A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - Az ingatlan árverési vevő jogai

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 1(5. számához. Budapest, 1907. április 21. Köztörvényi ügyekben. Hagyatéki tárgyalás alkalmával a közös végrendelet intézkedéseinek fentartása mellett, mely az összes vagyont közszerzeménynek tekinti, osztályegyesség jött létre, melyhez a hátrahagyott házastárs is hozzájárult. Ennek halála után azonban közvégrendelet maradt, mely a közös végrendelet tartalmával ellentétben összes vagyonát egyik gyermeke két leányára hagyja. Ebben a másik gyermek törvényes osztályrészének megsértését látja s követeli ugy az atyai, mint az anyai örökrész kiadását és a közvégrendelet érvénytelenítését. A biróság ennek helyt adott, mert a házastársak közös végrendeletükben összes vagyonukról rendelkeztek, a hagyatéki tárgyalás alkalmával a túlélt házastárs beleegyezett, hogy a férj hagyatéka a közös végrendelet értelmében adassék át és arról, hogy ő eltérő intézkedést tett volna, említést nem tett, miért is a közös végrendelet intézkedéseit csupán kitagadási ok megjelölése mellett vonhatta volna vissza. A sátoraljaújhelyikir. törvényszék (1904 dec. 22. ]6,859/904. Polg. szám a.) özv. B. Györgyné sz. S. Ida budapesti lakos felperesnek saját személyében nem védekezett S. G. és a per sor.^n önjoguvá vált S. Ida s kiskorú S. Róza alperesek ellen (ez utóbbinak gyámja S. G., majd ennek neje özv. S. G. sz. S. A.) az 1900 december 20-án 13,909/900. p. sz. a. beadott keresettel néhai S. Vincéné sz. K. Zs. után öröklési jog megállapítása, törvényes osztályrész megítélése iránt folyamatba tett rendes perében az alantirt helyen és időben tartott nyilvános polgári tanácsülésében a következően ítélt: A kir. törvényszék megállapítja, hogy a néhai S. Vincéné sz. K. Zsófia által Zemplénmegye gyámpénztárába kk. S. Róza és S. Ida részére lehelyezett és Zemplénmegye árvaszékének 1897. november 10-én 22,127/1897. sz. a. kelt határozatával árvapénztári kezelésbe elfogadott 100,000 ív, azaz egyszázezer K. névértékű 4%-os aranyjáradék-értékpapir V-t-ed része özv. B. Györgyné sz. S. Ida felperest atyja, S. Vince után leszármazó törvényes öröklés címén megilleti, s ebből folyóan kötelezi S. Ida és kiskorú S. Róza alpereseket arra, hogy a jelzett értékpapírokból 25,000 (huszonötezer) K. névértékű 4%-os aranyjáradék-értékpapirt és ezután 1900. január 16-tól esedékes szelvényeket 15 nap alatt, végrehajtás terhével szolgáltassanak ki özv. B. Györgyné sz. S. Ida felperesnek, egyúttal a kir. törvényszék a néhai S. Vincéné által 1897. szeptember 8-án alkotott közvégrendeletet, valamint a tőle eredő amaz ajándékozási jogügyletet, amely kifejezést nyert abban, hogy a jelzett 100,000 K. névértékű értékpapírt Zemplénmegye árvaszékének 22,127/1897. sz. a. 1897. november l()-én kelt határozatából kitetszően kizárólag tulajdonjoggal az akkor még kiskorú S. Ida és kiskorú S. Róza részére letétbe helyezte, annyiban, amennyiben özv. B. Györgyné sz. S. Idának anyja, S. Vincéné utáni törvényes osztályrészét sérti, érvénytelennekj^és özv. B. Györgynének anyja utáni törvényes osztályrészét 4,007 K. 12 f.-rel, azaz négyezerhatszázhét korona tizenkét fillérrel kiegészitendőnek mondja ki s kötelezi S. Ida s kiskorú S. Róza alperese! >gyetemleg arra, hogy özv. B. Györgyné sz. S. Ida felperesne >07 K. 12 f.-t és ennek 1900 január 16-tói járó 4%-os kanu .. 15 nap alatt, végrehajtás terhével megfizessék. Elmarasztalja végül a most nevezett alperese cet a 2,227 K. 80 f.-t tevő perköltségnek a jelzett idő s jogkövjtKezmény terhével a felperes javára egyetemleges megfizetésében. Egyébként a kir. törvényszék a felperes keresetét a megítélt összegeket meghaladóan, továbbá azt a kereseti kérelmét, hogy 25,000 K -t meghaladó névértékű papíron felül a törvényes r >^tályrész címén nem készpénz, hanem maga az értékpapír tern zetben szolgáltassák ki, elutasítja; a kereset ama részei felett, a) hogy az 1899. április 29-én kelt ajándékozási szerződés érvénytelennek mondassék ki, b) s hogy az alperesek a néhai S. Vinc .né hagyatéki leltárában feltüntetett ingatlanok i;4 része értékenek megfizetésére, 10 drb. kassai téglagyári részvény átadására, vagy egyenértéküknek, továbbá 4000 K. készpénznek megfizetésére köteleztessenek, c) végül S. Gábor alperes irányában, a határozást mellőzi, egyszersmind A. Nándor felperesi ügyvéd diját és kiadását a tanudijak és becslési eljárási költségek beleértésével 2227 K. 30 f.-ben, K. József dr. alperesi ügyvéd hasonló járandóságát 1065 K 62 f.-ben megállapítja, ezt az ítéletet S. Gábor összes örököseinek is kézbesittetni s jogerőre emelkedése után a nagymihályi kir. járásbíróságnak, mint hagyatéki bíróságnak megküldeni rendeli. Indokok: A nagyváradi S. Vince és neje Kassán 1888. év december hó .'51-én közös végrendeletet alkottak, amely a nagymihályi kir. járásbíróságtól megszerzett hagyatéki iratok között hiteles másolatban található. E végrendeletben elsősorban annak adnak kifejezést, hogy összes vagyonukat kölcsönös szerzeménynek tekintik. A végr. í. pontjában fiunokáik részére hagyományt tesznek, a II. pontban kijelentik, hogy: «a többi összes ingó s ingatlan vagyonúkban> gyermekeik: S. Gábor és a felperes •<fognak örökösödni-, egyúttal meghatározzák az öröklés közelebbi módozatait is, S. Vince 1897 augusztus 3-án halt el, hagyatéka, amint a beszerzett iratokból kitűnik, a közös végrendelet értelmében lett átadva, még pedig annak figyelembevételével, hogy a jelzett közös végrendelet intézkedései túlnyomó részben még S. Vince életében telekkönyvi átírásokkal foganatosítva lettek. A hátrahagyott házastárs a hagyaték tárgyalásánál az örökösök között létrejött osztályegycsséghez, mely a közös végrendelet intézkedéseinek fentartása mellett jött létre, hozzájárult. Ez a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvből tűnik ki. S. Vincéné 1900. január 6-án halt el. Közvégrendelet maradt utána, amelyet 1897. szeptember 8-án készített dr. O. kassai főjegyző. Ennek másolata a beszerzett hagyatéki okiratok között van j ebben örökhagyó, a jelzett közös végrendelet tartalmával ellentétben, összes vagyonát S. Gábor 2 leányára S. Idára és kiskorú S. Rózára hagyta. Vagyonának tetemes részét képező 100,000 korona névértékű 4",0-os aranyjáradék-értékpapirt az E alatti árvaszéki határozatból kitetszően még 1897 november 10-ét megelőzően, kizárólagos tulajdonjoggal a nevezett 2 leány részére letétbe helyezett. E letétbehelyezés napja ugyan megállapítva nincs, de az nem vitás, hogy az néh. S. Vince halála után történt. S. Vincéné készített még ezenkívül 1899. ápr. 29-én egy ajándékozási okiratot, amelylyel az akkor birtokában volt ingóságait ajándék címén a nevezett két leánynak átadta. Ezek mind a vonatkozó okiratok betekintéséből megállapított tények. S. Vincéné hagyatékának tárgyalásánál a felperesnő törvényes osztályrészének megsértését vitatta. B) A hagyatéki bíróságnak perre utasító végzése alapján indult meg ez a per, ebben a kereset leszállítása folytán már csak az a kereseti kérelem bírálandó el : a) hogy a 100,000 K. névértékű értékpapír felerésze néh. S. Vince hagyatékának tekintessék és az alperesek ebből folyóan 25,000 K. névértékű értékpapír és szelvényeinek kiszolgáltatására köteleztessenek, azon a cimen, mert a felperesnőt ez, mint az atyai hagyatékból reá eső törvényes örökrész megilleti, b) állapittassék meg. hogy a felperesnőnek az anyai hagyatékból igényelhető törvényes osztályrésze sértve van s ebbői folyóan az anyai hagyatéknak tekintendő 50,000 K. névértékű járadékpapirból 12,500 K. névértékű papir szelvényeivel együtt a felperesnek kiadassák. A kereset szempontjából elsősorban az az alaki kérdés döntendő el, hogy a perbevont alpereseken kívül szükség volt-e a néhai S. Vince hagyatékában szerepelt hagyományosoknak, valamint a per során elhalt S. Gábor örököseinek perbevonására ? Az alperesek ezt szükségesnek tartják. Ugy S. Vincének, mint S. Vincénének csak két törvényeiörököse volt: a felperesnő és S. (iábor. S. Vincének végrendeleti örökösei ugyanazok, mig S. Vincéné végr. örökösei S. Ida a kiskorú S. Róza. Ezek mind perben állanak. S. Gábor a keresetből kitetszően nemcsak mint gyám, hanem saját személyében is meg lett idézve. A hagyományukra nézve jogerősen kielégített hagyományosok perbeidézése felesleges lévén, a marasztalási kérelem szempontjából is helyesen lett a kereset megindítva S. Ida s kiskorú S. Róza ellen ; mert a felperesnő törvényes osztályrésze csakis S. Vince elhalálozása után S. Vincéné amaz ajándékozási cselekj ményével tekinthető megsértettnek, amidőn a 1( 0,000 K-t letétbe J helyezte. S. Vince hagyatékánál a felperesnő törvényes osztályrészének sérelmét nem is vitatta, marasztalási kérelmet tehát 1 csakis az ajándékozás érvénytelenítésére s az ajándékot elfogadók ellen terjeszthet elő. Az pedig, hogy S. (,ábor a bizonyítási eljárási folyamata alatt elhalt, csupán annyiban idéz elő változást, hogy e perben hozott érdemleges határozat igazolt örököseinek kézbesítendő. S. (iábor ugyanis az összes periratokat, dacára annak, hogy saját személyében is perbe volt vonva (úgyis mint), egyedül