A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

A JOG 27 tágnak a kereskedelmi törvény 92. §-a értelmében helyesen kézbesittetett ugyan, de az idézésnek ezen helyességéből nem következik az, hogy a cég részéről csupán az annak kizárólagos képviseletére nem jogosított H. Zs. cégtag által kiállított meghatalmazással megjelent F. M. dr. ügyvéd által a cég nevében felperessel kötött s a másik cégtagot nem kötelező birói egyezség azzal a hatálylyal birna, hogy az abban elismert követelés hátraléka iránt a cégtagok ellen indított jelen perben a bíróságnak másodrendű alperes által kifogásolt illetékessége az emiitett birói egyezség alapján megállapittassék. Ugyanis azon kérdés megvitatása, hogy a tőzsdebiróság illetékességének kikötését magában foglaló okiratot kiállító személy a választott bíróság kikötésére jogosultsággal bir-e, kétségtelenül az illetékességi kifogás érdeméhez tartozik, azt pedig felperes jelen perben elismerte, hogy a H. és K. cég a cégjegyzék szerint együttesen mindkét tag aláírásával volt jegyzendő, jelen esetben azonban a választott bíróság illetékességének kikötését tartalmazó kötésleveleket csupán az egyik cégtag H. Zs. irta alá és ezzel szemben az, hogy egy harmadik személy által a H. és K. cég és tagjai ellen 1,403/904. sz. a. indított perben a cég mit ismert el és mit állított, már azért sem vehető figyelembe, mert az 1,493/904. sz. perben K. F. cégtag (jelenlegi másodrendű alperes) meg nem jelent s az alperesi meghatalmazást ugy a cég nevében, mint a saját nevében egyedül Ii. Zs. cégtag irta alá, az 1,493/904. sz. perhez D. a. csatolt levélben pedig, mely a cég részéről együttes cégjegyzéssel kiállitottnak mutatkozik, csupán az 1,493/904. sz. pernek alapját képező kötéslevelek ismertetnek el a cég által kiadottaknak s a céget kötelezőknek. Ezért másodrendű alperes eskü alatti kihallgatásának és elsőrendű alperes tanuként kihallgatásának mellőzésével, tekintve, hogy másodrendű alperessel szemben a választott bíróság illetékessége joghatályosan ki nem köttetett: másodrendű alperes felfolyamodásának a jelen végzés rendelkezései értelmében helyt adni kellett. A m. kir. Kúria (1905. okt. 26. 1,314/905. sz. a.) A kir. tábla végzése indokaiból helybenhagyatik. Bűnügyekben. A főispán eskü letételére vonatkozó joga és kötelessége személyes természetűek és mint ilyenek, nem téveszthetek össze a hivatali állásból és az azzal járó joghatóság gyakorlásából eredő és a közszolgálat jogi természete álta! körvonalozott jogokkal és kötelességekkel. A főispánnak a hivatali eskü szabályszerű letétele előtt nincs joghatósága. A kolozsvári kir. tszék (1905. december 23. 14,739/905. bf.) vádtanácsa hatóság elleni erőszak bűntettével terhelt ifj. S. Imre elleni bűnügyet a kir. ügyészségnek 1005. évi 12,300. k. ü. sz. a. kelt vádirata ellen a terhelt által tett kifogás folytán 1905. december 23-án br. Rudnyánszky Béla kúriai bíró, tszéki elnök elnöklete alatt, Szabó Jenő és Horváth István tszéki birák részvétele mellett tartott nem nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, a terhelt, védő és a kir. ügyészség előterjesztésének meghallgatása után következően végzett: Az iratok a fennforogni látszó, a kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás illetékes elbírálása végett a Kolozsvár városi kir. járásbírósághoz áttétetni rendeltetik. Indokok: Kifogással élő ifj. S. Imre terhelt ellen a kir. ügyészség 12,300/905. k. ü sz. a. benyújtott vádiratában azt a vádat emelte, hogy Kolozsvárt 1905. nov. 3-án azon célból, hogy gr. Teleki László Kolozs vármegye főispánját hivatali esküje letételében megakadályozza, egy széknek és egy porzótartónak a közgyűlési teremben a nevezett sértett felé dobásával erőszakot követett el; továbbá az eskütétel folyama alatt nevezett sértettet felemelt székkel tettleg bántalmazni megkísérelte; a kifogási tárgyaláson pedig vádinditványát azzal egészítette ki, hogy amennyiben a vádtanács a btk. 163. §-ba ütköző hatóság elleni erőszakot megállapíthatónak nem találná, terhelt cselekménye a btk. 165. i;-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének minősíttessék, melyet Dózsa Endre Kolozs vármegye alispánja, illetve Kolozs vármegye törvényhatóságával szemben követett el azáltal, hogy őket a törvény végrehajtásában erőszak, illetve veszélyes fenyegetés által akadályozta. Ifj. S. Imre terhelt nem ismerte be bűnösségét és a kifogási tárgyaláson a tényállást akként adta elő, hogy miután az alkotmányvédő-bizottság és Kolozs vármegye alispánja között a közgyűlést megelőzőleg létrejött, irásba is foglalt és a főispáni eskü kivitelére vonatkozó megállapodástól eltérőleg, a közgyűlés folyama alatt sértett gróf Teleki László főispán az elnöki emelvény mellett levő oldalajtón váratlanul megjelent, az elnöki emelvényre ment és egy a zsebéből kihúzott papírlapról olvasni kezdett, a fenti megállapodásnak ilyen módon történt megszegése őt olyan felhevült kedélyállapotba hozta, hogy a közvetlen mellette volt széket megfogva maga előtt ellökte akként, hogy az pár lépésnyire a padlón elcsúszott, azonban az elnöki emelvényig nem haladt, azután egy másik széket vállmagasságig felemelve, pár lépésnyire maga előtt eldobta; tagadja tehát, hogy a terhére rótt egyéb ténykedéseket elkövette és hogy szándéka arra irányult volna, hogy gróf Teleki Lászlót hivatali esküje letételében erőszak vagy veszélyes fenyegetés által megakadályozza, annyival is inkább, mert a rendkívüli nagy zajban, mint az elnöki emelvénytől távolabb álló, tudomással sem bírhatott arról, hogy a főispán tényleg az eskü letétele végett jelent meg a teremben és hogy ott a rendes szokástól eltérően a zsebéből kihúzott papírlapról az eskü szövegét olvasta. Mielőtt a vádtanács a bizonyítékok mérlegelésébe bocsátI kozott volna, ama jog kérdését vette elbírálás alá, hogy vájjon a kinevezett, de a közgyűlés előtt a szokásos esküt még le nem tett főispán a btk. 163. §-ban meghatározott hatóság fogalma alá [ vonható-e és vele szemben a hatóság elleni erőszak eikövethető-e vagy sem ? E kérdés megoldásánál a vádtanács elfogadta alapul, hogy a főispán törvény erejénél fogva maga hatóság, mert jogait a törvény határozza meg és igy azokat minden más hatóság hozzájárulása nélkül önállóan gyakorolja; az 1886 : XXI. t.-c. azonban éppen ezért feltételhez köti a főispánt megillető joghatóság gyakorlatát, amennyiben a 60. §-ban határozottan előírja, hogy a kinevezett főispán a közgyűlés előtt a szokásos esküt tegye le; amiből nyilvánvalóan következik az, hogy a kinevezett főispánnak a törvény áltai részére előirt és a közgyűlés előtt leteendő hivatali esküjének letétele előtt annyival is inkább nincsen joghatósága, mert számos törvény és rendelet irja elő, hogy az államtisztviselő hivatali működését csak a szolgálati eskü letétele után kezdheti meg, vagyis a joghatóság gyakorlatának általánosan követett előfeltétele az eskületétel. Minthogy pedig sértett a nyomozat adatai szerint a vád alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetésekor a törvényben előirt esküt még nem tette le s igy abban az időben az 1886. évi XXI. t.-c.-ben körvonalazott főispáni jogokat gyakorolnia jogában nem állott, mert a kinevezés tényével még a hatósági jelleg meg nem szereztetett, amely nézetet támogatja a védelem részéről hiteles másolatban becsatolt István nádor királyi helytartó által 1848. évi június hó 4-én kiadott főispáni kinevezést tárgyazó rendelet is: terhelt ellenében a btk. 163. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak büntette meg nem állapitható. De nem forog fenn Dózsa Endre alispán, illetve Kolozs vármegye törvényhatóságával szemben sem a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladéka, mert arra vonatkozólag, hogy ifj. S. Imre terhelt akár a nevezett alispánt, akár a törvényhatóságot a törvény végrehajtásában vagyis a főispáni eskü kivételében erőszak vagy veszélyes fenyegetés által megakadályozta, a nyomozat rendén adat annál kevésbbé merült fel, mert Kolozs vármegye törvényhatósága előzőleg már határozatilag kimondotta, hogy a sértett főispántól a törvényben előirt esküt be nem veszi. Minthogy pedig terhelt azon cselekményében, mely szerint nem zsarolási célból, gróf Teleki László sértettet szék és porzótál dobása által megfenyegette, a kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás tényálladéka látszik fenforogni: az iratoknak az 1897. XXIV. t.-c. 18. §-ának IV. pontja értelmében az illetékes kir. járásbírósághoz való áttétele indokolt. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1906. január 29. 80/906. II.) a kir. ügyészségnek a főügyészség által fentartott felfolyamodása folvtá//, 1906. január 29-én tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A felfolyamodás a Bp. 379. §-a alapján elutasittatik. Indokok: A vádirattal szemben a kir. törvényszék vádtanácsával összhangzóan a kir. Ítélőtábla is a védelemnek arra az álláspontjára helyezkedik, hogy nem ütközik a Btkv. 163. §., illetve 165. §-ába ifj. S. Imrének az a cselekménye, hogy Kolozsvár vármegye főispánjává kinevezett gróf Teleki László, amidőn 1905. november 3-án a megye közgyűlésén az 1886: XXI. t.-c. 60. §. rendelkezéséhez képest az előirt eskü letétele céljából megjelent, egy széknek és porzótartónak feléje dobásával, később pedig egy felemelt székkel bántalmazni megkísérelte, illetve hivatali esküjének letételében akadályozta. Az államhivatalnoknak ugyanis joga van az állam érdeke által megkívánt és hivatalával összekötött teendőket gyakorolni, joga van arra, hogy hivatása gyakorlatában tekintélye és személye törvényes védelemben részesüljön és hogy hivatalos feladatát szükség esetén a törvény által megengedett kényszereszközökkel is megvalósítsa. De másrészt e jogoknak a hivatali kötelesség teljesitésére nézve és annak érdekében szigorú és terhes kötelmek felelnek meg, amelyek hű és pontos teljesítésének első biztositékát a kötelességérzet mellett első sorban a felelősség tudata, másodsorban pedig a fegyelmi és büntetőtörvényekben megállapított felelősségrevonás képezik. A felelősség tudata mint erkölcsi kényszer az államhivatalnok által hivatalának elfoglalásakor letett esküjében nyer kifejezést, mely eskü nem egyéb, mint a hivatali kötelességek megtartására vonatkozóan tett ígéretnek ünnepélyes megerősítése, és különösen a főispánnál bír nyomatékkal, mert az ő állása bizalmi és politikai természetű és a bizalom megszűntével fegyelmi eljárás nélkül bármikor elbocsátható. Ebből magyarázható ki, hogy az állami közigazgatás különböző ágazataiban alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák hivatali működésüket csak az előirt szolgálati eskü letétele után kezdhetik meg. A gyakorlat törvényen és törvényes rendelkezéseken alapszik, amelyeknek mindegyikében ki van mondva, hogy az illető alkalmazottak a hivatali esküt az állás elfoglalása előtt, illetve az állás elfoglalásakor kötelesek letenni és azokban kifejezetten az