A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

55 az esetben a házi kezelésben részesülök javára megállapított törvényszerű segélyeket kapják. A segélyt az illetékes község, ennek hiányában az illetékes département, ha pedig nem tartozik semmiféle segélyezési helyhez, az állam szolgáltatja. A községek és départementok a terhükre eső segélyezések fedezésére állami segélyt kapnak. A községnek, départementnak és az államnak a nem illetékes egyén ápolásáért egy évi idó'tartamra visszkereseti joga van. A visszatérítés öt éven belül követelhelő de a visszakövetelhető összeg nem lehet nagyobb, mint az illetőségi helyen fizetendő' segélyezés összege. A községnek, départementnak és az államnak mindig fenmarad a visszkereseti joga a segélyzettel szemben, ha kitűnik, hogy elegendő jövedelme van, vagy utólag ilyent szerzett, továbbá mindazon egyének és társaságokkal szemben is, akik az illetőt segélyezni kötelesek. Ennek a visszkeresetnek a tárgya azonban csak öt évi segély összetr lehet. A keresetképtelenek és gyógyíthatatlan betegek részére szükséges orvosi bizonyítványok, valamint a szállítás költségei az illetékes község, département, vagy az állam által viselendők. Ha a segélyre jogosultak nem illetékes községükben laknak, a lakhely szerinti község a segélyeket előlegezni köteles, fenmaradván visszkereseti joga a község, département, vagy az állam ellen, melyet a segélyezés kötelezettsége terhel. A segélyezési hivatal minden évben, a községi képviselőtestület első ülése előtt legalább egy hónappal, jegyzékben összeállítja az illető községben lakó, keresetképtelen és gyógyíthatatlan beteg egyéneket, akik a törvény értelmében segélyezésre jogosultak és írásban kérték a segélyezést ; a hivatal egyúttal javaslatba hozza a segélyezés módját, mely minden egyes esetben kívánatosnak mutatkozik és ha a házi kezelés látszik szükségesnek, javaslatba hozza a havi segélyezés nagyságát, mely az illető javára meghatározandó. A községtanács titkos szavazattal határoz a segélyezési hivatalhoz benyújtott kérvények felett, megállapítja a községi illetőséget és a segélyezés módját, hogy t. i. házi vagy intézeti ápolásban részesitendők-e. A községtanács határozata ellen kihirdetésétől számított 20 napon belül minden egyes kérvényező, akit kérelmével elutasítottak, valamint a község minden polgára és az ott adót fizetők felebbezéssel élhetnek és a jegyzékbe telvett egyének törlését, vagy az onnan kihagyottak felvételét kérhetik. Ez a jog megilleti a praefektust és alpraefektust is. A havi segélyezés összegének megállaoitására vonatkozó községtanácsi határozatok ellen ugyanily módon lehet jogorvoslattal élni. A felebbezések felett a kerületi bizottság határoz, melynek elnöke az alpraefektus. A bizottság határozatai ellen a belügyminiszterhez lehet felebbezni, de annak nincs halasztó hatálya. Azok részére, akik segélyezési szempontból egy községben sem illetékesek, a középponti bizottság javaslatára a belügyminiszter határoz a segélyezés felett. A segélyezésből erdő költségek a törvény alapján első sorban a községeket terhelik. Ezeknek a fedezése a következőkép történik: 1. az alapítványok és ajándékokból; 2. a segélyezési hivatalok, vagy ellátási intézetek netán hozzájáiulásából; o. a közönséges bevételekből; 4. ezeknek elégtelensége esetében a département és az állam közvetlen, vagy kiegészítő segélyéből. Ezek a segélyek oly módon állapittatnak meg, hogy a kiadásoknak csak azt a részét veszik tekintetbe, mely a törvényes adókkal van fedezve. A départementok által a községek részére nyújtandó segély a törvényben levő táblázat szerint határoztatik meg. A départementok kötelesek gondoskodni a törvény által meghatározott kiadások fedezéséről, a községek segélyezéséről és a segélyezés ügyéből eredő igazgatási költségekről. Amennyiben a különleges alapok és a rendes bevételek nem elegendők a kiadások fedezésére, e célra adók vethetők ki, vagy az államsegély vehető igénybe, mely a kiadásoknak adókkal fedezett része arányában bizonyos skála szerint határoztatik meg. A jótékonysági, ellátási és a sinylődőket ápoló intézetek, melyeknek alapítványokból, vagy adományokból keletkezett vagyonuk van s amelynek kamatai az elaggott, keresetképtclen és gyógyíthatatlan beteg egyének házi kezelésére vannak rendelve, szintén kötelezve vannak a törvény végrehajtása érdekében az alapszabályok határozmányainak megfelelőleg a segélyezési összegek kiegészítéséhez hozzájárulni. A községi ápoló intézetek kötelezve vannak, amenynyiben saját anyagi eszközeik megengedik, hogy az illető községben segélyzendő egyéneket díjtalanul felvegyék; hasonlókép vannak kötelezve az ellátási intézetek is. Végül az állam az előbb említett segélyeken kívül viseli azok segélyezésének költségeit, akik nem illetékesek egy község segélyére sem, valamint az általános közigazgatás és ellenőrzés költségeit. Az állam ezenfelül a törvény végrehajtására szükséges intézetek létesítésének és berendezésének költségeihez is hozzájárul. Ez a járulék egyenes arányban áll a községek vagy département-ok rendkívüli kiadásával és a foganatosítandó munkálatokkal; a tervekhez azonban a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. A törvény általános határozmányai szerint a törvény végrehajtásánál szükséges összes okmányok, okiratok, ítéletek, szerződések, nyugták és egyéb okiratok bélyegmentesek. Arra nézve, aki csavargás, vagy koldulás miatt be van panaszolva, kivéve ha visszaesőkről van szó, és segélyezésre való igényét érvényesíti, az eljárás felfüggeszthető és később az eset körülményeihez képest, esetleg annak jogkövetkezményeitől is el lehet tekinteni. A törvény 1907. január 1-én lép életbe. Vegyesekvitás elvi kérdések. A Kűria polgári szakosztályainak a minap Oberschall másodelnök vezetésével tartott teljes ülésén a következő két vitás kérdésben döntött: í. Az 1890. évi I. t.-c. 23. §-a alapján kivetett útadó az ingatlant közvetlenül terhelő állami és községi adók közzé tartozik-e, s mint ilyen az 1H*J. évi LX. t.-c. 189. §-ának b) pontja értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös tételként elégitendő-e ki? A Kúria válasza az, hogy az útadó, amennyiben az a föld- és házadó után vettetett ki, előnyös tételként a vételárból kielégitendő. II. Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű követelések iránti perekben a S. E. 117. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott ítélet, vagy az 1881. LX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében a Végr. Törv. 42. §-a alkalmazást nyerhet-e vagy nem ? Válasz: A Végr. Törv. kérdéses §-a nem nyerhet alkalmazást. A döntvényeket részletesen is közölni fogjuk a Jogesetek Tárában. A Traviaták aranykora. «Nem sértett jogszabályt a felebI bezési bíróság, midőn mellőzte az alperes által a gyermek anyjának feslett életmódjára vonatkozólag ama tényre felajánlott bizonyítást, hogy az Imperial mulató — hol az anyjával ennek beismerése szerint megismerkedett találkozó helye volt azon nőknek, kik testüket pénzért áruba bocsájtották és a rendőrség az ott űzött erkölcstelenségek miatt záratta be a mulatót; mert I ebből a tényből egymagából ncn vonható következtetés az anya feslett életmódjára, a felebbezési bíróság tehát ezzel a bizonyítás-felvétel mellőzését kellően indokolta. A gyermek anyjának az 1901. Sp. VIII. 370. számú perben tett ama nyilatkozatából, hogy alperessel pénzéit közösült, szintén nem vonható jogi következtetés az anya feslettségére, valamint nem vonható ily következtetés az eme perhez 4 /. alatt csatolt nyilatkozatban tett abból a ténybeli kijelentéséből sem, hogy a fogamzás idején alperessel nem, hanem másokkal közösült, mert a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint -<a nyilatkozat tartalma komolynak és a valóságnak megfelelőnek nem tekinthető». A nyilatkozat tartalmi valótlansága mellett, minthogy megállapítást nyert, hogy alperes a gyermek anyjával a válságos időben nemileg közösült, nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi elöntése sem, melylyel az alperes természetes apaságát megállapította, egyébként is téves az alperesnek az az érvelése, hogy a többekkel való közösülés fennforgása a természetes ap xság megállapítását kizárná, mert ez a tény csak feslett életii anyával szemben vethető ellen (l!) Igaz ugyan, hogy az alperes azt is panasz tárgyává tette, hogy a felebbezési bíróság a S. E. 04. §-ának megsértésével állapította meg, hogy a szóban forgó nyilatkozat tartalma komolynak és a valóságnak megfelelőnek nem tekinthető, de ez a panasz alaptalan azért, mert a felebbezési bíróság ezt a nyilatkozatot a per egyéb adatai kapcsán mérlegelte, azokból merített meggyőződését az ennek alapját képező tények felsorolásával tüzelésen indokolta, alperes pedig egyéb okból szabálytalanságot nem panaszoft és ki nem mutatott. A gyermek anyja ismételve folytatott ugyan a tartás iránt pereket, melyekben azonban pervesztessé vált s ezekkel a felperes tartás iránti joga a lefolyt hosszabb időre fenn nem tartatott ; egyébként a tartásdíj célja nem az, hogy a gyermek részére tőhe gyűjtessék, hanem hogy abból eltartassék, a múltra nézve pedig már eltartásra nem szorul. (A m. kir. Kúria polg. felülv. tanácsa 1906. évi jan. 19. I. G. 389 905. polg. sz.) Vadházasságban élt felek között cselédbér cimén inditott ügy elbírálása, — midőn ezen visszonyból vagyoni követeléseikre nézve kir. közjegyző előtt szerződést kötöttek, — a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1905. évi január 17-én hozott határozata. A kir. minisztérium B. I.-nak I. D. elleni 144 kor. és jár. iránti ügyéből a b —i kir. járásbíróság és T. vármegye alispánja között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1809. évi IV. törvénycikk 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott. Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok : B. I. b—i lakos a b —i járás főszolgabirája előtt 1904. évi március 2-án azt adta elő, hogy 1901. évi augusztus 15-étól 1902. évi augusztus 15-éig egy éven keresztül — felmutatott cselédkönyvének tanúságaként — havi 12 korona bér mellett szolgált I. D.-nél. Kérte ez alapon apanaszlottnak 144 koronában elmarasztalását. A főszolgabíró 1904. évi 1,060. sz. a. hozott véghatározatával a panaszost a törvény rendes útjára utasította, mert a tárgyalás folyamán beigazolást nyert, hogy a panaszos nem mint cseléd volt panaszlottnál alkalmazva, hanem vele közös háztartásra, vadházasságra lépett és az ezen visszonyból kifolyó vagyoni követeléseikre nézve kir. közjegyző előtt szerződést kötöttek: minthogy pedig ennek folytán a panaszos magát háztartási és gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak teljesítésére nem bérért kötelezte, hanem az egyezség alapja erkölcstelen visszony, ezért követelésével elutasítandó volt. Ezt a határozatot T. vármegye alispánja az 1904. évi 12,002. sz. a. hozott határozatával indokolása alapján helybenhagyta. B. 1.