A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A constitutiv ítéletek tana

A J Álláspontunk szerint a 894. §. alapján az elmarasztalás lehetséges, ha a jogelbiráló hatalom gyakorlásának előfeltételei fenforognak, anélkül, hogy a végrehajthatóság előfeltételei fennforognának.-5) A 894. v?. szerint: «Ha az adós egy akaratnyilatkozat megtételére ítéltetik, ugy a nyilatkozat megtettnek tekintetik, mihelyt az ítélet jogerős.* Tehát a jogerős ítélet pótolja a nyilatkozatot, de ez nem változtat azon, hogy alperes a felperes részére teljesítendő szolgáltatásra már a per előtt kötelezve volt, ugy hogy ha alperes az ítélet jogerőre emelkedése előtt teljesít, csak fennálló kötelezettségének tesz eleget, amin az ítélet semmiféle vonatkozásban nem változtat, a szolgáltatás esedékességének időpontja, mennyisége és a teljesítés megtagadásának hatásai ugyanazok maradnak az Ítélet után is. Ez az ítélet — ellentétben a constitutiv ítélettel — nem tényálladéki elem, míg az adós nyilatkozata, amelyet a 894. §. szerint ezen ítélet pótol, a tényálladék alkatrésze.3,!) A marasztalás itt nem formaiság; ezen ítéletek tartalma nem a joghatások megalapítása.'-'] Ezek az ítéletek egyszerűen szolgáltatásra kötelező ítéletek. Az ítélet csak a megállapított civilis kötelezettség teljesítését írja elő, amely azonban már a per előtt fenállott. Ami ezen ítéleteket közelebbről illeti, megiegyzem a következőket : Ezen ítéletek nem a nyilatkozat megtételére szólnak, hanem arra, amihez ez a nyilatkozat szükséges.2") Ez a nyilatkozat megtörténtének az eredménye. De ez egyúttal ezen keresetek tulajdonképeni tárgya, nevezetesen a szolgáltatás követelésére már fennálló magánjogi igény és az Ítélet csak ennek teljesítését írja elő") és maga Kipp is elismeri, hogy az ítélet ilyenkor mint a végrehajtás egy actusa jelentkezik. A nyilatkozat megtételének pótlása végrehajtási hatály. Az ítélet pl. a cessio esetén a követelés átruházására szól és nem az engedményi nyilatkozat megtételére. Hiszen a per tulajdonképeni célja nem az engedményi nyilatkozat megtétele, hanem a követelés átruházása. A nyilatkozat megtétele csak eszköz a célhoz, a követelés átruházásához ; az ítélet megállapítja a már fennálló teljesítési kötelességet és egyszersmind kibocsájtja a teljesítési parancsot, tehát az ítélet nem csupán egy megállapító ítélet. A 894. §-ban tartalmazott ítéleteknél nem forog fenn jogváltozás olyan értelemben, mint a constitutiv ítéleteknél. Ez utóbbiaknál a törvény nyújtja a jogot a jogváltoztatásra, de a jogváltozás csak a jogerős ítélet folytán áll be, illetve csak ez uton követelhető. A constitutiv Ítélet megállapítja a jogot a jogváltoztatásra és a jogváltozást egyszersmind közvetlenül létetesiti is, mely a megállapítástól eltérően nemcsak inter partes, hanem mindenki javára és ellen hatályos,80) anélkül, hogy az egyes ítéletek obiektiv hatása különösen kiemeltetnék, feltéve, hogy az alperes az eljárásra jogosult személy volt. A constitutiv ítélet külön végrehajtást nem igényel. Jogtalanul kifogásolja Mendelsohn (485 o.) Hellwig álláspontját, hogy különbséget tesz az ítélet megállapító és consitutiv hatálya közt, amely különbség a jogerő subiektiv határaira kihat. Helytelen a felfogása, hogy constitutiv hatály és jogerősség közt nincs benső összefüggés. Nem is tudja állítását kellőképen igazolni. A Hetimig emelte különbséget fenn kell tartani, és az inter partes és az inter omnes hatály megkülönböztetendő. Mendelsohn állítása: die Rechtskraft des constitutiven Urteils ist relatív, tritt unter den Partéién ein und beansprucht nur als solche relatíve Wirkung allgemeine Wirkung* — jogi lehetetlenség. Hisz ezen állítás iíjaz tartalma az, hogy a megállapítás inter partes, de a jogváltozás mindenki mellett és ellen hatályos. Ha a tényleges helyzetet tekintjük, Hellwig megkülönböztetését fenn kell tartanunk, különben kerülő utakon kellene bolyongnunk, mint Mendelsohnnak?1) A constitutiv ítélet egyik előfeltétele, hogy a jogváltoztatás, azon jog szerint, mely a változtatandó jogviszony megítélésére alapul szolgál, a bírónak hatalmában álljon ; így érthető meg külföldi Ítéleteknél, hogy nemcsak a 328. §., hanem a 722. §. is irányadó. Egy további előfeltétel, hogy a megváltoztatandó jogviszony a jogerős ítélet hozatalakor még létezzék, mert különben az ítélet tárgy hiányában hatálytalan. A jogváltoztatásra való jognak is fenn kell maradni az ítélet jogerőre emelkedtéig,3-) mert a jogváltozás csak a jogerős ítélet folytán áll be. Különösen fontos ez a válópereknél. Álláspontunk szerint a válóperben -b) V. ö. Hellwig 105. o. Ellenkező állásponton : Z i t e 1 rn a n n II. kötet 286. c. 36j V. ö. Hellwig: Anspruch 461. o. 3;) Ellenkező állásponton: Langheineken 252—256. o. "*) Ellenkező állásponton : Kipp és követői. *>) Hellwig 459. o. 30) V. ö. Hellwig: Anspruch 480. o., továbbá idézetekkel, a sok közül : W a c h : Gutachten 16—17. o. K i p p : 56—70. o. S c h m i d t: Tankönyv 845. o. 1. j. »') V. ö. Hellwig: Rechtskraft á, 6, 71. o 36. j. »•-') V. ö. B. G. B. 1,570. §. OG 101 hozott ítéletnek nincs hatálya, ha a megbocsájtás az ítélet jogerőre való emelkedése előtt bekövetkezik.-'! Planck ésStaudinger szerint a megbocsájtás csak ugy hatályos, ha azon időn belül történik, amelyet a C. P. O. alapelvei a tények érvényesíthetőségére megszabnak. De ez a felfogás helytelen. A házasságot csak a jogerős ítélet bontja fel; addig érvényben van és igy a megbocsájtás megtörténhetik. Ettől eltekintve célszerűségi szempontok is a mi álláspontunk javára döntenek. Hellwig sem tartja jogosnak a válást, ha a megbocsájtás megelőzi az ítélet jogerőre emelkedését, de ő nem ismeri el a constitutiv ítéletnek ipso iure hatálytalanságát, hanem ez esetekre per analógiám alkalmazza a C. P. O. 767. §-át, de az ellentmondási keresetet szerinte még az ítélet jogerőssége előtt kell benyújtani, mert a végrehajtás a jogerőre emelkedés után rögtön önmagától minden külön aktus nélkül folyamatba lép.54) De a Helliuig választotta kerülő ut nem vezet megnyugtató eredményekre, amint Seckel ezt bizonyítja 36) A Reichsgericht álláspontja szerint végleges a válás, ha a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet visszautasítja, habár a felek a felülvizsgálati bíróságnál egymással kibékültek.3*) A jogváltozás időpontjában, mint emiitettük, még minden előfeltételnek fenn kell forogni. Ha csak egy is hiányzik, ugy az ítélet ipso iure nem válhatik hatályossá. Ide vonatkoztathatjuk per analógiám a C. P. O. 628. §-át. A constitutiv ítélet hatálytalanságát nem lehet megállapítási keresettel érvényesíteni, ezt a célt csak felebbezés, ill. felülvizsgálat utján lehet elérni. Minden constitutiv ítéletnek egyenlő a functiója, de nem a tárgya, amely a conkrét esetek szerint mindig változik. A jogváltozás, mint már emiitettük, az ítélet jogerőre emelkedésekor áll be, ugy hogy a jogváltoztatásra való jog megva!ósi: tása semmi további különös végrehajtási tényre nem szorul, mert a bíróságnak a jogváltozás kimondására joga van. Itt van az eltérés a szolgáltatásra kötelező ítélettel szemben : itt is jogváltozás kieszközlésére törekszik a felperes, de itt a jogváltozást nem az Ítélet, hanem egy külön végrehajtási tény, még pedig a végrehajtási közegek utján létesiti. A Code Civil 264. art.-a szerint válóperekben a jog megvalósítása külön végrehajtási eljárást kíván meg,*7) ugyanis nem a válást kimondó ítélettel szűnik meg a házasság, hanem az ítéletnek az anyakönyvbe való megfelelő bejegyzése által. Ezen articulusra támaszkodik Ko/tler, aki a válópert megállapítási pernek tekinti. De ezen articulust a német jogban nem lehet alkalmazni, mert a B. G. B. szerint a házasság az ítélet jogerőre emelkedésével meg is szűnik, tehát nemcsak a válási ok fennforgása, illetve a válásra való jog állapittatik meg.38) De az 1564. §-tól eltekintve — mely szerint a válás közvetlenül az ítélethez fűződik, Kohler szerint sem áll máskép a dolog.M) A jogváltozás nem az ítélet, hanem a felperesnek az ítéletet is kieszközlő válási akarata folytán áll be. Ha Kohler álláspontját közelebbről vizsgáljuk, rájövünk, hogy mindama vonások, melyek a constitutiv ítéleteket jellemzik, itt szerinte is megkívántatnak, érthetetlen tehát, ha ő ennek dacára ez ítéleteket nem tekinti constitutiv oknak. Bevallja, hogy a jogérvényesítés a jogosított perbeli nyilatkozatától függ, hogy a jog megvalósítása csak az ítélet utján történhetik, amennyiben megköveteli, hogy a keresetet Ítéletig kell vinni. Beismeri tehát, hogy a jog megvalósítása csakis az ítélet utján következik be és mégis tagadja, hugy az Ítélet constitutiv. Hogyan lehet az ő fejtegetése után ezen ítéletet megállapító ítéletnek tekinteni. Ezen ítéletek tartalmaznak ugyan megállapítást, nevezetesen a jogváltoztatásra való jogét, tehát itt a válási jogét. De ez csak egyik functiója ez ítéletnek. A lényeg az, hogy egyszersmind közvetlenül kimondják és előidézik a jogváltozást. Az természetes, hogy a jogosított válási akarata szükséges, mert rajta áll a jogérvényesítés. De ez által az ítélet nem válik jelentéktelenné, amint Koliler fejtegetései is igazolják. A per előtti tényállás az ítélettel együtt a jogváltozás előidézésének jogalapja. Kóklerrel egyetért Hellmatini0) és Haidecker. Helytelen Stritckmann-Koch álláspontja/1) ugyanígy Wilmowsky-Lewyí^-] akik a válóperben marasztalásra irányzott pert látnak. (Folytatása következik.) ™) V. ö. Sec kel 244., Hellwig 39*. o. 10. j. Deutsche Júristen Zeitung 1903. 12. szám Ellenkező állásponton Motivé ad 1,325. §.. Planck 4. kötet 323. o., Staudinger i. k 543. o. *) Hellwig D. J. Z 285. o. 36) 245-246. o. 38) Entscheidungen d. Reichsgerichts in Civilsachen 44. k. 354. o. 1899. máj. 8. 37) V. ö. Hellwig: Tankönyv 48. o. 3S) V. ö. B. G. B 1,564. 3U) Forschungen 104—107. o *») Jherings Jahrbücher 31. k. 99. o. ") Kommentár 23'. §. 2 , 4. j. Kommentár 231. §. 393. o. 5., 6. j.