A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A kimerített bűntett

A JOG 63 indítvány visszavonása tévesen vétetett az eljárás folyatását kizáró oknak. A panasz alaptalan, mert: A Btk. 228. §-a szerint a hamis vád csak akkor üldözendő hivatalból, ha annak alapján a bűnvádi eljárás már megindittatott. Az iratokból kitűnik, hogy Cs. 1'. ellen K. Zs. feljelentésére a dévai kir. ügyészség a nyomozatot elrendelte és keresztül is vitette, de azt. az eljárás eredményéhez képpest, megszüntette. A kir. főügyész immár azt vitatja, hogy a nyomozás teljesítése a bűnvádi eljárás megindításának tekintendő, a K. J terhére rótt tett tehát a hamis vádnak hivatalból üldözendő esetét állapítja meg s így a magáninditvány visszavonása hatálytalan levén, a kir. ítélőtábla vádlottat e cimen helytelenül mentette fel. Ez az érvelés nem fogadható el. Eljárási törvényünk értelmében bűnvádi eljárás csak vád alapján tehető folyamatba (B. P. 1. §:). a B. P. 83. §-ában megjelölt célokból, vagyis a vádló tájékoztatása végett, tehát nem birói vádhatározat céljából a kir. ügyészség által elrendelt nyomozás pedig bűnvádi eljárásnak nem tekinthető. Jelen esetben a kir. ügyész felhívására a csendőrség -kikérdezte* ugyan Cs. P. akkori terheltet és a tanukat, de e kikérdezések már csak azért sem tekinthetők a B. P 90. §-a szerinti kihallgatásnak, mert azokról jegyzőkönyvek nem vétettek fel. Minthogy e szerint a Cs. P. ellen folytatott eljárás nem terjedt tul a B. P. 83. § ában emiitett előzetes tájékoztatáson, az a bűnvádi eljárás megindításának nem vehető s igy a kir. Ítélőtábla nem tévedett, midőn a K. J. terhére rótt hamis vádat nem a B. T. K. 227. §., hanem a B. T. K. 229. §-a szerint minősítette. Ebből a B. T. K. 228. §-a értelmében az következik, hogy a cselekmény magáninditványra üldözendő és ezen indítvány a B. T. K. 116. ^-a szerint visszavonható. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla abban sem, hogy a vádba helyezett cselekményt magáninditványra üldözendőnek tekintette és az indítvány visszavonása folytán vádkttat a B. P. 326. §. 4. pontja alapján felmentette. Mihez képpest a minden irányban alaptalan semmisségi panasz a B. P. 437. §. 4. pontja értelmében elutasittatott. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A m. kir. közigazgtási biróság pénzügyi osztályának XXIX . számú döntvénye. Kérdés. Megváltoztatandó-e, és ha igen, milyen mérvben a m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztálya által 18. szám alatt hozott döntvényének b) pontja, mely szerint «a jelzálogkölcsönök átváltoztatása alkalmával adandó bélyeg és illetékkedvezmény megállapításánál, az 1881. évi LXX. törvénycikk azokra az esetekre nem alkalmazható, amelyekben jelzálogilag biztosított váltókövetelés, vagy biztosítéki okirat alapján bekebelezett zálogjoggal fedezett egyéb követelés tárgya az átváltoztatásnak.» Határozat: A m. kir. közigazgatási biróság a 18. szam alatt hozott döntvény b) pontját megváltoztatja és kimondja, hogy az 1881. évi LXX. törvénycikkben biztosított bélyeg- és illetékkedvezmény azokra az esetekre is alkalmazható, melyekben jelzálogilag biztosított váltókövetelés, vagy biztositéki okirat alapján bejegyzett zálogjoggal fedezett egyéb követelés tárgya az átváltoztatásnak ; de csak abban az esetben, ha 1. az uj kölcsön jelzálogilag biztosított kötelezvény (adóslevél) alapján vétetett fel ; 2. a régi követelés az adós által adott bekebelezési engedély alapján biztosíttatott jelzálogilag. Indokok : Az 1881. évi LXX. törvénycikk indokolásából és a képviselőház pénzügyi bizottságának erre vonatkozó jelentéséből is kitűnik, hogy e törvénynek nyíltan kifejezett célzata az, hogy az ingatlanokat terhelő adósságoknak kisebb kamatozású jelzálogkölcsönökre való átváltoztatása megkönnyítessék. Az ezen törvénycikk által feltételezett kölcsönmííveleteknél természetszerűleg két kölcsön: a régi és az uj áll egymással szemben. Hogy a régi kölcsönnek milyen okiraton kell alapulni, erről a törvény egyáltalában nem intézkedik, miért is a törvényben foglalt bélyeg- és illetékkedvezmények megadását nem lehet ahhoz a feltételhez kötni, hog> a régi kölcsönkötelezvényen (adóslevélen) alapuljon és hogy a zálogjog ezen kötelezvény (adóslevél) alapján jegyeztessék be. Ebből nyilvánvalólag következik, hogy a törvény célzatához képpest a váltó, vagy biztositéki okirat alapján bejegyzett zálogjoggal fedezett kölcsönkövetelések sem zárhatók ki a bélyeg- és illetékkedvezményből, mert ezek is nyilván kölcsönök és pedig jelzálogilag is biztosított kölcsönök lévén, nincs ok, mely miatt az 1881. évi LXX. törvénycikk alkalmazása szempontjából más tekintet alá essenek, mint a kötelezvény (adóslevél) alapján bejegyzett jelzálogkölcsönök. Természetes, hogy ezeknél is csak annyiban adható meg a bélyeg- és illetékkedvezmény, amennyiben az átváltoztatás (a conver'sio) idejében fennálló tőkeadósság mennyisége és az akkor 1 fizetett kamatok és mellékjárulékok, melyek a bélyeg- és illetékkedvezmény megadhatása céljából összehasonlítás tárgyát képezik, igazoltatnak és ezek alapján a törvényben meghatározott feltételek megállapíthatók. Ez a szempont azonban nem alkalmazható az uj kölcsönre, amelyre a régi kölcsön átváltozik, mert a törvény célzatából és rendelkezéséből megállapítható, hogy a bélyeg- és illetékkedvezmények a szoros értelemben volt jelzálogkölcsönök létrejövetelét feltételezik, amit világosan bizonyít a törvény 1. §-ának első kikezdésében foglalt azon rendelkezése, hogy a bélyeg- és illetékmentesség a conversio alkalmával kiállítandó kötelezvényekre, bekebelezési engedélyekre, ugy az ezek alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzésekre vonatkozik. Ha tehát az uj kölcsön nem kötelezvényen (adóslevélen) alapul és a zálogjog nem kötelezvény (adóslevél) alapján kebeleztetik be, hanem például váltó, vagy biztositéki okirat alapján: ez esetben a bélyeg- és illetékmentesség kedvezménye nem igényelhető. Utóbbi esetben nem igényelhető a bélyeg- és illetékmentesség már azért sem, mert a biztositéki okirat alapján bejegyzett zálogjoggal fedezett váltóhitel vagy folyószámlahitel alapján esetleg a jövőben is ujabb és ujabb, conversioval össze sem függő kölcsönök vehetők fel. A döntvény rendelkező részének utolsó bekezdésében foglalt feltétel abban leli magyarázatát, hogy azok a váltó- és egyéb követelések, amelyeknél a zálogjogi biztosítás nem kölcsönös megállapodáson alapul, a jelzálogkölcsönökkel az 1881. évi LXX. törvénycikk szempontjából azonos tekintet alá esőknek nem vehetők. Mindezeknél fogva a m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztálya 18. számú döntvényének b) pontjában foglalt rendelkezést a jelen döntvény értelmében kellett megváltoztatni. Kelt Budapesten, a m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának 1907. évi március hó 15. napján tartott üléséből. Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának 1907. évi március hó 22. napján tartott ülésében. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Szám: 1808. G/28." A kir. tábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt ad. Indokok: Felperes alperestől azokat a munkabéri részösszegeket követelte, amelyeket mint végrehajtató a kolozsvár-városi kir. járásbíróságnak 4,095/1892. sz. végzése alapján 67 fit és 65 fi t tőkék és járulékai erejéig G. Tódor ellen intézett kielégítési végrehajtás alapján alperesnél, mint G. Tódor munkaadójánál letiltott, amely összegekre tehát felperes zálogjogot szerzett. Alapítja pedig keresetét arra, hogy alperes a nála lefoglalt heti 3 frt diját kifizetni vonakodik. Felperes nem is állította, hogy ezen részösszegek tekintetében létiejött jogügylet alapján valamely magánjogi viszonyban állana alperessel, amelynek alapján alperestől fizetést követelhetne. Erintett munkabéri összegekre vonatkozó zálogjoghoz felperes a végrehajtási eljárás alapján jutván, ezen összegek kiadása iránt alperessel szemben csak a végrehajtási fórvény vonatkozó rendelkezéseinek szemmeltartása s az ott körülirt feltételek mellett léphet fel. A végreh. törvény (1881: LX. t-a) 130. §-a kifejezetten rendeli, hogy az életjáradékokból és más bizonytalan időre részletekben fizetendő követelésekből a kielégítés a V. T. 123. §-a szerint a lefoglalt részleteknek átruházása vagy a 124. szerinti behajtás utján eszközöltetik. A V. T. 123. %-a az átruházást azon feltételhez köti, hogy a végrehajtatón kivül a követelésre másnak zálogjoga ne, legyen és a végrehajtató követelését és járulékait meg ne haladja, minden más esetben a végrehajtató vagy személyesen feljogosittatik a behajtásra, vagy e célból ügygondnok rendeltetik ki. Minden esetben azonban kiutalványozási eljárás foglal helyet. Tekintve pedig, hogy felperes alperessel szemben sem a követelés átruházását, sem azt nem igazolta, hogy a lefoglalt követelés felhajtására közvetlenül feljogosittatott volna, nyilvánvaló, hogy felperes minden jogi alap nélkül indította meg keresetét alperes ellen a G. T. végrehajtást szenvedettet eredetileg illető munkabérösszegek iránt, mert a megszerzett zálogjog magában, a lefoglalt követelés iránti tulajdoni igényt nem eredményezi. A felebbezési biróság tehát anyagi jogszabályt sértett meg az által, amidőn oly követelést itélt meg felperes javára alperessel izemben, amelyet felperes az 1881 : LX. t.-c. értelmében közvetetlenül feljogosítás nélkül nem kérhetett, miért is az