A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 8. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban - Magyar Jogi Lexikon

30 A JOG futva ragadták a kocsit, a hajtószár a kocsis kezében ismét elszakadt, minek következtében a kocsis nem lévén képes a lovakat megfékezni, ezek a jobb oldalon szembe jövő villamos kocsinak neki futottak és ez által következett be nála L. F.-en az alperes által is beismert baleset, mely a sértettnek azonnali halálát okozta. Az ez által felperesnek okozott kárért pedig alperes felelős; mert Si.A, személyében oly egyénre bizta az elinduló kocsikés szerszámok megvizsgálását, aki nem volt alkalmas arra, hogy ebbeli feladatának kellően megfeleljen és igy az alkalmazottja megválasztásában az alperest hiba terheli. Minthogy pedig felperesnő az elhunytban az f) alatti keresztelési anyakönyvi kivonat szerint fiát vesztette; minthogy továbbá a per adatai szerint teljesen vagyontalan és a per során kihallgatott orvosszakértő véleménye szerint csaknem egészen munkaképtelen : alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Családtagok közt történt vagyonátruházás esetében az átruházó után öröklésre hivatottakkal szemben az illető szerződésben az átruházó részéről arra tett elismerés, hogy a szerződésben meghatározott ellenérték tekintetében átruházó kielégíttetett, bizonyítékul egyáltalán nem, sőt valószínűsítő iratként sem fogadható el. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi okt. hó 31-én 8,405. P. szám alatt) következő ítéletet hozott. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság ítélete az abban telhozott indokoknál fogva s tekintettel a felebbezésbenfelhozottakra, azért hagyatott helyben, mert családtagok közt létesült vagyonátruházás esetében, az átruházó után öröklésre hivatottakkal szemben az illető szerződés szövegében az átruházó részéről arra nézve tett elismerés, hogy a szerződésben meghatározott ellenérték tekintetében az átruházó kielégíttetett, bizonyité :ul egyáltalán nem, de még valószinüsitő adatként sem lévén elfogadható, a tekintetben, hogy L r. alperes a szerződésekben ellenértékként kikötött 180 K.-t az átruházó örökhagyónak tényleg kifizette, az ezen körülményt valószinüsitő adat hiányában I. r. alperesnek az általa felajánlott egyoldalú főeskü sem volt megítélhető, mert továbbá a D. és E. alatti szerződésekben foglalt azok a kiköfmények, amelyek szerint amellett, hogy az átruházó az átruházott ingatlanokra az élete fogytáig tartó haszonélvezeti jog fentartása mellett még azt is kikötötte, hogy 1. f. alperes őt haláláig gondozni, betegségében ápolni és halála bekövetkeztével eltemettetni tartozik, oly vissztehernek, amely ama szerződéseknek ajándékozási jellegét megszüntetné, a jelen esetben annál kevésbé tekinthető, mert a per során kihallgatott K. I., H. I.., slb. tanuk egyező vallomása szerint I. r. alperes az örökhagyót soha sem tartotta, de sőt ellenkezően ez az alperes részesült az örökhagyótól eltartásban. Ily körülmények közt tehát az elsőbiróság helyesen tekintette a szakértők által 4,630 K. értékre tett ingatlanok átruházását az alperes által viselt 160 K. temetési költség levonásával 4,48;") K. értékig visszteher nélkülinek s vette ezt a 4,485 K.'összeget olyannak, mely az örökhagyó hagyatékát helyettesítve, a felperesek törvényes osztályrészének kiszámításának egyedüli alapját képezi. A m. kir. Kúria (1907. évi január hó 2ő-én 132,906. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét felhívott és felhozott indokaiból helybenhagyja. Más községi illetőségű szegény tartási költségeinek megtérítésére irányuló igény elbírálása nem a rendes bíróság, hanem a közigazgatási bíróság elé tartozik. A győri kir. ítélőtábla (1906. évi ápr. hó 9-én 759. P. sz. a.) K. F. dr. tiszti ügyész által képviselt Budapest székesfőváros törvényhatósága felperesnek H. A. megyei tiszti ügyész által képviselt (.'sorna község alperes ellen 1,058 K. 76 f. tőke és járulékai iránti ügyében következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisiti s kimondja, hogy a kereseti követelés érvényesítése birói útra nem tartozik, ennek folytán a keresetnek felperesi ügyvéd kezéhez való visszaadását elrendeli; egyszersmind felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 75 K. 50 f. perköltséget 15 nap alatt fizessen. indokok: A kereset más községi illetőségű szegény tartási költségének megtéritésére irányul. Az ilyen költség viselése és behajtása iránt a 8,803,872. sz. belügyminiszteri rendelet intézkedik, amelynek rendelkezéseiből megállapítható, hogy a fentemlített kérdésben a közigazgatási hatóság hivatott dönteni. A közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. t.-c. 47. §-a szerint ugyanis a betegápolási költségek viselése körül felmerülő vitás kérdésekben végérvényesen ez a bíróság határoz és a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898: XXI. t.-c. 13. S-a és a het éven aluli elhagyott gyermekek gondozásáról alkotott 50,000/899. számú szabályrendelet 14. §-a és a kórházakról szóló 35,000 902. sz. szabályrendelet 59., illetve 49. §-a szerint a táp- és ápolási költségek viselése és hajtása körül felmerülő vitás kérdésekben a közigazgatási hatóság dönt. Egybevetve ezeket az intézkedéseket a 8,803/1872. számú belügyminiszteri rendelet intézkedéseivel és tekintve az ezek közt nyilvánvalóan fenforgó loghasonlatosságot, a tartási és ápolási költségekre vonatkozólag is a fentemiitett törvényes intézkedéseket, illetve az azokban kifejezésre jutott azt a jogszabályt kell irányadónak tekinteni, mely szerint az ilyen ügyek a közigazgatási hatóságok hatásköre alá tartoznak és igy a rendes polgári bíróságok hatásköre azokra ki nem terjed. Minthogy pedig az elsőbiróság ennek dacára az ügy érdemébe bocsátkozott és igy az 1868: LIV. t.-c. 8. §-ának rendelkezését megsértette, ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. b) pontja alapján meg kellett semmisíteni. A m. kir. Kúria (1907. jan. hó 25-én 5,356. P. sz. a.) következő végzést hozott : A kir. Kúria a másodbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az 1886: XXII. t.-c. 28. g-ának g) pontjában és 145. §-ában foglalt rendelkezésekből, valamint a szegényügy rendezése tárgyában az 1872. évi jul. hó 6-ik napján 8,803. sz. a. I kelt belügyminiszteri rendeletben foglalt intézkedésekből kétségI teien, hogy egyik községnek a másik ellen az ezen utóbbi községbe illetékes szegénynek eltartásából és ápolásából származtatott igénye felett a döntés a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, amint a fenforgó esetben a beszerzett közigazgatási iratok szerint felperes a jelen keresettel érvényesített követelését előzőleg a közigazgatási hatóság előtt érvényesítette is. A közigazgatási hatóság által elbírált igény a törvény rendes útjára csak abban az esetben vihető, ha az iránt a törvény kifejezetten rendelkezik, az 1886. évi XXII. t.-c. azonban ily rendelkezést nem tartalmazván, helyes a másodbiróságnak az az álláspontja, hogy a kereseti igény birói uton nem érvényesíthető. A másodbiróság végzését tehát az itt felhozott, s az 1868. évi Lll. t -c. 8. és j 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontjára, s az 1808. évi LIV. t.-c. [ 251. §-ára alapított indokai alapján helyben kellett hagyni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Biztosítási díjtétel lejárata, midőn a kötvény, mely a lejáratot megállapitja, a biztosítottnak nem kézbesittetett. A kir. kereskedelmi és valtótörvénvszék (1905. április 26-án 20,276. sz.) felperest keresetével elutasítja. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi szeptember 20-án 1,974. sz.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, indokai alapján és azért, mert a biztosítási ügyletnél a szerződő feleknek szabadságukban áll a visszatérő időszakokban fizetendő díj fizetésének időpontját tetszésük szerint meghatározni, miből következik, hogy amennyiben a felek megállapodása vagy a kiállított kötvény erre vonatkozóan határozott intézkedést tartalmaz, ezen dijak esedékességére nézve függetlenül a biztosítási szerződés hatályának kezdetétől, sőt az első évi dij esedékességének napjától is, egyedül a felek szerződéses megállapodása irányadó és igy a második évi díjrészlet esedékességére nézve a biztosítási kötvény szövegében foglalt azzal a határozott kikötéssel szemben, hogy az 1903. febr. 12-én volt fizetendő, a biztosítás hatálya kezdetének és az első évi dij esedékességének teljes időpontja már ebből az okból is közömbös ; stb. A kir. Kúria (1906. december 11-én, 1905. évi 1,478. sz.) mindkét alsóbiróság ítéletét részben megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 24,750 korona tőkét stb. megfizessen. Indokok: Elfogadva az alsóbiróságok ítéleteiben helyesen előadott tényállást, a Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét a következő okokból változtatta meg. .Minthogy az alsóbiróságok Ítéleteik vonatkozó indokolásában kifejtettek szerint helyesen vetették el az alperesnek az első évi dij meg nem fizetésére alapított kifogásait, csak az a további kifogás igényel megbirálást, hogy a kérdéses életbiztosítási szerződés hatályt vesztettnek tekinthető-e azon az alapon, hogy a biztosított a második évi díjrészletet kellő időben meg nem fizette. Ebben a részben pedig mindenekelőtt az a kérdés vizsgálandó, hogy az a második díjrészlet mikor vált esedékessé. Az alperes által 2. '. alatt csatolt kötvény szerint az első évi dij a kötvény kiadásakor, a második és minden következő évi dij pedig előre minden év február hó 12-én fizetendő; az ajánlatban azonban a díjfizetés esedékessége tekintetében megállapodás nem foglaltatik. Ha a 2. ;. alatti kötvény a biztosítottnak kézbesittetett és általa elfogadtatott volna, akkor nem férhetne kétség ahhoz, hogy a második évi dij 1903. február 12-én volt esedékes, mert ebben az esetben a biztosítási ügyletnek összes feltételeit a szerződést pótló, ebben a kötvényben foglalt kikötések mindkét felet egyaránt kötelező hatáiylyal állapítanák meg. A kötvény tartalma ugyanis ilyen esetben feltétlenül irányadó a biztosítási ügylet kikötött feltételei kötelező voltának megbirálása kérdésében. Oly esetben azonban, amelyben, mint a jelen esetben, a biztosítási kötvény a biztosítottnak ki nem szolgáltattatott, az abban foglalt kikötések a biztosítottat a dolog természete szerint csak ugy kötelezhetik, ha megállapítást nyert az, hogy ő azoknak kötelező voltát a kötvény kiadását megelőzőleg vagy kifejezetten, vagy concludens tényekből vont okszerű következtetésből megállapítható módon maga is elismeri. Nevezetesen, ha ezek a kikötések vagy már az általa kiállított ajánlatban foglaltatnak, vagy pedig, ha bizonyittatik: hogy ezek a kikötések a biztosítottal előzőleg közöltettek, illetőleg, hogy ő azok tartalmáról másképpen szerzett tudomást, mert csak ily esetben lehet szó arról, hogy a biztosító és a biztosított között létrejött a kötvényben foglalt kikötésekre nézve a felek között a kölcsönös jogok és