A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - A kimerített bűntett

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1!>07. április 7 Köztörvényi ügyekben. Ha az adásvevési jogügylet ama feltétel mellett jött létre, hogy vevők a vételárrészleteket a szerződés szerinti határidőkben pontosan lefizetik és vevők nem bizonyítják, hogy fizetési kötelezettségüknek eleget tettek, az adásvéreli jogügylet felbontottnak tekintetik, de minthogy vevők a kereset beadásáig jóhiszemű birtokosok, eladónak elvont haszon cimén sem jár. A nagybecskereki kir. törvényszék (1905. május hó 26-án 2,850. P. szám alatt) K. Kálmán di\ ügyvéd által képviselt N. A. felperesnek, K. I. ügyvéd által képviselt M. P. [. rendű, M. F.-né szül. L. L. II. rendű és L. L. I. III. rendű alperesek ellen jogviszony fenn nem állásának megállapítása ingatlan birtoka és elvont haszna és jár. iránt következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alpereseknek 149 K. 60 fül. perköltséget 15" nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokolás: A macedóniai 169. sz. tjkvben A. I. l.-sor 189/b. hrsz. 160 ö. 1. számú házat a többi ugyanezen tjkvbeli ingatlanokkal együtt felperes az 1901. évi március hó 18-án M. P.-né sz. L. P. alperes ellen megtartott árverésen vette, azonban ma is alperesek birtokolják. Felperes előadása szerint a M.-házaspár a C a. szerződéstervezetben foglalt feltételek mellett a fent megjelölt házat meg akarta tőle venni. Minthogy azonban az első vételárrészletet sem tudták megfizetni, a szerződés nem jött létre. Felperes ennélfogva keresetében a jogviszony fenn nem állásának megállapítását, birtokát és az elvont hasznok megtérítését kéri. Az alperesek előadása szerint M. P. és felesége az illető tjkvben akkor foglalt mind a két házat megvették a felperestől 900 koronáért, s arra még az árverés napján fizettek is neki 520 K.-t, többet, mint amennyi a vételárból a két ház közül a kereseti házra esik. Ez alapon a kereset elutasítását kérték. A módosi kir. járásbíróságtól beszerzett 1903. Sp. II. 54. sz. iratokból kitűnik, hogy a felek között most vitás kérdés már egyszer per tárgyát képezte. Ott ugyanis felperes bérleti viszony megszüntetése iránt indított keresetet, melynek folytán megállapítást nyert, hogy alperesek a kereseti házat vétel jogcímén jogosan birtokolják. Minthogy felperes a jelen perben más jogcímen lép fel, a kir. törvényszék nem tekintette a jelen per kereseti substratumát itélt dolognak, de mivel az ott bizonyítás tárgyát képezett kérdés a jelen perre nézve is döntő természetű, a pprdts 209. §-a alapján az ott kifejtett bizonyítási anyagot e helyütt is figyelembe vette; bár a felek által újból felhívott tanukat ismételten is kihallgatta. I. I. és M. T. tanuk, valamint K. I. és P. I. tanuk is ismételten eskü alatt tett vallomásukkal az alperesek fentebb vázolt ténybeli előadását bizonyították, amit az alperesek részéről felhívott uj tanú B. N. vallomása is támogat. Minthogy e positivumot tanúsító vallomásokkal szemben felperes tanúi I. Gy., I. I. és Sz. P. csak negatívumot, t. i. azt vallották, hogy felperes az árverésre menet nem szállt le az alperesek házánál, — miből az következnék, hogy tehát akkor megállapodás és fizetés sem történhetett, — a bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján a bizonyítékokat mérlegelvén, az alperesek kifogását bizonyítottnak és ennélfogva a keresetet elutasitandónak találta. A szegedi kir. ítélőtábla (1905. okt. hó llén 3,694. P. sz. alatt) következő ítéletet hozott. Az elsó'biróság ítélete megváltoztatik, a felperes keresetének hely adatik és kimondatik, hogy egyrészről a felperes, másrészről M. P. és M. P.-né szül. L. P. között: a macedóniai 169. sztjkvben 189/b. hr. és 160. ö. 1. számú házra vonatkozólag létrejött adás-vevési szerződés hatálylyal nem bír, miből folyólag az alperesek végrehajtás terhével arra köteleztetnek, hogy a macedóniai 169. sz. tjkvben 189/b. hr. és 160. ö. 1. sz. házat 15 nap alatt felperesnek birtokába bocsássák és egyben 1904. évi január 15. napjától a birtokba-adásig évi 50 K.-t. elvont haszon fejében, valamint 20 K. felebbezési költséggel együtt 194 K. 50 f. perköltséget a felperesnek megfizessenek. Felperes az elvont hasznokra nézve keresete többletével elutasittatik. Indokok: Jóllehet I. I. és M. T. tanuk azt vallották, hogy a felperes az árverés megejtése után a 160. és 161. ő. 1. számú házakat az első és másodrendű alperesnek eladta, és eme tanuk vallomását B. N. lanu is támogatja; ezek a vallomások mégsem fogadhatók el megnyugtató bizonyítékul abban az irányban, hogy a felperes és az alperes között a 160. és 161. ő. 1. számú házakra vonatkozólag létrejött jogügylet feltétlen volt; nem pedig azért, mert Sz. P. tanú, aki vallomásából kitetszően a jelzett alkalommal szintén jelen volt, azt vallotta, hogy a felek abban állapodtak meg, hogy arra az esetre, ha az I. és II. r. alperesek nem tudnák a vétclárt fizetni, a házakat 80 K. évi bér mellett bérben tarthatják. Továbbá, az elsó'biróság ítéletében említett sommás perben kinallgatott Sz. P. azt vallja, hogy az első r. alperes az árverés után mintegy egy hónappal kijelentette a felperes előtt, hogy mivel nincs pénze, a felperes házát bérbe veszi, végül pedig P. J. községi jegyzőnek ugy a jelen, mint a sommás perben tett vallomásából kitűnik, hogy huzamosabb idővei az árverés után ő készítette a C. a. szerződési tervezetet az elsőr. alperes bemondása és az első alperes r. által hozott, német nyelven fogalmazott és felperes által aláirt szerződés után, amely szerződési tervezetben a jelzett és Sz. P. által bizonyított kikötés szintén benne foglaltatik és hogy a jogügylet azért hiúsult meg, mert az alperesek a kikötött 80 K.-t sem tudták megfizetni. I. I. és M. P. vallomása abban a részében sem jöhet figyelembe, amelyben ezek a tanuk azt tanúsítják, hogy a másodrendű alperes az árverés előtt a felperesnek 400 K.-t adott. Ugyanis ezeknek a tanuknak a jelen perben tett vallomása a részletekre nézve eltér azoknak a sommás perben tett vallomásuktól. Ezen felül vallomásuk egymással is ellentétes, amennyiben I. I. szerint a folyosón, M. T. szerint az utcaajtóban történt a pénz átadása. De leginkább megerőtlenitik eme tanuk megbízhatóságát Sz. P. és I. Gy. tanuk, akik (utóbbi a sommás perben is) azt vallották, hogy a felperes az árverésre menet az alperesek háza előtt a kocsiról lesem szállott; és P. I. ama vallomása, hogy mikor a felek a szerződés aláírásakor nála megjelentek, nem tettek említést arról, hogy az I. és II. r. alperes 520 K.-t már előre lefizetett, de ez a körülmény az első r. alperes által tanúhoz vitt szerződési tervezet után készített C. a. tervezetben sem említtetik. Minthogy tehát a kiderített tényállás szerint a felperes és az első s másodrendű alperes között a kereset tárgyát tevő házra nézve az adásvevési jogügylet ama felbontó feltétel mellett jött létre, ha ezek az alperesek a vételárrészleteket a szerződés szerinti határidőkben pontosan lefizetik és minthogy S. P., I. Gy., Sz. P. és P. tanuk vallomásával szemben az alperesek által javaslatba hozott eskü-bizonyitás felesleges, és a nevezett alperesek azt, hogy fizetési kötelezettségüknek eleget tettek, ki nem mutatták: ennélfogva a felek közötti adásvételi jogügylet felbontottnak tekintendő, mint ilyen hatályában fenn nem áll, és ekként az első1 és másodrendű alperesek azon az alapon, hogy ők a kereseti házat a felperestől vétel utján megszerezték, azt a házat jogszerűen nem tarthatják birtokban, a harmadrendű alperes pedig azért nem, mert ő éppen semmi cimét sem adta birtoklásának, másrészről pedig bizonyítva van, hogy ő is lakik a házban ; ugyanazért az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, és kimondani kellett, hogy a felperes és az első s másodrendű alperesek között létrejött jogügylet hatálylyal nem bir, kellett továbbá az alpereseket a kereseti ház átadására, és a kereset beadásától folyó 50 K. szakértoileg megállapított elvont haszon, valamint a perköltség megfizetésére kötelezni. Az alperesek a kereset beadásáig jóhiszemű birtokosoknak tekintendők, miért is felperes az elvont haszonra vonatkozó követelésével, ezt az időt megelőzőleg, elutasittatik. A magyar kir. Kúria (1907. február hó 26-án 9,763. P szám alatt) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a felperest keresetével részben elutasító nem ielebbezett rendelkezését nem érinti, annak felebbezett többi részét pedig a benne felhozott vonatkozó indokokból helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperesek egy még be nem jegyzett, de feloszlott részvénytársaság alapító és igazgatósági tagjai, megbízták felperesi részvénytársaságot, hogy a feloszlott rtsg. ügyeit rendezze, és a fizetési kötelezettségeket helyette teljesítse. A bevételeket meghaladó kiadásoknak kifizetése folytán felperesnek a keresetbe vett követelése származott. Minthogy alperesek készfizetői kezességet vállaltak, minden felperest ért hátrányért felelősek, azonban peres feleknek ezen összeköttetése nem tekinthető folyószámlán alapuló viszonynak és igy felperesnek nincs joga ahhoz, hogy az alperesek elleni követelését akként kamatoztassa, hogy a félévenkénti kamatot a tőkéhez csatolva azután is további kamatokkal terhelje alpereseket, hanem a tőkét csak a lejárattól számított törvényes kamataival követelheti. A zombori kir. törvényszék (1904. november hó 23. 10,625. P. szám alatt) B. Ernő dr. ügyvéd által képviselt Cservenka-ó-ujsziváci takarékpénztár bej. cég felperesnek B. A. dr. ügyvéd által képviselt N. J. I., r. Sz. M. II. r. és S. J. III. r.; M. M. ügyvéd által képviselt özv. P. L.-né szül. S. R. III. r., T. A.-né szül. P. I. IV