A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - Elévülés

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. l'i. szám. Kiadóhivatal: A JOG Budapest, 19Ö1?. március 31. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. ™P 4Z mi'^ ÉRIMEISEÍ KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR ÓGÍfÍDI, BIRül, ÜGYÉSZI ÉS ŰUÍSIÚ ÍAR E t Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Nedved évre ... 4 korona Fél « ... S « ... 10 € Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Az előfizetési pénzek ^ dcgrélszerübben bérmentesen ^ Jpostautalványnyal Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Elévülés. Irta K o v á c s Béla, temesvári kir. ítélőtáblai biró. — A konstitutív Ítéletek tana. Irta Balog Elemér dr. — Kötelezhetö-z az ügyvéd ügyfele helyett a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére ? Irta Révész Bódog dr, sátoraljaújhelyi ügyvéd. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Külföld (Külföldi irodalom. Irta Thót László dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző ) — Irodalom (G o 111 Ágost: A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa határozatainak gyűjteménye.) — Vegyes. TÁRCA : A lelkiismeret- és vallásszabadság a magyar közjog keretében. Irta Horváth János dr., egyetemi magántanár. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhívás előfizetésre. Április elsején nj előfizetés nyilik a yog-ra. Lapunk előfizetési ára : negyedévre 4 korona félévre 8 « egész évre 16 « Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy az előfizetés megújításáról idejekorán méltóztassanak intézkedni. A Jog kiadóhivatala. Elévülés. (Különös tekintettel az 1881. évi LX. t.-c. 23. §-ára.) Irta KOVÁCS BÉLA, temesvári kir. ítélőtáblai biró. Érvényben lévő tételes jogszabályaink szerint az elévülés kétféle : jogszerző és jogmegszüntető. A jogszerző elévülés ténykedést és cselekvőséget, a jogmegszüntető elévülés ellenben semlegességet és abbanhagyást tételez fel. Formájára nézve tehát mondhatjuk, hogy az egyik pozitív, a másik negatív elévülés. A pozitív elévülés jogokra — pl. szolgalmi jogra — és dolgokra — pl. ingatlanok — és azoknak a jogképes személy hátaim' körébe vonására s megtartására irányul és a sajátképpeni elévüléstől való helyes megkülönböztetéssel elbirtoklásnak neveztetik. A negativ elévülés általában két kategóriába sorozható, aszerint, amint valamely kereseti, azaz még csak a jövőben érvényesítendő, — vagy pedig szerződésen, bírói ítéleten és egyességen alapuló, azaz már érvényesített igény elvesztését vonja maga után. Az időtartam és joghatály tekintetében rövidség okáért az egyes speciális törvényekben meghatározott elévülésekre hivatkozva, ezúttal csak azzal a kevésbbé megvitatott kérdéssel foglalkozunk, hogy helyes-e és fentartandó-e a gyakorlat szentesitette az a jogszabály, hogy az elévülés hivatalból nem észlelhető és különösen, hogy a hosszabb időtartamú, nevezetesen a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 23. §-a második bekezdésében foglalt elévülést a biró hivatalból figyelembe nem veheti ' Hogy ennek a kérdésnek helyes szabályozása, szerzett jogok elenyészéséről lévén szó, szélesebb körültekintést és behatóbb megfontolást igényel, az a dolog természetéből következik. Jóllehet a törvényhozás nyelvezete és irálya nálunk különösen sok kifogás alá esik, e részben az elévülés, mint jogmegszüntető alakzat és tényező törvényi körülírásai talán szintén örvendetes kivételek. A sok közül például csak az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. §-ára utalunk, mely szerint «a 76., 78., 79. és 80. §-ok eseteiben, vagyis a házasság felbontása tárgyában a keresetet csak attól a naptól számított hat hónap alatt lehet megindítani, amelyen a vétkes cselekmény, vagy a 79. §. és 80. §. d) pontja esetében a büntető Ítélet a házastárs tudomására jutott, továbbá az 1876. évi XXVII. t.-cikknek az 1875. évi XXXVII. t.-c. 298. §-ával azonos tartalmú 84. §-ára, amely szerint «az elfogadó elleni váltójogi kereset a váltó lejáratától számított három esztendő alatt évül el» — és a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874. évi XVIII. t.-c. 9. §-ára, mely szerint «a kártérítési követelések sérüléseknél a baleset bekövetkeztétől, halál esetében pedig a halálozás időpontjától számítandó 3 év alatt évülnek el.» A törvényhozó a kereseti jog elévülésére vonatkozó, felhozott törvényhelyekben, amint azt mindenkor tennie kellene, parancsolóan és félremagyarázhatlan szabatossággal nyilvánítja akaratát és elhatározását. A kereseti jog elévülésére vonatkozó felhozott törvényhozói szabályozások mellett lássuk mármost: hogyan rendelkezik a törvényhozó a már megszerzett jog elévülését illetően f Értekezésünk jelzett köréhez képpest ezt a másik esetet az 1881 : évi LX. t.-c. 23. §-ának második bekezdéséből vesszük, amely azt mondja: «A végrehajtási jog a követelés minőségére és jogcímére való tekintet nélkül az ítélet jogerőre emelkedésétől, vagy más végrehajtható közokiratban foglalt teljesítési határidőtől számított és semmi körülmény által félbe nem szakitható rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el. Az elévülési határidőn belül, a végrehajtató kérelmére ujabban rendeltetik kiküldött». Látnivaló, hogy ez a felhozott elévülési szabályozásoknál még kategorikusabb, mert ebben az is bennfoglaltatik, ami amazoknál hiányzik, hogy a végrehajtási jog a teljesítési határidőtől számított és semmi körülmény által félbe nem szakitható rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el, vagyis a magyar jog érvényességi területén 32, az osztrák jog érvényességi területén pedig 30 év alatt, amint az az 187í>. évi országgyűlési nyomtatványok XXV. kötetében 802. sz. alatt található s Lmling «A végrehajtási törvény magyarázatai) c. könyve illető helyén idézett következő miniszteri indokolásból is kitűnik: «A 24. §-nak (törvény 23. tj-a) azon intézkedése, mely szerint a végrehajtási jog 32 év alatt, ahol pedig az osztrák polg. törv. van életben, 30 év alatt évül el, célszerűnek mutatkozik, mert a birói határozatokban, vagy a bíróságok előtti egyességekben a követelések az előbbi jogcím különbözőségeitől többé nem függő alapot nyernek és mert a végrehajtási jognak rövid idő alatt való elévülése oda kényszeríti a végrehajtást, hogy az elévülés félbeszakadása miatt magának felesleges költséget s munkát, és a bíróságoknak felesleges munkát okozó végrehajtásokat kisértsen meg akkor is, amidőn azoknak eredménytelenségét önmaga előrelátja.)) A miniszteri indokolás és a törvény ezek szerint a végrehajtásnak a leghosszabb határidőt adja meg ahhoz, hogy végrehajtási jogával éljen. Mi tehát a törvényhozó intenciója : az e, hogy a végrehajtató kifogásolás hiányában ilyen lassú idő lefolyta után is folytathatja a végrehajtást, vagy hogy megvonva a demarkacionális vonalat, hogy eddig és ne tovább: a 32., illetve 30. éven tul a végrehajtás elrendelését, vagy foganatosítását többé egyáltalán meg nem engedi ? Nézetünk szerint a törvényhozónak utóbbi intenciója vélelmezendő és következtetendő, mert különben nem szabta Volna meg a leghosszabb elévülési időtartamot, nem terjeszke dett volna ki az elévülési határidőnek semmi körülmény által való félbe nem szakithatására és kiváltképp nem rendelkezett volna abban az irányban is, hogy az elévülési határidőn belül a végrehajtató kérelmére ujabban rendeltetik kiküldött. Abból ugyanis, hogy a törvény a kiküldött ujabbi kirendelését az elévülési határidő le nem folyásához és be nem állásához köti,a törvényhozónak általunk vitatott akarata véleményünk szerint kétségtelenül megállapitható, mert a törvénynek a contrario más ratiója, mint az, hogy az elévülési határidőn tul végrehajtás többé nem kérelmezhető és el sem rendelhető, nem lehet. Nem lehet azért sem, mert benne van a törvényben az is, Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.