A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 4. [r.]

A JOG 93 a végrehajtást szenvedő adósa (a főnök) az őt a végrehajtást szenvedővel (alkalmazott) szemben megillető beszámítási igényét érvényesítheti adott fizetési előlege alapján, azonban ez a beszámítás nem terjed ki az alkalmazott fizetésének teljes összegére, hanem csakis arra a részére, melyet az 1881. LX. t.-c. 61. §-a lefoglalhatónak jelöl meg, mert az általános jogelvek szerint le nem foglalható követelésbe számításnak rendszerint nincs helye. (1903. II. G. 31. sz.) Bíróságaink ujabban a fizetési előleg levonását a lefoglalt fizetésből nem engedik meg, azon érveléssel, hogy a főnököt alkalmazottja fizetésére törvényes zálogjog nem illeti meg, oly előleges megállapodás pedig, mely a főnöknek előnyt nyújt az előleg levonásánál a foglaltató hitelezőkkel szemben, a hitelezőkre nézve hatálylyal nem bir. A bírói gyakorlat ezen indokai tehát abból indulnak ki, hogy a főnök az általa adott előleget tekintve csak olyan számba jöhet, mint más hitelező, egyenlőnek veszik a fizetéselőleget a kölcsönnel s majd semmi előnyt, majd csakis a le nem foglalható részből való kielégithetést adják meg a főnöknek De téves a főnököt a fizetéselőleg szempontiából közönséges hitelezőnek tekinteni. A főnök nem ad kölcsönt, hanem a jövőbeli fizetésnek részét vagy néhányszorosát előre kiadja, előlegezi, amivel szemben az alkalmazottnak később, mikor az előlegképp, azaz előre felvett fizetésnek megfelelő, annak ellenértékét képező munkát végzi, követelése nincsen. A főnök tehát a fizetéselőleg jogi természetét alapul véve, később mindaddig nem köteles fizetéseket teljesíteni, mig a felvett előleg törlesztve nincs. Nem köteles fizetni, mert már fizetett s nem azért, mert beszámítási joga, törvényes zálogjoga, stb. volna. Amit levonásnak nézünk, az helyesen nem is levonás, hanem a főnök részéről a korábbi teljesítés által fölöslegessé vált fizetés. Egy munkáért pedig kétszeres fizetés nem jár és nem követelhető. A fizetéselőleg helyes felfogása fölöslegessé teszi, hogy a levonás jogi természetét bővebb vizsgálat tárgyává tegyük. De szükséges a levonás jogi természetét felismernünk, midőn a főnök által egyéb címeken támasztott követelésekről van szó. És helyén való a felismerése egyébként is, hogy tiszta képet szerezzünk a bírói gyakorlatban elharapódzott helytelen jogi felfogásról. A bíróságok a levonást nemcsak mint a főnököt megillető jogot tekintik, hanem a hitelezőkkel szemben kötelességgé teszik. A levonásnak akképp kell történnie, hogy a hitelezők érdeke csorbulást ne szenvedjen. Ebből indul ki a le nem foglalható részből való levonás gondolata és nagyobbrészt ezen alapon engedik meg bíróságaink, hogy a főnök alkalmazottja egész fizetését az előleg törlesztésére fordítsa. Általánosabb bírói gyakorlat szerint csakis a lefoglalható részből elégítheti ki magát a főnök, a le nem foglalható rész le sem vonható, mert a főnök is csakis a birói zálog tárgyát képezhető fizetésből találhat fedezetet; őt is a Yhti tv. 61. §-ban foglalt korlátok kötik. Mindezen jogi indokok a levonás jogi természetének téves felfogására vezehetők vissza. Ismételjük, hogy amit bíróságaink sanctionálása mellett a közfelfogás levonásnak nevez, nem is levonás. Ha a főnök alkalmazottjának több havi fizetését egyszerre kiadja, tegyük fel, hogy január hó 1-én a július hóig járó fizetését, akkor február 1-én nem azért nem nyer fizetést az alkalmazott, mert a főnök levonja a fizetését, hanem, mert az alkalmazott fizetését jan. 1-én már felvette. Nem változtat ezen azon megállapodás, hogy a fizetéselőleg részletekben fizethető vissza. Mindenekelőtt megállapodás, hogy ezen megállapodás a későbbi hitelezőkkel szemben hatályos, bár érdekük volna, hogy az adott fizetéselőleg mihamarább apadjon. Feltétlen hatályos a megállapodás azon formája, midőn a főnök alkalmazottjának kijelenti, hogy ezentúl havonta 20—30 K.-val kevesebb fizetést kap tőle és az. alkalmazott ehhez hozzájárul. Vajon a hitelező megtámadhatja-e ezen ujabb szerződést, mint érdekeire sértőt? Nem lehet vitás, hogy ezen időn tul már a kevesebb fizetés a végrehajtás alapja. S ha elösmerjük a végrehajtás alá vonható fizetés csökkentését ily alapon, miért ne ösmernők el azon megállapodásnál fogva, hogy kevesebb fizetést huz bizonyos időtartamon belül az alkalmazott, mig a főnök által adott fizetéselőleg teljesen le nem vonatnék ? Hiszen csak az indokban van az eltérés. Különben is azért ad kevesebbet, mert a többletet már kifizette s az alkalmazott már megkapta. A főnök és az alkalmazott közötti előzetes megállapodás jogi hatályossága ellen emelt érvek sem helyesek, melyek a törvényes zálog hiányára, a megállapodásnak csakis a vhtsi Tv. 61. §. korlátaira tekintettel való érvényességére, s a hitelezőknek, — kik a megállapodáshoz rendszerint hozzá nem járulhatnak, — sérelmével kötött megállapodás érvénytelenségére vonatkoznak. A zálogjog nemcsak törvényi vagy birói, hanem szerzői déses is. A különbség csak a megszerzés feltételeire vonatkozik, de nem vonatkozik a zálogjog tartalmára. Eképp a főnök és alkalmazott közötti és a «levonást» szabályozó megállapodás a zálogjog szerzésének módja volna, az eképp létrejött szerződéses zálogjog tartalmát a felek megállapodása állapítja meg. Ezen szerződéses zálogjog tartalma nem vonatkozik feltétlenül a vhtsi tv. 61 §-nak korlátaira, mert ezen szakasz rendelkezése nem lévén imperativ, a felek megállapodásával hatályon kivül helyezhető. Eképp a birói gyakorlatban nyilvánuló felfogás szerint is, a fizetéselőleg levonása törlesztetik az egész fizetésből kisebbnagyobb mértékben, mire vonatkozólag a megállapodás irányadó. Végeredményben tehát ugyanazon eredményre jutunk, mert a «levonás»-t a főnök előzetes megállapodás szerint eszközli, illetve az alkalmazott szerződésileg leköti zálogképp későbbi fizetését s lekötheti korlátlanul, azaz a vhtsi tv. 61. $-ban foglalt korlátokra való tekintet nélkül. A fizetéselőleg levonása a lefoglalt fizetésből tehát fellétlenül és a főnök s alkalmazott közti megállapodáshoz képpest, megelőzi a későbbi foglaltatokat. Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉ1, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.)1) Ez volt az indoka később, Ki44-ben a parliament legelső teendőjének, mely határozatban kimondja : <a ház egy tagjának sem lesz megengedve, hogy jövőben valamely polgári, vagy katonai hivatalt vagy megbízást elfogadhasson10). A monarchia vissszaállitása után ugyancsak erre vonatkozólag hoznak bili t, de az a harmadik olvasásnál megbukott.41) Még egyszeri kísérlet után végre II. Károly alatt 1080 december 30-án uralkodásának 32-ik esztendejében az alsóház elhatározta : «a Ház azon tagjai, kik a koronától valamely állást vagy jövedelmező hivatalt, vagy valami ilyen iránt való Ígéretet fogadnak el, nem lehetnek tovább e ház tagjai; illetőleg amig e ház tagjai: nem fogadhatnak el ily ajánlatot, s akik e határozat ellen vétenek, azonnal kiűzetnek a képviselőházból».42) VIII. Henrik, dacára zsarnokságának és nagymérvű vesztegetéseinek nem bir egyenes uton adómegszavazást kicsikarni. Wolscy politikája volt idegen fejedelmeket megajándékozni, mindenkit megvendégelni s igy a kincstár ki volt merítve nemsokára. Hogy adót szavaztasson meg a király, háborút színlelt Franciaországgal. A parliament, melyet a király eddig csakis a subsidiumok megszavazására használt fel, Blackfriarsban összegyűlt, s ott kezdik tárgyalni a nyolcszázezer font adó kérdését. Ez 20 százalék adófelemeléssel járt volna. Morus Tamás is, az Utópia nagynevű szerzője, tagja volt e parliamentnek. A király a parliament speakerévé akarja tétetni, mert igy, Morus kegyence lévén, gondolta, hogy simán megszavazzák az adót. Morus azonban nem helyeselvén a subsidium-szedésnek ezt az indokát, vonakodott a speakerséget elfogadni, annál is inkább, mert ismerve a zsarnok király dühét, ha az adót a parliament nem szavazza meg. életével lakol.4") Végső szorultságában két feltételhez kötötte az elnökség elfogadását. Egyik az volt, hogy : ha akarata ellenére megbízatásában elbuknék, már akár ügyetlensége, akár tudatlansága folytán, a király bocsássa meg ezt az ő gyengeségének-,41) a második az, hogy: <a király határtalan jóságánál fogva ne történhessék semmi baja a gyűlés tagjának sem véleménye szabad nyilvánításáért és hogy a parliamentben kimondott minden szó, ha alakjában nem is lenne teljesen illendő, a király által ugy tekinttessék, mint az ország java és a király személyes becsületének megőrzésére törekvő buzgalom bizonyítéka*. Morus Tamásra hárítva Murray, *) Előző közlemény a 11-ik számban. 40) Hats: Prec. v. II. p. 67. 41) Commons Journals. v. IV. p. 1,270. 42) Pari. Hist. IV. k. 1270. 1. 4S) N i sa r d : Essays. 44) Life of Sir Th. Morus, by his Grandson. — R o g e rs: Life of Sir Th. More.