A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 1. [r.]

70 A JOG ban kezelik ezt a fontos kérdést, akkor igen természetes, hogy az állapotok nem javulhatnak, csak rosszabbodhatnak. Mindezen eseteket azért hozzuk fel, hogy Nagy méltóságod lássa, hogy az ügyvédi kamarának állandóan mily küzdelmet kell folytatnia az egyes hatóságokkal, hogy az irott törvénynek s határozott rendelkezésének érvény szerezhető legyen. Mi azonban nem elégedhetünk meg azzal, hogy a törvény betartása esetröl-esetre függővé tétessék attól, hogy az egyik vagy a másik hivatali főnök több vagy kisebb előzékenységgel és jóindulattal viseltetik-e az ügy védi kar iránt s respektálja-e és mily mértékben a kamara átiratait ?! Mi azt akarjuk, hogy egyszersmindenkorra általános érvényű és kötelező jogszabályban mondassék ki, ha kell szigorú szankcziók mellett, az összes közigazgatási tisztviselői közegekre nézve, hogy kellően igazolt ügyvédi képviselet esetén a hozandó határozat az ügyvédnek kézbesítendő s a határnapokról az ügyvéd értesítendő. Arra kérjük Nagyméltóságodat, szíveskedjék a belügyminiszter úrral közreműködni, hogy ily általános érvényű szabályok a a közigazgatási szervekre vonatkozólag mielőbb kibocsáttassanak, hogy valahára vége szakadjon a mai bosszantó és törvényellenes állapotoknak. {Pénzügyi határozatok kiállítása.) Állandó panasz tárgyát képezi ügyvédi körökben, hogy a pénzügyi hatóságok az általuk elintézett ügyekben hozott határozatokban nem nevezik meg az ügyfeleket és a tárgyat, a felebbviteli határozatokban pedig csupán az alsófoku és felülbírálandó határozat számára hivatkoznak, ami szerfelett megnehezíti ezen ügyeknek nyilvántartását és igen gyakran időveszteséggel és költséggel járó hosszabb utánjárást igényel, mig megtudja az ügyvéd, hogy az elintézés melyik ügyre vonatkozik. Kamarának kezdeményezésére Nagyméltóságod egyik hivatali elődje 1,419'902/1V. számú leiratával arról értesítette kamaránkat, hogy a fő- és székvárosi magy. kir. pénzügyigazgatóság már több évvel ezelőtt az érdemleges másodfokú határozatokra egyöntetű és általánosan kötelező olyan nyomtatványt készíttetett, amelyen kitüntetendő a fél neve és az ügylet, okirat, vagy jogcselekmény tárgya stb., vagyis mindazon adatok, amelyek az ügy tárgyára nézve mindig kellő tájékozást nyújtanak. Az illető hivatalok ezek dacára kényelmi szempontokból figyelmrn kivül hagyják ezen előírásokat, sőt azt is tapasztaljuk, hogy a pénzügyi hatóságoknak ezen eljárását a magy. kir. közigazgatási hatóság is követi, mert ítéletének bevezető részében az ügyet csak számokkal jelöli meg, minden közelebbi meghatározás és körülírás nélkül. Minthogy egy már sokszor megrótt és ugy a közönség érdekeit figyelmen kivül hagyó, mint pedig az ügyvédi állást, tekintélyt is sértő viszás állapottal állunk szemben : arra kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék a pénzügyminiszter ur utján intézkedni az iránt, hogy ezen srabálytalan eljárás mielőbb megszűnjék. Minisztériumokban adandó értesítés. Tudomásunkra hozatott, hogy az ügyvédek a reájuk bízott ügyek elintézésének módjáról a magyar kir. pénzügyminisztériumban rendszerint felvilágosítást nem nyernek, holott a magánérdekért ügyvédi minőségben közbenjáró képviselőknek a felvilágosítást készséggel megadják. A sérelmezett gyakorlat egyébként nem uj keletű s a köztudatba is átment. A mai sérelmes gyakorlat félszegségéből eredő indokok az ügyvédi hivatás közjogi jelentőségének alábecsülése s a képviselői minőség magánjellegű vonatkozásának túlbecsülése. Ez a rendszer semmi esetre sem helyes. Mikor ily indokok az ügyek külső kezelésénél is megkülönböztetésre vezetnek, hol a biztosíték, hogy hasonló megkülönböztetéseket az ügyeknek érdemleges elintézésénél nem tesznek ? Szabad-e jogállamban egyesek külső favorizálásának leplezetlenségével még csak a látszatot is felkelteni, hogy ez az ügyeknek érdemére is kihat? És szabad-e a jogkereső közönségnek ama részétől, amely • csak ügyvéd* közbenjárásával élhet, megvonni oly kedvezményeket, melyeket készséggel juttatnak a képviselői ügyvédek klientelájánakr Ily módon az ügyvédeknek egy kiváltságos osztályát teremtik meg, a közönségben annak tudatát nagyra növeiik és a képviselők megbizó-levelét az egyenlőtlen verseny eszközévé lefokozzák. Mi ugy tudjuk, hogy maguk a képviselő ügyvédek sem akarnak ebből a kétes előnyből, mely a meggyanusitásoknak örökös forrása, de azt is tudjuk, hogy az ügyvédi karnak zöme méltán zúdul fel oly elbánás ellen, mely egyaránt jelenti a karnak a lekicsinylését és a jogrend sérelmét. Magánjellegű ügyek elintézésének mikéntjét az elintézés és az erről szóló végzés kézbesítése közötti időben titokban tartani csak kivételes esetekben lehet indokolt, különben a felvilágosítás megtagadása méltánytalan. Ha pedig kell, hogy titok legyen, ugy maradjon az titok mindenki számára és ne állhasson elő, kivált ellentétes érdekek összeütközése esetében azon jogtalan helyzet, hogy csak az ügyvéd által képviselt fél maradjon kétségben, a képviselő ügyvéd fele ellenben nyomban szerezhessen értesítést az ügynek sorsa felől s ahhoz idejekorán alkalmazkodni tudjon. Az ügyvédi karnak, a jogkereső közönségnek, a kormányzat pártatlanságának és a parlamenti élet tisztaságának érdekei találkoznak ezen követelés érdekében, amiért is e sérelmes viszásság kiküszöbölendő. Felkérjük tehát Nagyméltóságodat ez uton is, kegyeskedjék ' a pénzügyminiszter urnái, de a többi minisztereknél is odahatni, hogy a felekkel való bánásmódnak egyenlőtlensége a felvilágosi' tásoknak megadása körül mielőbb megszűnjön és hogy a felj világositás senkitől jogos indok nélkül meg ne tagadtassék. A Magyar Jogászegylet f. hó 23-án Székely Ferenc dr. koronaügyész elnöklete alatt tartott ülésén Moravcsik Ernő Emil dr egyet, tanár a tanuzási képességről tartott előadást. Előadó utalt arra, hogy a perrendtartási törvények egyik legfontosabb bizonyító eszköz gyanánt a tanúvallomást jelölik meg s a birói gyakorlat hajlammal bir arra, hogy a tanúvallomásokat, főleg pedig több tanúnak egybehangzó nyilatkozatát mint további kritikát nem igénylő bizonyitékot tekintse. Pedig a tanuzási képesség nem mindenkinél egyforma. Tanuzni az képes, aki felfogni és emlékezni tud. A felfogás intenzitása és értéke észlelő készségünktől, érzékenységünktől, figyelmünktől, kedélyhangulatunktól függ, s maga az észlelési művelet rendkívül komplex. Bonyolult functio az öntudatba bevetített képek visszaadása is. Ezen pontból a kifejezési tökéletlenség, azután a meglevő képzet-anyagnak associatio általi bővítése jönnek figyelembe, mint oly tényezők, melyek a történeti igazságot meghamisítják. Foglalkozott előadó az illusio és hallucinatio, továbbá a kóros hazudozás és suggestiók jelenségeivel s utóbbinak keretében szólt a fogásos kérdezés hátrányairól. Beszámolt saját, to\ ábbá William Stern, Liszt, Sommer és Ranschburg észleléseiről, amelyek azt mutatják, hogy intelligens egyének vallomásai is hibásak és tökéletlenek, s objectiv figyelés és reprodukálás alig várható. A legjóhiszemübb tanuknak vallomásait is óvatos és aggódó bírálattal kiséri a jó biró. Az előadást a nagyszámú jogászközönség melynek soraiban ott láttuk Vargha Ferenc koronaügyész-helyettest. Márkus Dezső kúriai birót és Balogh Jenő egyetemi tanárt, élénk tetszéssel fogadta. Günther a sajtószabadságról. Az uj igazságügyminiszter a képviselőház febr. 28-iki ülésén — merő ellentétben hivatali elődjével — oly igazi liberalizmustól áthatott kijelentéseket tett a sajtószabadságról, hogy azokat e helyen is megörökitjük. Günther Antal: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Természetesen a kérvénynek csupán azon részéhez kívánok szólani, a mely az igazságügyi kormányzat körében teendő intézkedésekre vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) T. Ház ! Ismerem azokat a veszélyeket, amelyek különösen a kérvényben emiitett sajtó utján elkövetett izgatások következtében előállottak és teljesen osztozom azokban az aggodalmakban, melyek ebben a tekintetben a gazdaközönség körében felmerülnek. (Elénk helyeslés.) Az orvoslás módját illetőleg azonban, t. képviselőház, eltérek a kérvényben foglalt állásponttól, (Élénk helyeslés és éljenzés) mert meggyőződésem az, hogy az esküdt bíróságot legkevésbbé sajtó utján elkövetett izgatás eseteiben lehet eliminálni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk éljenzés és taps.) Kétségtelen az, hogy a sajtó utján közölt ilyen izgató cikkek folytán előálló intellektuális hatás annál veszedelmesebb s annál aggasztóbb, minél kevésbbé van meg magában a körben, amelyre a hatás gyakoroltatik, a mérlegelés intellektuális képessége. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De uraim, ha kétségtelen, hogy ezen veszély ellen küzdeni s e bajt orvosolni kell, akkor meg kell találni ezen orvoslásnak valódi módját is. (Igaz! Ugy van !) és én azt hiszem, hogy az esküdtbíróság utján ez megtalálható. (Élénk helyeslés.) En, t. Ház, az esküdtbiróságot mint intézményt nem csupán politikai intézménynek és politikai szükségnek tartom. Igaz ugyan, hogy politikai szempontból is ragaszkodnunk kell hozzá, mert ebben a tekintetben teljesen analóg a mi jogfejlődésünk Angliáéval. (Ugy van!) Az angolok az esküdtbiróságot az idegen hódoltságnak hosszú ideje alatt hozták be s az az ő alkotmányuknak és szabadságuknak, ezen hosszú idő alatt egészen máig, egyik legnagyobb palládiuma volt. (Igaz ! Ugy van !) így van ez az esküdtszék intézményét illetőleg nálunk is és hozzátehetem, hogy a sajtószabadságot esküdtbiráskodás nélkül — én legalább - elképzelni sem tudom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) De, t. Ház. amint emiitettem, én e bíráskodást nemcsak politikai szükségnek tartom, hanem igazságszolgáltatási követelménynek is. A mi igazságszolgáltatásunk fejlődése, annak egész története abból indul ki, hogy az alsó "fokon a rendi uralom korában maga az akkori politikai nemzet, az akkori politikai társadalom bíráskodott. Ezt a középfokon később felváltotta a kinevezett bírák rendszere. De betetőzte az organismust fenn a legfelsőbb fokon ismét a rendi bíráskodás, így az egész birói szervezet annak az eszmének adott kifejezést, hogy a nemzeti társadalom maga gyakorolja a .birói hatalmat. Az átmenet, amely az alkotmány ujabb életbeléptetése után bekövetkezett, a kinevezés rendszerének behozatalával nem szakította meg a fejlődést, sőt azt hiszem, hogy éppen mert a kinevezett birák rendszere alkotmányunkba beállittatott, ennek egyik nemcsak korrektivumát, de lényeges kiegészítését képezi az esküdtbirósági intézmény, melynek tehát továbbfejlesztése, hibáinak és félszegségeinek orvoslása is kell, hogy feladatunk legyen. (Élénk helyeslés és taps.) Ha valamely társadalomnak ilyen jogtörténeti alapon fejlő-