A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

60 magánjogba, eme kétségtelenül legfontosabb jogi tárgyba csak bele is pillantott volna, mert csak hallgatása kötelező, de a végbizonyítvány eln> erese előtt sem kollokválni, sem pedig vizsgázni nem kell belőle. Sőt figyelembe véve, hogy különösen a budapesti tudományegyetemen az előadások látogatása mily csekély mértékben ellenőriztetik, merem állítani, hogy igen sokan végbizonyítványt nyertek már, annélkül, hogy a magyar magánjogból csak egy előadást is hallgattak volna. Maga a fent emiitett Tervezet is elismeri ama helyzet tarthatatlanságát, hogy bárki Magyarországon jogi pályára léphet és haladhat (mint városi vagy megyei tisztviselő) - annélkül, hogy a magyar magánjogból, vagy a magyar büntetőjogból bármiféle vizsgát kiállott volna. Ilyen is csak Magyarországon történhetik meg, hol a külföldi tudományt és a külföldi jogokat annyira felkaroljuk, hogy elfeledkezünk saját nemzeti jogunkról és elsőrendű szükségletet képező gyakorlati irányú tárgyak tanításáról gondoskodni. A Tervezet sokszor és ismételten hangsúlyozza, hogy kiváló súlyt kiván helyezni a magánjogi oktatásra, de azt nem mondja, hogy a magyar magánjogi oktatásra nagyobb gond lesz. Talán a római és az osztrák magánjogot kívánja az eddiginél is nagyobb figyelemben részesíteni, de mi szükségünk van nekünk a római vagy osztrák jog intensivebb tanítására? «-Jogi oktatásunk nemzeti jellegei cim alatt az Ügyvédek Lapja £900. évi 24. és következő számaiban közzétett és külön-lenyomatban is megjelent dolgozatomban kifejlettem, hogy az általános magánjogi alapfogalmakat a magvar jogásznak sem a római, sem ars osztrák, hanem a magyar magánjog kapcsán kell tanulnia, igy a magyar magánjog anyaga kétségtelenül annyira kibővül, hogy lehetetlen lesz azt egy évfolyamon előadni és egy vizsgán kikérdezni, azért ketté választva a II. és III. évfolyamon mindkét féléven át kell előadni és vizsgázni, ugy hogy I. fele a II. évfolyamba és II. alapvizsgába, a II. fele pedig a III. évfolyamba és a III. alap- vagy ha ugy tetszik, jogtudományi államvizsgába essék. Jogtudományi tárgyak közzé számíttatik a büntetőjog is, mint ilyen a jogtudományi államvizsgába van felvéve, előadása pedig a kir. jogakadémiák számára előirt tanulmányi rend értelmében a II. évfolyamra esik. így ama kedvezményben részesül, mint a magyar magánjog, t. i. hogy a négy évfolyam alatt nem kell belőle semmit se tanulni; a magyar bűnvádi perrendtartást pedig elő sem adják, csak a vizsgán kérdezik. Az uj Tervezet pedig eme lehetetlen állapotokat továbbra is fenntartja. (Folyt, köv.) V)^==Biztositási joggyakorlatunk 1905-ben.* I. Biztosítás kezdete. Díjfizetési kötelezettség. A joggyakoilat elfogadta azt az elvet, hogy kockázat nélkül nem jár díj és viselt kockázat ellenében a biztosított köteles dijat fizetni. Ahol tehát a biztosító érvényesen kikötötte, hogy díjfizetés előtt kockázatot nem visel, ott dijat nem igényelhet. Ha azonban ez a kikötés hatálytalan (amit a joggyakorlat elfogadott nevezetesen arra az esetre, amikor a kötvény a biztosítás kezdetét naptárszerü pontossággal megállapítja), ugy sikeresen érvényesítheti dijkövetelési jogát az ajánlattevő ellen. A jogvita már most a körűi folytatódik, hogy mely esetekben tartalmaz a kötvény ily határozott kezdetet. Budapesti T. 1905. ápr. 28. II. G. 25. sz.: «Ha a bizt. kötvényben a kockázat viselésének kezdőpontja naptárszerüleg meg van határozva, akkor a biztosítás kezdőpontjára nézve ez a naptári meghatározás irányadó. Ettől az időponttól kezdve a biztosító kockázatot viselvén, ennek egyenértékét, vagyis a biztosítási dijat, jogszerűen igényli a biztositótól.» Kúria 1905. márc. 7. 72(5/1904. sz.: «A biztositónak a bizt. feltételre alapított az a kifogása, hogy az első díjrészlet lefizetve és a kötvény kiszolgáltatva nem lévén, a biztosítás hatályba nem lépett és a kockázatviselés kötelezettsége meg nem kezdődött, alappal , nem bir. Mert habár semmi sem áll útjában annak, hogy a biztosítás az ügylet megkötése után bizonyos idő múlva vegye kezdetét, a jelen esetben a díjfizetés kikötésére alapított kifogás azért nem jöhet figyelembe, mert a kötvénynek főszövege szerint a biztosítás 1901. évi február 9-én vette kezdetét, a biztosításnak — mint a kockázat viselésének — kezdőpontja tehát ebben a kötvényben naptár szerinti teljes pontossággal és teltétlenül meg van határozva; ezzel a határozott rendelkezéssel szemben pedig az ajánlatnak a biztosítás hatályba lépését egy határozatlan időpont beálltától feltételező intézkedése nem lehet irányadó.» A Mutual-ajánlatok szerint a szerződés csak az első díj lefizetése után bir érvénnyel, feltéve, hogy az ajánlattevő akkor * A Jogállamból. még jó egészségben van ; az ajánlattevő kötelezettséget vállal az iránt, hogy a kötvény kiállítása esetében az első dijat haladéktalanul befizeti és beleegyezik, hogy a kötvény az orvosi vizsgálat napjától kelteztessék. A díjkövetelést a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa megítéli, «mert alperes beleegyezett abba, hogy a kötvény az orvosi vizsgálat napjától kelteztessék, ami egyértelmű azzal, hogy a biztosítás az orvosi vizsgálat napjától kezdődjék s e szerint a biztosítás kezdete naptárszerüleg meg van határozva.» Ellenkezően Kúria 1905. okt. 4. I. G. 181. sz.: «A felebbezési bíróság ama tény megállapításából, hogy a kötvény kiállításának napja az orvosi vizsgálat eszközlésének napjára essék, nem vonható jogi következtetés sem a bizt. szerződés joghatályára, sem annak kezdete napjára. És miután a felek az ajánlat szerint kikötötték, hogy a szerződés joghatálya, tehát a kockázat is, az első évi dij lefizetésével kezdődik, ily kikötés pedig a keresk. törvényben tiltva nincsen : a felek joghatályosan állapodhattak meg abban, hogy a biztosítás kezdete az első évi dij lefizetésétől tétessék függővé ; és mivel eme kikötés mellett a biztosítási dij lefizetése előtt kezdetét nem veszi, a biztosító előbb kockázatot nem viselt, ennélfogva dijat sem követelhet.» II. A biztosítás körüli vagyoni érdek. A tűzkár ellen biztosított ingók tulajdonjogilag A-ra ruháztattak. Az uj tulajdonos biztosítja azokat. Ezután az átruházó hitelezői végrehajtást vezetnek az ingókra. A. igényli azokat, de elveszti az igénypert. Közben az ingók elégnek. A biztosító megtagadja a fizetést, mert a biztosított részéről nem forog fenn az a vagyoni érdek, mely a kárbiztositási szerződésnek lényeges feltétele. A Kúria 1904. nov. 29-én 1,698. sz a. helyt adott a biztosított keresetének, mert a csatolt vagyonátruházási okmány a vagyoni érdeket igazolja és mert az igényperben nem az igényelt ingókra vonatkozó tulajdonjog kérdése, hanem csak az döntetik el, hogy az ingók az igényper folyamán a bírói zár alól feloldatnak-e vagy sem. A biztosítás megköttetett felperesnek Koppány község határában feicvő földjein és telkein létező és az ő saját tulajdonát képező terményekre. Kúria 1905. márc. 23. 208. sz. a.: «Az ajánlatban, kötvényben és külön feltételekben sehol sincs kikötve, hogy azon földek és telkek, amelyeken a biztosított termények léteznek, a felperes tulajdonát képezik. Ebből folyólag érvényes a biztosítás a kötvényben felsorólt és felperes tulajdonát képező azon terményekre nézve is, amelyek a felperes birtoklásában levő, általa haszonbérlet vagy bármi más jogcímen használt földeken és telkeken feküdtek és égtek el, amennyiben ezen földek és telkek Koppány község határához tartoznak. De ettől eltekintve, a biztositásnak alperes általi elvállalására mi befolyással sem lehetvén az a körülmény, hogy az a terület, amelyen a biztosított termények léteznek, a felperes tulajdonát képezik-e, vagy pedig általa valamely jogcímen csak használtatnak: alperes kifogása tekintetbe akkor sem jöhetne, ha egyébként is alaptalan nem volna». III. A kötvény kiállításának visszonya a biztosítás hatályához. Kúria 1905. ápr. 27. 1,181/1904. sz.: «A k. t. 469. §-a szerint követelheti ugyan a szerződő fél, hogy a biztosító kötvényt állítson ki neki, ennek kiadását mégis a 473. §. szerint a dij megfizetése előtt nem követelheti, amiből okszerűen következik, hogy a dijfizetési és kockázatviselési kötelezettségek a kötvény kiadását megelőzően már fennállanak és a biztosítási szerződés a kötvény kiadását megelőzően és attól függetlenül hatályba lépett*. IV. Túlbiztosítás. Az állandó gyakorlatnak megfelelően 1905. május 24-én 1,361. sz. a. is kimondta a Kúria, hogy a rosszhiszemű túlbiztosítás fogalmilag ki van zárva koronként változó mennyiségben lévő árukészlet biztosítása esetében, a következő megokolással: «Rosszhiszemü túlbiztosítás fönnforgásának megállapítására egymagában nem elegendő az a körülmény, hogy a biztosított sokkal nagyobb értékre biztosította a biztosított dolgokat, mint aminővel azok a valóságban birtak vagy bírhattak, hanem elengedhetetlen előfeltétele az, hogy minden kétséget kizáró módon megállapittassék az, hogy a biztosítási összeg megállapítása nyerészkedési szándékkal történt. Ezt a nyerészkedési szándékot pedig már eleve kizárja a k. t. 489. §-ában foglalt az az intézkedés, hogy változó mennyiségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztosított által igazolandó. Kizárja a nyerészkedési szándékból eredő rosszhiszeműségnek, melynek már a szerződéskötéskor kell fennforognia, megállapítását az a körülmény is, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy a biztosító a biztosított összegen alul volt értéket a szerződés tartama alat{ a bizt. összegnek megfelelően emelje». V. Közlési kötelesség megsértése. Az eddigi gyakorlattal egyezően kimondta a Kúria 1905. május 24-én 1,3(5l/J904.