A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 8. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban - Magyar Jogi Lexikon

A JOG 31 kötelezettségek megteremtéséhez szükséges egységes akaratelhatározás. Az, hogy a második és minden következő évi dij esedékessége m<?!y idó'rc esik, a 7. a. csatolt biztosítási ajánlatban meg nem határozlatott, hogy pedig a biztosított arról, hogy a második évi dij esedékességi napjául 1908. febr. 12. napja állapíttatott meg, akár a biztosító alperes által kapott tudósítás vagy más uton tudomást nyert volna, az alperes nem bizonyította. Az a körülmény ugyanis, hogy a biztosított a kötvényt az alperesnek e részben hozzáintézett felszólítása dacára és még ellene az első évi dij megfizetése iránt folytatott per folyamán sem váltotta ki, nem állapíthat meg a biztositott terhére oly mulasztást, amelynek következményéül azt lehetne megállapítani, hogy a kötvénynek a dijkifizetés esedékességérc szóló tartalma reá nézve már csak azért is kötelező. Az a további körülmény pedig, hogy az alperes az első évi dij megfizetése iránt indított perben a kötvényt felmutatta és a biztosított annak tartalma ellen kifogást nem emelt, nem fogadható el bizonyítékul arra, hogy a biztositott a díjfizetés határidejének abban foglalt megállapításáról tudomást szerzett. Ily körülmények között, tekintve azt, hogy alperes a biztosítottat a B) alatt csatolt levelében 1902. márc. hó 1-én értesítette arról, hogy biztosítási ajánlatát elfogadta és azt közölvén vele, hogy tagjai sorába •>ezennel" felvette, felszólítja a kötvénybeváltására, vagyis az első évi dij lefizetésére ; tekintve, hogy a biztositott által aláirt ajánlat általános feltételei szerint a díj mindenkor egészévre előre fizetendő ; tekintve, hogy eszerint a biztosítási ügylet létrejöttének és kezdetének idejéül eltérő megállapodás bizonyításának hiányában az a nap tekintendő, amelyben az alperes biztosító társaság a biztosítottat ajánlatának elfogadásáról értesítette; mindezekből az következik, hogy a mindenkor az egész évre előre fizetendő biztosítási dijnak esedékessége a biztosítás kezdetével esett össze, vagyis hogy a jelen esetben az évi biztosítási dij fizetésének időpontja mindig az évnek márc. hó 1. napjára esett. A biztosított tehát joghatályosan ajánlotta fel a második évi dij fizetését még 1903. évi márc. 18-án, mivel ezen a napon a K. T. 505, §-ának 3, pontjában meghatározott 30 napi halasztási idő még le nem járt. Minthogy tehát a biztosított eleget tett az őt terhelő fizetési kötelezettségnek azáltal, hogy a második évi díjrészletet 1903. márc. lb-án az alperesnek felajánlotta, és azt, miután azt alperes el nem fogadta, birói letétbe helyezte ; minthogy ezek szerint a biztositott a második dij fizetésében késedelemben nem volt és igy alperes biztositási szerződésnek hatályvesztettségél a K. T. 505. §. 3. pontja alapján sikeresen nem vitathatja; . a Kúria mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával stb A szövetkezet felszámolásban lévén, a felszámolók dijazá sára vonatkozó indítványra maguk a felszámolók nem szavazhatnak, ha mégis szavaztak, ezen szavazatok figyelembe nem vehetők. A m. kir. Kúria (1907. évi jan. hó 24-én 15 1906. V. sz. a.) T. F. elsőrendű és társai felpereseknek «Rékási mészhomokgyár mint szövetkezet* alperes ellen közgyűlési határozatok megsemmisítése és jár. iránti ügyében következőleg itetti A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, amely által felperesek kereseti követelésükkel a II—VII. r. alperesekkel szemben elutasittattak és ezen alperesek részére perköltség fizetésére köteleztettek, helybenhagyja, ugyanannak az ítéletnek egyéb részét azonban megváltoztatja, az alperes társaság által 1904. okt. 2-án tartott közgyűlésen hozott és a felszámolók részére tiszteletdíjat megállapító határozatot megsemmisíti és az alperes társaságot kötelezi, hogy felpereseknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett költséget fizessen. Indokok: Annak megemlítése mellett, hogy az alperes tár- 1 saság által 1904. évi okt. 2-án megtartott közgyűlésnek az elsőbíróság ítéletével már jogérvényesen megsemmisített határozata az ezen közgyűlésről felvett jegyzőkön) v tartalma szerint kiterjed a felszámolók által a közgyűlés elé terjesztett jelentés egész tarfalmára, tehát arra is, hog) a felszámolók B. Gy. könyvelő részére 500 K.-nyi dijat állapítottak meg, a kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a felperesek kereshetőségi jogát megállapító, igy az alpereseknek a kereseti követelés ellen elévüléseimén emelt kifogását elvető rendelkezését, végre azt a rendelkezését is, amely szerint felperesek kereseti követelésükkel II—VII. r. alperesekkel szemben elutasittattak és ezen alperesek részére perköltség fizetésére köteleztettek, az elsőbiróság ítéletéből átvett vonatkozó indokai alapján hagyja helyben. Egyébként azonban a másodbiróság Ítéletét megváltoztatja és az alperes társaság által 1904. évi okt. 2-án tartott közgyűlésen a felszámolók részére tiszteletdíjat megállapító határozatot is megsemmisíti, mert a felszámolók ezen határozat hozatalánál nemcsak mint szövetkezeti tagok, hanem működésük fejében díjazást követelő félként is érdekelvék, ebből iolyólag az erre vonatkozó indítvány feletti határozathoz saját szavazatukkal hozzá nem járulhatnak, mivel ezáltal saját ténykedésük felett is szavaznak, ami pedig, habár e tekintetben a kereskedelmi törvényben tiltó rendelkezés nem is foglaltatik, e törvény 1. §-a értelmében alkalmazandó azon általános jogszabályból kitolaglyó, hogy senki a saját ügye birája nem lehet, helyet nem foghat, mert ebből folyólag, miután a közgyűlési jegyzőkönyv tartalma szerint, ezen indítványt elfogadó 147 szavazat közt B. Gy., S. S., S T., M. S. felszámolóknak 108 szavazata is bennfoglaltatik. ezek pedig mint érvénytelenek levonatván, ez indítvány elfogadása mellett csak 39 érvényes szavazat jöhet számításba, és mivel ez indítvány ellen 49 érvényes szavazat adatott be, az indítvány 10 szavazattöbbséggel elutasítottnak jelentkezik, I r. alperes teljes pervesztessége folytán az 1868:1.IV. t.-c. 251. §-a értelmében felpereseknek ugy perbeli, mint azzal egy tekintet alá eső kétizbeli felebbezési költségét megtéríteni köteles. Bűnügyekben. A Btk. 368. ij-aban meghatározott vétség csak abban az esetben forog fenn, ha valaki saját, vagy a tulajdonos bekebelezésével vagy annak szamára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostol, vagy attól, aki a dologra nézve hasznalati vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi, nem pedig ha ezt a cselekményt az illető tárgy tulajdonosa iránt követi el. A m. kir. Kúria (1906. dec. 19-én 11,213. B. szám alatt jogtalan elsajátítás vétsége miatt vádolt S. Mór elleni ügyében) következőleg ítélt: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Btk. 368. §-ában meghatározott vétség csak abban az esetben forog fenn, ha valaki saját, vagy a tulajdonos bekebelezésével vagy annak számára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól, vagy attól, aki a dologra nézve használati, vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi, nem pedig ha ezt a cselekményt az illető tárgy tulajdonosa iránt követi el. Megsértette tehát a törvényt a lengyeltóti kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú Ítéletével annyiban, amennyiben S. M. vádlottat azon megállapított tényállás alapján, hogy vádlott 1905. évi augusztus hóban L. L. boglári lakos távollétében annak udvaráról az annak tulajdonát képező vízhordó lajtot egy községi elöljáró közreműködésével elvitette és saját udvarán elhelyeztette, a Btk. 368. §-ában körülirt jogtalan elsajátítás vétsége miatt büntette. Egyúttal pedig a nevezett kir. járásbíróságnak 1906. évi jan. 13-án 1905. B. 278/9. szám alatt hozott Ítélete hatályon kívül helyeztetik és S. M. vádlott a vád es következményei alól felmentetik. Indokok: A L. L. boglári lakos feljelentésére S. M. ugyanoda való lakos ellen folyamatba tett bűnvádi ügyben megáliapittatott, hogy S. M. 1905. évi augusztus hóban S. P. községi előijáró társaságában megjelenvén L. L. házánál, annak távollétében az udvaráról az annak tulajdonát képező és 50 korona értékünek mondott vízhordó lajtot saját udvarára vitette. Megállapítottnak véletett az is, hogy vádlott a kérdéses vízhordó lajtot a községi előljáió jelenlétében L. L. házbelieinek tudtával jogtalan eltulajdonitási célzat nélkül vitette cl, még pedig vádlott előadása szerint azért, mert L. L, neki lej ára fejében tíz koronával tartozván, ezt a követelését a községben keringett bir szerint ingóságainak lefoglalása után Boglárról megszökött L. L. ellen a végrehajtásilag le nem foglalt vízhordó lajt elvitelével biztosítani akarta. A lengyeltóti kir. járásbíróság ezen tényállás alapján S M. vádlottat az 1906. évi január hó 13-án 1905. B. 278/9. sz. alatt hozott a felek megnyugtatása folytán nyomban jogerőssé vált Ítéletével a Btk. 368. sj-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek nyilvánítván, a Btk. 92. £-ának alkalmazásával egy-egy napi fogházra átváltoztatandó tizenöt (15) korona bénzbüntetésre mint fő- és öt (5) korona bénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte el és S. M. a 20 K. bénzbüntetést nyomban le is fizette. A lengyeltóti kir. járásbíróság ezzel a törvényt megsértette. A Btk. 368. §-ában meghatározott vétség ugyanis az ingó dolognak a haszonélvezőtől, a zálogbirtokostól vagy a dologra nézve használati vagy megtartási joggal biró személytől való jogtalan elvétele által követtetik el; a jelen esetben pedig L. I.. az elvett vízhordó lajtnak tulajdonosa lévén, annak elvétele által az emiitett vétség tényálladéka lényeges alkatelemeinek hiányában nem létesült; amiből nyilvánvaló, hogy vádlott ezen vétség miatt csak a törvény megsértésével volt büntethető. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a törvény megsértésével elitélt vádlottat a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a vád és következményei alól felmenteni kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 34. §. 1. Foganatosított árverés megsemmisítése tárgyában hozott végzés ellen csak egyfokú felfolyamodásnak van helye. 338/1903. A felfolyainodás hivatalból visszautasítandó volt, mert a másodbiróságnak a foganatosított árverés megsemmisítése tárgyában hozott végzése nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenként megjelölt azon végzések közé, amelyek ellen a harmadbirósághoz felfolyamodásnak helye van. (A m. kir. Kúriának 1903. jan 14-én 7,983/1902. p. sz. a. hozott végzése.)