A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - A kimerített bűntett

A JOG 55 kül tűzött ki póttárgyalást, figyelembe venni nem lehetett, mert az 1881 : LIX. t.-c. 17. §-a biztosítja az elsőbiróságnak a tárgya­lás kiegészítéséhez s a további bizonyítási eljárás elrendeléséhez való jogát. Ennek előrebocsátásával: a peres felek közös szakértőjé­nek véleménye szerint felperes tőkekövetelése 9,834 K. 82 f. s a másodbiróság által megítélt 8,430 K. 44 f. összeg akként állott elő, hogy felperes alperesek javára 1,404 K. 38 f. kamatot irt elő. Ámde a másodbiróságnak erre vonatkozó, e helyütt is elfoga­dott indokolása szerint, a peres felek folyó számlán alapulóviszony­ban nem állván, alperesek sem vehetik igénybe azt az előnyt, hogy az ő javukra felperes kamatot irt elő. Ennek számbavétele nélkül pedig felperesnek tőkekövetelése : a most megítélt összeg. A másodbiróság ítéletét tehát ilyen értelemben meg kellett változ­tatni. Egyebekben a másodbiróság ítéletének a per főtárgyát illető része, mellőzve azt az indokot, hogy I. r. alperes a felosz­lott gyár igazgatósági tagja volt, s mellőzve az utólagos jóváha­gyásra vonatkozó, a bizonyított készfizető kezesség elvállalásával szemben közömbös indokokat, felhozott és felhívott, s a fentiek­kel nem ellentétes egyéb indokolása alapján hagyatott helyben. Alperesek az 1868. LIV. t.-c. '251. §. alapján az elsőbirósággal egyezőleg a perköltségben e helyütt is marasztalni kellett, mert felperes tőkekövetelésére nézve pernyertes, s mert a nagyobb költ­séget igénylő bizonyítás az alperesek terhére esik. Felperes feleb­bezése csak részben vezetvén sikerre, alpereseket a felebbezés költségeiben marasztalni nem lehetett. A perköltségben az alpe­resek marasztaltatván, az alperesek felebbezésének a perköltség összegére vonatkozó része tárgytalan, alperesi ügyvéd pedig a saját személyében nem felebbezett. Bűnügyekben. A kir. törvényszék ítélete megsemmisíttetik és uj ítélet hozatalára utasittatik, mert dacára, hogy az alapperben hozott jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást megváltozottnak nem találta, mégis az alapperbeli ítélettől eltérően rendelkezik a bűnösséget megállapító és a büntetést kiszabó részben. A m. kir. Kúria (1907. február hó 20-án 1,913. B. sz. a.) a rágalmazás vétsége miatt jogérvényesen elitélt K. I.-né C. I. ellen következő végzést hozott: A kir. törvényszéknek másodfokú ítélete, a Bp. 384. §. 10. pontjában meghatározott és az e §. utolsó bekezdéséhez képpest hivatalból figyelembe vett alaki semmisségi okbói, a Bp. 437. §-nak második bekezdése értelmében megsemmisíttetik, s a kir. törvény­szék a Bp. 404. §. negyedik bekezdése szerint ujabb határozat hozatalára utasittatik. Indokok : K. I.-né C. I. az ellene a tatai kir. jbiróság előtt kétrendbeli rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett, a kir. jbiróság­nál 1905. B. 133/3., a komáromi kir. törvényszéknél 1,541/1905. és a kir. Kúriánál 5,419/1905. B. szám alatt elintézett bűnvádi perben jogérvényesen egy rendbeli, a Btk. 258. §-a alá eső folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségeért, a Btk. 258. §-a alapján, s a 91­§. alkalmazásával, öt (5) napi fogházra és behajthatlanság esetében kettő (2) napi fogházra átváltoztatandó husz (20) K. pénzbünte­tésre ítéltetett el. Az elitélt K. I.-né C. I. ujrafelvétellel élt, a kir. járásbíróságok azonban a megtartott tárgyaláson az alapperben hozott Ítéletnek alapjául szolgált tényállást annyira megváltozott­nak nem találván, hogy annak alapján ez az ítélet akár egészben, akár részben hatályon kívül helyeztessék, az alapperbeli Ítéletet 1900. B. 54/4. sz. alatt hozott Ítéletével, a Bp. 558. §-ának végbe­kezdése értelmében, hatályában fenntartotta. A kir. járásbíróság­nak ez az ítélete az elitélt által felebbeztetvén, most már a királyi törvényszék mint felebbviteli bíróságnak hatáskörébe tartozott az alapperben hozott jogerős ítéletnek hatályában fentartása, esetleg részben, vagy egészben hatályon kívül helye­zése kérdésében határozni. Bár a kir. törvényszék 2,666,1900. B. számú végzésével a bizonyításnak kiegészítését elrendelte és foga­natosította, bár az 1906. évi július hó 21-én megtartott felebb­viteli tárgyalás alapján 3,666/1900. B. szám alatt hozott ítélete indokaiban a kir. járásbíróság által megállapított tényállást fogadja el, vagyis a maga részéről sem találja megváltozottnak. az alap­perben hozott ítélet alapjául szolgált tényállást: mégis a kir. járásbíróságnak 1906. B. 52/4. szám alatt hozott ítéletét a bűnös­séget megállapító és a büntetést kiszabó részében a Bp. 385. S-nak 1. a. pontjában foglalt anyagi semmisségi okból megsem­misítette, s K. I.-né G. I.-nál a Btk. 261. §-ába ütköző kétrend­beli becsületsértés vétségében mondta ki bűnösnek, s azért öt-öt (5—5) napi fogházra átváltoztatandó ötven-ötven (50—50) K. pénz­büntetésre ítélte, anélkül, hogy az 1905. évi május hó 13-án 1,541. B. szám alatt hozott ítéletet részben vagy egészben, hatá­lyon kívül helyezte volna, mely ítélet szerint K. I.-né C. I. a Btk. 258. §-a alá eső folytatólagosan elkövetett egyrendbeli rágal­mazás vétségeért jogérvényesen öt (5) napi fogházra és kettő (2) napi fogházra átváltoztatandó husz (20) K. pénzbüntetésre ítélte­tett el. Érthetetlen a kir. törvényszék ítéletének rendelkező része elsősorban azért, mert jóllehet, hogy az alapperben hozott jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást megváltozottnak maga sem találta, mégis az alapperbeli ítélettől eltérően rendelkezik, holott ennek csupán abban az esetben lett volna helyé, ha az előző tényállás annyira változott volna, hogy az alapperbeli ítéletnek ténybeli megállapításai helyt nem foghatnánk, másodsorban azért, I mert a kir. járásbíróság 1906. B. 52 4. számú Ítéletének oly rendel­kezéseit semmisiti meg, mely rendelkezések abban az Ítéletben I nem foglaltatnak, harmadsorban, mert: K I.-né C. J -t egyrendbeli ' becsületsértés vétségeért elitéli, ennek dacára az alapperben hozott Ítéletnek azt a rendelkezését, melylyel ugyanez egyrend­beli rágalmazás vétségeért öt (5) napi fogházra és husz (2") K. pénzbüntetésre elitéltetett, hatályon kivül nem helyezi, végre hozzájárul az érthetetlenséghez az is, hogy dacára annak, hogy csupán a minősítésre és a büntetésre rendelkezik eltérően, mégis a megsemmisítést nem a Bp. 385. §. 16., hanem a Bp. 385. §. 19. pontja alapján mondja ki. Ezeknél fogva a kir. törvényszéknek ítéletét a Bp. 384. §. 10. pontjában meghatározott alaki semmisségi okból, mely a §. végbekezdése szerint mindég hivatalból veendő figyelembe, meg kellett semmisíteni, s a kir. tövényszéket uj ítélet hozására utasítani. Minthogy az indokolás az ítélet rendelkező részével ellen­tétben áll, az ítélet hivatalból megsemmisíttetik s ugyanazon bíró­ság szabályszerű eljárásra és határozathozatalra utasittatik. A m. kir. Kúria (1907. február hó 20-án 1,668. B. szám alatt) több rendű magánokirathamisitás büntette miatt vádolt F. f. és társai ellen következő végzést hozott: A kir, Ítélőtábla másodfokú ítélete mindhárom elitélt vád­lottra vonatkozóan az annak alapjául szolgált főtárgyalással együtt a Bp. 384. §. végbekezdése, c szakasz 10. pontja alapján, a Bp. 437. §. második bekezdése és az abban felhívott 404. §. első bekezdése értelmében hivatalból megsemmissittetik; ugyanazon bíróság ujabb főtárgyalás megtartására és a kitejtendőknek meg­felelő uj határozat hozatalára utasíttattak. Indokok: Minthogy az ítélet indokolásának az ítélet rendelke­zésével, elválaszthatatlan összefüggésénél fogva, összhangzatban kell állania, a jelen esetben pedig a kir. ítélőtábla ítéletének rendelkező része szerint a kir. törvényszék Ítéletének F. I. vádlottra vonatkozó és a közvádló állal a minősítés tekintetében felebbezett azt a részét, mely szerint a nevezett vádlott a Btk. 401. §-ba ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő 5. rendű magánokirathamisitás bűn­tettében mondatott ki bűnösnek, helybenhagyta; azonban ettől a kijelentéstől eltérően másodfokú ítélete indokolási részében már azt fogadta el bizonyítottnak, hogy F. I. vádlott a 7 db. alapváltót, mindenkor ugyanazon személyek sérelmére eszközölt hamisítással többszörösen meghosszabbította; a nélkül azonban, hogy az alap­váltók számára nézve a két ítéletben fennforgó ellentétet közelebb­ről megvilágította és illetve az eltérés okát bővebben kifejtette volna. Minthogy ezek szerint a kir. ítélőtábla ítéletének rendel­kező része és annak vonatkozó indokolása között a Bp. 384. §. 10. pontjában meghatározott és e szakasz végbekezdése szerint hiva­talból figyelembe veendő semmiségi okot képező ellentmondás forog fenn, s minthogy érvényesíthető, a Bp. 429. §-nak rendel­kezése alá nem eső semmisségi panasz: ezekhez képpest a kir. ítélőtábla másodfokú ítéletét a tárgynak egymással való szoros összefüggésénél fogva mind a három vádlottra kihatólag a rendelkező részben hivatkozott emez alaki semmisségi oknál fogva hivatalból megsemmisíteni és ugyanazon bíróságot ujabb szabályszerű eljárásra és uj határozat hozatalára utasítani kellett. Ennek következtében a bejelentett semmisségi panaszok tárgy­talanná válván, azoknak felülvizsgálata mellőztetett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 4,888/904. I. 2. Sorrendi tárgyalás rendjén peres eljárásnak helye nin­csen, hanem amennyiben valamely követelésnek akár zálog­jogi elsőbbsége, akár fennállása vitássá válik, az illető összeg­nek birói letétben tartása mellett perreutasitásnak van helye és tekintettel arra, hogy a kifogásolt követelés közjegyzői ok­iraton alapszik, a kifogásoló utasítandó perre. Az a panasz, hogy a végrehajtási törvény 197. §-a ren­delkezésének joghasonlatosságánál fogva perreutasitásnak helye nincs, mert a kifogásolt követelés közokiraton alapszik, tekin­tetbe nem vehető, mivel a követelés nem jogerejü ítéleten, hanem kifogással megtámadható, házastársak között kötött jogügyletről felvett közokiraton alapszik és a végrehajtási tör­vény 119. §-ának rendelkezései nem zárják ki azt, hogy a hitelező szerzett zálogioga alapjárt ezt a közokiratot s illetve az abban foglalt jogügylet érvényességét a kiutalásra halasztó hatálylyal biró perrel meg re támadhassa. 4,888/904. I. 3. Ingók vételárának felosztásánál a 197. §. rendelkezése joghasonlatosság alapján nem alkalmazható, minélfogva köz­jegyzői okiraton alapuló követelés megtámadása esetén perre utasításnak van helye. Határozatlan, meg nem jelölt citnü és összegű igény elsőbbsége meg nem állapitható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom