A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A kimerített bűntett

A JOG öl Ezekre az okokra fektetelt panasz tehát a Bp. 4.'!7. ij-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. A Bp. 385. íj-ának 3. pontjára fektetett semmisségi panasz azonban alaposnak találtatott, mert egyrészt nem képezhet súlyosító körülményt az esküdtek ama határozatával szemben, hogy a vádlott a tettet erös felindulásában követte cl, az a körülmény, hogy a tettének végrehajtásánál kitartást és konokságot tanúsított, másrészt a vádlott beismerése, fiatalabb kora, büntetlen előélete a jelen esetben annyira nyomatékos enyhítő' körülmények, hogy a vádbeli cselekményre a törvény által meghatározott fegyházbüntetés legrövidebb tartama is tulszigorunak jelentkezik. Minthogy pedig ezek szerint a Btk. 92. §«a alkalmazhatóságának feltételei fenforognak : tévedett az esküdtbíróság akkor, amikor a vádlott büntetését a 91. §. alkalmazásával szabta ki. Ehhez képest az ítéletnek ide vonatkozó része a rendelkező rész értelmében meg volt semmisítendő s a vádlott büntetése a Btk. 92. §-ának alkalmazásával volt kiszabandó. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Fegyelmi vétséget képez és a fegyelmi eljárás elrendelendő, ha panaszos azon állítását, hogy panaszlott a környezet megtévesztésével birt reá valakit egy más városba való utazásra, bebizonyithatónak jelzi és tanukat is megnevez. A budapesti ügyvédi kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság (1906 október 11-én 1,770. fegy. sz. a.) következőleg határozott: A fegyelmi bíróság a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendeli Erről az érdekelteket értesiti és ezen határozat jogerőre emelkedése után az iratokat vizsgálóbiztos kirendelése végett a kamara elnökéhez átteszi. Indokok: H. O. ügyvéd panaszolja, hogy f. é. május 5-én Wienből herceg E. Lajos gárdakapitány nevének bemondása mellett F. I. a Wien melletti Baden fürdőhely igazgatója telefonon arra kéretett fel, hogy közölné B. Zs. kassai püspökkel, ki akkor ezen fürdőben időzött, hogy a gárdakapitány a püspökkel sürgősen beszélni óhajtana. F. közölte ezt a püspökkel s leadta telefonon azo'n üzenetét, hogy a püspök délután bemegy Wienbe és megjelenik a hercegi palotában. Délután 3 óra tájban B. püspök unokaöcscsével, B. K.-val megérkezett Wienbe. A pályaház perronján eléje állt egy ur, ki magát M. I. budapesti ügyvédnek mutatta be és felajánlotta szolgálatait a püspöknek, még pedig azon indokolással, hogy a jelenlegi ügyvédje H. O. nem képes ügyeit rendezni, azokat lanyhán viszi, ártatlan egyéneket hurcol meg és a püspökről gyalázatos híreket terjeszt ; ő pedig ingyen hajlandó ügyeit ellátni, társai segítségével eladja a püspök kehlburgi várát s egy röpiratot készül kiadni a püspök rehabitálitása végett. Végül kihallgatást kért a püspöktől és felajánlotta neki kocsiját, hogy bevigye a városba. A püspök nem fogadta el az ajánlatát s unokaöcscse felkérte M. dr. ügyvédet, hogy ne alkalmatlankodjék nagybátyjának, akit az ut kifárasztott; mire M. dr. bocsánatkérések közt kijelentette, hogy a telefonértesítést ö küldte Badenbe, arról E. herceg mit sem tud s ezt azért tette, mert Badenben nem tudott a püspökhöz jutni. Arra is felkérte B. K.-t, hogy ezen találkozásról H. O. előtt ne tegyen említést. Ezután B. K. nagybátyját bekísérte a hercegi palotába, maga pedig a szomszédos Hotel Müllerbe szállt, ahol ismét elébe állt dr. M. s újból a kiadandó röpiratról kezdett beszélni. B. azonban kijelentette, hogy a püspöknek nyugalomra lévén szüksége, vele most nem beszélhet. B. K. átöltözködvén, felkereste a püspököt, ekkor azonban a palota portásától arról értesült, hogy már fenn volt nagybátyjánál dr. M. ügyvéd, H. dr. H. és S. nevü egyének társaságában. Megjegyzi, hogy ez alkalommal dr. M. rábírta a püspököt különféle közjegyzői okiratok kiállítására. Annak igazolására, hogy herceg E a telefonozásról mit sem tudott, másolatban csatoija annak a püspökhöz intézett levelét, melyben sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy nevének jogtalan felhasználásával a püspököt "Wienbe hívták. M. dr., ügyvéd nyilatkozatában tagadja, hogy ö telefonált volna herceg E. nevében Badenbe és ezen állítás megcáfolására bemutatja H. G. levelét, aki oda nyilatkozik, hogy ő tudja, ki telefonált B. püspöknek és szükség esetén azt kész mégis nevezni. Annak előrebocsátása mellett, hogy H. I. védelmét elvállalta, előadja M. dr., hogy ő adta védencének azt a tanácsot, hogy tartózkodjék Wienben és a püspök odaérkezéséről értesítse őt. Ezt az értesítést 1900 május 4-én kapta telefonon, s azonnal Wienbe utazván, ott H. G.-től tudta meg, hogy a püspök május ó-én az E.-palotába fog érkezni. A palota portása közölte vele, hogy ebédutánra várják a püspököt, de hozzá csak H. Ö, ügyvédet szabad bebocsátani. Ekkor támadt az az ötlete, hogy a pályaudvaron kér a püspöktől kihallgatást. Ki is ment H. G. társaságában délután 1 órakor a pályaudvarra és fél 3 óra tájban a megérkezett püspök elé lépve, aki B. K. társaságában jött meg, mint H. védője bemutatkozott és oly célból kért tőle kihallgatást, hoo-y a volt titkára elleni hajsza részleteit közölhesse, s részére valamely rehaoilitáló nyilatkozatot kaphasson. Említést tett a röpiratról és a püspök nevének meghurcoltatásáról is. A püspök megígérte, hogy a délután folyamán meg fogja őt hívni magához, címét sajátkezüleg fel is jegyezte. —íAL dr. előadása szerint, ott a pályaudvaron B. K. intézett hozzá 11. ü.-re vonatkozó kérdéseket mire csak annyit válaszolt, hogy nem érzi magát hivatva egy' idősebb kartársának ténykedéseit kritika tárgyává tenni. Ezen beszélgetés után a püspök a palotába hajtatott, B. K. pedig egy közeli szállodába ment. Másfél óra elteltével telefonált a herceg portásának, ki közölte vele, hogy levél van számára a püspöktől. Ezt G. a. eredetiben csatolja. E levél vétele után H.-val együtt a palotába ment és bebocsátást nyer a püspökhöz, akinek II. folytonos jelenlétében elmondotta jövetelének célját, és felolvasta a röpirat kéziratát. Este féltizenegyig maradt nála, ott hagyván egy nyilatkozatot (h. a.) melyet a püspök figyelmesen átolvasott, s a német fordítást rögtön alá is irta, megígérvén, hogy kívánságára aláírását közjegyzőileg is hitelesíttetni fogja. Másnap (vasárnap) miseutánra kérte ot magához, mikor is H.-val együtt megjelenvén nála, a röpirat felolvasását befejezték. Aznap és másnap is együtt ebédeltek a Royal-szállodában és ebéd után együtt elmentek a közjegyzőhöz, hol a püspök a H. a nyilatkozat magyar szövegét is aláirta és aláírását a közjegyző által hitelesíttette. Minthogy panaszos azon állítását, mely szerint panaszlott a püspök és környezetének megtévesztésével birta rá a püspököt a Wienbe való utazásra, bebizonyithatónak jelzi, s a tanukat megnevezi, panaszlott előadása szerint pedig H -nak tudomása van arról, hogy herceg E. nevével a telefonon ki élt vissza? Minthogy továbbá a pályaudvaron történt bemutatkozás és beszélgetés részletei is kiderithetők, mert ez tanuk jelenlétében folyt le; a panaszbeli tényállás igazolása esetén pedig az ügyvédi tisztességbe ütköző fegyelmi vétség meg volna állapitható: annálfogva a tényállás tisztázása végett a fegyelmi eljárás és vizsgálat elrendelendő volt. A m. kir. Kúria (1907 február hó 10-án 004. kis. fegy. sz. a.) következőleg határozott: A m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fenti keletű és számú határozatát helybenhagyja, indokainál fogva és a felebbezésben előadottakra tekintettel még azért, mert a panaszos által hivatkozott és a budapesti kir. büntető törvényszék vizsgáló birája által más ügyben kihallgatott tanuk vallomási jegyzőkönyvének szükség esetén beszerzése már a fegyelmi eljárásnak és vizsgálatnak feladatai közé tatozik. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának XV. számú döntvénye. Kérdés : A fiumei községi cselekvő választóképességnek kelléke-e az ottan i községi illetőség, avagy enéllkül is lehet választó az, akinek megvan az a minősítése, melyet Fiume szibad város- és kerületének Statútuma 28. §-a a választói joghoz megkíván. Határozat: A fiumei községi cselekvő választóképességnek kelléke az ottani községi illetőség s e nélkül nem lehet választó az, akinek egyébként meg van az a minősítése, melyet Fiume szabad városés kerületének Statútuma 28. ij-a a választói joghoz megkíván. Indokok : Fiume szabad város- és kerületének Statútuma a lakosságmegkülönböztetéséről szóló 5. §-ában akképp rendelkezik, hogy: Eiume lakossága áll: a) a község tagjaiból és b) idegenekből. Ugyanitt kimondja azt, hogy: a község tagjai azok, kik fiumei illetőségűek. A fiumei illetőséget pedig a Statútum akképp szabályozza, hogy azokon felül, kik már a Statútum hatálybalépte idején ottani illetőségűek voltak, vagy az illetőséget azóta születés avagy felvétel által elnyerték — a 10. §. rendelkezése szerint, személyes viszonyuk alapján, a magyar honosságra nézve az 5. §-ban megkívánt általános feltételen kívül, minden egyéb feltétel néjkül, fiumei illetőségűek lesznek az államhivatalnokok, békeszolgálatban álió katonatisztek, papok, nyilvános tanárok és tanítók, ha hivataluk állandóan Fiuméhez vagy ennek kerületéhez köti őket. A lakosok jogairól és kötelezettségeiről szóló 20. és következő szakaszokban pedig a 20. §. az idegenek jogait, s a 21. §. a községi illetőségű egyének jogait szabja meg akképp, hogy a 20. §. szerint a Fiúméban tartózkodó idegenek —ide értve a külföldi alattvalókat is — a községi intézményeket a szabályzatok határain belül szabadon élvezhetik. Mig a 21. § szerint: A községi illetőségű egyéneknek ezen kívül jogában áll a) a fennálló rendeletek értelmében a közsc' ' javakat használni; b) elszegényedés esetén jogot tarthatnak a Község költségén való segélyeztetésre, a szegények ellátásáról szóló szabályok szerint; c) aktiv választási, valamint megválaszthatási joggal bírnak a 28. és 30, ij-ok által megszabott határok között. Az ekképp felhívott 28. §. szerint pedig : Választók általában, ha írni és olvasni tudnak: 1. mindazok, kik a magyar országgyűléshez való képviselőválasztásra cselekvő választási joggal bírnak ; 2. a hosszujáratu hajókapitányok és hadnagyok. Végül a 29. §. az előbbi szakasz alól való kivételeket állapítja meg. A fennforgó kérdés helyes megbirálása nem történhetik