A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

54 A JOG «átmeneti büntetőjogról)), Vau Schauburg, a külföldön elkövetett bűncselekményekről, Castro, a kiadatásról. A büntetésről is több monográfiát találunk. Ilyen munkákat irtak: André de la Porté, a bosszúról és a büntetésről, Van der Plas, a magánelzárás-, mint büntetési eszközről, De Graaf, a büntetés történetéről, Büchler, a fiatalkorúak magánelzárásáról, Van Duijl és Peaux, a «föltételes szabadságvesztésről)), Thomassen, a fogház-, mint büntetésről, Altena, a pénzbüntetésről, Polck, a büntetési idő törvényes kezdetéről, Fokkers, a jogvesztésről. A beszámítás tanába vágó dolgozatokat irtak: Van Themaat, a részegségnek a beszámithatóságra gyakorolt hatásáról, Macdonald, a psichiáternek a bünperben való szerepléséről, Hóffclt, a hipnotismus és a büntetőjog közötti viszonyról, Boekhoudt, a hipnotismus és a suggestió szerepéről a büntetőjogban, Peerbolte, a megkülönböztetési képesség büntetőjogi fogalmáról, Praag, a végszükségben elkövetett bűncselekményről, Van Buuren, az önvédelem határainak az átlépéséről. A kísérlet tanát tárgyaló irodalom kissé szűkebb téren mozog. Általában szóltak hozzá a kísérlet kérdéséhez : Capadose és Grenp. Az alkalmatlan eszközökkel elkövetett kísérlet kérdését tárgyalják : Bevers és Van Schaik, akik törvényjavaslatot is készítettek a kérdés megoldására. Végül megemlítjük még Kist-et, aki az önként abbahagyott kísérletet tárgyalta. A részesség tanát már többen fejtegették s behatóbban foglalkoztak annak a különféle alakjaival. így Hoop Scheffer, aki a tudományos szempontnak a bünrészesség büntethetősége miatt hozandó ítéletekben való szerepéről, Roskott, aki a szülőknek és a gyámoknak, a kiskorú, illetve gyámság alatt álló gyermekek által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségéről, Wervelmau, aki a szükségszerű részességről, Blok aki a részességre birás és a részesség közötti külöbbségről, Westhoff, aki az agents provocateurs-ökről, Geelen, aki a közvetett tettességről, De Haau, aki a büntethetőséget kizáró személyes tulajdonságokról irt becses dolgozatokat. A folytatólagos bűncselekmény kérdését legkimeritőbben tárgyalja: Breukelman. Az indítványijellegű bűncselekményekről pedig Sch'ónfeld irt nagyobb értekezést. Az elévülés kérdéséhez is hozzá szóltak néhányan, igy: Van De Riviére, Wolfson, Laan és Spoor. A büntetőjog különös részének az egyes kérdéseit is behatóbban tárgyalják a holland írók s itt nagyobb termékenységet produkálnak, mint az általános elvek fejtegetésénél. így a politikai bűncselekmények közül a választási visszaélések kérdését fejtegették: De Kantér, Lohmann és Tttersum. A közrend elleni bűncselekmények tanát is többen tárgyalták ; igy Limburg, aki a lázitásról, Verhocff, aki az éjjeli nyugalom idejéről, Van Aken, aki a tiltott egyesülésekről értekezett. A párbaj irodalma három jelentékenyebb dolgozattal szerepel. Igy Koek és Beaufort a párbajról általában, Beels pedig a német diákpárbajokról értekeztek. A hatóság elleni bűncselekmények körébe vágó dolgozatokat nagyobb számmal találjuk. A szerzők közül kiválnak: Hanlo, Ilooft és Ittersitm, akik a megvesztegetésről és Huinink, aki a tanuzási kötelesség megtagadásáról és annak a következményeiről értekezett. A hamis esküről Teixeira de Mattos irt nagyobb tanulmányt. Figyelmet érdemel még a Van Rappard és a Basquin dolgozata is, amely utóbbi a hamis tanúskodás befejezését és a hamis esküvel való félrevezetést tárgyalja. A pénzhamisításról Cornelissen és Türk irtak érdekes dolgozatokat. Az okirathamisitás kérdését is többen tárgyalták. Igy Cohen, aki az értelmi okirathamisitásról, Bijlert, aki a károkozás lehetőségéről, mint az okirathamisitás tényálladéki eleméről, és Klein, aki a hamisítás néhány esetére irányuló bűnös előkészületi cselekményekről irt. A rágalmazás és becsületsértés irodalma is elég gazdag. Idevágó műveket irtak : / "an Lamsiveerde, a kollektív egység megsértéséről, Tresliug, a becsületsértés fogalmának az objektív eleméről, Colién, a karrikaturák által elkövetett becsületsértésről. Pástért, a holtakon elkövetett rágalmazásról. A hivatali és a foglalkozással járó titoktartási kötelezettség megszegéséről Hurrelbrinck, Thijssen, J'an Hcijst, Wildc és Britin irtak hosszabb-rövidebb értekezéseket. As emberi élet ellen irányuló bűncselekményeket tárgyalják : Quintns, aki a gyilkosság és az emberölés közötti különbségről, Ockersen, aki a gyermekgyilkosságról és a gyermekölésről, Hirsch, aki az öngyilkosságra való fölbujtásról. De La Párra, aki az öngyilkosságról és Trezib, aki a magzatelhajtásról értekezett. A lopás irodalma feltűnően csekély. Mindazonáltal találhatunk néhány jelesebb értekezést a «Tijdschrift voor Strafrecht»-ben. A csalást tárgyaló írók közül megemlítjük Schmidtet, aki a jogtalan előny célzatáról és Aalberset, aki a tisztességtelen versenyről értekezett. Thót László dr. A közsegélyezésről szóló francia törvény. Az 1905. jul. 14-iki francia törvény (loi sur l'assistance obligatoire), mint neve is mutatja, nem munkásbiztositási törvény, hanem a vagyontalan, elaggott, keresetképtelen és gyógyíthatatlan beteg egyének kötelező közsegélyezésére vonatkozik. A törvény első szakasza szerint a törvény alapján közsegélyben részesül minden vagyontalan francia állampolgár, aki munkájával életfentartásáról nem tud gondoskodni. 70 évnél idősebb, vagy gyógyíthatatlan beteg egyének, akiknek ellátásáról a községnek, vagy départementnak kell gondoskodni, házi ápolásban részesitendők. Az illetőséget e tekintetben az 1803. évi július 15-iki törvény értelmében lehet megszerezni, vagy elveszteni, mégis azzal a korlátozással, hogy illetőség megszerzése, valamint elvesztése öt év alatt történik, és hogy a 65. életév betöltése után ujabb illetőséget megszerezni, vagy a régit elveszteni nem lehet. Másrészt a sínylődő és gyógyíthatatlan beteg gyermekek nagykorúságok elértével az ellátási kötelezettség tekintetében mindaddig megtartják addigi illetőségüket, amely déparlementhoz előbb tartoztak, mig ujabb illetőséget nem nyertek. A segélyre jogosultak abban az esetben, ha házi ápolásban célszerűen nem részesíthetők, beleegyezésük alapján nyilvános, vagy magánápolóintézetekben, illetve magánegyéneknél, végül nyilvános vagy magánintézetekben helyezhetők el, ahol részükre minden más segélyezési módtól függetlenül, szabad ellátás biztosíttatik. A házi ápolás havi segély fizetésével jár. Ennek a segélynek az összegét minden községre nézve a községi tanács állapítja meg és a megyei közgyűlés, valamint a belügyminiszter által hagyatik jóvá. Az 1905. évi július 29-én a praefektusokhoz intézett belügyminiszteri rendelet hangsúlyozza, hogy a segély sem túlságos magas, sem túlságos alacsony összegben ne állapíttassák meg, hanem az a községekben a létminimumnak feleljen meg. Ennek a megállapításánál nem lehet a különleges szempontokat figyelembe venni, hanem az elméleti kulcsot kell meghatározni, amely teljes vagyontalanság esetében az életfentartáshoz szükséges összegnek felel meg. A segély nem lehet kevesebb havi 5 franknál és rendkívüli körülményeket kivéve, havi 20 franknál magasabbra sem emelkedhetik. Ha a segély összege 20 franknál nagyobb, a megyei közgyűlés határozatához a belügyminiszter jóváhagyása szükséges, aki a közsegélyügyi legfőbb tanács meghallgatása után határoz. Ha a segély havi összege 3U franknál magasabb, a többlet sem a közsegélyezéshez nem tartozó intézetek által eszközölt befizetések kiszámításánál, sem a községek és départementok részére megállapítandó államsegély kiszámításánál nem vehető figyelembe. Ha a segélyrejogosult már járadékot élvez, a segélyezés összege a járadék összegének megfelelőleg leszállittatik. Hogy azonban a takarékosság és a jövőről való gondoskodás ne gátoltassék, a törvényhozás kivételt állapított meg a munkásoknál, az általuk megtakarított összegekből származó jövedelmekre nézve, amennyiben ezeket nem számítják be, hogyha 00 frankot nem haladnak meg. A törvény itt azt az esetet tartotta szem előtt, midőn az illető 60 frank aggsági járadékot élvez. Különös kedvezményt nyújt a törvény a nagyobb családu egyéneknek ; ezeknél a 60 frank maximumot 120 frankra emelte fel, ha kitudják mutatni, hogy legalább három gyermeket 16 éves korukig felneveltek. Amennyiben az évi jövedelem ezt az összeget meghaladja, a többletnek csak fele vétetik számításba, mindamellett az egész évi bevétel a segélylyel együtt évi 480 frk-nál nagyobb nem lehet. A különböző magánjótékonysági intézetek által nyújtott és előre meghatározott állandó segélyek is csak fele összegben vétetnek számításba és itt is 480 frank a maximum. A segélyt az arra jogosított lakóhelyén, vagy az illetőnek magáuak, vagy, ha családi ápolásban részesül, az általa meghatározott és a polgármester által erre kijelölt egyénnek, vagy pedig abban az esetben, ha természetbeni ellátási segélyben részesül, vagy a segélyezést részletekben kapja, a segélyezési hivatal pénztárnokának fizetik ki. A segélyt átruházni, vagy elzálogosítani nem lehet. Ha a községnek egyáltalán nincs ápoló intézete, vagy az nem megfelelő, a segélyre jogosultak vagy a hatóság által meghatározott magán ápoló és egyéb intézetekben, vagy magánosoknál helyeztetnek el. A praefektus évenkint meghatározza a közigazgatási bizottságokkal egyetértőleg azoknak a helyeknek a számát, melyek a hatóságilag megjelölt intézetekben a segélyre jogosultak részére fentartandók. A napi ápolási dijak nagyságái is a praefektus állapítja meg és az minden ötödik évben revisió alá veendő; az ápolási költség nem lehet kisebb az előbbi öt évben felmerült önköltségek átlagánál. A magánegyéneknél való ápolás szabályait a közgyűlés állapítja meg. Azok a segélyre jogosultak, akik egy községben sem nyerték el a segélyezésre való illetőséget, a belügyminiszter által megjelölt nyilvános, vagy magánintézetekben helyeztetnek el, kivéve, ha a praefektus, vagy a középponti segélyezési bizottság a magánegyéneknél való elhelyezést nem rendelte el, ebben