A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A kimerített bűntett

62 A JOG el fogja látni s a reá bizott ellenőrzést is teljesitendi. Habár a felperes és alperes között ekként létesült jogviszonyra, tekintettel annak állandóbb voltára és arra, hogy a felperes megbízása nem egyes ügyekre korlátoltatott, az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 42. §-a nem is alkalmazható : de mégis alkalmazandók arra a megbízásra vonatkozó általános jogszabályok, amelyek szerint a megbízást ellenkező kikötés hiányában, bármelyik fél bármikor felmondhatja, hanem amennyiben az egyik fél a felmondást nyomós ok nélkül alkalmatlan időben eszközli, a másik félnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik. Minthogy az alperes a felperessel szemben a felmondásnak semmi nyomós okát nem bizonyította s más részről az alperes a felmondást évnegyed közben lette meg, amidőn már felperes az arra az évnegyedre járó tiszteletdíj igénylésére biztosan számíthatott, egyéb bizonyíték hiányában a felperes kára az utolsó év^negyedre járó tiszteletdíjnak a közbejött felmondással elvonni szándékolt hátralévő részletében volna megállapítható. Tekintettel azonban arra, hogy alperes a per folyama alatt a felperesnek az utolsó évnegyedre járó 500 korona tiszteletdiját megküldöttc s ekként a felperest igényeire nézve kielégitetle: annálfogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével elutasítani, a perköltséget azonban részint a per körülményeinél fogva, részint amiatt, mert alperes csak a kereset megindítása után fizetvén, a perre okot szolgáltatott: a felek között kölcsönösen megszüntetni kellett. A m. kii-. Kúria (1907. márc. 6. 3,791 1905. P. szám) következő Ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben, s kötelezi az alperest, hogy felperesnek az elsőbirói ítéletben meghatározott idő és jogkövetkezmény terhével 71 kor. 30 f. felebbezési költséget is megfizessen stb. Indokok: Felperes alperes ellen betöltött szolgálati idejére eső 216 K diján és megtérítendő "2 K készkiadásán felül 2f,000 kor. tőke és kamata erejéig az alapon támasztott keresetet, hogy ő mint ügyvéd, az alperes által a kereset A. a. nem kifogásolt, az utóbb L. a. becsatolttal egyező melléklete szerint negyedévenkénti részletekben utólag fizetendő évi 2,000 K díjazással, az A., illetve az L. alattiban megjelölt munkakörrel jogtanácsosként állandóan volt alkalmazva s a B. a. szerint 19(4. július 7-én felmondás és jogos ok nélkül bocsáttatott el. Alperes a kerest elutasítását és felperesnek a perköltségben marasztalását kérte, védekezését az 1874. XXXIV. t.-c. 42. §-ára alapítván, melyben foglalt rendelkezéshez képest a fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül is bármikor elvonhatja. Az 1874: XXXIV. t.-c. sem idézett 42. i$-a, sem többi része akár az egyes magán, akár a jogi személyek által állandóan alkalmazott ügyvédek és alkalmazóik jogviszonyára vontkozóan kifejezett különös rendelkezéseket nem tartalmaz. Általánosan követett birói gyakorlat szerint azonban a magasabb tudományos képzettséget igényelő állásokban állandóan alkalmazottokra nézve elfogadott jogszabály az, hogy amennyiben az alkalmazás iránt szerződő felek a felmondási időt szerződésükben nem szabályozták, az ilyen magasabb tudományos képzettséggel alkalmazottak egy évi felmondási időre avagy jogos ok nélküli való elb ocsátásuk esetében, ennek megfelelő díjazásra tarthatnak igényt A fentebbiekhez képpest, minthogy nincs olyan törvényes rendelkezés, amely a magasabb tudományos képzettséggel biró állandó alkalmazottakra vonatkozván, a birói gyakorlat által követett fentebb idézett jogszabálynak az állandóan alkalmazott ügyvédekre nézve való alkalmazását kizárná, tekintve, hogy felperes az alperes által az A. alatti szerint 1901. december hó 3. napján jogtanácsosként állandóan alkalmaztatott, tekintve, hogy alperes a per során a felperes által előidézett olyan okot, amely elbocsátásának alapos indokául szolgálhatna, fel nem hozott, annál kevésbbé bizonyított, s tekintve, hogy ekként felperes B. szerint alperes által 1ÍMI4. évi július hó 7. napján felmondás nélkül és jogos ok hiányában bocsáttatott el: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének a most felhozottakkal nem ellentétes, e helyütt is elfogadott indokainál fogva a fentebbi rendelkező részben foglalt módon kellett határozni. Alperesnek a felperesi felebbezés költségében történt marasztalását a felebbezés sikere indokolja. A szakértők által előadott az a szokás, hogy a felügyelettel megbízott műépítész szavatossága az iparosok szavatosságával egyidejűleg szűnik meg, figyelmen kivül hagyandó, mert ha a rendes magánjogi elévülésnél rövidebb elévülés ki nem köttetett, az a szokás ezt a kikötést nem helyettesítheti, i A m. kir. Kúria 1907 márc. 5. 8,917,1905. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A sorsjegy bemutatóra szóló papir. amelynek birtokosa a papir birtokán kivül egyebet nem tartozik igazolni és annak alapján jogosult a játékterv szerint a sorsjegyre eső nyereményt követelni. Ezzel szemben alperest terheli annak bizonyítása, hogy felperes jogtalanul és rosszhiszeműen jutotr a sorsjegy birtokába. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1905. évi június hó 9-én, 45,953.905. V. sz. alatt) dr L. A. ügyvéd által képviselt B L. D. felperesnek előbb dr. N. B., utóbb pedig dr. N Á ügyvéd által képviselt .Magyar királyi szab. Osztálysorsjáték'részvénytársaság cég alperes ellen 7,000 K töke és járulékai iránt következőleg ítélt: L1. ,. Alperes köteles az A. alatti sorsjegy visszaadása ellenében 7 000 K. tőkét, ezután 1904. évi július hó 16-tól járó 5° „-os kamatot és 320 K perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett felperesnek fizetni és a kiszabandó ítéleti illetéket viselni. Indokok: Nem vitás, hogy az A. alattti Vs sorsjegy a XIV. sorsjáték 2. osztályának húzásán 70,000 K. nyereménynyel kihúzatott. A sorsjegy szövege szerint az arra eső nyeremény a játékterv szerint kifizettetik a sorsjegy visszaadása ellenében. A sorsjegy eme szövegéből nyilvánvaló, hogy a sorsjegy bemutatóra szóló papír, amelvnek birtokosa a papir birtokán kivül egyebet nem tartozik igazolni és annak alapján jogosult a játékterv szerint a sorsjegyre eső nyereményt követelni. Ezzel szemben alperest terheli annak bizonyítása, hogy felperes jogtalanul és rosszhiszeműen jutott a sorsjegy birtokába. Ezt azonban alperes nem bizonyította. Ugyanis azt adta elő, hogy F. nevű elárusítója az A. alatti sorsjegyet nem is egészben, hanem annak csak felét oly feltétellel adta el a felperes jogelődének, özv. R. P.-nek, hogy az utóbb nevezett csak akkor vesz részt a sorsjátékban, ha a húzás megkezdése előtt a sorsjegy árát kifizeti; R.-né azonban a vételárat meg nem fizette; továbbá, hogy felperes, noha F. ezt a kikötést és a sorsjegy árának ki nem fizetését vele közölte és figyelmeztette, hogy a sorsjegyet meg ne vegye, az A. alatti sorsjegyet R.-nétól megszerezte. Ebből az alperesi védekezésből kétségtelen, hogy felperes birtoka nem jogtalan, mert felperes a sorsjegyet érvényes jogügylet utján szerezte meg R.-nétól. és hogy R.-né birtoka sem volt jogtalan, mert ő is érvényes jogügylet utján szerezte meg F. alárustól az A. alatti sorsjegy birtokát. De nem lehet a birtokot rosszhiszeműnek sem tekinteni, mert az a körülmény, hogy F. és felperes jogelőde között a köztük létesült kötelmi viszony tekintetében vita forgott fenn, a jogszerű uton megszerzett birtokot rosszhiszeművé nem teszi. Alperes tehát köteles a nyertes sorsjegyre eső nyereményösszeget a sorsjegy birtokosának kifizetni, mert az a körülmény, hogy F. elárusító a nyereményre alperesnél igényeit bejelentette, nem jogosítja fel alperest arra, hogy a fizetést megtagadva, a nyereményösszeget birói letétbe helyezze; mert a F. és a felperes jogelőde között fennforgó kötelmi viszony alperesre nem tartozik, hanem ő a sorsjegy birtokosának tartozik fizetni, és mert ha F. elárusító a nyereményre a sorsjegy birtoka nélkül igényt tart, módjában állott volna felperesi minőségben jelen perbe avatkozni, a felperessel szemben igényeit érvényesíteni és azok birói eldöntését kérni, minthogy azonban ezt nem tette, az alperesnél tett egyszerű bejelentése a sorsjegy birtokosát a papir birtokán alapuló igényei érvényesítésében nem akadályozhatja. Alperes marasztalása természetesen nem zárja el azt, aki a nyereményre a felperessel vagy jogelődével szemben fennálló kötelmi viszony alapján igényt tart, attól, hogy jogait felperessel szemben érvényesítse. Miért alperest a kereseti tőke, kamat és mint pervesztest a ptrs. 251. §-a értelmében a perköltség fizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1905- évi november hó 9-én 2397 V. ssám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja; a benne felhozott indokok alapján és még azért, mert alperes nem kívánta bizonyítani azt, hogy felperes törvény által tiltott módon jutott a sorsjegy birtokába. A magyar kir. Kúria (1907. évi február hó 28-án 102/90(5. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét indokai alapján és azért is helybenhagyja, mert az alperes által felhívott tanúval bizonyítani kívánt az a körülmény, hogy a felperes annak tudatában vette meg özv. K. P.-től a szóban forgó sorsjegyet, hogy az arra esett nyereményre F. S. D. igényt tart, a jelen perben közömbös ; mert az alsóbirósági ítéletek vonatkozó helyes indokai szerint a F. és R. között fenforgó kötelmi viszony alperesre nem tartozik, mert ennélfogva felesleges annak eldöntése is, vajon alperes ezen sorsjegy megszerzésekor a jelzett kötelmi viszony fennforgásáról tudomással birt-e. Bűnügyekben. A hamis vád csak akkor üldözendő hivatalból, ha annak a apján a bűnvádi eljárás mar megindittatott. A kir. ügyészség általi nyomozásteljesités még nem vétetik a bűnvádi eljárás megindításának s igy az ennek foganatosítása után eszközölt magamnditvany visszavonása az eljárás folytatását kizárja. A m kir. Kúria (19UŐ. december 4-én 10,703 1906. B. sz. a) hamis vad bűntettével vádolt K. Zs. és K. j. elleni bűnügyben kuvetkezo végzést hozott : 93 A semmisségi panasz elutasittatik. ián lelenlíf h A kÖZVádlf a R R 886' §• L b> és c) pontja alaprótt tn 2 sem™ssegi panaszt azért, mert a K. Zs. terhére en vé eteneSen mmrS1"etett * Btk' *228' §"a szerint és agy tévesen vetetett maganind.tványra üldözendőnek, minélfogva a magán-