A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

A JOG 71 dött organizmusa van, akkor magára a társadalomra kell bizni, hogy az esküdtbiráskodás utján továbbfejleszsze e hatalom érvényesítését. (Klénk helyeslés.) És ha ebben a tekintetben panaszok merülnek fel, akkor azok csak két okra vezethetők vissza. (Halljuk ! Halljuk!) Egyik ck az lehet, hogy az esküdtbiráskodás ugy, amint szervezve van, nem felel meg a célnak, a másik pedig az, hogy a társadalom képtelen e funkció teljesítésére. (Mozgás a jobboldalon.) En t. Ház a magyar társadalmat sokkal organizáltabbnak és erkölcsi erővel annyira felruházottnak tartom, hogy e kötelességének és hivatásának meg tud felelni. (Élénk helyeslés.) A hiba tehát az organizmusban van és ezt a hibát, ezeket a bajokat kell megfelelő intézkedésekkel megjavítani. (Helyeslés.) Hogy mik legyenek e tekintetben a jövendő törvényhozási intézkedések feladatai, e téren a kormány tagjai közt eszmecsere volt és jelenthetem a t. Háznak, hogy ez eszmecserék folyamán a kormány tagjai között megállapodás jött létre 'a vezéreszmék tekintetében, amelyeket a következőkben foglalhatók össze. (Halljuk! Halljuk!) Szükséges az eljárásnak gyorsítása. (Élénk helyeslés.) Éppúgy szükséges a büntetések szigorítása. (Élénk helyeslés.) De szükséges emellett az esküdtbiróságok működésének hatályosabbá tétele (Helyeslés) és e működés függetlenségének minden befolyás ellen való biztosítása. (Elénk helyeslés.) Végül elengedhetetlen feltétel az, hogy a büntetés a valódi bűnösöket érje, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps) lehetetlenné kell tenni a strohmannokkal való operációt, (Élénk helyeslés és taps.) a büntetés pedig a valódi bűnösöket érje szabadságvesztési és pénzbeli büntetésben. (Élénk helyeslés.) Ezek azok a vezérelvek, amelyek a kormány kebelében folyt tárgyalások alapján irányadóknak tekinthetők. (Elénk helyeslés.) Hogy ezen elvek körében a részletek tekintetében és egyéb kérdések iránt mi lesz a törvényhozási teendő, ebben nekem jórészt megvan már az álláspontom. Iparkodni fogok azonban, hogy ebben a tekintetben az illetékes faktorokkal való érintkezés és eszmecsere utján tisztázzam a kérdéseket és fentartom az éa hivatali elődömnek azt a tervét, hogy a sajtó hivatott képviselőivel fogom megbeszélni a sajtóreform terén szükségessé vált törvényhozási intézkedések egész komplexumát. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, no»y a jövő hó végén, vagy április közepén ez az értekezlet megtartható lesz, és én sietni fogok azután a törvényhozási intézkedések alapjául szolgáló javaslatot a t. Háznak előterjeszteni. (Helyeslés.) Ami mármost a kérvény folytán hozandó határozatotsilleti, ebben a tekintetben különböző indítványok merülvén fel, miután a magam részéről a követendő irányt illetőleg nyilatkoztam és miután tisztelt minisztertársam, a belügyminiszter ur is, ugy tudom, e tekintetben nyilatkozni fog, azt hiszem, hogy leghelyesebb lesz, hogy ha a t. Ház elfogadja Zakariás János t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Hosszantó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A büntetőnovella. A Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottsága Zsitvay Leó elnöklete alatt febr. 28-án folytatta a büntetőnovella tervezetének ?negvitatásdt. Kesserü Lajos kir. ügyész volt a vita első szónoka, a feltételes elitélés ellen érvelt, mint amely a büntetlenség esélyeinek növelésével valósággal bűnre csábítja a gyenge akaratuakat; ellenezte a büntetlenségi korhatárnak felemelését, sürgette ajvisszaesés súlyosabb repressióját, a csalás indítvány jellegének korlátozását s az esküvel meg nem erősített tanúvallomásoknak büntetés alá helyezését. Salgó Jakab egyetemi magántanár helyesléssel fogadja a tervezetnek a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó határozmányait; szükségesnek tartja, hogy a fiatalkorú vádlott beszámítási képességének megállapítása mindenkor szakértő orvos közreműködésével történjék ; felvetette azt a kérdést, nem kellene-e kihagyni a kódexből a homosexualitásra vonatkozó rendelkezést. Besnyő Béla ügyvéd is a feltételes elitélés hehozatala ellen nyilatkozott; ellenezte a korhatár fölemelését; részletesen bírálta a tervezetnek a csábításra vonatkozó rendelkezéseit. A cheque-törvényjavaslat érdekében enquéte készül, amely első sorban a következő elvi kérdéseket fogja tárgyalni: 1. Bárkire lehessen-e chequet intézni, vagya passzív chequeképesség a személyek bizonyos kategóriáira \ bankok, bankárok) korlátozandó-e ? 2. A cheque látra (bemutatásra) legyen-e fizetendő akkor is, ha más fizetési idő van benne kitéve, vagy más fizetési idő (határozott nap, stb.) kitétele érvénytelenné tegye-e a chequetr 3. A cheque törvénynél fogva legyen-e forgatható, vagy csak akkor, ha rendeletre szól ? 4. .Mennyi idő alatt legyen a cheque fizetés végett bemutatandó ? •"». Legyen-e a chequebirtokosnak közvetlen kereseti joga az utalványozott ellen ? 6. Megillesseje a kibocsátót a bemutatási határidő lejárta előtt az utalványozattal szemben a visszavonás (ellenutasitás) joga? 7. Minő kihatással legyen a kibocsátó csődbejutása a cheque-ügyletre ? 8. Nem kellene-e a cheque-törvényben megoldani azt a kérdést is, hogy a hamis vagy meghamisított cheque beváltásából származó kárt a kibocsátó vagy az utalványozott köteles-e viselni ? 9. Nem kell-e büntető határozatokat felvenni arra az esetre, ha a kibocsátó kellő fedezet nélkül bocsát ki chequet, vagy ha a chequet nem keltezi, vagy előre keltezi ? A telekkönyvi reform. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság folyó évi február hó 2ő-én és 26-án Imling Konrád dr. igazságügyi államtitkár elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen folytatta a telekkönyvi reform előkészítése tárgyában 1906. évi december havában megkezdett tanácskozásait. Napirenden voltak a telki szolgalmak áthelyezhetését, elbirtoklás által való megszerzését, nem-használás általi megszűnését, továbbá a haszonélvezőt terhelő kötelezettségeket és a haszonélvezet megszűnését tárgyazó elvi kérdések. A kérdésekhez hozzászóltak: Gottl Ágoston kúriai tanácselnök. Tervey Imre miniszteri tanácsos, Ádám András és Thirring Lajos kúriai birák, Grosschmid Benő, Schwarz Gusztáv és Sághy Gyula egyetemi tanárok, Sipdcz László árvaszéki elnök, Nagy Emil országgyűlési képviselő, Molecz Dani, Schreyer Jakab, Baracs Marcell, Menyhárth Gáspár ügyvédek, Schilling Rudolf kir. közjegyző, Mattyasovszky Miklós min. titkár, Dicsei Ignác és Sebess Dénes ítélőtáblai birák. Az értekezlet tanácskozását márc. 5-én, kedden, délután 5 órakor folytatja. Külföld. A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban. (Befejező közlemény.) IV. A fóntebbiekben a dolus büntetőjogi fogalmát ismertettük és fejtegettük, anélkül, hogy a magánjogi dolusról is szóltunk volna. Fölmerül már most az a kérdés, hogy mi különbség van a büntetőjogi és magánjogi dolus között. A római jog tisztán elválasztotta egymástól e két fogalmat. Cajiis Aquilius szerint, az actio doli képezte a különbség alapját. A büntetőjogi dolusnak a rómaiaknál használt erkölcsi jellegű fogalma a «titkos», «ravasz> és a «gonosz» eszméjét foglalta magában s az nemcsak az akarat elhatározására, hanem az akarat külső megjelenésének, megvalósulásának, megtestesülésének az eszméjére is vonatkozott. Ezzel szemben a magánjogi dolus rosszakaratot föltételezett, dacára annak, hogy azt a római jog <dolus bonus» elnevezéssel illette. A római jog ezen alaptételét elfogadva, vizsgáljuk a magánjogi dolust. A magánjogi dolus kétségtelenül föltételezi első sorban is a büntetőjogi dolus két alapkellékét: a tudatot és az akaratot. Ebből kiindulva, a magánjogi dolusnak az alapját az alanynak nem a gonoszságában, hanem inkább a rosszhiszeműségében, a tettetésben ismerjük, amely haszonlesési célzattal másoknak az anyagi java ellen irányul. Továbbmenve, azt találjuk, hogy a magánjogi dolus nem tiltó, hanem legfeljebb csak parancsoló törvénybe ütközik. Ezenkívül az alanynak nem a cselekmény bűnösségéről, A?>£wzyellenességéről, hanem annak a jogellencsségéről kell tudomással birnia. Egy ujabb ismérvet találunk ama körülményben is, amely szerint a magánjogi dolus folytán megvalósított cselekmény nem a közrendet, hanem csupán egyeseknek a jogos magánérdekeit sérti. Végül az is bizonyos, hogy a magánjogi dolus rendesen magánjogi következményekkel jár. Mindezek alapján a büntetőjogi és a magánjogi dolus közti különbséget abban találjuk, hogy míg a büntetőjogi dolusnak a gonoszság, az ártani akarás az alapja, addig a magánjogi dolus alapját a rosszhiszeműségben, az anyagi kár okozásában kell keresnünk ; továbbá mig a büntetőjogi dolus folytán létrehozott cselekmény többnyire tiltó parancsba ütközik, addig a magánjogi dolus folytán származó cselekmény inkább parancsoló törvényeket szeg meg s a büntetőjogi dolus törvényellenességről, a magánjogi dolus pedig jogellenességről tesz tanúságot. Végül, mivel a büntetőjogi dolus a közrendet sérti, az általa létrehozott cselekmény közbüntető) jogi következményekkel jár, mig a magánjogi dolus a magánérdeket sértvén, magánjogi következményeket von maga után. Azonban a büntetőjogi és a magánjogi dolus között mégsem lehet szoros határvonalat húznunk, mert igen sokszor mindkettő egybeolvad. így pl. van igen sok, dolusszal elkövetett bűncselekmény, amelynek nemcsak büntető, hanem magánjogi következményei is vannak (ilyen pl. a gyilkosság, vagy testi sértés esetén megállapított kártérítés), viszont néha a magánjogi dolus is vonhat maga után büntetőjogi jellegű következményt, pl. pénzbírság alakjában. V. A dolust nemcsak jogi, hanem psychologiai szempontból is tanulmányoznunk kell. A szándéknak az elmében való megviilanása, a képzet állandósulása, a véghezvitel elhatározása: eminenter psychologiai folyamat. Az olasz irodalomban Longo, nápolyi egyetemi tanár, tanulmányozta alaposan a dolus kérdését psychologiai szempontból. A praemeditatióról szóló remek müvében behatóbban foglalkozik a dolus psychologiai folyamatával. Longo kiindulási pontja az, hogy a bűnözés problémája nem vonható el azon dinamikai törvények alól, amelyek a természet összes jelenségeit uralják; a bűncselekmény abnormális specialitása az egyén bizonyos energiájának a megvalósításában áll, ezen energiát bünöi energiának nevezzük s az részint a bűnösnek a lelkében beálló egyensúlyvesztés állapotának, részint pedig a társadalmi viszonyokban beálló jogi és erkölcsi zavar keletkezésének az előidézésében nyilvánul; a bűntett valódi, pozitiv tanulmányozását tehát nem kell elválasztani a bűntettesnek a tanulmányozásától mert csak ez utóbbi révén fejthetjük meg a bűntettnek a lélektani