A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Magyar evangélikus egyházjog

A JOG 95 G.unther Antal 'gazságügyminiszter: Ami az ügyvédi nyugdíj kérdését illeti, ö a legmelegebben támogatni fogja az ügy védséget abban, hogy a saját erejével önmagán segíthessen. Mihelyt meg­győződik arról, hogy az ügyvédi kar nagy része mellette van a nyugdijegyesület megalkotásának, melléje fog állani ö is, a törvény­hozás is, mert akkor a dolognak kényszer-jellege elesik, márpedig erre figyelemmel kell lenni. Kéri, hogy a törvényjavaslatot a Ház tegye magáévá. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Bizony Akos a részletek során módosítást ad be az iránt, hogy a Kúria ügyeinek számát azzal is csökkentse, hogy az ügy­védi fegyelmi ügyekben a fölebbezés lehetőségét megszorítja. Pleimngtr Ferenc indítványozza, hogy a Ház az igazságügyi bizottság módosításával szemben az eredeti javaslatnak azt az intézkedését fogadja el, hogy vád alá helyezés vagy fegyelmi ítélet ellen ne legyen helye felebbezésnek. Bizony Akos előadó a bizottság javaslatát védi. A Ház Bizony módosítását elfogadja, egyébként változat­lanul hagyja a törvényjavaslatot. Külföld. Külföldi irodalom. Avakumovics: «Teorija kaznenog prava». Belgrád. I-'-X. füzet. A szerb büntetőjogi irodalom csak az utóbbi időkben indult erősebb fejlődésnek. A ma is érvényben levő s az 1850. évi porosz btk. mintájára készített s 1860-ban kihirdetett btk. (kazneni zakonik), életbelépése első évtizedeiben alig produkált egynéhány irodalmi terméket. A törvényt eleinte a Zenics « Objasznyenye kaznitchwg zakonika zaknyazevsztvo Szrbijuv («A szerb fejedelemség büntetőtörvényének a magyarázata))) cimü (Belgrád, 1865 — 1866.) s nyolc füzetből álló munkája alapján magyarázták; majd a hetvenes években Bemer tan­könyvének Radovanovics által készített szerb fordítása lett az irányadó. A későbbi idők folyamán már több becses munka látott napvilágot. Ilyenek, Wesznicstbl: aDrugi metyuuarodni kongresz za kriminahiu anthropologijuy> («A második nemzet­közi kriminál-anthropologiai kongresszus»). «Izdavanye szopszt­venili podanikan (« A hűtlen kezelés»), továbbá: v-Praznoverice i zlocsinir> («Babona és büntett»), iCsetvrti metyuuarodni kongresz za kaznene zabodén («A nemzetközi büntetőjogi egye­sület negyedik kongresszusa))); Milkovicstól: aVelo roblye; szociolozsko kriminalna razprava» («Fehér rabszolgák; krimi­nálszociologiai tanulmány»); «A bezopasznom pokuzsaju» («A veszélytelen kísérlet»). Továbbá meg kell említenünk Petkovics­nak ccKomentar kaznenoga zakonika» («A btk. magyarázata))) cimü munkáját is, amely a szerb btk. 1 —15. §-ait több, mint 300 oldalon át tárgyalja. Végül megemlítjük, miszerint ujabban (1902) a Liszt kitűnő tankönyve is megjelent szerb nyelven, Vesznics, Markovics és a Regnerovics fordításában. Mindezen, föntebb fölsorolt munkák azonban korántsem elégítették ki az elméleti és gyakorlati szerb jogászok igényeit, mert részint csak kommentárszerüen {Zenics, Petkovics), részint nem kimerítően tárgyalták az anyagot; a fordított mun­kák (Bemer, Bar) pedig idegen joganyagra vonatkoztak, végül a többi munkák (monográfiák) pedig csak egyes részletkér­déseket tárgyalnak. Ily körülmények között valóban égető szükségletet elégített ki Avakumovics, volt belgrádi egyetemi tanár, a szer­bek ez idő szerinti legtekintélyesebb kriminalistája, midőn a fenti cím alatt közrebocsátotta tiz füzetre terjedő, rendkívül értékes munkáját. A több, mint 1,600 oldalra terjedő, monumentális munka — füzetenként — a következő anyagot tárgyalja. Büntetőjogi elméletek. A beszámítás tana (1—265. 1.). A jogos védelem (265—412. 1.). A bűncselekmény alkotó elemei (412—532. 1). A kísérlet (533—755. 1.). A bünrészesség (756-968. 1.). A bűnhalmazat (969—1134. 1.). A folytatólagos bűncselekmény (1,135—1237. 1.). A visszaesés (1,238—1,463.) Az utolsó (X.) füzet (1,464 — 1,609. 1.) a büntető jog történetét, nemzetközi jellegű vonatkozásait s a büntetőtörvény különböző hatályait tárgyalja. Nehéz dolog volna teljesen hü képet adni e gyönyörű munkáról. Egyes — kisebb-nagyobb — részleteit olvasva, ugy látjuk, hogy az illusztris szerző a klasszikái iskola híve, amely­nek a tételeit azonban mindenütt önnállóan formulázza. Emel­lett azonban állandó tekintettel van egyes német és francia Írókra, igy Oppenlioffra, Bernerre, Feuerbaclira, Ludenra, Köstlinre, Ortolanra, Héliere, Rossira, stb. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha röviden megemléke­zünk a szerb büntetőjog történetének a legnevezetesebb forrá­sáról, a Dusán cár hires törvénykönyvéről, amelyet az illusztris szerző a munka 1524—1528. lapjain ismertet. Dusán cár a leghatalmasabb középkori szerb uralkodó volt. Emlékét nemcsak hőstettei és diadalmas hadjáratai, hanem törvényalkotásai is őrzik. «Zakonik Sztevana Dusana para szrpszkog» (Dusán István törvénykönyve a szerbek részére)) i cimü s 1354-ben közzétett törvénye éppen olyan becses jog­forrás, mint a Verböczy «Hármaskönyv»-e. E törvénykönyv büntetőjogi részt is tartalmaz. Idevágó intézkedései közül kiemeljük a következőket. Azon esküdteket, akik valamely bűnöst fölmentettek, súlyos pénzbirsággal és becsületvesztéssel büntette a törvény : ezen­1 kivül az ily egyénekkel — házasság utján — senkinek sem volt szabad rokonságba jutnia. A felségsértést lefejezéssel büntették, amit azért emelünk ki különösen, mert a szerb jog a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtását csaknem mindig perhorreszkálta s a jelen­ben is mellőzi, amennyiben az érvényben levő btk. szerint a halálbüntetés golyóval hajtandó végre. A törvény embereinek a bántalmazását, illetve a birói hatóság elleni erőszakot, szigorúan büntette a Dusán. Ha neme­sek követték el a bűncselekményt: ugy jószág vesztéssel bűn­hődtek ; ha pedig valamely falu bántalmazta a bíróság tagjait: a büntetés széttelepités és lölgyujtás volt. A szülő-, testvér- és gyermekgyilkos máglyahalállal bűn­hődött, a jobbágyaikat zsaroló nemesek pedig — az okozott kárnak a megtérítésén kivül — jószágvesztéssel bűnhődtek. Halállal büntette a törvény azt, aki valamely egyházi személyt megölt, vvagy valamely házat, vagy községet megtá­madott. E két utóbbi esetben a bűnöst karddal szúrták agyon. A gyilkosnak mindkét kezét levágták; a gondatlanság­ból okozott emberölést, a becsületsértést, a verekedést és a mezei kártételeket pénzbüntetéssel büntették. A tolvajnak mindkét szemét kiszúrták s a falu főurát — mint akinek a birtokán lakott a tolvaj — megkötözve vitték a cár elé, aki pénzbüntetést szabott ki rá. A rablót fejével le­felé akasztották föl. A hamisszerződés és a hamisadománylevél készítőjét, tolvaj-, illetve rablóként büntették. Aki valamely nemesnek, vagy polgárnak a szakállát ki­tépte, két keze vesztésével bűnhődött. Az utonállót vagyon­vesztéssel, a részeg állapotban elkövetett testi sértést pedig a félkéz és az egyik szem elvesztésével büntették. A Dusán-íé\e. törvénykönyv a XV. századig, vagyis mind­addig érvényben maradt, mig Szerbia a török uralom s ezzel a mohammedán jog uralma alá nem került. Mindezen érdekes jogtörténeti adatokat bővebben ismer­teti a jeles szerző, aki jeles munkájával magas niveaura emelte I a szerb büntetőjogi irodalmat s egyúttal maradandó emléket állított a saját irodalmi működésének is^ T/iót László dr. Osztrák birák egyesülete. Miután Magyarországon — miniszteri beavatkozásra — kudarcot vallott a birói szövetség eszméje, lehetetlen érdeklődés nélkül mellőzni azt a hatalmas gyűlést, amelyen — e hó 18-án — az osztrák birák egyesülete megalakult, törvényszéki elnökök s egyéb magas állású birák részvételével. A szónokok beszédeiből kitűnik, hogy hat hét alatt 1,000-nél többen léptek az egyesületbe, melynek főcélja a birák függetlenségének biztosítása, ami nem képzelhető a fizetés megfelelő rendezése nélkül. A függetlenség csak papíron lévén meg, a jogkereső közönség bizalma is meging a birói tekintélyben. A birák megszabaditandók az adminisztratív teendőktől. A fizetésrendezés ne az eddigi rangsor szerint tör­ténjék, hanem e szempontból három kategória kívánatos : az első, másod- és harmadfokú biráké. Klein igazságügyminiszter, az osztrák perrendtartás hírneves reformátora, üdvözlő iratot intézett a gyűlés­hez, melyben azt hangoztatja, hogy az uj életviszonyok szülte uj nézeteknek be kell vonulniok a jogszolgáltatásba is, természetes tékát, ha ez átalakulásnál a birák is hallatják szavukat. Őszinte érdeklődéssel és bizalommal tekint az egyesület működése elé. Irodalom. Magyar evangélikus egyházjog. Irta Mikler Károly dr., eper­jesi jogakadémiai dékán-tanár. Budapest, Grill. 1906. Ara 15 K. Összesen 772 lap. Örvendetes fellendülésnek indult jogirodalmunk még min­dig magán viseli az egyoldalúság bélyegét. Azok az ágai, amelyek a gyakorlati élettel régóta összefüggenek, mind behatóbb feldol­gozásban részesülnek, a többiek pedig úgyszólván parlagon hever­nek s legfeljebb főbb elveik találhatók meg egy-két tankönyvben. Ilyen elhanyagolt irodalmi ág az egyházjog, amelynek köré­ből igen kevés monográfia jelent meg s évek telnek el, mig vala­melyik szaklap egyházjogi cikket közöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom