A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 9. számához. Budapest, 1807. március 3. Köztörvényi ügyekben. Ha a vasúti munkást ugy érte baleset, hogy amidőn a raktárból a vasúti kocsiba akart csomagokat berakni, egyik csomag emelésközben a lábára esett: megállapíttatik a vasút kártérítési kötelezettsége, meit az áruknak a vasúti kocsiba való berakása az 1874 : XVÍII. t. c. i. §-ában körülirt üzem tekintete alá esik és így az annak teljesítése közben előállott balesetre az id. törv. határozatai alkalmazandók. A budapesti kir. törvényszék. (1904. december hó 30-án 38,407. sz.) Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kártérítés iránt indított keresetét arra alapítja, hogy fia, ifj. Cs. A. alperes megbízásából végzett munka teljesítése közben, midó'n öt társával együtt a raktárból a vasúti kocsiba három csomag sodronykötelet akart beraktározni, egy csomag sodronykötélnek, annak emelése közben lábára esése folytán lábszártörést szenvedett. A kihallgatott Sz. J., D. P., Sch. I. és Sch. J. tanuk vallomása alapján a törvényszék tényként megállapítja, hogy a baleset akként történt, hogy amidőn a raktár deszkafalához közel az ajtóhoz támasztott három darab sodronykötélcsomag közül a legfelül lévő faháncscsal burkolt sodronykötélcsomagot fent említett tanuk V. I.-nal és ifj. Cs. A.-sal függőleges állásba helyezték és a raktár kapuja felé fordítás után kiguritani kezdték, egy-két lépésre gurítás után a sodronykötélcsomag ismeretlen okból megcsúszott, jobboldalt a falhoz fektetett másik két sodronykötélcsomagra rádőlt, ifj. Cs. A.-t elütötte, minek folytán nevezett hátra, a sodronykötélcsomag pedig a fektetett 9 csomagon lecsúszás folytán, ifj. Cs. A.-nak lábára esett, tényként megállapítja továbbá a bíróság azt is, hogy a sodronykötélcsomagot, mely körülbelül 9 mm. sulyu volt, sem ifj. Cs. A., sem munkástársai nem emelték, hanem csak a raktár falához történt fektelés folytán rézsútos helyzetben volt sodronykötélcsomagot egyenes függőleges állásba helyezték és gurítani kezdték ; hogy ezen munkának végzéséhez 6 embernek az ereje elégséges, s hogy 6—7 embernél több ezen munka végzéséhez nem alkamazható, mert több ember a kérdéses csomaghoz hozzá nem férhet; hogy több ember alkalmazása esetén is a szerencsétlenség elkerülhető nem volt, mert ha egyszer a sodronykötélcsomag dőlni kezd, azt fenntartani nem lehet s csak elugrással lehet menekülni; végül, hogy ifj. Cs. A., Sz. J. tanú vallomása szerint a kérdéses munka elvégezésében segédkezéshez senkitől utasítást nem kapott, hanem önként segített. Ezen tényállás alapján pedig felperest keresetével elutasítani kellett. A perbeli baleset ugyanis, habár alperes vasút üzlete körébe tartozó szolgálat közben történt, nem sorozható azok közé, melyekre az 1874 : XVIII. t.-c. a vasutak különleges felelősségét megállapítja, mert ezen különleges üzemi felelősséget a járművek erőmíívi és pályához kötött menetelésével kapcsolatos veszély indokolván, az csak oly balesetekre alkalmazható, melyek menetelés közben történvén, ezen különleges veszélylyel okozati összefüggésben vannak. És minthogy a sodronykötélcsomag beraktározása rendszerint veszélylyel nem jár és így az állandó veszélyeztetéssel járó foglalkozásokra fennálló felelősség alkalmazásának nincs helye, alperes felelősségének kérdése az általános magánjog szabályai szerint volna elbírálandó s annak eldöntésétől volt függővé teendő, hogy alperes részéről a baleset keletkezte körül mulasztás forgott-e fenn vagy sem ? . . . Minthogy azonban ... a fentebb megállapított tényállás szerint a kérdéses munka elvégezéséhez 6 ember elégséges volt és 6 — 7 embernél több nem is volt alkalmazható, és minthogy 6-náI több ember alkalmazása esetén is a sodronykötélcsomag elesése, ha az dűlni kezd, meg nem akadályozható és így a baleset csak sikeres elugrás utján lett volna elhárítható, alperes és illetve meghatalmazottjai részéről mulasztás fennforgása megállapítható nem volt. . . . A budapesti kir. ítélőtábla (1905. június 26-án 4,968. sz.) Az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. jan. 17-én 7,664/905. sz.) Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja. Alperes kártértési kötelezettségét felperessel szemben megállapítja s az elsóbiróságot utasítja, hogy a kárkövetelés mérve tekintetében hozzon uj határozatot. Indokok: Nem vitás, hogy a felperes fia ifj. Cs. A. az alperes szolgálatában állott a budapesti nyugoti pályaudvaron, mint raktári munkás. Az elsőbiróság ítéletében megnevezett tanuk vallomása szerint pedig 1903. december 24-én ifj. Cs. A.-t a baleset 3 db «F. & G.» cég részére érkezett és e cég által vidékre még aznap továbbittatni kivánt sodronykötélcsomagnak a raktárból a vasúti kocsiba való berakása körül teljesített munka közben akképp érte, hogy — mint az elsőbiróság ítéletének indoklásában is helyesen megállapítva van — a függőleges állásba helyezett s a raktárból kifelé gurítani megkezdett első csomag oldalt, a másik két csomagra s onnan ifj. Cs. A.-nak, ki az elugrásnál megcsúszva hanyatt esett, lábára dőlt s azt szárban eltörte. Minthogy Sz. J. tanúnak azt a vallomását, hogy ifj. Cs. A. a kérdéses munkához utasítást nem kapott, arra önként ajánlkozott s távozásra felszólittatott volna, a többi tanú nem támogatja, sőt ezek vallomásából az tűnik ki, hogy a fentebb emiitett s egyenként 9 mm. sulyu csomagoknak a vasúti kocsiba való berakásához az alperes saját alkalmazottjai közül M. E. feladási raktáros utján ifj. Cs. A.-t is kirendelte; minthogy az áruknak szállitás céljából vasúti kocsikba való berakása, következőképp a kereseti cselekmény az 1874. évi XVIII. t.-cikk 1. §-ában körvonalozott üzem tekintete alá esik s így az annak teljesítése közben előállott baleset a vaspálya üzeménél szenvedett sérülésnek minősül, amely által okozott károkra nézve a vaspályavállalat felelősségének kérdésében idézett törvényszakasz határozmányai szolgálnak irányadóul: ennélfogva alperesnek ezzel ellentétben előterjesztett alaptalan kifogása mellőzendő s mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az alperes kártérítési kötelezettsége a felperessel 1 szemben az idézett törvényszakasz alapján megállapítandó azért volt, mert alperes mig egyrészről elhárithatlan eseménynek vagy egy harmadik személy elhárithatlan cselekményének fennforgását maga sem vitatta, addig másrészről azt, hogy a testi sértést a sérültnek saját hibája okozta, nem bizonyította. Az 1876: XVI. t.-c. 4. g-a értelmében irai és olvasni tudó tanúnak csak azt a tanút lehet tekinteni, aki azt, amit ir és olvas, megérti : vagyis aki az okirat nyelvét ugy szó- mint írásban abban a mértékben bírja, hogy annak tartalmát saját közvetlen észleletéből képes megállapítani. iA m. kir. Kúria 1906. dec. 12 8,065, 905. sz. a. I. p. t.) Tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének tűrésére vonatkozó kérelem abban, hogy az alperesek a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésére alkalmas okirat kiadására köteleztessenek, a dolog természete szerint beanfoglaltatik. (A m. kir. Kúria 1901). dec. 5. 8,034. sz) A pinceásás már természeténél fogva az ennél az üzemnél alkalmazott munkásokra nézve különös veszélylyel járván, az ily ipart folytató vállalkozó (amint ezt az állandó birói gyakorlat megállapította: Kúria 743/905. v , 1,082/901. v , 2,403/904. p. sz. a.) a vállalat üzeménél előforduló károkért, a vétkességre való tekintet nélkül felelős, ha csak nem bizonyítja, hogy a balesetre a munkás vigyázatlansága szolgáltatott okot. (A m. kir. Kúria 1906. szept. 26. 5,574/906. IV. p. t.) Közigazgatási hatóságnak saját hatáskörében hozott marasztaló határozata folytán teljesített fizetés tartozatlannak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1906. máj. 2-án 10,610/904. sz. a.) Az árverési vevő irányában nem bizonyittatván, hogy ö akkor, amidőn a belsőséget a hozzátartozó épületekkel birói árverésen megvásárolta, tudomással bírt volna arról a körülményről, hogy az épületek és illetve ezeknek falazata a felperesnek szomszédos ingatlanaiból elfoglalt részén építtetett fel, az ö jogi helyzete az elfoglalt és beépített területi részek tulajdonosával szemben súlyosabb nem lehet, mint azé a félé, aki jóhiszemüleg idegen telekre épit; ettől a féltől pedig az e részben irányadó jogszabályok szerint az építmény lebontása és eltávolítása nem, hanem csakis a beépített ingatlan terület értékének a megtérítése igényelhető. (A m. kir. Kúria 1906. dec. 4,128/905. sz. a. VII. p. t.j A vagyonközösségnek árverés utján való megszüntetését a tulajdonostárs kiskorú képviselője csak ugy kérheti, ha erre az 1877. XX. t.-c. 20 §-ának d) pontja értelmében az illetékes gyámhatóság jóváhagyását kikéri; ha a felperes ennek a perben nem tett eleget, ugy erre neki póttárgyalás kitűzése által alkalom adandó. (A m. kir. Kúria 1906. nov. 20. 8,957. sz. VII. p. t.) Az 1868 : LIV. t.-c. 89. §-a értelmében bemutatandó ügyvédi meghatalmazásnak minden kétséget kizáróan arra a parre vonat( kozóan kiállitottnak kell lenni, amely per ennek a megbízásnak az alapján megindittatik Ha tehát a meghatalmazás a hagyatéki ügyben való eljárásra adatott és az okirat nem foglal magában megbízást arra nézve is, hogy a megbízott ügyvéd ennek a meghatalmazásnak az alapján az érintett hagyatéki ügyből folyó örökösödési pert is megindíthassa, akkor az ügyvéd a per vitelére feljogosítottnak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1907. jan 8 > 7,805/90?' sz. a.)