A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Magyar evangélikus egyházjog

46 A JOG sével a C. alatti kötlevélben foglaltak értelmében megbíztak, a «Sch. és W.» berlini céggel, amely a fürdőberendezés készíté­sének elnyerése céljából egyik ajánlatttévő fél volt, arra a meg­állapodásra lépett, hogy a nevezett vállalkozó cég a vállalatnak elnyerése esetén (neki K. Ágostnak) jutalmat, provisiót fizetend. Tekintve mármost, hogy az a körülmény, hogy a «Sch. és W.» céggel a perujitó K. Ágost, az alperes részéről megbízott mű­építész állal a maga előnyére létesített szóbanforgó megálla­podás az alperes megbízott beleegyezésével és hozzájárulásával jött volna létre, felperesi részről nem bizonyittatott, de nem is vitattatott, sőt a felperesi részről a fentebb hivatkozott beismeréssel kapcsolatosan a végiratban szintén előterjesztett s alperes részéről tagadott annak a tényállásnak bizonyítása sem kiséreltetett meg, hogy a kérdésbeli megállapodási ól akkoriban az alpereseknek tudomásuk volt. Az előrebocsátott jogszabályokból látszik, hogy K. Ágost, aki megbízása körében a megbízói részéről bele­helyezett bizalommal visszaélve, az őt a megbízás irányában kötelező hűség kívánalmának megsértésével járt el, a szerződés­hez hű fél jogainak gyakorlatára nem lehet hivatott, azon az alapon, hogy az alperesek a C. alatti kötéslevél értelmében reá­ruházott megbízást az 1897. évi június hó 5-ik napján kelt U. alatt csatolt levéllel tőle megvonták, amiből következik, hogy ő a szerződés szerint részére biztosított javadalmazásnak megtérí­tését követelni nem jogosított, s ily igényt az ő jogán az enged­ményesek sem érvényesíthetnek. Eltekintve attól, hogy a kivett tanúvallomásokból kitűnik, hogy K. Ágoston az építészi meg­bízás keresztülvitele céljából szükséges azoknak a terveknek és tervrajzoknak egy részét, amelyeket a per során a bizonyítási eljárás foganatosítása alkalmával bemellékelt és amelyeket az alkalmazott szakértő értékelése alá bocsátott, már a megbízásnak visszavonását követő időben végeztette el, ezeknek a munkála­toknak díjazását, továbbá azoknak a munkálatoknak díjazását, melyek az egyes építkezési munkák kiírása körül merültek fel, de amely részletes tervezetek és tervrajzok, amint az az idevonat­kozó nem vitás tényállásból kitűnik, az alperesek kezéhez kiszol­gáltatva nem lettek, s ennek következtében általuk (az alperesek által) az építkezés tényleges keresztülvitelénél fel sem használtat­hattak : a volt megbízott K. Ágost és illetve ennek engedmé­nyese, pusztán a jelzett munkálatok végzésének ténye alapján nem követelheti az alperes volt megbízóktól, mivel ha ezek a munká­latok a végből, hogy K. Ágost a magára vállalt építészeti felada­toknak megfelelhessen, szükségesek is voltak és azt a célt kétség­kívül szolgálták, az ezek jutalmazására szolgáló kikötött szerző­déses javadalmazástól a munkálatokat végző és végeztető K. Ágost, nem a megbízó alpereseknek valamely szerződésszegést képező kérdés cselekménye következtében, hanem a miatt esik el, mivel az előrebocsátottak értelmében részéről elkövetett bizalommal való visszaélés folytán joga a szerződés betöltésének követelhetéséhez saját hibájából elenyészett. És e részben a peres kérdés mikénti eldöntésénél nincs jelentősége annak a körül­ménynek, hogy midőn az alperesek K. Ágostontól a megbízást visszavonták, ebben az időben nevezettek birtak-e tudomással volt megbízottjuknak a megbízási viszony természetével össze nem férő s a bizalommal való visszaélést magában foglaló fen­nebb körülirt cseleményéről, mert a volt megbízó alperesek per­beli védelmüket erre a körülményre is alapítják, a szerződési jog érvényesítését célzó felperesi keresettel szemben az alpere­seket az erre vonatkozó kifogásnak érvényesithetéséhez való jog akkor is kétségen kivül megilleti, ha akkor, amidőn a megbízás visszavonatott, volt megbízottjuknak szóban forgó visszaélése etőttük ismeretes még nem is lett volna. De nem nyújt alapot a szerződés értelmében kikötött juta­lomdijnak csak részben való érvényesithetésére a meghallgatott szakértő által is megállapított az a körülmény sem, hogy az al­peresek fürdő- és bérház-épülete a megbízásnak K. Ágostontól tör­tént visszavonása után, utóbb egészben és nagyjában véve az imént nevezett által készített és az alperesek részére át is szolgáltatott tervek szellemében és azoknak megfelelőleg építtetett fel; mert az annál a körülménynél fogva, hogy a hatóság részéről maga az építkezés éppen a volt megbízott K. Ágost által a megbízó alperesektői nyert útmutatásoknak és általuk kifejezett kívánal­maknak megfelelőleg megszerkesztett benyújtási tervezetek alap­ján engedélyeztetett, csak természetes volt, s az e rész­ben nem vitás peradatok szerint ezeknek az építésnél alperesek részéről felhasznált tervezeteknek, tervrajzoknak és a 3-/. alatti hozzávetőleges (approximativ) költségvetésnek 1000 koronában előre kialkudott díjazását az alperesek K. Ágostonnak tényleg meg is fizették. Az végre, hogy az építési tervekkel és tervraj­zokkal együttesen elkészített és az előlegesen kialkudott 1000 koronával külön dijtzásban részesitt 3- alatti hozzávetőleges költségvetés és az e részben ugyancsak nem vitás perbeli tény­állás szerint a bankkölcsön kieszközlésének céljára megszerkesz­tett szintén külön megrendelés és az alperesek által a létrejött megállapodás értelmében a már a perindítás előtt ki is fizetett 200 forinttal (400 koronával) [szintén külön díjazott E) alatti költségvetésen kivül K. A. részéről a valóságos költségeknek megfelelő egy más költségvetés is elkészíttetett volna és ilyen az alpereseknek át is adatott volna — a felperes által nemcsak nem bizonyított, de nem is vitattatott, s igy a szakértő részéről a költségvetés díjazása fejében javaslatba hozott összeg megitélhe­tésének is hiányzik minden alapja. Minthogy ezek szerint a leszállított kereseti kérelem semmi részben sem jogosult; mindkét alsóbirósági ítéletnek részben hely­benhagyásával, részben megváltoztatásával felperes újított kere­setével egészben el kellett utasítani. A perköltségnek kölcsönös megszüntetése abban a körülményben leli indokolását, hogy a 47,342/1905. szám alatt közbetett felebbezésükben alperesek a felpereseknek perköltségben leendő elmarasztalása iránt kérel­met már elő nem terjesztettek, hanem kifejezetten csakis a kereset elutasítását kérték. Az 1868: LIV. t.-c. 89. §-a értelmében bemutatandó ügyvédi meghatalmazásnak minden kétséget kizáróan arra a perre vonat­kozóan kiállitottnak kell lenni, amely per ennek a megbízásnak az alapján megindittatik. Ha tehát a meghatalmazás a hagya­téki ügyben való eljárásra adatott és az okirat nem foglal magá­ban megbízást arra nézve is, hogy a megbízott ügyvéd ennek a meghatalmazásnak az alapján az érintett hagyatéki ügyből folyó örökösödési pert is megindíthassa, akkor az ügyvéd a per vételére feljogosítottnak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1907 jan. 8. 7,805/1905. sz. a. VI. pt.) Az a körülmény, hogy az egyenes adós csődbe került és a csőd megszüntetése után jelenleg felszámolás alatt van, nem szolgálhat okul arra, hogy a hitelező az egyenes adós mellőzé­sével közvetlenül a közönséges kezestől követelhessen fizetést. (A m. kir. Kúria 1906 márc. 15. I. g. 567/905. sz. a.) Az érvényes házassági frigyen alapuló hitvestársi öröklésre való igény csak akkor enyészik el, ha a házasság jogerejüleg felbontatott: és igy abban az esetben, ha a házastársak tényleg különválva éltek, de házasságuk bíróilag fel nem bonttatott, sem érvénytelennek nem nyilváníttatott, a hitvestársi öröklésnek helye van és sem az állandó különélés, sem az életben maradt házastársnak vétkessége a hitvestársi öröklést meg nem szünteti. Birói joggyakorlatunk értelmében a vétkes nő férjétől tartást nem követelhet; ennek jogi folyománya, hogy az ilyen nő fér­jének hagyatékára özvegyi jogon semminemű igényt nem támaszt­hat. (A m. kir. Kúria 1906 szept. 12. 4,750/905. sz. a.) Az állandóan követett birói gyakorlat értelmében jogsza­bályt képez, hogy a gyermek törvényes származását egyedül a férj van jogosítva megtámadni és ez a jog a férj örököseire csak abban az esetben száll át, ha a férj a gyermek létezéséről tudomással nem birt, avagy ha a szükséges törvényes lépések megtételében akadályozva volt; következőleg a férj ezt a személyé­hez kötött jogát halálesetre szóló rendelkezéssel sem ruházhatja át másra. E jogszabály az örökösödési perekre is alkalmazandó. (A m. kir. Kúria 1906. jun. 29. 1,598/905. sz. a.) Nem tekinthető feltétlenül tiltott cselekménynek (turpis causa) az a megállapodás, mely szerint anyagi ellenérték ellené­ben a megtörtént bűnvádi feljelentésnek visszavonása és hiva­talból üldözendő bűncselekmény miatt folyamatban levő büntető eljárás megszüntetése iránt közreműködés köteleztetik. (A m. kir. Kúria dec. 11. I. G. 437/1906. sz. a) A felebbezési költség a perköltséggel egy tekintet alá esvén, utóbbinak megszüntetése a felebbezési költségre is kihat. (A m­kir. Kúria 19U6 dec. 13. 5.116 905. sz. a. I. p. t.) Az az eladó, aki az előzetes szerződésben a vételár meg­határozott részének lefizetése ellenében a végleges adásvevési szerződés kiállítására magát kötelezte, az által, hogy ezen kötelezettségnek eleget nem tett s az eladott birtokrészlet teher­mentes bejegyzését nem biztosította, a szerződés lényeges fel­tételét sértette meg. Ez a szerződésszegés a másik felet feljogo­sítja a jogügylet felbontására s a szerződésszegés következmé­nyeként a foglaló kétszeresének követelésére. (M. kir. Kúria 1900 dec. 11. 5,242/905. sz. a. I. p. t.) A kegyúri terhekhez az egyházjog szerint nemcsak a tem­plom, plébánia és iskolaépület fentartása, hanem a. plébánosnak és kántortanítóknak javadalmazása is hozzátartozik. Ha tehát az ingatlan eladásakor kiköttetett, hogy a kegyurasággal járó jogok és terhek a vevőre át nem szállanak, hanem azok továbbra is a püspökséget illetik és terhelik, ezen intézkedés folytán a plébános és kántortanító javadalmazása nem sorozható a szer­ződés 3. pontjában említett s «az eladott uradalommal kapcso­latos minden közterhek)) közé, amelyeket a birtok átvételének idejétől a vevő köteles viselni. íA m. kir. Kúria 1906 dec. 19. 6,668,/906. sz. a. I. p. t.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyékben. Ha nem fogadja el a bizományos azt a levélbeli megbízást, hogy bizonyos részvényeket a levél kelte napján jegyzett tőzsdei árfolyamnak megfelelő árban eladjon, hanem oly vételi ajanlatot tesz, hogy ezekéi maga megveszi, de a levél beérkez­tének napján levő árfolyam mellett, ze uj ajánlatnak tekintendő es azon esetben, ha a felek üzleti összeköttetésben nem állottak a megbízó nem köteles erre az ajánlatra azonnal nyilatkozni. Az azonnali nyilatkozás elmulasztása miatt a vételi ügylet nem tekinttetik létrejöttnek. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelrm bíróság (1900 április hó 12. napján) K Lajos dr. ng)"Vftd kéP71SClt HaZaÍ Bank részvénytársaság (Budapest. Dorottya-utca 3.) felperesnek, Sz. Ferenc dr. budapesti

Next

/
Oldalképek
Tartalom