A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Az arányositási perek kérdéséhez

Húszon ha todik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz„ 18. szám. Budapest, 1907. május 5. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. Á MAGYAR CGÍFÉÜI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÍÜZLöML Egész \ "' 1C [ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. „/^c£/^K Az előfizetési pénzek ügyvédek- f_<^~~^^\ legcélszerűbben bérmentesen fCi£ ( | ti.] postautalványnyal küldendők. Megjelen minden vasárnatil ^S_X<§y TARTALOM : Az arányositási perek kérdéséhez. Irta \V e i s s Ignác dr., brassói ügyvéd. — Nemzeti jog. Irta Gáthy Bálint, nagyváradi kir. alügyész. — A konstitutív ítéletek tana. Irta Balog Elemér dr., ügyvéd. — ítélt dolog-e alperes társakra nézve az előző perben hozott birói Ítélet vagy kötött birói egyesség ? Irta R ó t h Jenő dr., tornai ügyvéd. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A rabsegélyzés reformja). — Irodalom (Bokor Gusztáv dr. : Az uj munkásbiztositási törvény kommentárja).— Vegyes. TÁRCA : Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az arányositási perek kérdéséhez. Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. Ezen lapoktan már reá mutattam arra, hogy a Sebess dr.-féle törvényjavaslattal, ha az törvényerőre emelkedik, mily igazságtalanság követtetnék el az érdekelt felekkel szemben, hogy lehetetlenné tétetnék a székelyföldi erdők fájának értékesítése és hogy a székelyek tönkretétetnének és e mellett azok, kik jogokat vásároltak és a vételárakat kifizették, megfosztatnának annak lehetőségétől, hogy pénzeiket visszkapják. Az emiitett javaslat anketten tárgyaltatott, az ellen — ez a tárgyalás után kiszivárgott — a legtöbb ahhoz értő fel is szólalt és most várjuk, hogy minő változtatásokon fog a javaslat átmenni. A javaslat maga, — mihelyt annak hire ment — már megakasztotta azt, hogy az erdélyi részekben arányjogok vásároltassanak, a venni szándékozók visszavonultak és azok, kik vásároltak, remegve várják, hogy vásárlásaik meghiúsuljanak és pénzeiket elvesztik. Az érdekelt felek félelmét fokozza és ébrentartja az, hogy a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, melyhez éppen a székelyföldi arányositási perek tartoznak, a Sebess dr.-féle javaslatban lefektetett elveket máris alkalmazza, nemcsak, de még azokon tul is megy és igy a még érvényben levő és 40 év óta egyformán kezelt és magyarázott arányositási törvény mellett egészen uj birói gyakorlatot — törvényt állapit meg. így a nevezett kir. ítélőtábla 1906. évi november 23-ikán 3,544/906. szám alatt a papolci arányositási perben egy végzést hozott, melynek indokaiban kimondja, hogy ccmiután némely jogosult nem a jogigénye megállapításánál alapot képező birtokmennyiséget, hanem csak jogot adott el (t. i. az arányosítás rendjén javára megállapítandó jogot és jutalékot), ez birtokváltozást nem képez és csak a törvény rendelkezésének téves értelmezése mellett lenne mint birtokváltozás a jogvásárló javára már a folyamatban lévő arányositási eljárás során számításba vehetős. Kimondja a kir. tábla, hogy «mindaz, ami az arányosítás alatt álló, telekkönyvileg egyéni tulajdonul sem határozott, sem határozatlan arányban be nem jegyzett közös vagyonhoz tartozik, a törvény különös oltalma alatt áll» és hogy «az egyéneket azon megillető közösbeli illetmények a birtoktól, amelynek tartozékául tekintendők — elkülönítetten — az 1871. évi LIII. t.-c. 81. és 56. §-a szerint — nem idegeníthetők el és végül kimondja a kir. ítélőtábla, hogy jóllehet magánjogi szabályaink szerint a fennemlitett illetményeknek, mint használati jogoknak az átruházása nincs kizárva, mégis ahhoz, hogy az ilyen átruházások, mint a telekkönyvi állapottól eltérő tényleges változások figyelembe vehetők legyenek, ellene szól az is, hogy az arányositási eljárás során az érdemleges ítélet előtt meghatározható egyéni illetmények nem is léteznek)). A kir. tábia tehát kimondotta, hogy 1-ször, az arányosítandó terület a törvény különös oltalma alatt áll, mert az res nullius; 2-szor, hogy az arányosítandó területből az egyesek részére megállapítandó jutalékhoz való jog önállóan nem, hanem csak azon birtokkal együtt adható el, melynek tartozékát képezi; 3-szor, hogy ha csak ilyen jog lett eladva, ez birtokváltozást nem képez és 4-szer, hogy ily jog azért sem adható el, mert az arányositási perbeli érdemleges ítélet előtt, meghatározható egyéni illetmény nem is létezik. íme igy válik joghatályossá egy törvényjavaslat. Mert hogy a kir. tábla fenn ismételt határozatában kifejezésre jutott elvek a Sebess dr.-féle javaslatban lefektetett elveket valósítják meg az életben, az kétségtelen. Azt itt csak mellékesen említem meg, hogy szerény nézetem szerint óriási kárára van a különben is nagyon aláhanyatlott birói tekintélynek az, hogy maguk a bíróságok konstatálják, hogy az arányositási törvényt 40 éven át tévesen alkalmazták, hogy 40 év kellett ahhoz, hogy a birák nálunk az arányositási törvény helyes értelmezéséhez jussanak és hogy nagyon sajátságos (elfogásra vall az, hogy a bíróságok meglévő törvények mellett, törvényjavaslatokra alapítják határozataikat. Ami magát a közölt határozat érdemét illeti, kétségtelen elsősorban az, hogy ha a bíróság az arányosítandó területet res nulliusnak jelenti ki és a törvény különös oltalma alá állítja: kettős sérelmet követ el, mert az egyrészt bizonyos, hogy az arányosítandó területek az arányositási törvény meghozatalakor már községi vagy közbirtokossági vagyont képeztek, telekkönyvezve is igy voltak, tehát res nulliusnak nem tekinthetők ; másrészt az is kétségtelen, hogy ha a törvény különös joltalma alatt állónak mondatik ki az arányosítandó terület, övőre nézve nyugodtan fejlődhetik oda ezen joggyakorlat, hogy minden arányositási pert felebbezés nélkül is felülbírálhatnak a felsőbb bíróságok, hogy elveiknek érvényt szerezzenek. A határozat azon kijelentése, hogy az arányjogok — mint ilyenek — nem és csak azon birtokkal adhatók el, melyeknek járadékait képezik, az 1871. évi LIII. t.-c. 56. §-ára alapittatik. Szerény nézetem szerint azonban helytelenül. Az 56. §. azt mondja, hogy «as úrbéri telkek* után járó erdő-, nádas- és legelőilletmények szintén különváltan elidegenithetők, mihelyt azok a telekkönyvben külön vannak kitüntetve. Ennek megtörténtéig, amennyiben az ellenkező be nem bizonyittatik, a belsőség tartozékául tekintendők.)) Ezen §-ban a törvény az 1836. évi IV. t.-c. 9. és 10. §-aiban és az 1840. évi VIII. t.c. 4. §-ában emiitett úrbéri \obbágy tel kékről rendelkezik, tehát az arányosítás rendjén a volt úrbéreseknek jutandó illetőségről, melyre nézve az arányositási törvény kimondja, hogy ezen járandóságok az úrbéreseknek egy tagban osztatlan közösségben szakitandók ki. Ámde a táblai határozat kijelentését nem az úrbéresek részére kiszakítandó jutalékra vagy ezen jutalékhoz való jogra alkalmazza, hanem általában a nem úrbéreseket megillető jogokra és járandóságokra is és ebben rejlik a törvény helytelen magyarázata, mely helytelen magyarázat nem adhat jogot egy 40 évi birói gyakorlat megváltoztatására. Az osztatlan közösségben az úrbéresek részére kihasítandó területhez való jogot az úrbéres esetleg az 56. §. szerint nem adhatja el az arányosítás befejezése előtt, mig a telekkönyvi helyesbítés keresztülvíve nincsen, habár a törvény ezt nem mondja, mert abból, hogy a törvény eladhatónak nyilvánítja az illetményt, ha az telekkönyvezve van, még nem következik, hogy az illetmény előbb is eladható ne lenne; de eladhatja az úrbéres jutalékát az arányosítás befejezése után és ha valaki ilyen jutalékot oly mennyiségben vásárol, hogy őt több — esetleg 100 — hold megilleti, ezt közösség megszüntetése iránti, keresettel még mindig kihasittathatja. Ez persze költségesebb és hosszabb perre ad alkalmat, de hát miért ne mozdítsák elő ezt a bíróságok ? Az 56. § ban említett «tartozik» kérdése is ilyentorma. A törvény kimondja, hogy amíg az úrbérest az arányosítás rendjén megillető jutalék nincsen telekkönyvileg kitüntetve, a jutalék az úrbéri belsőség tartozékául tekintendő, amennyiben az ellenkező be nem bizonyittatik. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.