A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - A kimerített bűntett

A J OG r., dr. G. Gy. V. r. és nem védekezett B. K. VI. r. alperesek ellen 20,5-12 K. 68 f. s járulékai iránt következőleg ítélt: Alperesek kötelesek 14,296 K. 56 f. tőkét, ennek 1901. évi január hó 1 -tol számítandó 5° o-os kamatát és 790 K perköltséget, melyben N. J. szakértőnek 160 K.-ban mai napon külön végzéssel megállapított szakértői dija is bennfoglaltatik, valamint a kiszabandó ítéleti illetéket 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt egyetemleges kötelezettséggel megfizetni, illetve özv. P. L.-né szül. S. R. és T. Á.-né szül. P. J. alperesek tűrni tartoznak, hogy felperes a a C. alatti hagyatékátadó végzésben és E. alatti leltárban kitüntetett ingó és ingatlan hagyatéki vagyonból a fenti joghatálylyal kielégítést szerezhessen. Felperes keresetének egyéb részével, G. Gy. dr. alperes pedig viszonkeresetével elutasittatnak. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy N. J. ószivaci lakos a feloszlott Első Bács-Bodrogmegyei kenderkészitő gyár részvénytársaság ügyeit rendezni óhajtván, átvette ezen cégnek összes cselekvő és szenvedő vagyonát, s megbízta felperes pénzintézetet azzal, hogy ezen átvállalásból eredő fizetési kötelezettségeit felperes pénzintézet helyette teljesítse. Felperes pénzintézet az A. alatt csatolt nyilatkozat szerint a fenti részvénytársasággal szemben készfizetői kezességet vállalt, s annak alapján fizetéseket is teljesített ügy, hogy 1900. évi december 31-én ezen fizetések 20,542 K. 68 f.-t tettek ki. N. ezen tartozásaiért A. alatti szerint S. M. és társai alperesek felperes pénzintézettel szemben szintén készfizetői kezességet vállaltak s igy ezen összes alperesek kötelesek a kifizetett 20,542 K 68 f. tőkét megfizetni, azért kéri őket ezen tőke és kamatainak megfizetésére kötelezni. Alperesi tagadásokkal szemben N. I. kereskedelmi iskolai szaktanár, a peres felek közös szakértője megállapította, hogy a felperes pénzintézetnek általa átvizsgált könyvei teljesen megegyeznek a csatolt könyvkivonatokban részletesen felsorolt bevételi és kiadási tételekkel s megállapította, hogy felperes pénzintézetnek 1895. évi június 30-án 6%-os, ezen időtől pedig 1900. évi december 31-ig 5°/o-os kamattal számított összes követelése 14,298 K. 56 f.-t tesz ki, melynek megfizetésére a hit alatt kihallgatott E. K. községi jegyző, H. F. dr., N. D. és és O. Zs. tanuk vallomása szerint felperes intézettel szemben alperesek készfizetői kezességet vállaltak s annak megfizetésére magukat kötelezték s miután ezen kimutatásokban foglalt egyes tételek a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával is igazoltatnak, azért alpereseket a most megjelölt tőke megfizetésére mint készfizető kezeseket egyetemleg kellett kötelezni. Ezen összeget meghaladó keresetével felperest elutasitani kellect azért, mert az 1895. évi XXXV. t.-c. 1. §-a értelmében igazolt írásbeli kikötés nélkül a törvényes 6° 'o-os, illetve 5°/0-os kamatnál nagyobb kamat meg nem Ítélhető, ezen kamatok pedig, minthogy felperesi cég alperesekkel folyószámlán alapuló viszonyban állott, jogosítva volt felperes pénzintézet a kereskedelmi törvény 285. § a szerint a szakértő által igazolt szokás értelmében félévenkinti zárlatkor tőkésíteni, s igy a törvényes kamatokat felszámítani alperesek ellenében. G. Gy. dr. viszonlkeresetével elutasittatik, mert azt, hogy az alapítók mint alperesek nem kapják vissza az általuk befizetett összeget, hogy közgyülésileg kimondva lett, igazolja H. F. tanú, de ezen vallomást támogatja azon körülmény is, hogy a szakértő véleménye szerint az összes kiadások benfoglaltatnak a csatolt kimutatásban, de azokban alperesek egyikének sem történt visszafizetés az általuk befizetett összegre, s végül még ezen körülmény megálapitható abból is, hogy dr. G. Gy. a befizetett összeget már több mint 10 éven át sem kereste. I. r. alperes a tényleg életbe nem lépett «Elsö Bács-Bodrogmegyei kenderkészitő gyár Részvénytársaság* részvényesei által befizetett összegek kifizetésére kötelezte magát, ennek kifizetésére felperes pénzintézet evvel szemben pedig alperesek vállaltak készfizetői kezességet, s igy ezek nem a részvénytársasággal, hanem a részvényesek-, illetve felperessel szerződtek, azért alpereseknek erre vonatkozóan védekezésük, hogy ők a kendergyárral mint nem létező céggel szerződést nem köthetnek, elesik. A szegedi kir. ítélőtábla (1905. március hó 28-án 1,120. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítéletének, mely az 188J : LIX. t.-c. 35. §-a értelmében a nem védekező 6. r. alperes nevében is felebbezettnek vétetik; a per főtárgyára vonatkozó része megváltoztatik annyiban, hogy az alperesek nem 14,298 K. 56 fill. tőkét és ennek 1901. évi január 1-től számítandó 5» „ kamatait, hanem csak 8,430 K. 44 fill. tőkét és ez után az 1901. évi május hó 18-tól számítandó 5° o-os kamatot tartoznak a felperesnek megfizetni. Az ítéletnek a perköltséget tárgyazó rendelkezése szintén megváltoztatik akkép, hogy a perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetek és hogy a felperes ügyvédének saját fele irányában megállapított perbeli járandóságának az összege a szakértő'i dijakat is beleértve, 790 K.-ról 850 K.-ra felemeltetik. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokolás : A felperes keresete arra van alapítva, hogy a feloszlott első Bácsbodrogmegyei kenderkikészitő gyárrészvénytársaság ügyleteit az 1. r. alperes helyett; lebonyolítván, ellene a bevételeket megnaladó kiadásoknak a kifizetése folytán a kereseti összegre rugó követelése származott, melyért a többi alperesek készfizető kezességet vállaltak. Miután tehát itt nem a felperesnek és az alpereseknek egymás elleni kölcsönös ügyleteiről van szó. hanem egyedül azokról az ügyletekről, illetve ténykedésekről melyeket a kereset alapjául szolgáló megállapodás következtében a felperes teljesített és nem is forognak fent a feleknek eevmás ellenében valamely kölcsönös követelése., melyek az epvmás javára és terhére való időnkénti elszámolásnak szolgálhatnának alapjául: kétségtelen, hogy a peres fejeknek az összeköttetése nem tekinthető a keresk. törvény 285. *-ában szabályozott folyó számlán alapuló viszonynak. Pusztán az a körülmény pedig, hogy a fent nevezett részvénytársaság feloszlásával járó, illetve abból származott bevételeket és kiadásokat a felperes üzleti könyveibe bevezette, s elkönyvelte a kereset alapjául szolgáló ügyletet folyószámlán alapuló összeköttetéssé nem teszi. Ilyen körülmények között egyéb megállapodás hiányában, nem volt joga a felperesnek ahhoz, hogy az alperesek elleni követelését akként kamatoztatta, hogy a felevenkinti kamatot a tőkéhez csatolva, azután is további kamatokkal terhelje meg az alpereseket, hanem a felperesnek csak ahhoz volt joga, hogy a könyvei szerint mutatkozó tőkét, a lejárattól számított' törvényes kamataival követelhesse. Miután pedig lejárati idő kitűzve nem volt, sem a felperes a kereset indítása előtt követelését más uton nem érvényesítette, a lejárat illetve az alpereseknek a késedelme csak a perinditással állott be, miért is az alperesek csak a feiperes szerint is 8,430 K. 40 f.-t tevő tőkében és ennek a kereset indításától járó törvényes kamataiban voltak elmarasztalhatok. Ezzel a változtatással egyebekben helyben kellett hagyni az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyát illető részét, vonatkozó indokolása alapján és azért, mert a közös szakértő véleménye és a kihallgatott tanuk vallomása alapján az F. illetve G. és H. alatti könyvkivonati tételek helyessége és valódisága e helyen is megállapittattak és pedig annyival inkább, mert az alperesek a felperes üzleti könyvcinek a helyes és szabályszerű vezetését kétségbe nem vonták ; mert továbbá az A. a. okirattal, valamint az j. alatti kérdőpontokra kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van az is, hogy az I. r. alperes, mint a feloszlatott kendergyár igazgatósági tagja a feloszlatást kimondó részényesek jelenlétében és azokkal szemben vállalta magára a társaság ügyeinek lebonyolítását. Habár tehát, a cégbejegyzés meg nem történte miatt, jogilag nem volt is a részvénytársaság megalakitottnak tekinthető, az 1. r. alperesnek a részvényesekkel szemben tett az A. a. okiratban foglalt kötelező kijelentése ellenében jogi hatálylyal biró kötelezettséget állapit meg, mely kötelezettség az 1. r. alperes részéről tényleg meg is valósittatott akként, hogy a nevezett alperes az ügyeknek a lebonyolítását, vagyis a feloszlott részvénytársaság kintlevő követeléseinek a beszedését és tartozásainak a kifizetését a felperesre ruházta át, aki azt a kereset szerint tényleg foganatosította is. Míg egyrészről tehát az I. r. alperes eme megbízás folytán, másrészről a többi alperesek az által jutottak a felperessel szemben kötelezettségbe, hogy az A. a. okirat szerint készfizető kezességet vállaltak a felperes irányában mindazokért a vagyoni hátrányokért, melyek az I. r. alperes helyett teljesített fizetések folytán a felperest érhetik. Nincs tehát megállható alapja az I. r. alperes ama kifogásának, hogy az A. alatti okirat szerint részéről tett ajánlat elfogadva nem lett, hogy vele a jogilag nem létező részvénytársaság joghatálylyal szerződésre sem léphetett és hogy az érette vállalt kezesség a többi alperesre nézve sem volna joghatályos. Nincs pedig alapja azért sem, mert az összes alpereseknek mint igazgatósági és alapító tagoknak tudomással kellett birni arról, hogy a feloszlott részvénytársaság ügyeinek a lebonyolítását, az I. r. alperes helyett, illetve annak megbízása következtében a felperes teljesíti, ennek dacára az ellen nem tiltakoztak, ily módon tehát utólag is jóváhagyóan tudomásul vették, hogy a felperes teljesítette azokat a kötelezettségeket, melyek egyébként a törvény szerint az alapitóképp szerepelt alpereseket terhelték volna. Helyesen rendelkezett az elsőbiróság abban a részben is, hogy a 5. r. alperes viszonkeresetét elutasította, és pedig annyi val inkább, mert azok az összegek, melyeket ez az alperes részvényeire befizetett és most viszonkeresetbe helyez, a per adatai szerint a felperes által kimutatott bevételek közt elszámoltattak, ily módon tehát ennek az alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozásának az apasztására fordíttattak, nincs tehát joga ahhoz, _ hogy annak a visszafizetését követelhesse a felperestől. Az elsőbiróság Ítéletének a perköltséget tárgyazó része azért volt a rendelkező rész szerint megváltoztatandó, mert a felperes kereseti követelésének a túlnyomó részére nézve pervesztessé válván, indokolt hogy a perköltség a peres felek között a prts. 251. S-a alapján kölcsönösen megszüntettessék. \ A f- m;.kir Kúria (1907- évi február hó 22-én 4 994. P. sz. a ) A kir. Kuna a másodbiróságnak, az 1881 : LIX. t.-c. 35. S-a alapján valamennyi alperes által felebbezettnek tekintett ítéletét Wv1" a'°taP'ara, vonatkozólag részben megváltoztatja akként, hog} az alperesek által egyetemlegesen, de özv. P. L -né és T. Sí"ntr iSP"LCS| altaJ„az elsőbiróság ítéletében meghatározott korí m m vVetendő toké összegét 9,834 K 82 f.-re felemeli, az számitS JUS V-u*? f°lyÓ 5°/o'OS kamat°k« ez után a tőke után létének' * '^f! vonatko^lag pedig, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben azzal, hogy a perköltség összege 850 K-ban állapittatik me^ t a kérelmét, —, abból az ol válaszirat nem adatván, — törvényes alap nélalSóbirS^Í 'í5f1!b-beZÖ aIPereseknek azt a kérelmét, hogy az azeísöbiíóság;telete_:,me.gsemmisites^nek, abból az okból, mert