A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - A magyar polgári törvénykönyv tervezetének 629-632. §-ai

A JOG iró ügy Véli — hogy a B. P. 126. §-ának 3. bekezdése mutatja. «hogy az ily megidézés nem éppen imperativ természetű s ehhez képest a nyomozó hatóság épp akkor követne el immunitás-sértést, ha a feljelentett országgyűlési tagot megidézne a tanú kihallgatásához.» Hát bocsánatot kérek. Először is a B. P. 53. §. szerint a terheltnek az eljárás bármely szakában lehet védője és ugy tudom, hogy az illető képviselőnek volt is védője és azt az eljáró biró is tudta (ha nem másból az összes lapokból). A védő pedig a B. P. 62. §. szerint az eljárás bármely szakában eljárhat védence érdekében. S azután a B. P. 126. §-a nem is igen quadrál a kérdéses tanuhallgatásra, mert annak első bekezdésében tulajdonképpen : «birói szemléről, házkutatásról, iratok átkutatásáról és szakértők kihallgatásáról)) van szó. De a B. P. 126. §-ának harmadik bekezdése nem is azt jelenti, hogy «az ilyen megidézés nem is imperativ természetű)) hanem igenis kiegészíti a B. P. 125. §-ának imperativ rendelkezését abban az esetben,. ha a szükséges megidézések elnézésből mégsem történtek volna meg. A lényeg egyébként nem is a 125., vagy 126. §-on nyugszik, hanem igenis a 127. §. végső bekezdésén, amely szerint az eljáró biró : «köteles azonban az ilyen tanú vallomásának tartalmát a terhelttel haladt k nélkül közölni és arra tett észrevételeit jegyzőkönyvbe venni. Azokra a kérdésekre, melyeket a terhelt a tanúhoz intézni kiván, a tanú újra kihallgatandó)). Meit az ilyen kihallgatás — Edvi Illés Károly mondja — «A fötárgyalásnak egy kiszakított részei,. Már pedig bizonyára a cikkíró ur is emlékszik a B. P. 302. i?-ának első bekezdésére, amely ugyancsak kemény imperative hangon kimondja, hogy: «A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalást megtartani nem szabad!» Igen, hiszen az egész bűnvádi perrendtartás a közvetlenség és szóbeliség magasztos elveire épült. S mivel alaki törvény : stricié is értelmezendő. A cikkíró ur végre is oda konkludál, hogy a fennforgó esetben: «a nyomozás nemcsak teljesíthető, hanem az kötelezőleg végig folytatandó !» Hát én tisztelem ezt a meggyőződést, de igazán nem találom elfogadtatónak. Igaz, hogy : «A napi sajtó kisebb-nagyobb jogászi felfogássál pro és contra» pertractálta ezt az aktuális mentelmi jogi esetet és különösen érdekes volt Issekutz orsz. gy. képviselő konklusiója a «Pesti Hírlapi-bán, amidőn azt mondotta, hogy az' eljáró biró megsértett ugyan a bűnvádi perrendet, de perrend és mentelmi jog két különböző «jogmezőre» tartozik és az illető képviselő ezért ne a mentelmi bizottsághoz, hanem az eljáró biró felettes hatóságához forduljon orvoslásért. A cikkíró ur pedig azt véli, hogy ebben az esetben a bűnvádi perrendtartás sem lett megsértve. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a bűnvádi eljárás idézett szakaszainak a tulhágása. egyúttal a mentelmi jog megsértése is volt. Megengedem, hogy az én «.felfogásorn» a .kisebb jogászi felfogások közül való; de erősen hiszem, hogy azért mégis csak nekem van igazam. Ha nincs : szívesen állok a cáfolat rendelkezésére. • A magyar polgári törvénykönyv \> tervezetének 629—632. §-ai. («.Hand muss Hand wa/irenv.) Irta KLEIN EDE dr., ügyvéd Szepsiben. (Vége.*) Ha a német polg. törvénykönyv 935. §-a utolsó bekezdését — mely a rei vindicatio kizárásának feltétlen eseteit magában foglalja. — a T. megfelelő 631. §-a utolsó bekezdésével egybevetjük, azt látjuk, hogy ez jóval bővebb. A pénz, az előmutatóra szóló papirokon és a közárverésen megvett dolgokon kívül, feltétlenül zárja ki a rei vindicatiót a forgatható papírokra, a kereskedőtől annak üzleti körében, az efféle dolgok élárusitásával foglalkozó iparostól vagy termelőtől vagy ily hei yen és oly időben vásárolt dolgokra, hol és amikor az efféle dolgokat elárusítani szokták. Ami a forgatható papírokat és a kereskedőtől üzleti körében elárusított dolgokat illeti, a kérdés merőben formális jelentőséggel bir. Lényegileg közömbös, vajon e rendelkezések a Codéxben vagy a kereskedelmi törvényben foglaltatnak. Ez iránt'tehát kifogás nem emelhető. De súlyos aggályaim vannak, vajon a legalább is száz'*) Előző közlemény a 8 számban. szórta kisebb forgalmunk indikálja-e, hogy a németeket e tekintetben túlszárnyaljuk, hogy a rei vindicatio kizárásának feltétlen eseteit ily exorbitans mérvben szaporítsuk. Mely jogpolitikai érdek kívánja azt, högy a lopott, rabolt és elveszett tárgyak részére universalis desinficiáló intézeteket állítsunk fel fertőzött jogcímek fertőtlenítésére. Csekélylik a codificátorok a kupecek és csiszárok garázdálkodásait a marhavásárokon? Hoc genus hominum valóban nem szorul még buzditásia. Elég fortélylyal működnek ezek amúgy is. Igen helyesen utalt Haupt Albert dr. ur id. cikkében (339. 1.) a forgalom tisztességének tekintésére. A tulajdonos és a jóhiszemű szerző érdekköre diametralis ellentétben áll egymással. Amit az egyiknek adunk, az feltétlenül a másik kárára esik. Amivel az egyik jogkörét bővitjük, azzal csorbítjuk és megszorítjuk a másik jogkörét. Ezen ellentét teljesen át nem hidalható. De enyhíthető és mérsékelhető. E célra szolgál például a német polg. törvénykönyv 816. §-ának 1. kezdésének 2. mondata, mely a tulajdonost legalább ingyenes szerzéseknél a szerző ellen mégis valamelyes védelemben részesiti. «Trifft ein Nichtberechtigter über einen Gegenstand eine Verfügung, die dem Berechtigten gegenüber wirksam ist, so ist er dem Berechtigten zur Herausgabe des durch die Verfügung Erlangten verpflichtet. Erfolgt die Verfügung unengeltlich, so trifft die gleiche Verpflichtung denjenigen, welcher auf Grund der Verfügung unmittelbar einen rechtlichen Vortheil erlangt.)) A T. 1,773. £-a e sovány alamizsnát még megnyirbálja. «Ha az, aki másnak rovására jogalap nélkül jutott valamely vagyontárgyhoz, a tárgyat harmadik személynek ingyen juttatja, a harmadik, amennyiben amaz ennek folytán a viszszatérilés kötelezettsége alól szabadul vagy a visszatérítendő érték rajta be nem hajtható, a visszakövetelésre jogosult fél irányában akként van kötelezve, mintha a tárgyat közvetlenül ő tőle jogalap nélkül szerezte volna.» Ellenben a jóhiszemű szerző érdekének szolgál a T. 672 §a: «Ha a birtokos oly körülmények között szerezte meg a dolgot, amelyeknél fogva feltehető, hogy a tulajdoni követelés érvényesítése a dolog megszerzése által vált lehetővé: az adott árt vagy egyéb viszontszolgáltatást szükséges költségnek kell tekinteni.» A német polg. törvénykönyv az 1. javaslat 939. §-ában foglalt analóg rendelkezést elejtette: «Hat der Besitzer einer beweglichen Sache, welche ihm von einem Nichtheigentümer übertragen ist, das Eigenthum an derselben nur auf Grund der ím § 879. Satz 2 enthaltenen Vorschriften nicht erworben, so kann er von dem Eigenthümer Ersatz desjenigen fordern, was er für den Ervverb der Sache dem Veriiusserer geleistet oder noch zu leisten hat, jedoch nur bis zur Höhe des Werthes, welchen die Sache zur Zeit der Herausgabe nach Abzug der von dem Eigenthümer zu ersetzenden Venvendungen hat.» (Entwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das deutsche Reich. 215. 1.) Szerény nézetem szerint a T. legszélsőbb határig elment a tulajdonos jogkörének megszorításában. Ezen határon messze túlmegy az igazságügyminisztériumban szervezett állandó bizottság, midőn az elvesztett dolgok tekintetében a 631. §-ban tett kivételt teljesen elejti, a lopott és rabolt dolgokra a tulajdonosnak még meghagyott jogfoszlányokat még jobban megnyirbálja. «Az olyan dolgok, amelyek birtokát a tulajdonos ellene vagy a közvetlen birtokos ellen elkövetett büntetendő cselekmény folytán vesztette el, de amelyeket nem maga a tulajdonos bizott arra, aki a büntetendő cselekményt elkövette, a 631. §. második bekezdésében körülirt kivételektől eltekintve, jóhiszem esetén sem mennek át a szerző tulajdonába.)) A jóhiszemű szerzőnek azonban joga van a dolog kiadását megtagadni, mig a tulajdonos neki az érte adott ellenértéket meg nem tériti.» Ez által a rei vindicatio jóformán teljesen ki van küszöbölve, de, ha esetleg mégis helyt foghatna, akkor a tulajdonos saját dolgát visszavásárolni köteles. Vagyis a tulajdonos tulajdonjogát csakis a legsporadikusabb esetekben vindikálhatja, de akkor is dolgának értékét feltétlenül elveszti. Ez a tulajdon teljes konfiskálása ! Mire való akkor a tulajdonjog védelme ? Akkor és addig részesül a tulajdonos jogvédelemben, míg arra nem szorul, mig a dolgot a markában tartja, mikor