A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - Magyar jogi monográfiák

42 A JOG 6,000 K nem alperesnek, hanem a jelzáloghitelbank biztosítására szolgált s csak a végbó'l fizettetett az emiitett banknál, mert különben ezen bank a saját fedezetére letétben őrzött részvényeket ki nem adta volna. Meg kell jegyezni, hogy a beállott károsodást alperes nemcsak olyképp háríthatta volna el, hogy mint eddig kifejttetett, felperestől a részvények szállítását követeli, hanem olyképp is. hogy a vrh. törv. 104. §-a értelmében azok elárvereztetését kéri. Ezen kérelmezést az idézett 104. törvényszakasz az érdekelt feleknek, tehát nemcsak a végrehajtónak s végrehajtást szenvedőnek adja meg; hogy pedig az igénylő fél, ki a lefoglalt dologra fennálló tulajdonjogát allegálja, a dolog értékcsökkenése által érdekelve van, az nemcsak a tulajdonjog természetéből következik, hanem a 104. §. második bekezdéséből is kitűnik, ahol az igénylők kifejezetten az érdeklettek fogalma alá helyeztetnek. Az persze ezúttal meg nem állapitható, hogy a 104. §-ra alapított kérelemnek a végrehajtási bíróság helyt adott volna, vagy nem; kétségtelen azonban, hogy az összes érdekelt felek hozzájárulása a kérelemhez az eladatást eredményezte volna, a 104. §. által nyújtott törvényszerű eljárást, melynek sikerre kilátása volt, igénybe kellett volna vennie. Összefoglalva az eddigieket: alperesnek mindenképp módjában és kötelességében állott a viszontkeresetében felszámított károsodását részvényei visszakövetelésével, illetve azok eladásával megakadályozni; minthogy ezt nem tette, károsodását saját maga okozta s igy azt felperes ellenében érvényesíteni jogosítva nincs. Ehhez képpest alperes viszontkeresetét elutasítani s felperesnek egyébként nem kifogásolt kereseti követelését megállapítani kellett. Alperes mint teljesen pervesztes az 1868 : LIV. t.-c. 241. §-ához képpest a perköltség fizelésére köteleztett. A perköltség megszüntetésének nem volt helye, mert a perre nem a részvények váratlan esése, tehát felektől független körülmény szolgáltatott okot, hanem alperes azon eljárása, hogy az őt ért árfolyamvesztességért felperes rovásán kísérelt kárpótlást szerezni. Ezen eljárás pedig nem jóhiszemű s igy a perlekedést nem indokolta. A budapesti kir. ítélőtábla (1905 márc. 29-én 2,092. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a viszontkereset elutasítására vonatkozó rendelkezésében helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja akképp, hogy felperest keresetével 2,075 K s kamatai iránt elutasítja, ellenben alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 3,775 K tőkét s ez után 1902. évi február 20-tól járó 5ft'o-os kamatot feltétlenül, az esetre pedig, ha alperes le nem teszi a főesküt arra, hogy a Magyar Jelzálog-Hitelbanknál elzálogosított és 1901. évi február 15-én felperesnek 30 napra haszonkölcsönbe adott 40 darab «Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank» részvényre nézve alperes nem egyezett bele abba, hogy a részvények visszaadására meghatározott határidő 25 drb ré-zvényre nézve 30 nappal meghosszabbíttassák : további 150 korona tőkét s ez után 1902. évi február 20-tól járó 5° 0-os kamatot 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Erdekében áll tehát alperesnek, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt az eskü letételére határnapot kérjen s a főesküt a kitűzendő határidőben le is tegye, amely esetben felperest keresetével ez iránt a 150 K s ennek kamatai iránt is elutasítja. Indokok: Nem vitás peres felek közt, hogy alperes a magyar jelzáloghitelbanknál elzálogosított 40 darab Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank részvényét 1901. évi február 15-én felperesnek 30 napra haszonkölcsönbe adta a felperes által a magyar jelzáloghitelbankba befizetett 6,000 K biztosítéki összeg befizetése mellett; nem vitás továbbá az sem, hogy felperes ebből a 40 drb részvénybő! 25 darabot Cz. L. dr.-nak alperes tudta és beleegyezése nélkül tovább kölcsönadott s hogy ez a 25 darab részvény Cz. L. dr. ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglaltatott, nem vitás végül, hogy e 25 darab részvény zár alól feloldása iránt alperes igénypert indított és hogy a részvények zár alól föloldatván, alperesnek alkalma nyílt azokat 1902. évi február 20-án átvenni. Ebből a tényállásból következik, hogy felperes az alperestől haszonkölcsönbe vett részvényeket 1901 március hó 17-ig alperesnek visszaadni tartozott és hogy amennyiben ezen kötelezettségének meg nem felelt, alperesnek minden kárért felelős, amely reá a a vissza nem adott részvények időközi értékcsökkenése folytán hárult. A vissza nem adott 25 darab részvény az igényper teljes befejezése után, vagyis 1905. évi február 20-án alperes rendelkezésére állott s azóta alperesnek alkalma nyilván azokat a birói letétből fölvenni, a károsodás mértékét a kikötött visszaadás, vagyis 1901. évi március 17-én és a most emiitett 1902- évi február 20-án volt tőzsdei árfolyamok közötti különbözet adja meg. Minthogy pedig a magyar ipar- és kereskedelmi bank részvény a bemutatott tőzsdei árfolyamjegyzék szerint 1901 március 17-én 151 koronával, 1902. évi február 20-án pedig 62 koronával jegyeztetett s ekként a különbözet darabonként 89 K-t. 25 darabnál 2,225 K-t tesz ki: alperes jogosult a kereseti 6,000 K-ból azt az összeget levonni, illetve azt beszámítani, minek folytán felperesnek ez esetben még 3,375 K-t köteles megfizetni. Felperes azonban azt vitatta, hogy alperes neki a részvények visszaadására 30 napi, vagyis 1901 április 17-ig terjedő haladékot adott s ennek bizonyítására alperest a főesküvel kínálta meg, aki azt elfogadta. E haladék bizonyítása esetén alperes kártérítési igényének mértékét az 1901 évi április 17. és 1902. évi február 20-án volt tőzsdei árfolyamok közötti különbség adja meg, amely a csatolt tőzsdei jegyzék szerint (145—62 K) 83 K-t tesz ki részvényenkint, vagyis 25 darab részvény után 2,075 K-t. A fáesku e nem tétele esetén alperes csakis ennek a 2,075 K-nak a beszámítását igényelhetvén jogosan, felperesnek meg további loO K-t köteles fizetni, ellenben a főeskü letétele esetén felperes a 150 K iránt keresetével elutasítandó. Felperesnek a további 2,0, o K iránti keresetével, alperesnek pedig 120 K iránti viszonkeresetevel elutasítása a fent kifejtetteknek a következménye A magyar kir. Kúria (1907. évi január hó 15. es Ib-án 5 858 P sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir Kúria a másodbiróság ítéletét abban a részében, amely szerint alperest 3,775 K tőkének és 1902. évi február 20-tól járó 5o/n-os kamatának fizetésére feltétlenül kötelezte, mint nem felebbezettet nem érinti, ugyanannak a perköltségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó rendelkezését pedig helybenhagyja ; egyebekben azonban azt az elsőbiróság ítéletére is kihatolag megváltoztatja, akképpen, hogy az alperest további 150 K tőkének és 1902. évi február 20-tól járó 5<Y0-os kamatának 15 nap alatt végrehajtás terhével leendő fizetésére feltétlenül 2,075 K-nak és ugyancsak 1901. évi február 20-tól járó 5°/0-os kamatának fizetésére pedig abban az esetben kötelezi, ha alperes a neki megítélt főesküt le nem teszi arra, hogy : felperes előtt nem jelentette ki azt, hogy a felperesnek használatra átengedett 25 drb. magyar ipar- és kereskedelmi bankrészvény visszaadására nemcsak négy hétig, amely idő alatt az igénypernek befejezését felperes kilátásba helyezte, hanem ezentúl is mindaddig vár, mig az általa indított igényper sorsa végképp el nem dől, ennek a főeskünek letétele esetében ellenben felperest 2,075 K tőke és kamata iránti követelésével elutasilja. Érdekében áll ennélfogva alperesnek erre a főesküre ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 15 nap alatt jelentkezni és azt le is tenni, mert különben a fentebb körülirt jogkövetkezmény fog reá nézve beállni. Indokok: Ama nem vitás tényállásból, hogy felperes a neki alperes által használatra átadott és felperes által 1901. évi március 17-ig visszaadandó Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank részvénytársasági részvényekből 25 darabot alperes tudta és beleegyezése nélkül Cz. L. dr.-nak ugyancsak használatra átengedett, akinek hitelezői ezeket a részvényeket lefoglalták, következik, hogy felperes ezen jogellenes cselekménye folytán felelős alperesnek azért a káráért, amit utóbbi e részvényeknek a megállapított időben kötelezett visszaadásának elmulasztása folytán időközben bekövetkezett elértéktelenedése következtében szenvedett és az általa biztosítékul letett 6,000 K összeget csak alperes kárának levonásával követelheti vissza, hacsak azt nem bizonyítja, hogy alperes a részvények visszaadásának határidejét meghosszabbitotta, mert ha ezt bizonyítja, ugy alperes ezen cselekménye által a meghosszabbított határidő alatti árfolyamcsökkenés kockázatát is magára vállalta. Az, hogy alperes az 1901. évi márc. 17-ére megállapított visszaadási határidőnek 1901. évi ápr. 17-ig való meghosszabbításába beleegyezett, saját ama védekezéséből nyilvánvaló, amely szerint azt vitatta, hogy ő a kérdéses részvények kötelezett visszaadására a részvények feladása iránt indított igényper eldőltéig csak azon feltétel alatt nyilatkozott késznek várni, ha ez az igényper a felperes kijelentése szerint négy hét alatt befejezést nyer. Es igy, tekintve, hogy a csatolt árfolyamjegyzékek szerint ez alatt az idő alatt a kérdéses részvények árfolyama darabonként 6 K-val, 25 drbnál tehát 105 K-val csökkent, ezt a 150 K-t felperesnek a másodbiróság által megítélt főeskü mellőzésével feltétlenül meg kellett itélni. Minthogy azonban felperes a részvényeket ebben a meghosszabbított határidőben sem tudta visszaadni, amennyiben a lefoglalt részvényeknek a birói zár alól való feloldása iránt indított igényper csak 1902. évi február 20-án dőlt el olyképpen, hogy a részvények ismét alperes rendelkezése alá kerültek és minthogy felperes azt vitatta, hogy alperes azt jelentette ki előtte, hogy a részvények visszaadásával az igényper végleges eldöntéséig és pedig nem a fent idézett időkorlátozó feltétellel, hanem feltétlenül elvár és ezt az állítását az alperesnek odakínált főesküvel bizonyítani is kívánta: az erre vonatkozó és biróilag szövegezett főeskü alperesnek megítélendő és minthogy 1901. évi április 17-től 1902 február 20-ig a kérdéses részvények árfolyama darabonként 83 koronával, 25 darabé tehát 2,075 K-val csökkent, a felperes erre az összegre vonatkozó követelésének meg vagy meg nem ítélése a főeskütől volt függővé teendő. A perköltségek kölcsönös megszüntetését a prts 251. §-a alapján a pernek az a körülménye tette indokolttá, hogy felperes a neki átadott részvényekkel kétségtelenül jogellenesen rendelkezett és a perre ez által maga is okot szolgáltatott. Bűnügyekben. Büntető perben az igazolás megadása vagy meg nem adása felett a biróság egyedül a kérelemben előterjesztett adatok alapján határoz. Az igazolás kérdésében tárgyalás kitűzésének és bizonyítás felvételének helye nincs. A m. kir. Kúria (1906. évi december hó 20-án 11,520. B. szám alatt) becsületsértés vétsége miatt feljelentett R. R. ellen következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az igazolásra irányuló kérelem fölött a biróság egyedül a kérelemben előterjesztett, illetőleg a kérelemmel bemutatott adatok es bizonyítékok alapján határoz. Megsértette tehát a tör-