A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - A katonai büntető anyagi és eljárási jog reformja, különösen a hatáskör szempontjából - A régi magyar jogügyletek történetéből

82 A JOG A katonai büntető anyagi és eljárási jog reformja, különösen a hatáskör szempontjából. Irta MÓDLY LÁSZLÓ di\, Pécs. Régeri vajúdó kérdés a katonai büntetőjog reformja, amely közjogi okokon kivül annak is tulajdonitható, hogy a jogászkö/önség csaknem teljes közönyösséggel viseltetik e kérdés iránt. Pedig a legfőbb kötelessége minden magyar honpolgárnak oda törekedni, hogy ezeréves alkotmánynyal biró hazánkban oly kötelező szabályok ne alkalmaztassanak, amelyek idegen államból lettek hozzánk átültetve, anélkül, hogy azok valaha törvényhozási tárgyalásban részesültek volna. Ai alkotmányos állam fogalmával merőben ellentétes, liogy a hadseregbe besorozott magyar honpolgárok idegen és a sötét absolutismus korszakában alkotott büntető anyagi és eljárási jog uralma alatt álljanak. Már a B. T. K. 5. §-a azt a kijelentést tartalmazza, hogy azokat a kivételeket, amelyek a törvény hatálya alól a fegyveres erőhöz tartozó személyekre vonatkoznak, külön törvény szabályozza. Ez a törvény azonban, bár azóta csaknem 30 esztendő múlt el, nem jött létre, sőt a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 30. §-a szerint a katonai biróságok hatáskörére vonatkozó szabályok érintetlenül maradnak. Eddig legalább az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával hallatszottak hangok a képviselőházban a fenti anomália megszüntetését illetőleg, az idén azonban az is elmaradt. Itt az ideje tehát, hogy a jogászközönség vegye kezeibe az ügyet s ezzel egyrészt a szunyadó kérdést feléleszsze, másrészt a katonai büntető jog reformját szakszerüleg előkészitse. A volt igazságügyminiszter nemrég azt a kijelentést tette, hogy az igazságügyminiszterium kebelében megindította a Btk. revíziójára vonatkozó munkálatot, arról azonban nem tett említést, hogy ez a munkálat fel fogja-e ölelni a katonai egyének által elkövethető bűncselekmények revízióját is. Nagy fontosságú kérdés pedig ugy közjogi, mint jogpolitikai szempontból, hogy az abszolút korszak alatt életbe léptetett elavult osztrák katonai anyagi büntető jog — amely lényegesen különbözik a mi B. T, K.-ünktől — végképp kiküszöböltessék. Kívánatos, hogy az uj büntető törvénykönyvben nemcsak a polgári, hanem a katonai személyek által elkövethető, u. n. közönséges bűncselekmények is szabályozást nyerjenek az előrehaladott kriminálpolitika elvei szerint. Megindítandó volna egyidejűleg a külön katonai büntetőtörvénykönyv tervezetének elkészítésére irányuló munkálat is, amelyben csak a katonák által elkövethető szorosan vett, u. n. katonai bűncselekmények foglaltatnának ugyanazon elvek szem előtt tartásával. Az anyag beosztására, szerény véleményem szerint, ez lenne a helyes eljárás, legyünk azonban erre nézve bármilyen nézeten, annyi bizonyos, hogy a vonatkozó tervezetek elkészítése halasztást nem tűr. A katonai büntető eljárásunk is már annyira elavult, hogy hozzá hasonlót európai államok egyikében sem találunk. Lleg csak arra utalni, hogy az az u. n. kötött bizonyrtási rendszeren a vádló a vizsgáló és az Ítélőbíró functiójának egy személyben egyesítésén s a védelem kizárásán alapszik, nélkülözi a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség követelményét. Nem is beszélek a művelt nyugoti államokról, de pl. az orosz katonai bűnvádi eljárás szerint e vádat az orosz cár által kinevezett katonai ügyész képviseli, aki jogvégzett. A védelem bizonyos -korlátok között meg van engedve. Az igázságügyi tisztikar katonai egyénekből képeztetik a szentpétervári katonai jogakadémián. A főtárgyalás szóbeli s nyilvános. Szerbiában érvényben van az 1901. évi katonai büntető törvénykönyv és eljárás. A katonai Btk.-ben csakis a katonai bűncselekmények foglaltatnak, a többi a polgári büntető törvénykönyvben. A vádat ügyészség képviseli. A főtárgyalás szóbeli, nyilvános. A védelem meg van engedve s bizonyos esetekben hivatalból rendeltetik védő. A katonai büntető eljárásnak a polgári büntető eljárással leendő összhangba hozatala tekintetében Svájc oly messze ment, hogy még esküdtszék is van alkalmazva. Ily körülmények között a nálunk érvényben levő osztrák katonai bűnvádi eljárás, amelynek eredete egész Mária Terceidig nyúlik vissza, valóban szégyenfoltja az európai jogrendszernek. Halljuk emlegetni, hogy a katonai bűnvádi eljárás tervezete már készen van, itt lenne a végső ideje, hogy ne csak a minisztérium poros aktái között őriztessék, hanem lépjenek vele elő a jogászvilág elé. Hadd tegyük meg ugy arra, valamint az uj katonai és polgári büntető törvénykönyv tervezetére az észrevételeinket. A katonai büntetőjog törvényhozási szabályozásánál egyik legfontosabb megoldandó feladat: a hatáskör kérdése. Fent már emiitettem, hogy szerény véleményem szerint a katonai B. T. K.-ben csak a katonák által elkövethető szorosan vett katonai bűncselekmények foglaltatnának, mig a katonák által is elkövethető, u. n. közönséges bűncselekmények az általános B. T. K.-ben. Ez adná meg aztán a polgári és a katonai biróságok hatáskörének kulcsát. Mindazok a bűncselekmények, amelyek az általános B T. K.-ben vannak szabályozva, kövesse el azokat polgári vagy katonai személy, a polgári büntető biróságok hatáskörébe tartoznának. Ugy van az Angliában s az északamerikai Egyesült-Államokban is, hogy a katonák u. n. közönséges bűncselekményei felett a polgári biróságok Ítélnek. A katonai B. T. K.-ben szabályozott, u. n. katonai bűncselekményekre, amelyek a katonai állás, vagy szolgálat kötelmei ellen irányulnak, a katonai bíróság bírna hatáskörrel. A katonai és a közönséges bűncselekmények szétválasztása nagy figyelemmel és gonddal eszközlendő. Pld. a katonai behivó parancs iránti engedetlenség (1890: XXI. t.-c. 1—4. §.), mivel az illető a katonai behivó parancs kézbesítésével katonai személynek tekintendő (1867. évi szept. hó 6-án kelt 10,675. sz. honvédelmi miniszteri körrendelet) s TÁRCA. A régi magyar jogügyletek történetéből. — A Jog eredeti tá reája. Feljegyzi ZSOLDOS BENŐ, zombori kir. tszéki jegyző. Valljuk meg az igazat : minket magyarokat a jogéletünk múltjára vonatkozó bőséges adatok kiaknázásában még mindig nem csekély mulasztás terhel. Könyvtáraink, levéltáraink s más hasonló természetű és rendeltetésű gyűjteményeink rejtett kincseinek napfényre-hozásával édeskeveset törődünk. Innen van aztán, hogy jogviszonyaink fejlődésének története máig sem áll megtelelő világításban előttünk s homályosan ismerve a régi magyar jogéletet olyannyira jellemző hazai szellemet, jelenlegi jogfejlődésünk nem egyszer áldozatául esik idegen áramlatok sok esetben még ártalmassá is válható befolyásainak. Nem csekély irigykedéssel tapasztalom, hogy például a hatalmas angol jogi irodalom kapva kap minden legkisebb emléken, mely bármily csekély világot is vethet a régi angol jogélet fejlődésének történetére. Az alább közölt régi irásra Bács-Bodrog vármegyének jelenleg részben rendezés alatt levő nagy levéltárában akadtam. Közreadom, mint a XVIII. századbeli magyar obligatorius-jogügyletek egyik igénytelen, de jogászi szempontból érdekes emlékét. Báró Száraz Erzsébet adta ki ezt Tétényben, 1752. évi október 11-én. Hangzik pedig a következőképpen: «En alább irt magamra vállalván mindkét ágon lévő s Isten kegyelmébül leendő successoriumnak terheit, adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik, hogy minek utánna 1743-dik Esztendőben az Ur Isten Édes Asszonyom Anyámat, néhai Méltósághos Daróczy Katalin aszonyt e világból kiszólította volna és én az több egytestvéreimmel, tudnya illik : Julianna Katitza, és Báró Száraz Tamás nénémmel és öcséimmel attyai és annyai ingó jószágokkal megh osztozkodván, az ingatlan jóvainkat penigh megh nevezett Édes Anyám testamentális rendeléssé szerént is osztatlanul hattunk vala, azon ingatlan jovaknak tehát, engemet illető negyedrészét mindennemű jövedelmekkel és haszonvételekkel sóghorom, T. N' és Vitézleő Rndnyánszky Joseff urnák contractuális conditiók alatt, bizonyos summában árendában bocsátottam, a mely részemet egész most folyó s alább irt esztendőnek végéigh, ugyanis árendában birta eő kglme ; azután penigh megh nevezett Katitza öcsémnek 1748-ban 23. Januáriusban Budai Szent Clara szerszettiben való bé menetelével Ingatlan Jószághbéli reánk háromlott részét es abbul engemet illető Portiót is eő kglme adm nistrálván, minek utánna mind az Contractuális Arendámnak, mind penigh Apacza után való részemnek jövedelmérül és annak Esztendőnként kezemhez való le fizetésérül ugyanis most follyó s alább irt esztendőnek September havának 26-ik napján általam requualt nagy érdemű tudós l'ri rendek előtt mind az két