A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - A hatásköri biráskodás

58 A bíróság az elnökön kivül 10 tagból állana (tehát számbelileg erősebb volna, mint a Kúria legnagyobb tanácsa), elnöke az országbíró, vagy az őt rangban követő zászlósúr. Tagjai közül négyet a főrendiház választana évenként saját kebeléből, hármat a kir. Kúria jelölne ki évenkint, első teljes ülésén, tanácselnökei és birái közül, hármat pediglen a minisztertanács (esetleg a minisztérium előterjesztésére Ő Felsége) nevezne ki 1 — 1 évi tartamra a közigazgatás aktiv szolgálatában álló magasabb hivatalnokok sorából. Ha az összeütközés a kormány (valamely közigazgatási hatóság) és a közigazgatási bíróság között keletkezett, a hatásköri bíróság ugy alakulna meg, hogy a kir. Kúria által designált 3 tag helyét a közigazgatási bíróságnak három, ugyanígy előre kijelölt, saját keblebeli tagja foglalná el, ha pediglen valamely rendes bírói hatóság és a közigazgatási bíróság között folynék a vita, a kormány által kijelölt 3 tag helyébe lépne a közigazgatási bíróság három kiküldöttje, úgy a bíróságban az állandó főrendiházi tagokon kivül mindig az a két főhatóság volna képviselve, akik között a vitás kérdés fölmerült (a Kúria és a kormány, a közigazgatási bíróság és a kormány, vagy végül a kir. Kúria és a közigazgatási bíróság). A katonai büntetőbíráskodás reformjával kapcsolatosan még arról is lehetne intézkedni, hogy a rendes büntető és a hadbiróságok közötti hatásköri vitát is ez a bíróság döntse el, mint vegyes bíróság, olyképpen, hogy a négy főrendiházi és három kúriai tagon kivül a honvédelmi miniszter előterjesztésére O Felsége által kinevezett három tábornok vagy tábornok-hadbiró foglaljon benne helyet. A bíróság tagiaival egyszerre az arra hivatott hatóságok a megfelelő számú póttagokat is kirendelnék és behívásuk sorrendjét megállapítanák, a bíróság jegyzőjét az elnöklő zászlósúr a főrendiház hivatalos személyzetéből választaná. Ebben a hatóságban a vitázó fórumok egymás közt egyenlő számú tagokkal volnánk képviselve, ha pediglen e tagok, ki-ki a saját fóruma érdekében szavazva, egymást kapacitálni nem tudnák, egyik csoport sem majorisálhatná a másikat, mert a döntés mindig a főrendiház által kiküldött tagok állásfoglalásán múlnék, akik igazán teljesen érdektelenek volnának. Másrészt ez a bíróság nem szűkölködnék a szakértelem hiányában sem, — mert ha a főrendiház nem is küldené ki e célra mindig a jogban és a közigazgatás teendőiben legjártasabb tagjait, a bíróságnak vegyes összeállítása garanciát nyújtana arra, hogy a megfelelő szaktudás, — a részletkérdések pontos ismerete, — abban sohasem fog hiányzani. És evvel a reformmal végre 36 év után meg fog valósulni az 18ő9. IV t.-c. 1. §-ának az a — máig illusorius — rendelkezése, hogy: «az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik». ^ /Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben yVkövetendö eljárás, járásbíróságok előtti bűnügyekben. Irta GÁL LAJOS, bazini kir. aljárásbiró. Gyakran megtörténik, hogy némely járásbíróságok a csekélyebb sulyu bűncselekmények miatt jogerősen elitélt, de büntetésük kitöltése előtt ismeretlen helyre költözött elitélteknek nemcsak személyleirását körözik, hanem azok ellen a B. P. 470. §-ában körülirt nyomozó levelet is bocsátanak ki. Ez helytelen gyakorlat. Megmondom miért. A B. P. *469. §-a ugyanis azt mondja : «Büntett vagy vétség miatt a nyomozás akkor is teljesitendő, ha a tettes, illetőleg a részes ismeretlen, vagy távol van». (1. bek.) A törvényszakasz tehát nyomozásról szól, vagyis a priori eljárásról, amely az ítélethozatal előtti időre vonatkozik. Kiegészíti ezt a B. P. 470. t?-ának 4-ik bekezdése, amelyben az áll: ((Vétséggel terhelt ellen nem bocsátandó ki nyomozó levél, de ha előállítását fontos ok kívánatossá teszi, akkor a vizsgálóbíró, vagy a vádtanács a terheltnek személyleirását a hatóságoknak azzal a felhívással küldi meg, hogy a körözött egyén feltalálása esetén értesítsék azt a bíróságot, mely a személyleirást kiadta». A törvény tehát mindenütt terheltről (tehát nem elitéltről) szól; vagyis arról az egyénről, aki még ítélethozatal előtt áll. Kimondja továbbá a törvény azt is, hogy a terhelt (tehát ismét nem elitélt) egyén személyleirását a vizsgálóbíró vagy a vádtanács körözteti. Világos ebből, hogy a kir. járásbíróság mint itélőbiróság sem nyomozólevelet ki nem bocsáthat, sem személyleirást nem körözhet. Hogy a priori (ítélethozatal előtti) eljárás alatt lehet csak nyoinozólevelet kibocsátani, vagy személyleirást körözni, az kitűnik abból is, hogy ennek foganatosítására a törvény csakis a. vádtanácsot, vagy a vizsgálóbiróságot hatalmazza fel, illetve kötelezi. A vizsgálóbiróságot, amely elé az ügy a vádemelés időpontjáig és a vádtanácsot, amely elé az az itélethozásig tartozik. Es ez világos is. Hiszen ezzel : «két célt érünk el; először azt, hogy a bizonyítékok nem kallódnak el s ha a tettes kéziek érül, az eljárás bizonyítékok be nem szerezhetése miatt nem válik eredménytelenné; másodszor ily módon lehetővé válik a vádló tájékozása a vádemelés tárgyában; s ha azt látja, hogy az eljárás jogi okokból nem folytatható, elejti a vádat ; ami definitív jellegű lesz s ha a tettes később kézrekerül, az eljárás megindításának szüksége elesik.-. (Bűnvádi perrendtartás Balogh, Edvi, Vargha 4. k. 181. 1.) Vétség miatt elitélttel szemben azonban nyomozólevél kibocsátásáról, avagy személyleírás körözéséről a törvény nem rendelkezik. Sőt a B. P. 536. S-a kifejezetten akkép intézkedik, hogy a terhelt ellen sem nyomozólevél nem bocsátható ki, sem személyleirásának körözése nem rendelhető el. Majd tovább így szól: «A távollevő terhelt helye lehetőleg kipuhatolandó és ha ez sikerült, a terhelt megidézendő, illetőleg, amennyiben erre a 131. §-ban meghatározott feltételek megvannak, elővezetése rendelendő el.» Figyelemmel kell lenni még a B. P. 515. §-ára is, amely szerint a kir. ügyészség fel van jogosítva, hogy a szabadlábon levő elítéltet (itt már elitéltről van szó) rendszerint megidézi, de ha meg nem jelen, vagy ha megszökésétől lehet tartani, elővezetteti, vagy ha már megszökött, ellene nyomozó levelet bocsáthat ki. Igen ám, de nyomozólevél csakis a törvényszék előtt lefolyt ügyekben bocsátható ki a kir. ügyész részéről, mivel a kir. ügyész csakis a törvényszék által elitélt egyéneket idézheti be szabadságvesztés-büntetésük kiállása végett. A járásbíróság által elitélteket pedig a járásbíróság idézi meg. Tehát ebből is kitűnik, hogy a járásbíróság előtt elitéltek ellen sem nyomozólevél ki nem bocsátható, sem személyleirásuk körözése el nem rendelhető. Abból a célból, hogy a terhelt előállittassék, különböző eszközök állanak a bíróság rendelkezésére: nevezetesen a) a megidézés ; b) az elővezetés; c) az elfogatás ; d) nyomozólevél kibocsátása ; c) a személyleírás körözése. A két utóbbi a járásbíróság eljárásából ki van zárva*. (Id. m. 4. k. 315. 1.) A jelzett munka már a következő 316. oldalon ellenkező állást foglal el, amennyiben azt mondja, hogy : «A 470. §-ból vett rendelkezés az 521. folytán a járásbíróság! eljárásban is alkalmazandó)). Ez azonban — a már idézett törvényhelyekkel szemben — nyilván tévedés; mert hiszen mit mond a B. P. 521. §-a? Ezt : «A megelőző fejezetek (tehát a 170. és 469. §§.) rendelkezései a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandók; amennyiben a jelen fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz. De mivel az 596. első bekezdése azt mondja, hogy : «A terhelt ellen sem nyomozólevél nem bocsátható ki, sem személyleitásának körözése nem rendelhető el», —evidens, hogy igenis tartalmaz a kérdéses fejezet eltérő szabályt. Következésképpen: a) A járásbíróság által elitélt egyén, ha ismeretlen helyre távozott, puhatolandó, de sem nem körözhető, sem nyomozólevéllel nem kutatható. b) Ha — föltéve, meg nem engedve — az ítélet előtt lehetne is a «terhelt» ellen nyomozólevelet kibocsátani, avagy személyleirását körözni, arra a jbiróság mint ilyen (tehát nem mint vizsgálóbiróság) nem illetékes, mert c) nyomozólevelet, vagy személyleiráskörözést csakis a vádtanács, vagy a vizsgálóbíró bocsáthat ki; tehát d) a járásbíróság az ismeretlen elítélt szentélyét sem mi Icéppen nem üldözheti. Már most szabályszerűen hogy járjon el a jbiróság ítélet hozatal után az ilyen esetekben? Ezt a törvény meg nem mondja. Erre nézve hiányzik a törvényből az intézkedés. Én ugy vélném leghelyesebbnek, ha a járásbíróság az eljárást az elitélt kézrekerültéig az elévülési határidőn belül felfüggesztené.