A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [6. r.]

A J OG A gyakorlatiasság hiánya jogi ' ^ oktatásunkban. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ dr., borosjenői kir. albiró. (Folytatás.)*) Ez a visszájára haladás, illetve rendszertelen tanulás eredményezi aztán a jogi oktatás meddőségét és egyúttal megmagyarázza azt a tapasztalati tényt, hogy különösen az I. éves iogászok nagy figyelmetlenséggel hallgatják az előadásokat, igazán tudós és alapos képzettségű tanárok előadása úgyszólván teljesen kárbavész: a hallgatók értelmetlensége, illetve a magas színvonalú előadás kellő megértésére megkívántató alapismeretek teljes hiánya miatt. Ezért a hallgatókat okolni nem lehet, ők nem tehetnek arról, hogy IS — 20 éves ifjú vérük sokkal hevesebben pezseg, hogysem az évezredekkel ezelőtt letűnt társadalom jogrendjéről tartott elvont fejtegetések lekötnék figyelmét; itju vérük, természetes eszük fellázad az olyan eljárás ellen, hogy visszájára haladva tanítsák és a jogi pálya legkezdetén olyan stúdiumokkal traktálják, melyek a jogi tudás legfelső fokát képezik, igy aztán mi természetesebb, mint hogy unalmukban és bosszúságukban, ha már kényszeritik őket az előadáson való jelenléteire, rendetlenkednek. Ezekre a visszonyokra vonatkoztatva mondotta egyik egyetemi tanár a magyar jogászegyletben tartott felolvasásában, hogy nem tanácsos a hallgatók jelenlétének kierőszakolása, mert az összecsőditett hallgatók csak rendetlenkednek. Persze hogy rendetlenkednek, de csak az őket nem érdeklő előadás hallgatásánál, de ha a római jogot, valamint az egyházjogot megfelelő helyén, t. i. a tanulmányukat bevégzett és doctori diploma megszerzése előtt álló érett és komoly férfiaknak adnák elő, ugy bizonyára nem kellene félniök a professzoroknak a beiratkozott hallgatók tömeges megjelenésétől. De semmi remény arra, hogy a jogi oktatást a fent irt módon reformálják, az I. éven továbbra is unos-untig a római jogot fogják tanítani, üres ábránd marad, hogy a jogi oktatást alsó,- közép- és felső fokra beosztva, e szerint adják elő az alap-, közép- és felső, vagyis tudományos jogi stúdiumokat, azért a jelen dolgozatom függelékét képező tanulmányi rendben ábrándokkal foglalkozni nem akarván, a javasolt tanulmányi rend alapjául nagyjában a mai tanulmányi rend beosztását véve, a küszöbön álló reform feladata leend — amennyiben a rendszer mellett lehetséges csak annak túlzó hibáin változtatni, egyes tárgyaknak háttérbe tolásával vagy teljes elhagyásával a szükséges, és fontosabb tárgyakat előtérbe tolni és ekként az egyes tárgyak között a helyes arányt megállapítani. A jogi tárgyaknak hármas, t. i. tételes, történeti és bölcseletiekre való felosztását figyelembe véve, a két utóbbi csoport az előbbinek csak mintegy segédtudományait képezi, mert a történet-bölcseleti tárgyak csak a tételes tárgyak öntudatosabb megértésére és magasabb szempontból való felfogására szolgálnak. A tételes tárgyak, ugy mint általában a törvényalkotók a történet és bölcselet kettős forrásából merítenek, ebből táplálkoznak és a tételes tudományok az elmélet eme kettős emlőjén nevelkednek. Nemcsak aki törvényt alkot, de aki a törvényt öntudatosan felfogni és alapelveit átérteni akarja, ismernie kell a multat és betekintést nyernie a jövőbe, ez önt életet és lelket a törvénybe, ez vezet a törvényhozó eszméinek megértésére. E nélkül a törvény alkalmazója a törvény rideg szavának alantjáró értelmezője lesz, pedig a törvény szakaszainak szó szerinti alkalmazása sokszor ellentétbe helyezkedik a törvény intentiójával, valódi céljával. Nem lehet cél tehát a tudományos tárgyak tanításának általában hadat izenni, csak kellő időben és kellő mértékben való tanítására van szükség, és a tételes és elméleti tárgyak között a helyes arányt kell alkalmazni. Mai jogi oktatásunkban az elméleti és gyakorlati tárgyak tanításában nincs meg a helyes arány, amennyiben az elméleti tárgyak túlsúlyban és tultengésben vannak a gyakorlati tárgyak rovására. Ennek igazolására elég bármely jogi tanintézet tanrendjébe csak egy pillantást vetni, igy például a nagyváradi kir. jogakadémia egyik legutóbbi tanrendjét megfigyelve az összes kötelező tételes jo;>- és államtudományi tárgyak előadására heti 48 óra volt szánva, mind a 4 évfolyamot együttvéve, mig a jogtörténetire 39, a bölcseleti tárgyakra ugyanannyi; a történet-bölcseleti tárgyak előadására tehát összesen 78, azaz jóval több előadási óra volt szánva, mint az összes jogi és államtudományi tételes tárgyakra. Mondanom is felesleges, hogy ez nem természetes, nem egészséges állapot. . I helyes arány az elméleti es gyakorlati tárgyak hozott az volna, hogy a gyakorlati (tételes) tárgyak túlsúlyban legyenek az elméleti (történet-bölcseleti) tárgyak felett, vagy legalább is egyenlő *) Előző közlemény a 6. számban. óraszámban adatnának elő a gyakorlati tárgyak egyfelől, és az elméleti tárgyak másfelől, ha tehát például egy semesteren 120 előadási óra van, ebből 60 essék a tételes, 30 a jogtörténeti és 30 a bölcseleti vonatkozású tárgyakra, vagy évfolyamok szerint felosztva egy évfolyam a jogtörténet, egy a jog- és állambölcselet és a velük rokon tárgyak, két évfolyam pedig a tételes tárgyak tanítására szenteltessék. E felosztás mindenesetre több természetes alappal bir, mint a jog- és államtudományiakra való felosztás. De vegyük sorra az egyes tárgyakat és nézzük, mely tárgynak mennyi idő szentelendő, hogy az arány helyes legyen. Vegyük először a legfontosabbakat, a tételes csoportot. A mai tanulmányi rendben a tételes jogtudományi tárgyak majdnem kivétel nélkül a f/l. évfolyamon adatnak elő. Ez mindenesetre egészségtelen állapot, ily sok és nagyfontosságú tárgyat képtelenség egy évfolyamon előadni és még nagyobb képtelenség az összes tételes jogtudományi tárgyakat, mint az ma a jogtudományi államvizsgánál történik, egy vizsgába összeszorítani. Ez a hallgatók aránytalan megterhelésére és még inkább felületességre vezet, mert lehetetlen ily sok és fontos tárgyat egy évfolyamon alaposan egész terjedelmében előadni ; éppoly lehetetlen egy vizsgán oly rövid idő alatt teljesen kikérdezni, ugy hogy jelenleg a jogi oktatás zöme a III. évfolyamra esik, a többi 3 évfolyam úgyszólván csak az előkészület és a betetőzés munkáját végzi. A jogi oktatásról szóló Tervezet nem segít e bajon, szentesíti e hibákat, amennyiben az általa szervezett uj államvizsga jogtudományi részébe valósággal az összes tételes jogtudományi tárgyakat felveszi. Látszólag e vizsga csak 4 tárgyat tartalmaz, és pedig: a) magyar magánjog, b) a magyar kereskedelmi és váltójog, cl a magyar polgári törvénykezési jog, d) a magyar büntetőjog és bűnvádi perrendtartás. E csoportban már külsőleg is 7 önálló tárgyat határozottan fel lehet ismerni, tényleg azonban több mint 15 tárgyat foglal magában, ugy hogy e vizsga oktatási szempontból óriási absurdum. Vegyük például figyelembe, csak az egyedül álló polgári törvénykezési jogot — mert a többiek mind ikertárgyak — mit foglal ez magában r A polgári törvénykezési jog firmája alatt rejtőzik mindenesetre a perjog, végrehajtási jog, csődjog, telekkönyvi és örökösödési eljárás. Sőt ha magát a perjogot veszszük szemügyre, ez is több külön tárgyra oszlik, u. m. a rendes eljárás, sommás eljárás, váltó- és kereskedelmi eljárás, vásári bíráskodás és a községi bíróság előtti (bagatell) eljárás, mely különböző eljárásnemek ma külön-külön törvényekben vannak szabályozva, sőt az uj perrendtartás kódexében sem lesz valamennyi összefoglalva, igy a bagatell eljárást ezután is külön törvény fogja szabályozni. Eme különböző eljárásnemeket nem lehet egy tárgy, t. i. a perjog egyes fejezetei gyanánt tekinteni, mert annyira eltérő elvek uralkodnak bennük, hogy mindegyik mint egy külön stúdium szerepelhet. Eme nagy számú tárgyak alapos kikérdezéséhez sem az államvizsgán, sem a gyakorlati bírói, illetve ügyvédi vizsgán nem jut elég idő és nem fog jutni ezután sem, előadásban pedig alig részesültek eddig is, és talán még kevésbbé részesülnek ezután, pedig a joghallgató ifjú pár év múlva mint ügyvéd vqgy bíró kenyerét ezen annyira lenézett és mellőzött tárgyak segélyével fogja keresni, nem fogja öt eltartani a római jog, de még az egyházjog sem, bármi fontosnak jelezze is azt a Jé r vezet. Véleményem szerint e zsúfolt tárgyakat szét kell választani, egy előadási tárgynak elég a perjog maga, a végrehajtási, csődjogot és telekkönyvi rendtartást külön kell választani. A mai tanulmányi rendben a perjognál még kevesebb figyelemben részesülnek a kereskedelmi és váltójog, holott e tárgyak kiváló fontosságát senki se tagadhatja. E két fontos tárgyat ma csak egy féléven át adják elő és pedig a tanulmányi rendben a kettő egy tárgyként szerepel, holott a kettő teljesen önálló és sajátos jellegű specialjog, melyet egész sajátos jogelvek uralnak- Az uj tanulmányi rendben e két fontos tárgyat külön kell választani, ugy hogy az első félévben legalább heti 5 órában a kereskedelmi jog, a II. félévben legalább heti 4 órában a váltójog adassék elő. De valamennyi tételes jogi tárgy között a legmostohább elbánásban részesült eddig a legfontosabb tételes jogi tárgy: a magyar magánjog. A «Magyar Jogász Ujság» 1904. évi 6-ik számában megjelent «J[agánjogi oktatásunk reformjait cimű dolgozatomban bővebben kifejtettem ama helyzet tarthatatlanságát, hogy ma bárki végig tanulhatja a négy évi jogi tanI folyamot, végbizonyítványt is nyerhet — annélkiil, hogy a magyar