A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - A lengyel büntetőjogi irodalom fejlődése

7 gessé teszi, hogy a kétség eloszlatására a feles szerződés a polg. perrendtartás szempontjából kifejezetten a haszonbéri szerződés szabályai alá vonasséks. Minő óvatosság! Még egy néhány ilyen kijelentés s ha felperes magánjogi, alperes perrendi §-sal áll elő, honnan ráz ki a biró döntésre egy harmadikat : Az ügyvédi reputációt van hivatva emelni a javaslat 68. Ji-a, hol a fizetési meghagyásos eljárásban az ügyvédi munkadijak vannak tarifa szerint megállapítva, igy 40 koronáig a kérelemért 1 kor., 1-0-100 koronáig 2 kor.,' 100-400 koronáig 4 kor., ÍOO—600 koronáig 6 kor., és 1,000 koronáig 8 kor. Ellenmondásokért már csak ennek fele jár. Hát azt hiszem, nem fog akadni önérzetes ügyvéd, hogy munkájáért e tarifát igénybe vegye. Holmi 50 fillérért, 1 koronáért a beadványt sjgnáljá. Inkább ingyen, dij nélkül teszi meg, de ilyen dijazást nem fog elfogadni. Hagyjuk ki e §-t, nem lesz szegényebb az ügyvédi kar e nélkül. A 69. §. is magánjogi elvet ismétel: «a férj részéről a gyermek törvényességének megtámadása iránt a polg. perrendtartás XII. címének rendelkezései szerint folyamatba tett perben keletkezett jogerős Ítélet mindenkivel szemben hatályos. » A magánjogi tervezet 196. §. 4. bekezdése: <>a megtámadási perben keletkezett jogerős ítélet mindenkivel szemben hatályos.)) Ennek a §-nak sincs itt helye. A tisztán magánjogi elveknek egy életbeléptetési törvény keretében fölvételét legkevésbbé indokolja az az érv, hogy «a polg. törvénykönyv megalkotásáig ideiglenesen e helyett kellett azt fölvenni.» Ha csönd és béke lesz a politikában, hihetőleg a perrendtartási javaslat és a magánjogi tervezet egymást kiegészítőlég, egymást követőleg kell, hogy tárgyaltassanak és törvényerőre emeltessenek, s igy a perrendtartási és életbelépt, javaslatokat meg kell tisztítani az ilyen betoldásoktól. A 79. §. elég különös eljárást, törvénykezési módot hoz javaslatba. Egy időben volt is szó róla. A birói funkció egységét tépi szét. A járásbirósági területnek körökre való felosztása az ujitás. Mindenik kör főhelyén a jbiróság egyik tagja az előre meghatározott és közzétett időben törvénynapokat tart. A cselekményeket a miniszter állapítja meg. Mintha látnám a bíróság tagjai között a versengést: ez a kör nagyobb, az távolabb fekvésű, én ide, te oda mégy stb. A vezető szava dönt, persze a napidijak, fuvardijak kilátása kecsegtet mindenkit. Es a cselekmények ? Az életbelépt, javaslat már félt ettől. Ismét miniszteri rendelet. Az indokolás «kisebb» polg. peres ügyeket mond s talán az volna a célja, hogy a biró eljárogasson az országos és hetivásárokra s ott szolgáltasson igazságot. Nem, a biró ítélkezzék a székhelyén, ezt kívánja a hivatás komolysága s ne járjon vásárokra, mikor csak részeg emberekkel, csaló népséggel, vásári tolvajokkal van dolga. Ezt elvégzi ott a csendőrség és a közigazgatás. Célja talán az ingyenes jogszolgáltatás lenne, de ez még nem nekünk való. Ki hordozná a kiszállás diját ? Kár előre rossznak és kivihetetlennek tudott intézményt behozni, hogy rövid idő múlva megszüntetni kelljen. Külföld. A lengyel büntetőjogi irodalom fejlődése!1) A lengyel büntetőjogi irodalom legrégibb termékeit a XVI. században kell keresnünk. Ebben az időben jelentek meg latin nyelven néhány lengyel írónak a büntetőjogi dolgozatai. A legrégibb ilyen munkát Przytuski Jakab irta : «Leges, seu statuta ac privilegia regni Poloniae» cimen. E munka, amely 1553 ban jelent meg, voltaképpen törvénygyűjtemény, helylyel-közzel kommentárszerüen írva. A másik — szintén ezen korból fönmaradt — s emlitésreméltó munka : Modrzczvki Frigyesnek oDe poena homicidih cimü dolgozata, amely a gyilkosság és emberölés büntetéséül a halálbüntetést ajánlja Groicki Bartholomaeus volt az első, aki a korabeli 11559) lengyel büntetőtörvényekhez az első, rendszeres kommentárt irta. A XVII. századból már valamivel több munkát találunk, de még mindig latin nyelven. Ilyen Ltpsla'Andrásnak : «Practicaritm observatiomtm ex jure civili et saxonico collectarum et ad stylum usumque judiciorum curiae regalis accommodatarum centuria príma* cimü, 1602 ben megjelent s a büntetőjogot isfelölelő munkája. Jóval később (1619) jelent meg Petrycynek «I?e poenis parricidii* és Ilozoskmak ugyancsak «De poenis parricidii» (1631) cimü munkája. Zabkozcuz varsói íj Forrás : Krzymuski: « Wyktad Prawa Karnefí<>». w. Krakowie, 1901 I. k 97-10* 1 tanár irta az első lengyel nyelvű büntetőjogi munkát. tNÜ zawsse wierzyc zalobom o zlodziejstwack,y> («Nem mindig kell hinni a lopás miatti panaszoknak-)) cim alatt, amelyben azt fejtegeti, hogy a lopás miatt tett följelentések számának nagyobb része hamis vád. Meg kell még említenünk Jerzy Retno-t is, aki «Nemesis Karolina » cim alatt (Poznaű 1688.) a Karolinához irt lengyel és latin nyelvű Kommentárt és Schumannt, akinek ^Disputatio juridica de delictispro amicon cimü dolgozata 1689ben jelent meg A XVIII. századból is jobbára latin nyelvű munkákat találunk. Ezek közül nevezetesebbek: Zalaszozjskinak ujus regni Poloniac* (1702), Peyclan Bogumilnak cDc licita i?iuoce?itium caeden (1708), Schmidtnck «Disputatio juridica de impoenitente ad mortem condemuato delinquenten (1716), Wahlnak «Exercitatio juridica de usu juramenti necessarii in erimina libus» (1729), Kleistnak: «Disputatio juridica de delictis maritimis (1736), Willcnbergnek «Disputatio de tempore ad poenitendum dando condemnato ad mortemr> (17511, Fichtelnek: a Disputatio juridica de extensiva poenarum i?iteipretationen, Grolathnak: «Disputatio de homicidiis non capitalibust) (1765), Hellernek: Specimen juris universalis privati de ofjiciis laesi circa injurias obscrvandisr> (1768), cimü munkái. E korszak vége felé már lengyel nyelvű munkák is jelentek meg; ilyenek voltak: Czechozvicz Jakab chetmniczi bírónak nPraktyka kryminalnav (1769), Ostrozcskinak.' iPratvo cywÜHe ?iarodu polskiego» (1874), Czohronnak: aDyssertacya o prazuodaivstwie kryminalnemn («Értekezés a büntető törvénykezésről))) és Szymanozoskinak: «Prospekt prazi<a iprocesu karnego («A büntetőjog és eljárás áttekintése») cimü művei. A XIX. században már rendszeres és lengyel nyelvi) büntetőjogi munkákat s nagyobb munkásságot kifejtő szakférfiakat találunk. Ez utóbbiak közül elsősorban Hűbe Romualdot kell említenünk, aki «Ogólne zasady nauki prawa karnego* «A büntetőjog általános alaptanai)) cimü munkáját 1830 ban bocsátotta közre. Ezenkívül számtalan monográfiát is irt, amelyek közül nevezetesebbek : «0 teoriacli prawa kryminalnegoD (1828) («A büntetőjogi elméletekről))) « 0 dawnyeh pisarzach prawa karnego w Polsce» (1829) («A régi büntetőjogi írók Lengyelországban))); aStudya nad kodeksem karnym 1818. r.» (1830) (((Tanulmányok az 1818. évi btk.-ről»), ^Historya praw kamych sloviaúskich» (I. köt. 1870.) ("A szláv büntetőjog történetes). A másik nagyhírű lengyel kriminalista Maciejowski Ferenc volt, akinek « Wyklad prazua karnego w ogólnosci» («A büntetőjog egészének tankönyve») cimü munkája 1848-ban jelent meg Varsóban. E munka felöleli a büntetőjog egész anyagát. Ezenkívül érdekes dolgozatai még a következők is: « 0 Zewnetrznych dzialaniach bezprazviiyclm (1844) («A jogtalanság külső hatásairól))) is: «0 wielozenstwiei> («A bigámias). Nagy és elismerésre méltó munkásságot fejtett ki Budzihski Szaniszló varsói egyetemi tanár is, akinek főműve « Wyklad porównaicczyprawa karnego» («A büntetőjog összehasonlító tankönyves) cim alatt 1868-ben jelent meg. E munka az orosz és az osztrák büntetőjogot párhuzamosan tárgyalja. Egyéb nevezetes munkái: «Ö przestepstzuach w szczególnosciv («A kihágásokról különösen»); « 0 zbiegu przestepstw i przestepstvach ciaglychn («A bűnhalmazat és a folytatólagos bűncselekmények))); 0 pojedynkach* («A párbaj»); <ÍO pozi'tarzaniu przestepstwo («A visszaesés))). A monografiairodalom elég gazdag. Becses értekezéseket írtak: Wagrowski («0 okolicznoxciach zmniejszajacyck karén, («A büntetést enyhítő okokról»), Stawiarski (aOprawze kryminulnem w ogólnosch, «A büntetőjog egészen), Pawlikowski (« 0prazvach kryminalnychv, «A büntetőjogról))/ Kopff («. 0 systemie karmym poprazvczym i lueizicjiiack stósownych do niego», «A javitó büntetési rendszerről és a megfelelő börtönökről))) Klinka («<9 podzegaczach i zuykonazoczach zvystepku*, «A bűntett fölbujtójáról és tetteséről))), Meciszezvski (&Do liistoryi ustazvodawstzoa karnegon «A büntető törvénykezés történetes), Kanski (« 0 karze smierci* «A halálbüntetésről))), Krausliar (<t0 stanie koniecznosci ÍV prawie karnemn «A végszükség büntetőjogban »), Zamojski uiSystem wieaietH popraisczychi> «A javitó börtönrendszer))), Miklaszewski («Ktlka stqw o zcykonaniu kary»y "Néhány szó a büntetés végrehajtásáról))), «() matoletnich przestepcackv «A kiskorú bűntettesekről))), Boduszynski (« 0 zabójstzi'ici) « Az emberölésről))), Bojarski (aZasady nauki o poczytaniuo, «A beszámítás általános alapelvein), Cohn («0 poczytalnosci w prazoie karnemv, «A beszámítás a büntetőjogban))), Jaszowski (<i0 koniecznej obronie zs prawie karuem», «A végszükség a büntetőjogban" '. Az ujabbkori lengyel büntetőjogászok között Krzymuskt Kdmund krakói egyetemi tanárnak van a legnagyobb tekin-