A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Magyar evangélikus egyházjog

A JOG 17 ügyvéd által képviselt H. Ferenc (Nagycsétény) alperes ellen részvény átadása iránt indított perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 20,800 K tőke és ezután 1904. évi jan. hó 28-tól folyó 5%-os kamat lefizetése ellenében egy darab Pesti Hazai Első Takarékpénztár-egyesületi oly részvényt szállítson, melyre az elővételi (igény-) jog még nem gyakoroltatott és mely az 1903. évi és a folytatólagos osztalékszelvényekkel el van látva, -120 K. 10 fill. perköltséget fizessen és az ítéleti illetéket viselje. A kir. törvényszék elutasítja felperest kereseti kérelmével abban az értelemben, hogy alperes a részvény átadására kamat nélkül számított 20,800 K tőke ellenében köteleztessék. Indokok : Nem vitás, hogy az 1901. évi január hó 31-én kelt 2. alatt másolatban csatolt levél szerint alperes megbízta felperest egy darab Első Hazai Takarékpénztár-egyesületi részvény eladásával. E levélre felperes a 4-/. alatt csatolt, 1904. évi január hó 22-én kelt levéllel felelt, és ebben arról értesítette alperest, hogy a részvényt a levélben emiitett vételáron megveszi. E szerint felperes a bizomány tárgyául szolgáló részvényt vevőként maga tartotta meg, amihez a Keresk. Törv. 381. §-a értelmében joga volt. Alperes előadta, hogy a «mai árfolyam> alatt, amelyet ö a 2-/. alatti levélben, mint az eladás árfolyamát meghatározott, a 2. . alatti levél kelte napján azaz 1904. évi január hó 21-én jegyzett árfolyamot kell érteni, ami legalacsonyabban 20,900 K.-t, középárfolyamon ennél többet tett ki. Felperes előadása szerint «mai árfolyam* alatt a levél megérkeztének napján, azaz 1904. évi január hó 22. napján jegyzett árfolyamot kell érteni, ami a 47- a. felperesi levélben említett 20,800 K-nak felel meg. Alperes előadta, hogy a l-;. alatti levélben foglalt és a megbízásnál alacsonyabb árfolyamszámítás folytán neki joga volt a Keresk. Törv. 369. §. 2. bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával a kötött ügylettől az elismerést megtagadni és az ügyletet visszautasítani. Felperes előadása szerint alperesnek még az alacsonyabb árfolyamszámítás esetében is el kellett ismernie az ügylet megkötött voltát és csak a 370. §. 1. bekezdésében foglalt szabály alkalmazását, azaz 101) K-val magasabb árfolyamszámítását volt joga követelni. Alperes előadta, hogy a 4. alatti levél vétele után az 1904. évi január hó 23-án kelt 5 /. alatt másolatban csatolt levél eredetijét küldte felperesnek, amelyben arról értesítette felperest, hogy a felperes által megajánlott ár nem felel meg az értékpapírnak és azért nincs szándéka azt odaadni. Felperes tagadta, hogy alperes.a 4"/. alatti levélre bármit is válaszolt és hogy felperes az 57- alatti állítólagos levélmásolat eredetijét megkapta. Alperes a saját esküjét ajánlotta fel annak bizonyítására, hogy 57- alatti másolat eredetijét felperesnek elküldte. Ez az eskü a prts 235. §. szerinti egyoldalú főeskü szabálya alá tartozik és igy az eset körülményei szerint kell eldönteni, hogy az eskü megítélésének helye van-e. A jelen esetben ezt az esküt nem lehetett megítélni, mert a rendes gondosság következménye, hogy ajánlva küldessék el az oly levél, amelylyel valaki a vele összeköttetésben álló másik fél által megkötöttnek tartott ügyletet visszautasítja és igy az eset körülményei nem támogatják azt az egyébként semmivel sem valószínűsített állítást, hogy alperes az 57- alatti másolatnak megfelelő eredetit annak idején postán elküldötte. Ennélfogva alperesnek ez az állítása bizonyitatlan maradt. Minthogy e szerint alperest ugy kell tekinteni, mint aki nem felelt a 47. alatt csatolt felperesi levélre, és minthogy az a körülmény, hogy alperes nem felelt nyomban felperesnek azon levelére, melyben felperes a vételárat 20,800 koronában jelölte meg, a felperes által megjelölt vételárba való belenyugvással egyhatályu, ennélfogva felperes joggal követelhette alperestől, hogy alperes a részvényt 20,800 korona vételár ellenében átadja. Felperes a válaszban előadta, hogy az 1904. évi jan. hó 28-án, amely napon a részvény a 47. alatti levél szerint átadandó volt, felperes felhívta alperest, hogy postafordultával küldje a részvényt és hogy erre alperes az 1904. évi jan. hó 30-án kelt G. B. alatt csatolt levélben foglalt tiltakozással válaszolt. Azonban ez a tiltakozás mint elkésett, felperes jogai tekintetében hatálytalan. Alaptalan az az ellenirati előadás, hogy felperes a jelen per megindithatása végett a részvény vételárát birói letétbe lett volna köteles tenni, mert felperes csak a vételár lefizetése ellenében követelheti ugyan a részvényt, de ebből nem következik, hogy a vételárat már a per folyama alatt letétbe tenni köteles. Alperes előadta, hogy nincs az ő birtokában és nem is létezik oly részvény, amilyent felperes követelt, t. i. amelyre az elővételi jog még nem gyakoroltatott és amelynek 1903. évi osztalékszelvényei még nem váltattak be. De ebből nem következik, hogy alperes ne legyen kötelezhető ily szelvény átadására, mert alperes előadásából is kitűnik, hogy a felek közti ügylet létrejöttekor ily részvények léteztek, tehát ily részvény létezése ma sem lehetetlenség és mert abban az esetben, ha alperesnek nincs birtokában ily részvény, az ítélet a végrehajtási törvény 217. §-a értelmében hajtható végre. Nem döntő az az ellenirati előadás, hogy a részvény névre szól, mert felperes feladata lesz, hogy a keresk. törv. 173. §-a szerinti jogokhoz való jutását kieszközölni akarja-e és ha igen, miként. Nem döntő az a viszonválaszbeli előadás sem, hogy a részvény nincs egyedileg meghatározva, mert ez a körülmény sem felperes jogát, sem az Ítélet végrehajthatóságát nem érinti. E szerint alperesnek a kereseti kérelem végrehajthatatlanságát vitató kifogásai alaptalanok. Ennélfogva felperes perbeli álláspontja alapos abban az értelemben, hogy felperes a részvény átadását 1904. január hó 28-án 20,800 K. vételár ellenében joggal követelhette alperestől és igy még most is joggal követelheti a részvényt azokkal az osztalék-szelvényekkel s avval az elővétel: joggal együtt, amelyek a részvénynyel 1904. évi jan. hó 2tí-án együtt jártak. Ide vonatkozólag alperes nem tagadta, hogy 1904. évi január hó 28-án a részvénynyel az 1903. évtől kezdődő osztalékszelvények és egy elővételi (igény-) jog jártak együtt. De abból, hogy felperes a részvényt 1904. évi január hó 28-án az akkori osztalékszelvényekkel és elővételi joggal együtt csak a 20,800 korona vételár lefizetése ellenében követelhette, az következik, hogy felperes azt a követelést most már csak az 1904. évi január hó 2N-án fizetendő vételár és azután azóta folyó törvényes kamat fizetése ellenében érvényesítheti, mert a vételár alperest a részvény ellenében már 1904. évi január hó 28-án megilleti és felperes ezt nem tette alperes javára birói letétbe, hanem azóta maga használhatta. Alperes ugyan nem adott olyan kérelmet elő, hogy a kamat az ő javára figyelembe vétessék, azonban azt, mint bizonyított tényállásból folyó jogi következményt az ő kifejezett kérelme nélkül is figyelembe kellett venni. Ennélfogva alperest a kereset értelmében, mindazonáltal felperes kamatfizetési kötelezettségének megállapításával, a részvény átadására is, mint pervesztest a prts. 251. "§-a értelmében a perköltség fizetésére kellett kötelezni és el kellett utasítani kérelmével abban az értelemben, hogy alperes a kamat nélkül számított tőke ellenében köteleztessék a részvény átadására. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. évi szept. hó 26. napján 1,795/1905. V. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. Ítélőtábla az első fokú bíróság Ítéletének azt a rendelkezését, mely által felperest elutasitotta keresetével abban a részében, hogy alperes kamat nélkül számított 20,800 K. tőke ellenében köteleztessék a keresetben megjelölt részvény átadására, mint nem felebbezettet nem érinti, az elsőbiróság ítéletének fclebbezett egyéb rendelkezését pedig megfelelő indokai alapján helybenhagyja. A ni. kir. Kúria (1906. évi dec. hó 11. napján 1,501/905. Y. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest kereseti követelésével elutasítja és ana kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett 405 K. 50 fill. perbeli és 299 K. 20 fill- két izbeli felebbezési költséget fizessen, valamint a kiszabandó Ítéleti illetéket viselje. Indokok: Felperes a beismerten tőle származó 4-/. alatt csatolt levele szerint nem fogadta el az alperesnek a 27- alatt csatolt és felpereshez intézett levelében foglalt azt a megbízását, hogy az ott megjelölt részvényét annak a levél kelte, azaz 1904. évi január hó 21. napján jegyzett tőzsdei árfolyamok megfelelő árban bizományosként adja el, hanem a saját nevében tett az alperesnek erre a részvényre vonatkozólag oly vételi ajánlatot, amely szerint a részényt az alperestől 20,800 K. vételárban maga megveszi, mely vételár, amint az a peres felek közt nem vitás, 100 K.-val alacsonyabb volt a részvénynek 1904. évi január hó 21. napján jegyzett tőzsdei árfolyamánál. Minthogy pedig a per adatai szerint a peres felek egymással előzőleg üzleti összeköttetésben nem álltak, alperes a kereskedelmi törv. 320.ij-ban megállapított jogkövetkezmény terhe mellett, nem volt köteles a felperesnek erre az ajánlatára azonnal nyilatkozni és igy, ha való volna is, hogy alperes az 5-/. másolatban csatolt levél eredetijét, amelyben felperest ajánlatának el nem fogadásáról állítólag azonnal értesítette, ennek kelte napján vagy egyáltalán el sem küldötte, alperes az ajánlat kézhezvételétől számított egy héten belül állt, felperes kezébe jutott B) alatt csatolt levélben felperest kellő időben értesítette, hogy vételi ajánlatát el nem fogadja. Ezek szerint a felek közt az a vételi ügylet, amelynek teljesítését felperes az alperestől követeli, létre nem jővén, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperest erre alapított kereseti követelésével elutasítani és mint teljesen pervesztest az 1868. évi LIV. t.-cikk 251. §-a alapján ugy a perbeli, valamint az ezzel egy tekintet alá eső kétizbeli felebbezési költségnek az alperes részére való megfizetésére kötelezni kellett. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának azon eljárása szabálytalan, hogy a magánpanaszos tartózkodási helyének kiptihatolásat célzó intézkedések megtételének mellőzésével panaszos részére ügygondnokot rendelt. A m. kir. Kúria (1907 február. 16-án 666. k. fegy. sz. alatt az I. H. Ö. budapesti lakos ügyvéd ellen) következőleg határozott: A kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága által 1900. évi november hó 8-án 2,200. szám alatt hozott végzést hivatalból megsemmisíti, M. J. dr. ügyvédnek mint Z. I. panaszos magánfél kirendelt ügygondnokának felebbezését visszautasítja és az általa benyújtott felebbezést neki visszaadni rendeli, egyúttal utasítja az első fokban eljáró fegyelmi bíróságot, hogy Z. I. magánfél részére a mai napon 71/906. sz. a. beküldött iratok, az 1906 okt. 11-én 1,614. sz. alatt ez ügyben hozott határozatát az 1874 : XXXIV. t.-c. 79. §-a rendelkezéséhez képest kézbesítéssé. Indokok: Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a fegyelmi