A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 6. [r.]

110 A JOG erőszakosságának eleget tenni. Az angol nemzet a hosszú parliament összegyűltére fellélegzett s azt hitte, hogy az a zsarnoki uralmat megtöri. A petitiókból az tűnik ki, hogy'mindenki töle várta a bajok orvoslását. Ez a parliamcnt mondja ki 1004-ben, hogy egyik parliament és az ujabb parliament közt három évi időköz legyen s ha a meghívó levelek kellő időben nem adatnak ki a nagy pecsét alatt, a választási tisztviselők ily iratok nélkül hivják egybe az illető testületeket képviselőválasztás végett."'-) Az első ülésen nem is szónokoltak egyébről, mint arról, hogy a korona tanácsosait, akik a királyt absolut uralkodásra birták, vonják felelősségre : «Taszítsátok el e király mellől a gonosz tanácsadókat, s a király trónja meg fog szilárdulni. Jó törvényeink vannak, jobbakat kívánni sem lehet s ha a petitióban foglaltaknak eleget tesz a király, ugy a monopóliumok ellen s a szabadság érdekében sem kell ujabbat hozni. Ense recidendum est, ne pars sincera trahatur<>. Pym ekkor jelenti ki a lordok háza előtt: <My Lords, az angol commonok nevében, gróf Strafford Tamást, Irland kormányzóját vádolom. A képviselőház megkeresi önöket, hogy távolítsák el őt a parliamentből s fogassák el őt.» Strafford gőgösen felkiáltott: «Megyek, vádlóim szeme közé akarok nézni*. Ennekutána hozták meg Strafford halálos ítéletét s azt végre is hajtották. A király tanácsosait nem becsülte semmire, eszközök voltak s a forrongó alsóháznak koncként dobja oda Straffordot is, melylye! azt hitte, kielégíti annak vérszomját. Pedig az nem is annyira vérszomjas, mint inkább alkotmányos birája a király tetteinek. Ugyanazon a napon, melyen Straffordot (a convertita Wcntworthot) kivégezik, hagyja jóvá a király azt a törvényt, mely szerint a parliamentet, annak beleegyezése nélkül nem függesztheti fel, nem oszlatja fel és nem napolja el. Április '24-én kétszáznégy szavazattal 59 ellenében az alsóház a «Bill of attainder-t»•"""<) meghozza, hasonlót ahhoz, melyet már máskor is hoztak, t. i.: «a haza ellenségének tekintik mindazokat, akik a törvénytelen rendeleteket jószántukból elősegítik, vagy abban közreműködnek*. A lordok házában csak hét szavazattöbbséggel ment keresztül, mely szintén az idők jelére mutatott s melyből a király azt a tanulságot meríthette, hogy az a testület is (a lordok háza), melyre eddig biztosan számithatott, kezd ellene fordulni. Szeptember 9-étől hat hétig szünetelt a parliament, a király várt, hogy Strafford kivégeztetése után a felizgatott kedélyek lecsillapodjanak. 1041 október 20-án a cavalierek és a kerekfejück, a későbbi tory-k és whig-ek állottak szemben egymással A kormány részén volt a nemesség s azon gazdag és jómódú család gentlemanjainak többsége, akiknek a cimök hiányzott nemességükhöz. E részen volt a papság s a két egyetem. Az ellenzék főerejét vidéken a szabad kisbirtokosok s a városokban a kereskedők és boltosok képezték. Ezek mellett az aristocratiának erőkisebbsége, közöttük Northumberland, Bcdford, Warwick, Stamford és Essex™) grófok. Ezen a részen volt a nem conformista protestáns testület s a helyhatósági testületek. Az ellenzék hatalmas szavú szónokai közt van. Pym, Hampden, Cromwell Olivér, a későbbi «high Lord Protector.^) Ezek Strafford és az absolutismus legnagyobb ellenségei, a kik az episcopalis hatalmat megtörni igyekeztek. Ugyanekkor tör ki Irlandban a ribillió, mely a parliament malmára hajtotta a vizet. A ház felhívja a királyt, hogy «pápista* tanácsosait bocsássa el. 1641 november '22-én volt az első nagy ütközet. Az ellenzék azt indítványozta, hogy terjeszttessék egy felirat a király elé s abban fejezzék ki a király iránti bizalmatlanságukat s ez a javaslat csak 11 szavazattal ment keresztül. Ez a «Grand Remonstration*"1) látszólag hatott a királyra — egy pillanatig, de néhány nap múlva a magna charta legfontosabb tételét megsértve,1'^) az állam ügyésze által Pymet, Hollist, Hampdent, Haselriget, Hollest^) felségsértési perbe idézteti a lordok háza elé, Károly a zendülés elől menekül. A parliament ekkor a királyi cimet a jogoktól elválasztani igyekezik. A cél az volt, hogy a tusa a korona és a parliament között akképp fejeztessék be, hogy a parliamentnek a végrehajtó közigazgatás felett a legfőbb ellenőrzés joga adassék meg. Természetesen a cavalierek ebbe nem tudtak belenyugodni s igy történt, hogy 1642 augusztusában fegyvert ragad a két ellenséges tábor. A parliament jelszava : Pereant privilegia regis,ne pereat regnum». Az ellenzék vezére Essex gróf. Ekkor kerül ki Cromwell Olivér. Cromwell'kezébe kerülvén a hatalom, az alsóházat átszervezi. A forradalom oda irányult, hogy az államhatalom középpontja a koronáról I a képviselőházra szállittassék át, a helyett, hogy a korona akarata legyen mindenható,a parliamentre ruháztassák át. Oda irányul a figyelem, hogy a végrehajtó és törvényhozó hatalom összhangzásba hozassék, s ezt főképpen az által vélték eszközölni, ha a miniszteri felelősség elvét a parliament irányában ezután határozottabban hangsúlyozzák."1) Cromwell az alsóházba azt a változást hozza be, hogy a kisebb helységeket megfosztotta jogaiktól, a megyei követek számát tetemesen növelte. Jelentéktelen városokat 57) Lord Mahon: History of England. I. v. 300. 5S) Attainder — attnictura — megbélyegzés. 59) Sanford: The EarI of Essex. 467—580. «») Sanford: Studies 380—467. 01) J. F o r s t e r : Debates on the.Grand Remonstrance. 272—273. 1. cs) Campbell's chancellors. II. k. 532 !. 6») John F o r s t e r : Arrest of the five members. 1860. "0 Alpheus T o d d : Parlamentary Gowernement in England II. k. 57. felemel, jogaikat kiterjeszti. Manchester, Leeds, Halifax képviseletet nyernek. London képviselőinek számát szaporítja. A választói jogot kiterjeszti. A monarchia helyébe respublica lép, Crmmvrf*) kevés képviselő jelenik meg, s az a panasz igen jogosult volt, hogy a parliament egy kis zártkörű társaság kezében van s ezek mar privát értelemben határozzák el, hogy a formának engedve, az alsóházban milv határozat hozassék. Ily körülmények között erheto, hogy oly határozatot is hoztak, mely egyéni érdekeiknek megfelelt. A nép eleinte remélte, hogy a ziláit pénzügyi viszonyokat rendezik s az egyházi függetlensége mindenkinek biztosíttatik. Már eleinte látszott, hogy az angol alkotmányos monarchia helyreállítása rövid időn belül meg fog történni, mert ezt kettős-józan ész kívánta : egy ember józan esze"1') és az országé, vagy helyesen szólva a monarchikus párté. A tisztek is, akik zsoldjukat várták, inkább a monarchiát óhajtották s bár a parliament a sereg hangulatát megnyugtatandó, elhatározta, hogy a zsold egy részét az ir lázadóktól elkobzott birtokokból meg fogja adni, de ebben a katonák nem bizakodtak. Monkot, aki Cromwell mellett volt Irlandban, másfelé foglalkoztatja, mert nem bizott a royalista katonában, mintha érezte volna, hogy ez ember a monarchia visszaállításában nagy szerepet fog játszani. Az erőszakosan feloszlatott hosszú parliamentet a Barebone parliament követte. Ez a parliament enthusiasmussal nyilatkozott Siónkról, Cromwell pedig, hogy eltitkolja féltékenységét, a legnagyobb katonai állásokat adja neki. A Barcboneparliamentet feloszlatja Cromwell s négy napra a feloszlatás után 1653 december 10-án a katonai tanács lord High protedornak nevezi ki. Dacára, hogy az 1653 novemberig együtt volt parliament tagai az uj patliamentben résztvettek, Cromwell megérezte az áramlat veszélyét s azért oszlatta fel barátai tanácsára azt, már ekkor Cromwell jogát, a «bitorlást* érintő és egyéb, véget nem érő kérdésekbe bonyolódik s igy érthető Cromwell fenti elhatározása.") A feloszlatás napján a parliament kapui zárva voltak s ez a gunyfelirat volt felragasztva az ajtókra: «Ez a ház e pillanatban butortalanul kiadó*. 1654 szeptember 3-án az ülést a parliamentben Cromwell, már mint lord protector nyitja meg, de ezt is, mint az utána következőt, engedetlenség miatt fel kellett oszlatni. Monk Skotiában észlelte a royalisták mozgalmát s bár 1658 szeptember 3-án elhalt Cromwell Olivér helyébe lépett Richárd protectort elismeri, a királylyal (II. Károlyiyal) levelezésben áll. Monk ajánlja Richárdnak, hogy a parliament összegyűlése alkalmával a felsőházba azon régi lordokat hivja össze, akikre ő számithat.'*) Richárdnak pénze nem lévén, a parliamentet összehívja, — maga a respublicanus párt, amely egyedül mert fellépni, nagyszámú volt az alsóházban arra, hogy a protector és udvara rendszabályait megakadályoztassa. A sereg is, a parliament is elégedetlenné lett. A parliament, vagyis ennek egy töredéke1111) ajánlkozott még a sereg szolgálatába. Ez a parliament sokszor csökkent kizáratások által, s a hátra maradt 78 tag közül csak 28 protestált az erőszak ellen s a Westminsterben levő 50 tag képezte a parliamentet.70) Ez azonban nevetségessé vált. Richárd látta, hogy csak gyülöltség jut neki osztályrészül. Richárdot a tisztek ellenszenve és a respublicanusok erőszakoskodása megbuktatta. Lombért erőlködését életével fizette meg, végre is a nép már a parliament hatalmát s a monarchia visszaállítását sürgeti. Különösen a yorki kerület szállott sikra, s Monkban találta fel terve megvalósítását A nemzetnek a Rump elleni gyűlölete folyton növekszik és Monk Guid-Hallban a tanácsnak mondja: ') «meghagytam a parliamentnek, miszerint 7 nap alatt küldje el az üres helyek betöltését illetőleg a választási rendeleteket, hogy tűzze ki május 6-át feloszlatása napjául, s hogy engedjen egy szabad és tökéletes parliamentnek helyet.* Monknak a levele Guild-Hallban köröztetett, t. i. elküldetvén a parliamentnek ily tartalommal, a harangok zúgtak, az örömtüzek lángoltak, és a Rump feloszlatása miatti örömben, tűzbe dobálták a mészárosoknál kirakott marhák hátulsó részeit (jelképezve a Rumpöt). A Rumpból kizárt parliamenti tagok felkeresték Monkot, hogy a parliamentbe való belépésüket segítse elő. Monk tudta, hogy ezek a tagok régi kerületeikben nagy befolyással birnak, s igy tervét elősegíthetik. Ezek pedig elhatározták, ha egyszer ismét bejutnak a parliamentbe, egy újnak összehívását fogják követelni. Monk visszautasítja a protectorátust, tudva, hogy igy mily vég vár reá rövid időn belül, ennek előzményéül a parliament 1660 március 13-án a lajstromokból kitörölteté a felsőház a király nélküli köztársasági kormányformára Monk által letett hűségi igéretét. Monk megmaradt visszautasító elhatározása mellett. A Rump már nem volt életképes többé. 1660 április 25-e már közeledett. Ez volt az uj parliament megnyitásának napjául kitűzve. A többség nem volt kétséges. A royalisták győztek. Május 1-én Grcenville átnyújtotta mindkét ház86) Th. C a r 1 y 1 e : Olivér Cromwell Letters and Speeches with elucidations. 1845. — Sanford: Karly Life of O. Cromwell. — Merk d'A m b i g n é : Le Protecteur 1848. 6S) Guizot: Monk, chute de la republique et rétablissement de la monarchie en 1660. 19. old. — U.-az: Histoire de la republique d'Olivier Cromwell I. II — U -az: Hirftoire du protectorat de K. Cromwell I. ü7) Carlyle: On Heroas. 300 old. •8) Guizot: Monk etc. 66. 6») Azért nevezték ezt: Rump parliamentnek, Rump angol szó = Steisz = far, hátsó rész. 70) G n i z o t: i. m. 60. 71) Guizot i. m. 122.