A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A kimerített bűntett

A JOG 103 helyzetet teljesen lehetetlenné tették a király számára.™) John Eliotn) indítványára kérdőre vonja az alsóház a kormányt, hogy mire fordította a régebben megszavazott 1(324 font subsidiumot s az adót, dacára, hogy uj Bill-t erre nem hoztak, mi jogon emelték. Ehhez járult még, hogy a lordok házában Bristol gróf panaszt emelt a lordok háza egyik tagjának törvénytelen elfogatása miatt. Erre az alsóház deputatiót küld Eliot vezetésével a lordok háza sorompói elé s ott Buckingtiam, a király rossz szelleme ellen, vádakat emel. A király Digges-t és Eliot-ot a Towerbe vetteti, mint a forrongás vezetőit, amire az alsóház elhatározta, hogy addig nem ül össze, mig két társukat a király szabadon nem bocsáttatja s kijelentették, hogy az adók felemelése törvénytelen. A királyhoz felírtak, de L Károly azt feleli, hogy a parliament arra való, hogy a tanácsát kérje ki, de nem arra, hogy a királyt ellenőrizze s minthogy a király belátta, hogy ettől a parliamenttó'l sem kapja meg a szükséges subsidiumot, június 15-én feloszlatja azt. Önkényesen adót vet ki s a nép zúgja: «szabad parliamentet, — nélküle segélyt nem adunk*. Az újonnan összegyűlt parliamentbe még hevesebb és nagyobb ellenzék gyül össze. A király tehetetlenségében engedékenynek mutatkozik s az alsóház, hogy a királyt jó útra terelje, hajlandó nagy összegű, habár nem a király által kért összegben, segélyt adni. 1. Károly kiadja a «Petition of right név alatt ismeretes great charter-t, melynek felirata: «A petitio, melyet az egyházi és világi lordok és képviselők őfelsége elejébe terjesztettek az alattvalók különböző jogait és szabadságát illetőleg; a királynak a teljes parliamentben erre adott feleletével együtt". A törvény jóváhagyásakor I. Károly is, mint többi előde, újra kötelezi magát, hogy nem fog adót szedni ezután a Ház beleegyezése nélkül, továbbá senkit sem vettet fogságba a törvény korlátain kivül és hogy hadi törvényszék elé a népet soh'sem fogja hurcolni. Az alsóház örült a király megtérésének, de nem bizott abban; mégis a loyalitás kitűnt, amikor a jegyző kimondotta a régi szólásformát, melylyel az angol fejedelmek ki szokták fejezni, hogy az ország rendéinek kívánságához járulnak, az alsóház tapsolt. Eliot a fogságból kiszabadulva, az alsóházat mindenhatóvá igyekszik tenni. Wentworih, aki később hűtlenül elhagyta pártját s nemzetét s aki később életével lakolt, most mint ellenzéki szónok, reformot sürget, amely biztosítaná, hogy a király a törvénykeretén belül kormányozzon. Eliot tovább ment, a király személyes tetteinek, jogsérelmeinek összegyűjtését indítványozta, hogy ez egy petitióba foglaltassék s a királyhoz küldessék el. Ugyancsak Wentzvorth javaslatot nyújtott be, mely kijelöli, hogy a király souverainitása meJdig terjedhet s hogy a praecedensek elkerülésére bili hozattassék, melyekkel a parliament aztán rendkívüli esetekben discretionalis rendkívüli kényszereszközökhöz folyamodhatik. Ezek a Habeas Corpusban biztosított jogok megerősítésére irányultak s különösen a törvénytelen elfogatásokra voltak tekintettel. I. Károly ezeknek nyomása alatt adja ki a petition of right-et. A király a trónbeszédben mondja norman-francia formula szerint: «Soit droit fait comme est désiré».r'2) A király izgága természete és rossz tanácsadói miatt ellene szegül a parliamentnek, amely a királynak a valláskérdésekben ellene szegült s egyházi politikáját helytelenítette s hogy ne kerüljön kenyértörésre jobban a dolog, a király a parliamentet 8 napra elnapolja. Eliot újra élesen ostorozza a küály tetteit és John Finch főpecsétőr meggátolni igyekszik e tüzes szónokot, hogy ne jusson szóhoz, de a többség oly erővel kel ki a főpecsétőr ellen, hogy kénytelen figyelemmel lenni a szólásszabadságra s az alsóház határozatra emeli Eliot javaslatát. E szerint: «a haza ellenségének nyilvánítják és az angol szabadság árulójának bélyegzik azt, aki a vallásban ujitást hoz be, aki a meg nem szavazott tonna és font pénznek behajtásában jószántából részt vesz>. A király e miatt 1629 március 10-én feloszlatja a parliamentet. Eliot a Towerbe kerül, ott is hal meg. Ekkor lép fel Wenttvorth, a megvesztegetett ellenzéki, aki még csak öt évvel ezelőtt a király hatalmi túltengése ellen terjesztett az alsóház elé indítványt, — most 1632-ben, Irland kormányzóságát elfogadja, s aki nemrég a tulajdon és személyes szabadság megvédését pártolta, most a parliament nélkül 10 évig kormányzó király kormányát támogatja.53) John Hampden a buckinghamshirei gentry tagja ellenzéket képezett az utolsó parliamentben54) s a kormány fékét vesztett cselekedetei ellen kikelt. Finch pecsétőr, kinek előbbi szerepléséből is látni, hogy az angol nemzet gyűlölettel volt iránta eltelve, ő és a kormány tanácsosai uj eszközt ajánlottak a királynak, hogy pénzhez jussanak. Tgy a tengerparti megyéket felhívták, hogy a part védelmére adókat adjanak s az a megye, amelyik a maga részét megváltani akarja, hajópénzt fizzessen. A hajópénzt aztán egyesektől szedték be, melyeket a régebbi királyok csakis szükségből, háború idején vetettek ki. Hampden a 20 shilling hajópénz "0) Brodie: History of thc British Empire, from the accession of Charles I. to the restoration of Charles II, IV. n. ") G o d w i n : History of the commonwealth of England, IV. k. 1824,1828. Forster John Eliot II. ed II. k. (1872.) 1J) S t e r n Alfréd dr.: Geschichte der Revolution in England (Berlin 1831) 42. old. 5») John Forster: Thomas \V e n t w o r t h : Kari o f Strafford 1740. II. k. Rawson Gardincr: Apostasiea Straffords. 31. old. Ml Lord Mugent: Somé Memorials of John Hampden (1831). — M a c a u 1 a y : John Hampden. — J. Forster: Statesmen of the commonwealth. 31. old. fizetését megtagadta, ezért öt Exchequer birái eié állították. A törvény ravasz értelmezői Ha7npden ellen foglaltak állást és kifejtették, hogy a király adót ugyan nem vethet ki. de hatalma kiterjed a hajópénz szedésére, mintha a hajópénz nem volna az adó egy neme. Ez az ítélet a nemzet ingerültségét csak növelte. Károly 1640 április 13-án egybehívja a parliamentet, melyet <rövid parliamentnek> ismer a történelem. De alighogy ez megnyílt, John Finch, aki a régebbi parliamentnek is gyűlölt királypárti alakja volt, első felléptével óriási nyugtalanságot okozott a parliamentben, a lárma oly nagy volt. hogy Finch javaslatával mire sem ment. A király látta, hogy ez a parliament ellentállóbb a réginél. Grhiistonc ellenzéki képviselő heves és tüzes beszédet mond a hajópénz-szedés, a monopóliumok és a magas concilium ellen s rámutatott, hogy az ország belbékéjét jobban veszélyezteti a király és kormánya, mint a közelgő ellenség. Különösen kiemelte beszédében, hogy a király a nemrég jóváhagyott Petition of right-et megsértette. John Pym a félelmetes ellenzéki szónok a törvénytelenséget három osztályba sorozza. ( dyanokra, melyek a parliament privilégiumát sértik, továbbá, melyek az államvallás ellen irányitvák, és végre olyanokra, amelyek a polgár-tulajdon szentségét és szabadságát veszélyeztetik. Két óra hosszat tartó beszédében kifejti, hogy először is arra kell törekedni, hogy a nép sérelmeik ellen megvédendő."""') Továbbá sürgette a subsidiumra vonatkozó javaslat tárgyalását. A király a lordok házához fordul segítségért, mely kimondja határozatilag, hogy az alsóház álljon el a subsidiumellenes részletes tárgyalástól. Az alsóház pedig, amely hatalmi súlyponttal rendelkezett, jogaiban ilyenképpen mélyen megsértve, kimondotta, hogy hozott határozatához fog ragaszkodni. A huza-vonával sok idő telt el s a kormánynak már égető szüksége volt pénzre s rávették a kormány tanácsosai a királyt, hogy jelentse ki: ha a subsidium jórészét megszavazza az alsóház, a hajópénz-szedéstől egyszer és mindenkorra eláll. Hampden tisztán látta a helyzetet, kikelt ez ujabb cselvetés ellen s az ő indítványára az alsóház nem szavazta meg az adót, amire a királymájus o-én feloszlatja ismét a parliamentjét. (Folytatása következik.) Külföld. Külföldi irodalom. V A kimerített bűntett. \. Olaszország egyik legnagyobb tekintélyű kriminalistája íkirsanti Pius, maceratai egyetemi tanár, előadásai két iratának egy litografált példányával tisztelte meg e sorok iróját. A classikus olasz stílusban irt munka egyik fejezetében «// delitto esauriton cim alatt a büntetőjog egyik általános és néhány iró (Carrara, Flórian, Zerboglio, Canonico,, Nocito) által futólag emiitett alapfogalmat találjuk részletesen kifejtve. Mind a szerző kiváló egyénisége, mind pedig a tárgy fontossága megérdemli, hogy bővebben megismertessük az uj elméletet. A bűntett evolúciójában eddigelé rendesen csak három külön pontot vettek föl a büntetőjogászok, u. m. a kísérletet, a meghiúsult és a bevégzett büntettet s a bűntett ezen három mozzanatának a fejtegetésével ugy alakilag, mint lényegileg kimerül a büntetőjog tudományának az általános része. A bevégzés mozzanata után az általános cloctrina semmit sem talál, ami általános és rendszertani szempontból a figyelem, vagy tanulmány tárgyát megérdemelné: csak az egyes bűncselekmények tanulmányozásánál, esetről-esetről szabályozza a bevégző mozzanat utáni másik mozzanatot. Ez okból ezen utóbbi mozzanatot, amely a bűntett evolúciójában a bevégzés és a kimerítés között áll, figyelmen kivül hagyják ugy a btk.-ek, mint a tudomány ; a birói gyakorlat pedig e tekintetben — bizonytalan, fuvaros és ellentmondó. Vannak olyan bűncselekmények, illetve helyesebben olyan fajta bűncselekmények, amelyeknél a bevégzés után még kell történnie valaminek, hogy a bűncselekmény valóban bűncselekmény legyen. Ez a valami igen fontos momentum, amennyiben egyrészről a bűntettes által megvalósított bűnös cselekménynyel összefüggő kárnak a valóságos és teljes megtörténtére, másrészről pedig a tettes részéről való ideológiai objectivitás kapcsára vonatkozik. Vagyis, végeredményként, vannak olyan fajta bűncselekmények, amelyeknek a bevégzése után a megtámadott jognak még egy további sérelme, avagy teljes, vagy részleges reintegrációja következik. Ilyenek pl. a pénzhamisítás és általában a hamisítás, a gyújtogatás, vizáradás okozása, hajó elsülyesztése, vaspálya és táviró megrongálása, lopás, csalás, jogtalan elsajátítás, sikkasztás, hűtlen kezelés, csalárd bukás, hamis tanuzás, rágalmazás, bűncselekmény színlelése, csábítás, fogházból való megszökés, lázadás, párbaj, megvesztegetés, zsarolás, bűnszövetség, gyermekkitétel s tehetetlen egyének elhagyása, vagy kitétele. Vagyis más szóval: a hamisítás bevégzése után is kérdés, hogy a hamisított tárgy fölhasználtatott-e •'•'j Forster: Statesmen of the Commonwealth.