A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A kimerített bűntett

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 13. számához. Köztörvényi ügyekben. Arra való tekintettel, hogy a nőnek férjhezmenetelekcr volt ingatlana, hogy a férj éveken át haszonbért fizetett, hogy a haszonbérek összege körülbelül megfelel a kereseti összegnek és hogy a betétkönyv a nő nevére van kiállitva, a vélelem amellett szól, hogy a pénz a nő külön vagyonából ered. A szabadkai kir. törvényszék (1905. február 20-án 1,722. sz. a.) Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset 1,169 K. 75 fillérről szóló takarékpénztári betéti könyvecske kiadására, esetleg egyenértékének és járulékainak megfizetésére irányul. Alperes azzal védekezik, hogy a takarékpénztárban a felperes nevére elhelyezett összeget a felperessel fennálló házasság tartama alatt szerezték és igy az nem képezi felperes kizárólagos tulajdonát, hanem közszerzemény, melyei felperes azért, mert e házasság fennáll, nem követelhet. Jogszabály, hogy a közszerzemény a házasság tartama alatt a férj kezelése és rendelkezése alatt áll, ennélfogva tekintettel arra, hogy a házastársaknak a házasság tartama alatt szerzett vagyona kétség esetén közszerzeményinek vélelmezendő', felperes pedig ezzel szemben azt, hogy az az összeg, melyre a vonatkozó betéti könyvecske kiadását követeli, az ő külön vagyona volna, avagy külön kezelése alatt álló vagyona jövedelméből származott volna, nem bizonyította, magában az a körülmény pedig, hogy a könyvecske felperes nevére van kiállitva, a tulajdonjog és külön vagyoni minőségnek igazolására bizonyítékot nem képez; és minthogy bizonyítva van, hogy peres felek házastársak és hogy e házasság jogilag még fennáll: a keresetet elutasítani kellett annyival is inkább, mert a takarékpénztári könyvecske jogos birtoklása a vonatkozó betét feletti rendelkezési jogot foglalja magában. A szegedi kir. ítélőtábla (1905. április hó 13-án, 1,537. sz.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik és az alperes arra köteleztetik, hogy a szabadkai takarékpénztár és népbanknál 28,181. sz. a. kezelt 1,169 kor. 72 fill. összegre vonatkozó, a felperes nevére kiállított betéti könyvet a felperesnek kiadja; ellenesetben a felperes ezzel az ítélettel feljogosittatik, hogy a jelzett betétet kamatszaporulatával együtt a nevezett pénzintézettől felvehesse. Indokok : A válaszhoz csatolt telekkönyvi kivonatból kétségtelen, hogy a felperesnek az 1892. évben az alpereshez történt férjhezmenetele előtt volt már háza és 2 h. 1,149 D-öl földje; azonfelül pedig a felperes által ugyancsak a válaszhoz mellékelt és az alperes részéről valódiság tekintetében nem kifogásolt letéti kérvényből az tűnik ki, hogy az alperes a felperes földjének haszonbérét nyolc éven át mindig kiszolgáltatta a felperesnek, egy félévi haszonbérnek az adó és költségek levonása után fenmaradt részét pedig, mivel a felperes ezt átvenni vonakodott, a felperes részére bírói kézhez fizette le. Minthogy tehát a felperesnek külön önálló vagyona volt, amelynek jövedelmét a férje rendelkezésének kizárásával magának tartotta fenn ; mert továbbá a letéti kérvény tartalmából megállapithatólag a felperes kezéhez jutott összeg még az ott felszámított adó és költségek levonása után is igen csekély különbözettel megközelíti a takarékpénztári betét összegét ; és minthogy a betéti könyvecske a felperes nevére állittatott ki: mind e körülményekkel szemben az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a szóban levő betét az alperessel közös, a házasság tartama alatt szerzett egyéb vagyonának a jövedelméből állott elő; de mert az alperes abban az irányban bizonyítékot nem szolgáltatott, a fentebbi perbeli adatok alapján azt kellett megállapítani, hogy a kereset tárgyát képező betét felperes saját külön olyan vagyonát képezi, amelylyel ő férjével szemben a házasság tartama alatt is rendelkezni jogosult: ugyanazért az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperest a betétkönyv kiadására kötelezni kellett. A betéti könyv ki nem adása esetén sem lehetett az alperest az arra elhelyezett összeg kifizetésére kötelezni, mert a válaszhoz mellékelt főkönyvi kivonatra vezetett feljegyzés szerint a betét csak a betevőnek személyesen lévén kiadható, az alperes azt ugy sem szerezhetné meg és igy az alperesnek a készpénzben való marasztalására indokul szolgálható jogtalan gazdagodásnak esete ki van zárva. Ellenben a felperes tulajdonjoga elismerésének jogkövetkezményeképp azt kellett kimondani, hogy a felperes jogosítva van a betétet összes kamatával együtt az Ítélet alapján felvenni. A m. kir. Kúria (1907. február hó 15-én 5,019/905. sz.) A másodbiróság ítéletét a benne foglalt indokok alapján helybenhagyja. Budapest, 1907. március 31. Az 1893 : XXVlII. t.-c. értelmében a munkaadó az ipar telepén az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében tartozván a szükséges óvintézkedéseket megtenni, a körfürésznél való védőkészülék alkalmazására csak az ennél az üzemnél alkalmazottak iránti felelősség szempontjából van kötelezve; minthogy azonban a balesetet szenvedett a körfürésznél egyáltalán alkalmazva nem volt, felperes a védőkészülék alkalmazásának elmulasztására kárigényeit már ez okból sem alapithatja. A győri kir. tábla (1905 október 11. 2,092/905. sz.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja Indokok: T. és Z. tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy az alperes gőzcséplőjénél használatban volt körfürészszel való dolgozásra egyedül a gépész és a íütő volt felhatalmazva és alperes parancsot is adott ki, hogy a körfürészhez más ne nyúljon, amely parancsnak figyelemben tartását alperes ifj. Z. tanú vallomása szerint ellen is őriztette, W. és Sz. tanuk pedig bizonyították, hogy a körfürészszel napszámos sohasem dolgozott. Továbbá Sz. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy a tanú, aki alperesnek gazdája volt, felperes fiát Cs. I.-t, aki a gazdaságban napszámosként a zsákolásnál volt aikaimazva, ennek ezen munkára való gyengesége miatt a trágyarakodáshoz küldte; ifj. Z. tanú pedig azt bizonyítja, hogy Cs. I. a neki kijelölt munka helyett a most említett tanúnál fahasogatásra jelentkezett, mire tanú a fahasogatást Cs. I.-nak megengedte, de egyszersmind figyelmeztette, hogy a körfürészhez ne nyúljon. Végre ifjú Z. tanú bizonyítja, hogy tanú a Cs. I.-hez idézett figyelmeztetés után a gépházba bemenvén, néhány perc múlva a körfürésznek működésben léteit eláruló recsegő hangját hallotta, mire rögtön kiment és Cs. I.-t a körfürész mellett halva találta. A bizonyított tényekből kétségtelen az, hogy Cs. I. halálát a körfürészen való munkaközben bekövetkezett sérülés okozta, de egyszersmind az is kétségtelen, hogy a Cs. I. halálát előidézett sérülés bekövetkezése körül alperest sem vétkesség, sem gondatlanság nem terheli, hanem hogy az egyedül Cs. I. engedetlcnségére, tehát az ő vétkes gondatlanságára vezethető vissza, mert alperes azzal, hogy a körfürészszel való munkára egyedül szakavatott egyéneket alkalmazott és hogy minden más munkást attól eltiltott, megtette azon intézkedéseket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a gazdaságában alkalmazott munkások a veszélylyel járó foglalkozásból származható sérülésektől megóva legyenek. Az ifj. Z. J. tanú vallomásával bizonyított az a tény, hogy a körfürész különben védőkészülékkel ellátva nem volt, az alperes gondatlanságának megállapítására a most felhozottaknál fogva, az 1893 : XXVlII. t.-cikk 1. §-ában foglaltakra való tekintettelpedig azért sem alkalmas, mert ezen törvény a gyári üzemre vonatkozván, az abban foglalt rendelkezéseknek a gazdasági munka közben való alkalmazása alperesre kötelező nem voli, következőleg annak elmulasztásából alperesre hátrányos következmény nem származtatható. Minthogy ezek szerint alperest Cs. I. elhalálozása körül sem vétkes mulasztás, sem gondatlanság nem terheli, ellenkezőleg a halál Cs. I.-t olyan munka közben érte, amelytől ő el volt tiltva és amelynek veszélyes voltát különben a korával járó értelmességénél fogva maga is beláthatta, felperes a fia elhalálozása által szenvedett kárának megtérítését alperestől nem követelheti. A m. kir. Kúria (1906 dec. 3. 10,43(5/905. sz. a. IV. p. t.) A kir. tábla Ítéletét helybenhagyja, a balesetet szenvedett Cs. I. vétkes gondatlanságára alapított indokaiból és azért, mert ha bizonyítottnak vétetnék is, hogy az alperes a gazdasági üzeméhez tartozó körfürésznél védőkészülékei nem alkalmazott és ha a védőkészüléket alkalmazni tartozott is, felperes a védőkészüléknek hiányát csak akkor kifogásolhatná, ha Cs. I. a körfürésznél alkalmazva lett volna, mivel az 1893. évi XXVlII. t.-c. értelmében a munkaadó az ipartelepén az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében tartozván a szükséges óvintézkedéseket megtenni, a körfürésznél való védőkészülék alkalmazására csak az ennél az üzemnél alkalmazottak iránti felelősség szempontjából van kötelezve; minthogy azonban Cs. I. a körfürésznél egyáltalán alkalmazva nem volt, felperes a védőkészülék alkalmazásának elmulasztására kárigényeit már ez okból sem alapithatja. A vagyonközösségben levő kiskorú képviselője a vagyonközösségnek árverés utján való megszüntetését csak ugy kérheti, ha erre az 1877: XX. t.-c. 20. ^-ának d) pontja értelmében az illetékes gyámhatóság jóváhagyását kikéri; ha a felperes ennek a perben nem tett eleget, ugy erre neki póttárgyalás kitűzése által alkalom adandó.