A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A kimerített bűntett

Ilii a kijelölt célra, hogy a gyújtogatás, hajóelsülyesztés, a vaspálya és távíró megrongálása elérte-e reális effektuációját, hogy a lopás, csalás, jogtalanul eltulajdonítás, zsarolás, hűtlen kezelés, csalárd bukás csakugyan megkárositották-e másnak a tulajdonát s egyszersmind nyujtottak-e hasznot a bűntettesnek, hogy a a hamis tanúság, a rágalmazás elérték-e tényleges megvalósulásukat, hogy a lázadás, a fogházból való megszökés elérte-e végső határát, hogy a párbaj, a vesztegetés elérte-e végső célját, hogy a bünszövetkezést követe-e annak a konkrét megvalósulása, hogy a gyermekkitétel teljesen sikerült-e, hogy a tehetetlen egyének elhagyása, vagy kitétele elérte-e célját. Ha mindezeket a gyakorlatban óhajtjuk megismerni, akkor az analízis kedvéért jól meg kell különböztetni a ki nem merített büntettet a kimerített bűntettől. A ki nem merített bűntett a harmadik mozzanatnál, vagyis a bevégzésnél maradt bűntett; ellenben kimerített bűntettnek azon- bűncselekmény^ tekintjük, amely a bűntett negyedik mozzanatáig, vagyis utolsó /tatáráig eljutott, amelyen tul sem többé, sem kevésbbé fölfogni nem lehet. A bűntett ki nem merítését két módon lehet megismerni: vagy azáltal, hogy valamely véletlen, vagy esetleges a bevégzés és a kimerités közé helyeződik, vagy pedig azáltal, hogy maga a bűnös, önkéntes, vagy akart meggondolása folytán, avagy a büntetéstől való félelmében, elállott a bűntettől. A ki nem merített bűntett alakját az ilyen kifejezésekről ismerhetjük meg abtk.-ekben: «ha a büntettet nem követte annak a hatása», «ha a tettes fölhagyott szándékával)). Az előbbi jobb kifejezés mint az utóbbi, mert amaz objektív, emez pedig szubjektív, de mindkettő a kimerített bűntett problémájának egyik oldalát képviseli. Az esetlegesség miatt ki nem merített bűntett példái: az ellenségeskedés előmozdítására, vagy a háború megüzenésére való törekvés nem sikerült (ol. btk. 106. sz.); a gátak elrontása nem eredményezett áradást ; a vaspálya megrongálása nem okozott szerencsétlenséget; a gyújtogatás nem eredményezte azon kárt, amelyet okozhatott volna ; a rágalmazás — kiderülése folytán — nem volt előidézője téves ítéletnek ; a hamis okiratot a bűnös nem használta föl. A levéltitok megsértésénél emelendő a büntetés, ha a cselekmény ártalmas volt (ol. btk. 159., 160. sz.) ; ellenben a megvesztegetésnél a törvényben megállapított büntetés felényiig redukálható, ha a megvesztegetésnek nem volt hatása. A szándékos elállás folytán ki nem merített bűntett példái : a bűnös a kár helyrehozására törekszik s azt helyre is hozza: a sikkasztásnál, lopásnál, csalásnál, jogtalan eltulajdonításnál, orgazdaságnál, s általában az összes vagyonelleni bűncselekményeknél. Az összeesküvő arra törekszik, hogy bűnös cselekményének a végső hatásai ne valósuljanak meg s az összeesküvés szálait eltépni igyekszik és ha ez nem sikerül neki, akkor attól eláll (ol. btk. 134. sz.) A bűnös visszavonja a rágalmat és a hamis vallomást ; megsemmisíti a hamis pénzt és a hamis okiratot, a gyújtogatás, a vizáradás okozása és hajóelsülyesztés céljából tett cselekményeit megmásítja ; a párbajozó, a kihívás után, eláll a párbajtól; a rágalmazó idejében elejét veszi támadása utolsó hatásának; a közhivatalnok nem teszi meg azt, amire a vesztegető kérte. A kimerített bűntett is kétféle módon valósulhat meg: vagy ugy, hogy a bűnös akarat és a megfelelő cselekvés megátalkodik a böntettben, vagy pedig ugy, hogy a bűnös akarat és a cselekmény niegátalkodásálól függetlenül, valamely esetleges lép föl a jogi bevégzés után. Az akarat folytan kimerített bűntett. A gyújtogató, a hamis pénzgyártó, a hamisitó, voltaképpen azáltal követi el a bűntettét, hogy szilárd akarattal és bűnös tevékenységgel törekszik végső célja felé; igy a gyújtogató meggyújtja a lángot s zavartalanul végzi bűnös cselekményét annak a kimerítéséig; a hamisitó fölhasználja a hamisított okmányt, stb. Mindezen esetekben a közvetlen (és a közvetett) kárnak a maximuma Wekövetkersít és szándékos volt; itt tehát a biinös akarat és a cselekmény kimerítése forog fenn. Az esetleges folytan kimerített bűntett. Az is megtörténhetik, hogy a már jogilag bevégzett bűntett kimerül, de máinem a bűnös cselekményének és akaratának a kizárólagos hatása folytán, hanem, valamely közbejött esetleges következtében, amely a végső eredmény előidézését megkönnyíti; pl. midőn a rágalmazót gonosz szándékában, kölcsönös megegyezés nélkül, segítette egy hamis tanú, aki neki barátja, a megrágalmazottnak pedig ellensége volt. Itt a bűntett kimerittetett, de a kimerités esetlegessel kapcsolatban történt s igy az nem tulajdonitható teljesen a rágalmazó bünösakaratának és cselekményének az eredményeként. Nem lehet mondani, hogy ezen i ágalmazási bűncselekmény egyenlő azzal a másikkal, amelyben az esetleges nem valósul meg és amelyben a megrágalmazotlnak az elitéltetése csupán a rágalmazó bűnös tevékenységének az eredménye volt. A kimerített bűntett doctrináját, általános szempontból, nem tárgyalják az írók s igy az a kasnisztikára és a tapasztalatra van hagyva. Mindazonáltal vannak egyes esetek, amelyekben a törvények és egyes irók kiterjeszkednek a bűntett bevégzése után következő mozzanatra is. Az esetleges folytán ki nem merített bűncselekményt az irók és a törvények nagy része nem veszi figyelembe; a szándékos elállás folytán ki nem merített bűncselekményre nézve pedig a legnagyobb bizonytalanság és ellentmondás uralkodik. Igy pl. az olasz btk. elismeri azt a hamis eskünél, de a politikai bűncselekményeknél és a pénzhamisításnál nem. Ezenkívül némelyik törvény (a szárd btk.) teljes mentességet (hamiseskü) vagy pedig csak büntetés-enyhitést (rágalmazás) enged. Továbbá egyik-másik törvény (pl. a toscanai és a német btk.) egyes esetekben (268. §., illetve 276. §.) önkéntes elállást kiván, mig más esetekben elég, ha az elállás akart jellegű (toscanai btk. 171. és 174. §.) ; az olasz btk. pedig hol önkéntes, hol pedig akart elállást kiván. (Folyt, köv.) Irodalom. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa határozatainak gyűjteménye cimü munka XI. kötete jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában. A müvet a felülvizsgálati tanács elnöke, Gottl Ágost kir. kúriai tanácselnök, nagy buzgalommal állítja össze. A XI. kötet a m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1905. évi július 4-étöl 1906. évi július 1-éig terjedő' időtartamon át hozott határozataiból 235 elvi jelentőségű esetet tárgyaz. A Xl-ik kötet ára vászonkötésben 10 K. Vegyesek. Előfizetés a A yOG-ra. Azon vidéki t. előfizetőink kiknek előfizetése lejárt, mai számunkkal postautalványt kaptiak, amelylyel szíveskedjenek hozzánk juttatni az előfizetési pénzeket. A lejárat idejét a szelvény hátsólapjára ragasztott cimszalag tünteti fel. Korteskedés a templomban. Egy konkrét eset alkalmából a m. kir. Kúria a következő elvi kijelentést tette : az 1899. évi XV. t.-c. 170. §-ában körülirt vétségnek lényeges alkotó elemét az képezi, hogy a lelkész a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozatot tegyen ; tekintve, hogy e szerint a törvényhozás ezzel az intézkedéssel nem pusztán a szenvedélyek, vagy gyújtó izgalmak felkeltését kivánta akadályozni, hanem elejét kívánta venni egyrészt annak, hogy a lelkész a vallás szertartásaira rendelt helyiséget a hivők vallásos érzületének felhasználásával a választásra befolyással biró korteskedés céljaira használja, másrészt pedig általában gondoskodni kivánt arról, hogy amidőn az állam a vallás és az isteni tisztelet nyilvános megnyilatkozását biztosítja, e téren visszaélések el ne követtessenek, hogy a szószék egyáltalában ne legyen pártpolitikai célokra szolgáló beszédeknek színhelye: teljesen , közömbös tehát, hogy a vádlottnak a templomban, mint a vallás szertartásaira rendelt helyiségben tett nyilatkozata izgatást is nem tartalmaz. De éppen ilyen érdekkel bir az a másik védelmi álláspont, hogy a vádlott nem egy meghatározott jelölt érdekében vagy hátrányára tette meg a nyilatkozatot, mert egyrészt e szakasz rendelkezései és a fenti indokok szerint az nem is kívántatik meg, hogy a kijelentés éppen valamely jelölt érdekében történjék, mert a dolog természete szerint a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozat nem szükségképpen függ össze egy jelölt érdekével, vagy egy másik hátrányával, hanem ilyennek tekintendő minden olyan kijelentés, amely a választás befolyásolását puszta pártelvek hangoztatásával is célozza. Hogy pedig a vádlottnak az a tette, amikor a templomban a szent beszédében a román választókat román képviselő megválasztására hivta fel, a választás eredményére befolyásolást célzó nyilatkozat, ahhoz kétség sem fér. Az ügyvéd visszatartási joga. A m. kir. Kúria: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. és 54. §-ai alapján a 4,544/879. számú igazságügyminiszteri rendelet szerint folytatott eljárásban kifejlődött joggyakorlat szerint a megbízott ügyvéd a behajtott pénzből a bíróilag megállapított költségen és díjon, ugy az írásbeli okiratban kötelezett tiszteletdíjon kívül csak olyan összeget tarthat vissza, amelynek visszatartásába a fél beleegyezik. A fennforgó esetben panaszló azt vitatta, hogy neki panaszos tiszteletdíjul a behajtandó követelés 20 százalékát ígérte, de erről írást adni vonakodott. A panaszos által tagadott szóbeli ígéretet panaszlott tanukkal kivánta bizonyítani, minthogy azonban az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a értelmében a jutalomdijra vonatkozó előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, a jutalomdíj igérése tárgyában kihallgatott tanuk vallomása jelen ügy eldöntésénél suiylyal sem bir s a panaszlottnak visszatartási joga, tiszteletdíj címén, csak a panaszos által ezen eljárás folyamán beismert 450 koronára nézve volt törvényesnek elismerhető stb. (4,510/906.) PALLM nf«7VÍN»TÍB*UÁO NT&MOÁJA RuíJAPtn