A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - A polgári perrendtartás életbeléptetési javaslatáról

6 A JOG Ez alkalommal csak arra voltam bátor rámutatni, a B. P. tudós szerkesztői mily magasan szárnyaltak és nem gondoltak az anyagiakkal. A polgári perrendtartás életbeléptetési javaslatáról. Irta VÁJNA ELEMÉR dr. Az életbeléptetési törvény javaslata a mult év nyarán tétetett közzé. Előrebocsáthatom, hogy legkevésbbé felel meg annak a célnak, melylyel a perrendtartással a törvénykezési reformot elérni akarjuk és annak az eszköznek, melylyel a törvénykezést, mint megközelitő ideális egészet, teljessé, bevégzetté óhajtjuk. Maga a javaslat 6 cimben 86 szakaszt tartalmaz. Magánjogi, perjogi tételeket, peres és perenkivüli eljárást, ügyvédi, közjegyzői rendtartásból, az áru- és értéktőzsde, a gabonacsarnokokra hozott törvényekből kiszakasztott, — amint mondja — a perrendtartásba beillesztendő részeket tartalmaz. Igazi khaosz. A mindennapi s különösen a forgalmi életben gyakorta előforduló okiratok megsemmisítési eljárást egészen az életbeléptetési eljárásba illeszti be, azzal az indokolással, hogy az eljárás perenkivüli; ámde e javaslat 62. §. azt mondja, hogy «amennyiben e törvényből más nem következik, az okirat megsemmisítése iránti eljárásban a polg. perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni.)) Az életbeléptetési javaslat az eddigi, gyakorlatban levő törvényes rendelkezéseket — elég gyatra módon — ismétli, és a speciális törvényekben levő rendelkezéseket hatályukban fenntartja részben.*) Minden nehézkessége és az életviszonyok változósága folytán, hiányossága miatt sokat panaszlott törvényeket, rendeleteket eldobunk, hozunk helyettök rosszabbat, a laikus közönség előtt — hisz nem a törvények alkalmazó birákért hozzák elsősorban a törvényeket — érthetetlen vagy csak nehezen érthető szabályokat, hogy csak a műjogászoknak legyen egy márvány tömbjük, melyből esetről-esetre faraghatnak a maguk kedvökre. Vájjon lesz-e haszon ebből? A codificatio és az alkotások érájában élünk minden vonalon. Közjogi törvényeink, az állami lét fenntartásának alkatrészei naponként omlanak össze, miért ne romboltatnának össze magánjogi törvényeinek is ? A perrendtartás, mely az élet szürkeségeire az enyém és tied fogalmának a biióság előtti eldöntésére kevésbbé gondol abban a tudatban, hogy a törvénykönyv csak jogászoknak készül, nem vette be azokat a maga helyén, amelyek most az életbeléptetési törvényben kapnak helyet. Mert valahová csak be kell szorítani. Ha abba nem jutott hely, legalább itt megfér. De hát még az a sok kérdés, melynek elhelyezéséről, szabályozásáról még csak nem is gondoltak ? A javaslat indokolásában **) azt adja elő, hogy az életbeléptetési törvénynek föl kell ölelnie az egyes törvényekbe foglalt eljárási szabályoknak a polgári perrendtartáshoz való visszonyát is és a szükséghez képest összhangba kellett azokat hozni az uj törvénynyel. Azonkívül figyelembe kellett venni, hogy eddigi rendtartásunkat szabályozó törvényeink egyes oly rendelkezéseket tartalmaznak, melyek részint magánjogi természetűek, részint perenkivüli ügyekre, részint a birói szervezetre vonatkoznak. Okul csak azt hozza föl, hogy nem volna célszerű, ha az eddigi törvényeknek ezek a rendelkezései, amelyek különben részben elavultak, — összefüggéseikből kiragadtatva, egyszerűen hatályukban fenntartatnának s minthogy a régi törvényeket hatályon kivül helyezik, hát gondoskodni kellett az emiitett kérdések szabályozásáról. És végül a községi biróság és tőzsdebíróság előtti eljárást is szabályozni kellett s különösen összhangba hozni a polg. perrendtartással. Szól az indokolás arról is, hogy az 1881 :LX. t.-c. is újból szabályozandó a perrend léetbeléptetéie után, de addig is csak az égető bajok orvosását óhajtja az életbeléptetési törvényben Fölemlíti a birói szervezet, az ügyvédi rendtartás reformját, — szóval sokat igér s majdan bevezet a Kánaán földére. Egész kötetre telnék, ha a javaslatot szakaszonként kezdeném tárgyalni. Nem olvastam e javaslatról megjelenése után s nehogy a kodifikáló bizottság a mély hallgatást helyeslésnek vegye, kiragadva egy pár szembetűnőbb szakaszt, megteszem észrevételeimet. A javaslat 10. § a «az 1871 : XXXI. t.-c. 28. §-a olykép módosittatik, hogy a birói letétek kezelése rendeleti uton, a *) Az 18^8 :1. és annak módosításáról szóló 1881 : LXI. t.-c ; a kisajátításról szóló, a szerzői jogról, öröködési eljárásról szóló törvények, a hitbizományi, kath. főpapok hagyatéka ügyében kiadott rendeletek, stb. f **> Igazságügyi javaslatok tára 190Ó. évi- 2. szám 6€ö. lap. postatakarékpénztár igénybevételével is szabályozható)). Az idézett t.-c. szerint a birói letétek a m. kir. adóhivatalokban őriztetnek és kezeltetnek. A kezelés teljesen jónak, ami fő, megbízhatónak bizonyult. Alig is van biróság, hol adópénztár ne volna. Ahol még nincs, föltétlen felállítandó. A javaslat szerint a bíróságok is belépnének a cheque és clearing forgalmába és a postatakarékpénztár is elfogadná a letéteket. Ellenzem munkaszaporitás, megbízhatóság, nehézkesség stb. okából. A bíróságoknál jelenleg csak egy letétnapló van az adó hivatal számára. A havi, évnegyedes, évvégi kimutatásokkal igy is sok munka van. Ha e mellett a postatakarékpénztár is fogad el letéteket, még egy letátnapló szükséges a postatakarék részére. A havi kimutatásokat innen is átvenni, kimutatást készíteni, egyeztetni, a naplókat hitelesíteni stb. Az adóhivatalok megbízhatók föltétlenül. A napilapok törvénykezési rovataiban gyakran olvashatjuk, főként vidéken, a sikkasztó postamesterek, tisztek szomorú eseteit. Ezeknél az ellenőrzés enyhébb, alkalom is van rá. A felek részére is nehézkes lesz. Ahol adóhivatal és postatakarékpénztár van, hová vigye a pénzt a betevő ? Szabad választása leend ? cheque és clearing forgalmában minő űrlapot vagy kérvényt használjon? stb. A postahivataloknak is tetemes dolguk van, miért szaporítsuk ezzel is ? Külföldi utánzás egyen ez újítás is? A könnyebbségét, előnyét, célszerűségét nem adja az indokolás. Az helyes, hogy a számos rendelet helyébe egy egészséges törvény hozassék, de a postatakarékpénztárral való kombinációja ejtessék el. A javaslat 12. §-a a zugirászatot akarja kiirtani. Furesa, hogy ép e javaslat keretében. Nem fog használni e § semmit. A zugirászat orvoslását az ügyvédi kamarák rég óhajtják s annyi sok tervet ajánlottak a mindenkori igazságügyi kormány figyelmébe, hogy egy kötetre való telnék. Mindaddig, mig az ügyvédi rendtartás nem reformáltatik, mig a közigazgatási tisztviselőktől a bírósági beadványok készítése meg nem vonatik, mig a perrendtartásoknak a kereset és beadványok külalakjára vonatkozó részére teljes reform nem hozatik, hiába való az ily kísérletezés. Az ügyvélek szájának bedugása e szakasz, különösen az a mondata, hogy «a vád képviseletét pótmagánvádlóként annak az ügyvédi kamarának az ügyésze is átveheti, melynek területén a kihágást elkövették)). Ez a büntető perrendtartásban elég szerencsétlen pótmagánvádló intézményét emlegeti. Nem mondja e §; hogy mikor és ki által indítható meg az eljárás. Hivatalból veendő mindig figyelembe ? A zugirászat éppen a perrendtartási javaslat 134. §-a alapján nem szüntethető meg. De, honnan vegyen tudomást a kamara ügyésze, hogy zugirászat címén eljárás van folyamatban ? Mily stádiumában és hány nap alatt veheti át a vád képviseletét; stb. stb. Porhintés az egész. Fél munka — nem munka. A perrendtartási javaslat nem rendelkezik az ügyvédnek saját felével szemben felmerülendő költségeinek megállapításáról; az életbeléptetési javaslatban találunk erre nézve a 14. §-ban intézkedést. Ennek alapján mégis ott vagyunk, mint a jelenlegiben, akár a per folyama alatt vagy befejezése után. Az eddigi rendtartások megfeleltek a célnak, de hát ez már — e javaslat szerint — perenkivüli, az életbeléptetési törvényben foglaljon helyet. Fődolog az ujitás. A jelen javaslat 15. §-a már az 1876 : XIV. t.-c.-et veszi elő, mely a közegészségügy rendezését tárgyazza. E szakasz jól beillenék az emiitett törvénybe, esetleg a birói szervezetbe, az eljárásról szóló fejezetbe. Ez is teljesen perenkivüli eljárás, t. i. elmebeteget a kórházba vagy elmegyógyintézetbe csak ideiglenesen vehet föl az intézet igazgatója s azonnal annak a járásbíróságnak köteles bejelenteni a fölvételt, melynek területén van a kórház vagy intézet s a járásbíróság vezetője szakértő közbejöttével a bejelentett személy elmeállapotát megvizsgálja s határoz a felvétel felől. Tulajdonkép e § rendelkezései mintegy előfeltételét képezik az elmebetegség kimondása -- a perrendtartási javaslat 723—734. faiban szabályozott gondnokság alá helyezési eljárásnak. Épp ugy törlendőnek vélem a 16. §-t is, ez is a közegészségügy rendezéséhez tartozik. Magánjogi elvet tartalmaz tisztán a 65. § «a polg. perrendtartás értelmében haszonbérleti szerződésnek kell tekinteni azt a szerződést is, amelynél a haszonbér a haszonbérelt tárgy hozadékának meghatározott hányadrészében áll (felesbérlet, felesszerződés)». A magánjogi tervezet 1,582. § második bekezdése: «a haszonbér a haszonbérelt tárgy hozadékának' meghatározott hányadrészében is állhat (felesbérlet).» Hogy miért kellett e javaslatba is fölvenni, azt azzal indokolja: «az a körülmény, hogy az ország egy részében hatályban levő optkv. 1,103. §>a szerint az ily szerződés társasági szWződés, szüksé-