A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 6. [r.]

109 Az árverés jogerőre emelkedése után az árverési vevő, aki nem volt azonos a kérdezősködővel, sőt a bírósági végrehajtó kijelentését nem is hallotta, véleményt kért tőlem a tekintetben, hogy a jogerős birói árverési feltételekkel szemben tartozik-e ő a feles jogait respektálni, amikor ez az árverésnél igényeinek bejelentése végett meg sem jelent. Én a feltett kérdésre azon választ adtam, hogy miután az árverelők az árverési feltételeket irják alá, mint olyanokat, amelyek mellett az árverési vételre hajlandók s igy rájok nézve ez az irányadó : ami abban nem foglaltatik, az az árverési vevőt nem kötelezi s igy az árverési feltételek szerint, az árverés jogerőre emelkedésétől, a vett birtoknak összes hasznai a vevőt illetik. Ennek folytán a vevő az árverésen vett birtokot jogerősség után használatába vette, terményeit learattatta és betakarittatta. En a magam véleményét a következőkre alapítottam. A felmerült ügynek elbírálandó jogkérdése az, hogy az árverési vevőt kötelezheti-e más feltétel, mint amelyet az árverés alkalmával aláirt és elfogadott s kötelezheti-e különösen egy oly szerződés, amelynek létesítésébe nemcsak be nem folyt, de amelynekpontozatairol tudomással sem bírhatott, — miután ama szerződést soha nem is látta s amely szerződés, mint utóbb kitü/it, lényeges eltéréseket is tartalmaz, a feles munkás javára, a szokásos felességi szerződésektől s igy protekciós volta nyilvánvaló volt? Ezekre a kérdésekre a fennálló positiv törvény és joggyakorlat alapján határozottan nem-mel kellett felelnem. Az 1881 : LX. t.-c. 149. §-a ugyanis határozottan és minen megszoritás nélkülö kimondja, hogy amennyiben az árverési feltételek ellenkező kiktést nem tartalmaznak, az ingatlanokkal együtt árvereztetik el a végrehajtást szenvedőt illető még be nem szedett függő termés is. Hogy a törvény ezen rendelkezének mi az értelme, erre választ találunk az /mling-{é\e kommentárban is, ahol az mondatik, hogy az ingatlannal együtt csak a végrehajtást szenvedőt illető függő termés bocsájtatik árverés alá, tehát nem a haszonbérbe adott és nem oly ingatlannak termése, melyre másnak, mint a végrehajtást szenvedőnek telekkönyvileg bejegyzett haszonélvezeti joga van. Tehát, csakis a telekkönyvi bejegyzéssel biztosított és ismertté tett haszonbéri, vagy más jogosultságok esetén nem árveáeztetik el a függő termés az ingatlannal együtt, de telekkönyvi bejegyzéssel ki nem tüntetett idegen jogosultságok nem akadályozhatják azt meg, hogy az ingatlannal együtt a függő termés is elárvereztessék, ugy amint ezt a végr. törvény 149. §-a rendeli. Erre mutat a kir. Kúriának a Márkus-íé\e döntvénygyüjtemény XI. köte 18,100 sz. a. közlöttq atározata is, mely egy analóg kérdésü perben hozatott. A kir. Kúria 1891. évi február hó 17-én 5,353. sz. a. kelt határozatában kimondotta azt is, hogy ama körülményeknek, miszerint az ingatlan tartozéka nclkitl árvereztetik cl, az árverési hirdetményben kifejezésre kell jutnia, mert ellenesetben az ingatlan a tartozékkal együtt tekintetik elárverezettnek (Döntvénytár uj folyam XXIX. kötet 70. lap). Nem mondható más a végr. törvény 181. §-ában irt rendelkezésre való utalással sem, mert ezen §. kifejezetten és határozottan csak a bérleti, vagy haszonbérleti jogok respektálásáról intézkedik, — amelyre a 149. §-ban semmi utalás nem történik — s igy ama 181. §-ban irt rendelkezés, mint kivételes és kedvezményes, csak szószerinti értelmében nyerhet alkalmazást s annak kedvezményét a felességi jogviszonyokra kiterjeszteni annál kevésbbé lehet, mert már az is rég megállapított elv, hogy a felességi jogviszony nem tekinthető bérleti jogviszonynak, hanem csupán szolgálat és munka teljesítése iránti szerződésnek. {Márkus gyűjt. I. kötet 390- 391. lap). Az a kérdés most már, hogy ha a birói kiküldött az árverési feltételekkel szemben, az árverésen megjelentek egyikének felszólalása folytán, olyan kijelentést tesz, hogy az eladandó ingatlannak csak fele-termése lesz a vevőé: lehet-e ennek valami kötelező joghatálya ?!.... Énszerintem semmi joghatálya nem lehet, mert engem mint árverési vevőt, csakis az általam aláirt, előttem felolvasott s ekként szerződést pótló birói árverési feltételek köteleznek, s ami ezen kivül magánúton történik, és pedig csak szóbelileg, ez reám nézve éppen ugy nem kötelező, amint nem kötelező semmiféle, a szerződés irásbafoglalásával egyidejűleg történt olyan szóbeli terefere, amely az írásbeli szerződés tartalmával ellenkezik. A bíróilag megállapított, felolvasott s általam aláirt árverési feltételektől eltérőleg nem tehetett a birói kiküldött hivatalosan semmiféle kijelentést, ama feltételeket sem meg nem tágíthatta, sem meg nem szoríthatta. Arra nézve, hogy az árverés tárgyát mely vagyon képezi, egyedül az árverési feltétel az irányadó s a vagyon előbbi, birtoklása, valamint az árverés alkalmával bárki részéről tett — az árverési jegyzőkönyvben fel sem vett — s az árverési feltételekkel ellenkező kijele7ités tehát az árverési vevőre kötelező erővel nem bír. (Döntvénytár, uj folyam, XXV. kötet 305. lapján 111. sz. a. közlött kúriai hat.) Az a közbizalom, amely az árverési vételekhez fűződik, nem türi meg azt, hogy magánkijelentések, az árverési vevő jogainak szabályozásánál, figyelembe vehetők légyenek, mert ellenesetben nem a minden kétséget kizáró birói árverési feltételek, hanem az egyének szerint különböző individuális felfogások és értelmezések lépnek előtérbe és renditik meg az árverési vételek iránti közbizalmat. S mégis az én esetemben mindhárom bíróság, egybehangzólag kötelezte az árverési vevő ügyfelemet, az árverésen vett ingatlan nemcsak fele-termésének kiadására, de mindazon teljesítményekre is, amelyeket az általa csak a per során látott s az előbbi tulajdonos által, az árverést előzőleg csak pár hónappal írásban megkötött szerződés, a szokásos felességi szerződésektől eltérő feltételekkel megállapított és pedig a budapesti kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 1906. I. G. 280. sz. a. kelt ítéletének indokolása szerint azért, mert az árverés kezdetén a venni akarónak már tudomására lett hozva a felesviszony fennállása s ezt tudva, léptek az árverelők közé, s mert az 1881. évi LX. t.-c. 181. §-a szerint a haszonbérlő az árveréskor folyamatban levő gazdászati év végével a szerződés módozatai szerint tartozik a használati jogot a vevőnek átbocsátani, az árverési feltételekben pedig más kikötve ezúttal sem volt; a feles mivelést teljesítőnek a haszonbérlővel hasonló fogalom alá eső minőségét pedig a joggyakorlat állapította meg. Tehát: az árverést teljesítő végrehajtónak az árverési jkvben fel sem vett egyszerű kijelentése erősebb lett, mint a biróilag jogerősen megállapított árverési feltételek rendelkezése ; az 1881 : LX. t.-c. 181. §-ának rendelkezése,— ha az árverési feltételek mást nem tartalmaznak — kiterjed a feles művelés esetére is s igy az árverési vevő által soha nem látott felességi szerződés őt is köti, bárminő őrületes rendelkezéseket tartalmazzon is s a felesség a haszonbérlettel egy fogalom alá esik. Mindezen kijelentések homlokegyenest ellenkeznek a kir. Kúriának fentebb ismertetett álláspontjával s mert ügyemet nem vihetem a kir. Kúria elbirálása alá, hát ügyfelem károsodott anyagilag, én pedig szenvedem az erkölcsi vereséget, mert a kir. Kúria ítélkezésének tekintélyében bizakodva s ennek álláspontjára helyezkedve, hinni mertem azt, hogy a felvetett kérdésben járt uton haladok. Az ily esélyeknek véget vetni és nem még több alkalmat adni kellene a jogbizonytalanság állandósítására, miért is a Kúriához vihető revisiót kiterjeszteni és nem megszorítani kivánatos, mert első érdek a jogegység és jogbiztonság s nem a takarékosság. Fiat Justitia aut pereat mundus. Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉI, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.)*) A kormánynak régi politikája volt, hogy az angol rendszert az egész szigetre kiterjessze s e célból oly változásokat hozott létre, melyek a presbyteri rendszer híveinek nem lehettek ínyére. Az istentisztelet eddig a nemzet tetszésére volt bizva, a király Land tanácsára elhatározta, hogy a skótokra az angol lithurgiát ráerőszakolják. Ez csak arra való volt. hogy a kedélyeket jobban felizgassa s azt mondották, hogy nem elég, hogy a király törvénytelenül kormányoz, a népet megzsarolja, de egyedüli vigaszukat, lelki életüket, a vallás gyakorlásának módját is meg akarja változtatni. A parliamentet 10-40 november 3-ára hivja össze a király. Ez az a hires parliament, mely Anglia történetében oly nagy szerepet játszik. A parliament megnyitására a király a Witehalltól Westminsterig diszes bárkán érkezett. A chosszu parliament»•>*) arról nevezetes, hogy az angol constitutiót biztositolta és javította és mindaz, ami Amerikában és Európában a politikai szabadságra vonatkozik, közvetlenül és közvetve tó'le eredt. Ilyen parliament aztán nemigen volt hajlandó a király *) Előző közlemény a 18-ik számban. í0) Thomas May: History of the Parliament wichbegan 3. nov. 1640., Brevary of the History of the Parliament. John Langton S a n f o r d : Studies and Illustrations of the great Rebellion. London 1858.