletek a tábla székhelyein levő kerületi egyesület és általa a budapesti központi egyesület alá tartoznának, miáltal a segélyezésben egymást támogatnák, menházaikkal és munkaközvetítésükkel egymást kisegítenék. 5. A tagok számának szaporítása érdekében: az évdij lehetőleg csekély összegben állapítandó meg. 6. Szabálylyá volna teendő a szabadulandók látogatása az egyesületi tagok részéről. E célból alakítandó a pártfogók osztálya, kik hasonmunkát végeznének, mint a külföldi pártfogók. A pártfogoltját érdeklő ügyben a pártfogó, ha nem választmányi tag, e tagokkal egyenlő joggal bir. 7. A büntető törvénykönyv novellájában kimondandó, hogy a felügyelő bizottság (btk. 43. §.) a helybeli rabsegélyző-egylci két tagjával kiegészíttessék. Ez felfrissítené a bürokratikus jellegű bizottságot és elősegítené az egyletek tevékenységét. 8. A segélyezésnek ki kell terjednie a bűnözés veszélyeinek kitett minden egyénre; tehát a kiszabadultakon és feltételesen szabadságra bocsátottakon kivül a rosz környezetben élő gyermekekre és fiatalkorunkra, koldusok és csavargókra, a szokásos alkoholistákra, a prostituáltakra, vizsgálati foglyokra stb. Tekintettel a segélyezésre szoruló nőkre, az egyletekbe minél több női tag befogadandó, kik a pártfogók közzé, sőt a választmányba is befogadandók. 9. Különös figyelem volna fordítandó a családsegclyezcsre, hol ismét a pártfogóknak jutna nagy szerepük. Nagy suly helyezendő a gyermekek megmentésére. 10. Főelv : minél kevesebb pénzsegély, inkább munkaeszköz, munkaanyag, hitelközvetités, útiköltség fedezése, de főleg a munkaközvetítő irodák felállítása. 11. Szaporitandók volnának a munkástelepek és menházak. 12. A letartóztatási intézetek megfelelő helyén figyelmeztetések volnának kifüggesztendők, melyek az elzártat felvilágosítanák, hogy melyik egylethez folyamodhatik segélyért. Ha csak nem léteznék az a hírhedt magyar szalmatüz! Éppoly hévvel és lelkesedéssel, mint Angyal Pál dr., vagy Varga Nagy István, — én is szállottam egykor síkra a rabsegélyezés ügyében. 1873-ban több felolvasást tartottam különféle zártkörű humanitárius egyletben. E felolvasásom később nyomtatásban is megjelent és szülte a budapesti rabsegélyző-egyletet. A legkedvezőbb auspiciumok mellett megindult egylet tevékenységét lassan-lassan megbénította a bureaukratismus. Csak egyre gyűjtötték a pénzt és az egyleti tevékenység kizárólag abban pontosuit össze, hopv-, a választmányi üléseken az elbocsátott jóviseletü raboknak — ügyészi indítványra — néhány korona megszavaztatott. Már akkor kardoskodtam a patron"ge. a börtönök látogatása, a menhely alapítása, a nők bevonása mellett. — Később, személyes okokból, kiléptem az egyletből és azóta az folyton stagnált. Létesült ugyan, a kormány bőkezű segélye folytán — ut aliquid fecisse videatur — az általam annyira sürgetett menház, de nem volt benne köszönet. Itt is a bureaukratismus tönkre tette a legnemesebb intenciókat; rosszabb sorsa volt a menház lakójának, mint a börtön rabjának. Amily eltűnő csekélyek voltak a segélyösszegek, éppoly nagyokká fejlődtek idővel a protekciószülte egyleti tisztviselők fizetései. Minderről ismételve panaszkodtam e lapok hasábjain. Az uj elnökj Rickl min. tanácsos, ugy látszik, jobb útra kezdi az egyletet terelni. Erre vall a kongresszus eszméjének felkarolása ; erre vall az, hogy az 1905 iki segély már 18,294 K. 73 f.-re rúgott. Rokonszenves figyelemmel fogom kisérni további szereplését is. A gyermekvédelem érdekében is fejtettem ki nagymérvű tevékenységet. 1874-ben «Budapest gyermekei* cim alatt felolvasást tartottam a züllött utcai suhancok érdekében. Eredménye volt a • Fővárosi Szeretetház* (most Klotild-szeretetház) alapítása (később még az alapítás érdemét is elvitatták tőlem), mely kezdetben jó uton indult, de később arisztokrata hölgyek befolyása alatt protekciós gyermekek előkelő nevelőintézetévé vált és eredeti céljától egész távol esett. Szívből óhajtom, hogy Angyal Pál dr., 35 év múlva nagyobb sikerekre pillanthasson vissza, mint magam. y^^g^V. r. /. — / V Irodalom. I M Az uj munkásbiztositási törvény kommerifi^t^^A;z/4pari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség- és baTesötfé "való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. t.-c. ez év július 1-én lép hatályba. Az uj törvény magyarázatos és jegyzetes kiadása az ismeretes Ráth Mór-féle gyűjteményben most hagyta el a sajtót. A magyarázatokat és jegyzeteket Bokor Gusztáv dr., a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete titkára készítette, aki a cörvény előmunkálataiban is részt vévén, alapos ismertetője az uj kódexnek. A mintaszerű kiállításban megjelent, 11 ivre terjedő munka, melynek előszavában a szerző figyelemreméltó módon összegezi az uj törvényalkotás szociálpolitikai jelentőségét. 5 koronáért ugy a kiadónál, mint minden könyvkereskedésben kapható. Vegyesek. A sajtójog reformja tárgyában május 4-ére összehívott értekezlet tagjai a következők lesznek: Elnök: üüntlier Antal igazságügyminiszter, Tőry Gusztáv államtitkár; a miniszterelnök megbízottja: Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos ; a belügyminiszter megbízottja: Kégl Imre miniszteri osztálytanácsos; a kereskedelemügyi miniszter és a vallásés közoktatásügyi miniszter még nem nevezték meg megbízottjaikat. A birói és ügyészi karból: Bernáth Géza, a Kúria másodelnöke, Zsitvay Leó kúriai biró, a budapesti büntetőtörvényszék elnöke, Czárán István budapesti királyi főügyész, Tarnai János kúriai biró, Vargha Ferenc koronaügyész-helyettes; a Budapesti Ügyvédi Kamara megbízottjai: Nagy Dezső és Pdlák Illés; az országgyűlési képviselők közül: Baloghy Ernő, Buday Barna, Csizmazia Endre, Farkasházy Zsigmond, Halász Lajos, Hoitsy Pál, Issekutz Győző, Nagy Emil, Rakovszky István, Somonyi-Semadam Sándor, Szivák Imre, Vázsonyi Vilmos, Visontai Soma, Zlinszky István; a büntetőjogi szakférfiak; Balogh Jenő dr. egyetemi ny. rendes tanár, Edvi Illés Károlly ny. királyi ügyész, ügyvéd; a hírlapírók közül a Budapesti Újságírók Egyesülete, az Otthon írók és Hírlapírók Köre, az Országos Pázmány-Egyesület, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége és a Magyar Szakírók Egyesülete megbízottai, továbbá: Bernáth István, Bakonyi Samu, Hódy Gyula, Holló Lajos, Lovászy Márton, Papp Zoltán, Mezöfi Vilmos, Rátkay László, Szatmári Mór országgyűlési képviselők, Bródy Lajos, Csajthay Ferenc, Szávay Gyula (Debrecen), Kenedy Géza, LégráiU Imre. Márkus Miksa, Purjesz Lajos, Sebestyén József, Herczeg Ferenc, Magyary Mihály (Kolozsvár), Berezel Mór, Szemnecz Emil, Szerdahelyi Sándor, 7«r/Béla, Veigelsberg Leó. Schzuarcz Ármin, Palotai Hugó, Lukács Gusztáv, Szabados Sándor, Seffer László, Szabó László, Slurm Albert, L'nkei Gusztáv, Rákosi Jenő ; a jogi szaklapok szerkesztői: dr. Balog Arnold ügyvéd, Német Péter nyugalmazott kúriai biró, ügyvéd, Stiller Mór ügyvéd, dr. IVolf Vilmos ügyvéd, továbbá Benkő Gyula, a Magyar Könyvkereskedők Egyesületének elnöke, Zilahi Simon, az Újságkiadók Országos Szövetségének megbízottja, Sümegi Vilmos országgyűlési képviselő, az Újságkiadó Tisztviselők Egyesületének megbízottja ; az igazságügyi minisztérium büntetőjogi osztálya részéről dr. Kiss Gyula miniszteri tanácsos és dr. Megyery István főügyészi helyettes. Hányszor szabad a férjnek nejét megcsókolni ? Nálunk a házastársak közötti perek aránylag igen ritkák, ha már ilyenek keletkeznek, akkor már a családi béke többnyire fel van dúlva. Másként van Amerikában. Hogy a házastársak egymást rossz bánásmód, sőt tettlegesség miatt is bíróság elé idéztetik, az ott mindennapi. De még ott sem volt mindennapi az az eset, amely legutóbb történt, midőn egy borbélynak a neje férjét beperelte, mert az őt túlságosan sokat . . . csókolta. A biró a panaszosnő láttára könnyen megérthette a férj csókolási dühét, de miután az tényleg szokatlan és a nőnek még a házassági kötelességek buzgó teljesítése mellett is szokatlan megterhelését jelentette, a férjet 2 dollár pénzbüntetésre ítélte és a maximális csókoknak a számát itéletileg megállapította. Hasonlóan ítélt egy alkalommal egy biró, midőn egy férj zsebpénzének csekélysége miatt indított pert felesége ellen. Ezen tiszteletreméltó férfi feleségének üzletében dolgozott és a biró ennek folytán kijelentette, hogy ily esetben a férj alkalmazottnak tekintendő, aki szabad lakás és élelem mellett, megfelelő fizetésre is tarthat igényt. Mi történjék azonban akkor, ha a feleség az igy alkalmazott férjet elbocsátja állásából ? Egy hasonló pörben azonban, melynek petituma szerint a feleség kötelezendő lett volna, hogy férjének üzletében segédkezzék, elutasittatott az, «mert a férj köteles feleségét eltartani, amennyiben az ő vagyona arra elegendő.* Elutasittatott keresetével azon nő is, aki bíróilag köteleztetni kérte férjét, hogy vele minden vasárnap templomba menjen ! Az indokolás szerint az ilyen istentiszteleten való kényszerrészvétel az egyház egyenes megsértése volna. Igen gyakoriak a perek részegeskedés miatt, amelyek épp oly gyakran indittatnak férfiak, mint nők ellen. Nem ritkák azon perek sem, amelyeket férjek feleségeik ellen az iránt indítanak, hogy a pipázástól azok eltilttassanak. Vannak perek, amelyek arra irányulnak, hogy a férjek pontosságra köteleztessenek, melyekhez azon perek csatlakoznak, amelyek kóborlás, éjjeli kimaradás és más hasonló erkölcsösségek megszüntetése iránt indittatnak. A gyermekek vallomásának értékéről. Hogy a gyermekek bemondásainak értékelésénél mennyire óvatosnak kell lennünk, azt a bajor tanítók lapjában ismertetett következő eset élénken demonstrálja: Egy fiu, aki már 5 éve jár az iskolába, iskolatáskáját olyképpen vesztette el, hogy az a pad alól eltűnt. Hiába keresték, de a fiu három tanulótársával egyetemben erősítette, hogy a táskát magával hozta az iskolába. Az első tanú azt vallotta, hogy ő a táska tulajdonosát táskájával a hátán az iskolába jönni látta; a második magában az iskolában látta őt táskájával együtt, mig a harmadik tanú, az érdekelt tanuló szomszédja azt vallotta, hogy ő látta, hogy tanulótársa táskáját a padra letette. A táska tulajdonosát ennek dacára hazaküldötték, aki is táskáját otthon megtalálta, mert azt otthonfelejtette. OALLM 4É*Z VÍH" TÁASMÁG "YOWCÚLM nuOA^Ut