A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - Kötelezhetö-e az ügyvéd ügyfele helyett a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 5. [r.]

102 A JOG Kötelezhetö-e az ügyvéd ügyfele helyett a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére? Irta RÉVÉSZ BÓDOG dr., sátoraljaújhelyi ügyvéd. Az ügyvédekre érzékenyen és méltánytalanul nehezedő egyik teher, hogy sok biró és bíróság állandóan követett gyakorlatában a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére elsősorban az ügyvédet, avagy az ügyféllel együtt az ügyvédet is kötelezi. Ez intézkedésnek törvényes alapja nincs. A tanuk és szakértők járandóságát az 1868: LIV. t.-c. 208. és 218. £-ai szabályozzák. Mindkét felhívott törvényhely csupán a bizonyító felet, nem pedig annak perbeli képviselőjét kötelezi a tanuk, illetve szakértők járandóságának előlegezésére. A bírói ügyviteli szabályok idevonatkozó rendelkezéseiben (1. S. Ü. Sz. 50. (162.) §-át) sem található oly rendelkezés, mely a tanuk és szakértők dijának előlegezésére az ügyvédet kötelezné. Felvetett kérdésünket a budapesti kir. ítélőtábla 6. számú, a győri kir. ítélőtábla 9. számú és a kassai kir. ítélőtábla 8. számú teljes ülési döntvényében határozat tárgyává tette. A budapesti tábla így döntött: «Rendes perekben a szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a bírói ügyviteli szabályok 261. §-a esetének kivételével a bizonyító fél ügyvédje kötelezhető.)) A győri kir. ítélőtábla imént felhívott döntvényében még tovább megy, amidőn már nem is, miként a budapesti kir. tábla csupán facultative, de egyenesen imperative kimondja : «A szakértők és tanuk járandóságainak előlegezésére — a bírói ügyviteli szabályok 261. §-ában foglalt eset kivételével — elsősorban a bizonyító fél ügyvéde kötelezendő.)) Az ügyvédek érdekének védelmére egyedül a kassai tábla döntése szolgált, amely szerint: «Rendes perekben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére a bizonyító fél ügyvédje nem kötelezhető.)) A kir. ítélőtáblák ez ellentétes megállapodásai folytán a m. kir. Kúria XI. számú polgári teljes ülési döntvényében a felmerült kérdést ekképp döntötte el: ((Amennyiben oly összegről van szó, mely az ügyvédi rendtartás 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegével megfelelő arányban áll, a tanuk és szakértők dijainak és kiadásainak előlegezésére a bírói ügyviteli szabályok 261. $ a esetének kivételével a fél ügyvéde is kötelezhető.)) Tehát a Kúria teljes ülési döntvénye szerint a bírói ügyviteli szabályok 261. §-a, vagyis a szegényjogon való perlekedés esetének kivételével az ügyvéd is kötelezhető a tanuk és szakértők dijainak és kiadásainak előlegezésére. Amiként a döntvény rendelkező részének szövegezéséből is kitűnik, a határozat közölt értelemben történt meghozatalának főindokául szolgált, hogy : «Az ügyvédi rendtartás 54. §-a kifejezetten feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a reá bizott ügyben felmerülő kiadásai fedezésére is megfelelő előleget követelhessen s minthogy az ügyvéd tájékozva kell hogy legyen a per esélyei szerint szükséges bizonyítási eszközökre nézve, módjában áll felétől a bizonyítási eljárással felmerülő költség erejéig is előleget kívánni.» Ez indokolásból kitűnik, hogy a Kúria a kérdés eldöntésénél nem a tényleg létező viszonyokat, nem a való életben tényleg fennálló gyakorlatot tartotta szem előtt. Szomorú igazság, hogy míg napjainkban az ügyvédi kar legjelesebbjei tollal és szóval kemény küzdelmet folytatnak egy uj ügyvédi rendtartás megteremtéseért, mely az ügyvédség helyzetének fokozott mérvben való javítására lenne hivatva, addig a gyakorlati életben az ügyvédek még azon jogaikkal sem élnek, melyeket a mostan hatályban levő ügyvédi rendtartás számukra biztosit. Egyik eklatáns példája ennek az ügyvéd előlegezési joga. Az előleg fogalma az ügyfelek előtt hova-tovább ismeretlenné vált, s bizony, még örül az ügyvéd, ha bélyegkiadásainak egy részét kegyeskedik a fél olykor előlegezni, ha azonban valaki a bizonyítási eljárással felmerülő költség előlegezését is kívánná felétől, mely összeg igen gyakran, pláne a sommás ügyekben nem sokkal kevesebb a pertárgy értékénél, sőt sok esetben azt meg is haladja, hiába hivatkoznék az ügyvéd tövényes és kúriai döntvényekre, bizony ugy ott hagyná őt a kari tulprodukció káros hatásai folytán elkapatott fél, mint szent Fái az oláhokat. Ha bíróságaink az ügyvédeket kötelezik a tanuk és szakértők járandóságainak előlegezésére, ennek az az eredménye számos esetben, hogy az ügyvéd a perben a bíróság előtt és bíróságon kívül kifejtett tetemes munkáján felül az ügyre még készpénzzel is busásan ráfizet. Hány oly kisiparos, vagy más foglalkozású egyén van, ki — bár a szegényjogon való perlekedés jogát igénybe nem veheti, — nagyszámú családja miatt, vagy más oknál fogva, tényleg vagy relatíve oly csekély jövedelemmel rendelkezik, hogy a perköltségeket viselni nem tudja. Ha mármost ily egyén képviseletét elvállalja az ügyvéd, akár humanismusból, akár bizva az ügy sikerében, még az az eset sincs kizárva, hogy sikerrel lefolytatva a pert, ügyfelének valamelyik szemfüles hitelezője a végrehajtási eljárás során tiltja le a követelést. Ez az egész gyakorlat különben, mely az ügyvédet a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére kötelezi, pusztán a tanuk és szakértők kényelmének biztosítása kedvéért honosodott meg. A tanúnak vagy szakértőnek mindenesetre kényelmesebb járandóságát az ügyvédtől, mint a féltől követelnie. Azonban megfontolandó, vajon nem-e fontosabb igazságszolgáltatási érdek az ügyvédi kar anyagi érdekeinek megóvása, mint a tanuk és szakértők kényelmének előmozdítása? A tanuk és szakértők ama jogának, hogy járandóságaikat megkapják, feltétlen garanciái az 1893 : XVIII. t.-c-nek a rendes eljárásban is alkalmazást nyerő 83 és 94. §-ai, melyek szerint a bíróság a tanú-, vagy szakértői bizonyítás foganatosítását megfelelő előleg betételétől teheti függővé. Belátta azt maga a kir. Kúria is, hogy oly határozat, mint a győri kir. ítélőtábla 9. számú polgári döntvénye is, amely szerint a szakértők és tanuk járandóságainak előlegezésére első sorban a bizonyító fél ügyvéde köttlezendő, az ügyvédek nem méltányos megterhelésével járna, ezért a XI. sz. kúriai teljes ülési döntvény szerint a biró csak jogosítva van, azonban csupán akkor, ha oly összegről van szó, amely az ügyvédi rendtartás 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegével megfelelő arányban áll — de nem egyszersmind köteles is arra, hogy az ügyvédet a tanuk és szakértők dijainak előlegezésére kötelezze. A fentebb kifejtettekben igyekeztem rámutatni, hogy az előlegkérés joga tényleg csak a papiron van meg; ekként az a gyakorlat, mely az ügyvédet kötelezi a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére, az ügyvéd méltánytalan megterheltetésére vezet. Mi sem állott távolabb a kir. Kúriától, mint ez az intenció. Kitűnik ez a döntvény indokolásának következő részéből is : «Magától értetvén, hogy e mellett az előljáró bizottságok belátására marad fenn az, hogy minden egyes előforduló eset körülményeinek megfontolásával e gyakorlat az ügyvédnek méltánytalan megterheltetésére ne vezessen, s hogy azokban az esetekben, melyekben ez az intézkedés ilyen eredményre vezethetne, annak elejét vegyék az 1893 : XVIII. t.-c. 83. és 94. §-ainak alkalmazásával és végül, hogy amennyiben olyan összegről van szó, mely az ügyvédi rendtartás 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegét meghaladja, az ügyvéd a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére egyáltalán ne köteleztessék.)) Tehát a kir. Kúria is, — amiként ez a fenti indokolásból kitűnik — teljes biztositékát találja az 1893 : XVIII. t.-c. 83. és 94. §-aiban annak, hogy a tanuk és szakértők járandóságaikat meg is kapják. Valóban, e szakaszok mellett az ügyvédet előlegezésre kötelező gyakorlat, azonfelül, hogy igazságtalan, felesleges is. Azt hiszem, általánosságban egész hazai jogterületünkön érvényben levő gyakorlatként megállapítható, hogy az ügyvédi rendtartás 54. §-a szerint igényelhető előleget az ügyvédek napjainkban nem igénylik, mert nem igényelhetik, amiképp azt jelen fejtegetésemben vázolni igyekeztem. Ekként a m. kir. Kúria 1890 : XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott XI. számú polgárjogi határozatának meghozatalánál a kérdés ismertetett értelemben való eldöntésének indokául szolgáló ügyvédi előleg figyelembevehetősége elesvén, méltányos és igazságos lenne a XI. számú polgári teljes ülési döntvény oly értelemben leendő megváltoztatása, hogy a tanuk és szakértők járandóságainak előlegezésére a bizonyító fél ügyvéde nem kötelezhető, addig is azonban, mig e döntvény hatályban van, bíróságaink csak ugy járnak el méltányosan és igazságosan, ha az ügyvédet a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére egyáltalában nem kötelezik. Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉ1, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.)*) A király abban a hiszemben volt, hogy az uj parliamentjében kisebb lesz az ellenzék s a választások alkalmával vesztegetett, eröszakot használt, de célt nem ért, az 1626 február 6-án összeült parliamentnek alsóházában az ellenzék genialis szónokai a *) Előző közlemény a 12-ik számban.