A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

A JOG ezután a buziási kir. járásbírósághoz fordult keresetével, amelyben^ előadva, hogy az alperes ó't 1901. évi augusztus 15-én háztartásának vezetésére gazdaasszonykényt fogadta fel évi 144 korona bér mellett, az alperesnek az egy évre járó bér fejében 144 koronában elmarasztalását kérte. A kir. járásbíróság végzésével a pert megszüntette, mert a felperes magát, mint gazdaasszony, a háztartás körüli személyes és folytonos szolgálatok teljesítésére kötelezte, a gazda és cseléd között a szolgálati visszonyból támadható viták elintézésére pedig az 1876. évi XIII. törvénycikk 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hivatott. E szerint a járásbíróság és T. vármegye alispánja között hatásköri összeütközés esete merült fel, melynek elintézéseképen a bíróság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani, mert abból a tényből, nogy a felek a lugosi kir. közjegyző által felvett közjegyzői okirat szerint, mint jegyesek, kijelentették, hogy egymással házasságra lépnek s egymásnak hitvestársi hűséget fogadnak s I, D. a felperesnek özvegyi joga s egyéb igényei kielégítéséül bizonyos összegeket kötelezett, továbbá abból a tényből, hogy a felek az emiitett okirat kiállítása után egymással közös háztartásra léptek : nyilvánvaló, hogy — habár a cselédkönyv szerint a felperes havi cselédbér mellett állott az alperes szolgálatában — felek között nem volt cselédviszony, és hogy a felperes azokat a szolgálatokat, amelynek diját ezúttal követeli, nem cselédként teljesítette ; mihez képest a gazda és cseléd közötti visszonyt szabályozó 1876. évi XIII. t.-c. 115. §-a alapján a közigazgatási hatóság hatásköre nem állapitható meg és minthogy e hatóság hatáskörének megállapítására más ok sem forog fenn, a felperes követelése mint magánjogi követelés, birói útra tartozik, a per érdemében lévén eldöntendő az a kérdés, hogy a felperes — a közte és alperes között fennállott visszonyra tekintettel — az alperesnek teljesített munkájáért követelhet-e jogosan díjazást vagy nem. (2.582./905. I. M. sz.) A vasút felelelőssége a vonala mentén fekvő épületekben áradás által okozott kárért. Egy, a vasúti vonal mentén fekvő majorság épületeit az árvíz erősen megrongálta. A major tulajdonosa beperelte a vasutat kártérítésért, azt hozván fel okul, hogy az épületek megrongálásából származott károsodás a vasúttól vezetett vasútépítésnél elkövetett mulasztás következtében állott be. A trencséni kir. törvényszék mindkét felet hibásnak találta, a kárt megosztotta s a vasutat csak a kár egy harmadrészének viselésére ítélte el. A szakértők ugyanis előterjesztették, hogy a major különben rosz anyagból épült és nem a legjobb karban lévő épületei beismert nagyobbmérvü megrongálásának a bekövetkezett és el nem hárítható árvízen kívül az is oka volt, hogy a major területén egybegyülemlett viz a vasúti töltésen alkalmazni elmúlás, ott átereszek hiányában és azért, mert az alkalmazott vasúti és közúti hid nyílásai szűkek és a patak folyásának meg nem felelők voltak, kellő gyors lefolyást nem nyerhetett. Ekkép a major területét és épületeit hosszabb időn át lepte el a viz, sőt a töltés s a vasúti és közúti hid a vizet annyira megduzzasztották, hogy a majorban a vizállás 60 cm.-rel volt magasabb, mint a töltés másik oldalán. Kétségtelen tehát, hogy a bekövetkezett kárnak a vasúti társaság azon mulasztása is oka volt, hogy a vasúti töltést átereszekkel nem látta el, holott közönséges gondosság mellett is tudnia kellett, hogy a tavaszi időben bekövetkező olvadás nagyobb vizet idéz elő, de mindennek dacára a viznek lefolyásáról kellőképpen nem gondoskodott. Ezzel szemben nem hivatkozhatik a vasút arra, hogy felperesek is mulasztást követtek el, amennyiben a közigazgatási bizottságtól jóváhagyott vasútépítési tervről előzetesen ugyan értesítve lettek, de az ellen az építési mód tekintetében fel nem szólaltak. Nem lehet ugyanis kívánni felperestől, ki a technikai kérdésekben teljesen járatlan, hogy a vasútnak feladatát tevő műszaki munkálatokat ellenőrizze s azoknak kivitele ellen technikai tartalmú észrevételeket tegyen. E tekintetben tehát a bíróság felperesek mulasztását megállapítottnak nem látja; de egymagában véve azon körülmény sem menti fel a vasutat a kártérítési kötelezettség alól, hogy közigazgatásilag jóváhagyott vasúti terv szerint építkezett, mert ez a közigazgatási tény egyáltalában nem érinti az ily vállalatok által okozható károkért való felelősségnek magánjogi kérdéseit. Miután azonban a bekövetkezett kárnak oka a fentebb kifejtettek szerint nem egyedül a vasút ténykedésében, illetőleg mulasztásában, hanem részben a major mély földrajzi fekvésében, az épületek ellentállásra nem képes rossz anyagában és rongált állapotában, tehát a felperesek terhére eső körülményekben ; ezenfelül azonban a vasút által el nem hárítható vizáradásban, de a viz levezetésére szolgáló patakok medreinek meg nem felelő és tisztítatlan állapotában és mások rendelkezése alatt álló vízműveknek szabálytalanságában is keresendő és miután ily esetben az, hogy a kár bekövetkezésére lényeges és nem kizárólagos befolyással biró tény vagy mulasztás folytán a kárnak megtérítése mily arányban terheli alperest, a bíróság rendelkezésétől függ: a törvényszék a vasutat a felmerült kárösszeg csak egy harmadának viselésére találta kötelezendőnek és felperest ezt meghaladó keresetével elutasította. A pozsonyi kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, amit a kir. Küria is 1905. november 15-én kelt 3,502/04. döntésével jóváhagyott. A postatakarékpénztári clieque-számlára teljesített fizetés kérdésében a következő fontos határozatot hozta a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, az elsobirói Ítéletet feloldja, az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok : Az elsőbiróság felperest perköltség követelésével azért utasította el, mert alperes tartozásának túlnyomó részét a kereset beadása (1905. évi június hó 17. napja) előtt 1905. évi június hó 8. napján felperes postatakarékpénztári chequeszámlájára a 2 •/, a. elismervény szerint befizette, követelésének többi része pedig a sommás eljárás értékhatárát el nem éri; mellőzte azonban azon tényállás megállapítását, hogy felperes követelése mikor vált esedékessé, valamint hogy az alperes által a cheque-számlára befizetett összeg mikor fizettetett ki felperes kezéhez Az elsőbiróság Ítéletének alapjául szolgáló azon jogszabály, hogy a postatarékpénztári cheque-számlára történt fizetés esetén a tartozás kiegyenlítése szempontjából a befizetés időpontja a mérvadó, csak arra az esetre áll, ha az adós tartozását kellő időben tehát késedelem nélkül fizette a cheque-számlára, ellenben az adós a befizetés és a hitelező részére történt kifizetés közötti időt a perindítás szempontjából a maga javára nem számithatja akkor, mikor a fizetést késedelmesen teljesítette. Minthogy e szerint az elsőbiróság által alkalmazott jogszabály alkalmazhatósága attól függ, hogy a követelés, amelyre a fizetés történt, a fizetés idejekor lejárt-e már ? arra az esetre pedig, ha a fizetés alperes által elkésetten történt, azon kérdés elbírálásánál, hogy felperes keresetét idő előtt adta-e be vagy sem, lényeges körülményt képez azon kérdésnek eldöntése, hogy az alperes által befizetett 74 K 60 f. felperesnek a per indítása előtt, vagy azután fizettetett ki, minthogy az elsőbiróság a lényeges körülményekre vonatkozó tényállást ki nem derítette és ítéletében meg nem állapította, ezzel pedig a sommás eljárási törvény 35. §-ában letett azon lényeges eljárási szabályt, hogy a bíróság az ügyet kimerítő tárgyalásban köteles részesíteni, megsértette: felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni, az elsőbirósági Ítéletet a sommás eljárási törvény 204. §-a alapján feloldani, az elsőbiróságot további eljárásra és uj határozat hozatalára utasítani kellett. (1905. E. 527. sz. a.) A kir. Kúria polgári szakosztályának statisztikája. A kir. Kúriához 1905. évben érkezett 12,425. polgári, stb. ügy (1904-ben 12,542). Elintéztetett 11,298 (11,061) ügy és pedig visszautasítással 506 (476), helybenhagyólag 8,050 (7,758), megváltoztatással 1,218 (1,311), megsemmisítéssel 56 (57), feloldással 237 (231), más módon 1,232 (1,228). Tartatott öttagú tanácsülés 231 (216), héttagú tanácsülés 932 (968). ítélet hozatott 8,697 (8,562). Bírságolás két esetben alkalmaztatott (3). Szerzői jog bitorlása: külföldön megjelent szinmű jogosulatlan fordítása és előadása ; intendáns és igazgató felelőssége ; kártérítés összege. A Berlinben megjelent szinmű a szerzők beleegyezése nélkül fordíttatott és előadatott. A szerzők egyike magyar honos lévén, a szerzőket a törvényes oltalom megillette. A kolozsvári tábla azonban elutasította a keresetnek büntetés kiszabására és teljes kártérítésre irányuló részét, mert: a szinmű Berlinben jelent meg, oly időben, midőn a szerzői jogok védelmére nézve Németországgal még szerződésünk nem volt; a szerzők egyike külföldi és külföldön lakik, a másik is — aki magyar honos — hosszú idő óta külföldön lakik és így alperesek őt is jóhiszemüleg külföldinek tarthatták; alpereseket tehát szándékosságvagy gondatlanság nem terheli. A Kúria (1906. jan. 5. 4,728/904. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének helybenhagyásával megbüntette és teljes kártérítésre kötelezte alpereseket, kiket mulasztás azért terhel, mivel a szerzők jogaival mit sem törődve, nem is kutatták, vájjon a kérdéses szinmű — melynek címlapján ott állott, hogy «el nem árusítható kézirat* — a szerzők jogainak sérelme nélkül előadható-e? A jogosulatlan előadásért felelőssé tétetett a színháznak egy intendánsa, mint igazgatója, mert mindketten, mint a műintézet vezetői, oly állást foglalnak el, amelynek természetéből következtethető, hogy a repertoir megállapítása mindkettejük hatáskörébe tartozik. Kártérítésül az 1884: XVI. t.-c. 58. §-a értelmében megítéltetett a jogosulatlan előadások teljes bruttóbevétele; ehhez azonban hozzá nem számíttatott a színház állami subvenciójának hányada, mert az állami subvenció a magasabb művészi célok előmozdítására szolgál és nem az egyes előadások esetleges bevételi hiányának fedezetéül. A közigazgatási bíróság a szülésznőkről. A büntetőtörvénykönyv 291. és 310. §-aiban vannak meghatározva azok az esetek, midőn a szülésznő foglalkozásától járatlansága vagy hanyagsága miatt a büntető bíróság által véglegesen vagy ideiglenesen eltiltható ; de a közigazgatási hatóságokat a törvény nem ruházza fel azon joggal, hogy azokat, akik magánszülésznői gyakorlatot jogérvényesen folytatnak, attól testi fogyatkozás miatt eltilthassák. A felett pedig, hogy azok, akik a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-c. életbelépte után tiszti főorvosi képesítő alapján folytatják a szülésznői gyakorlatot, attól ugyanazon helységben egy okleveles szülésznőnek állandó letelepedése folytán eltiltassanak, a törvénvhatósági bizottsági közgyűlés van hivatva határozni. (94/1905. sz.) PiliAB KtíZvttl T«B»A«JÍ0 H^OVOXíA OuOWiaTMl