A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [5. r.]

A JOG bevégezlével legalább is azon a fokon van. mint a 2-t éves férfié. A 24 éves leány félig-meddig elvirágzott és a 24 éves korhatárnál a 21—24 éves hajadonok kiskorúsága ugy jelentkeznék mint a kezdődő aggszüzség jogi büntetése. — A nősülés nagykorúsító hatását már a jog előtti egyenlőség is kívánatossá teszi. Képtelenségnek látszik azonban az önálló iparűzés általi nagykorusitást kizárólag az iparüzemre szorítani. Az iparüzem sokkal nagyobb vagyoni terjedelmű, kihatású és számú ügyletekkeik apcsolata sokkal fokozottabb előrelátást és gondosságot tételez fel, mint a magánjogi forgalom. Ezek alapján szinte komikusan hatna, ha az ("málló ipart üző kiskorú szabadon rendelhetne az üzlete számára akárhány Bösendorfert, — a lakása számára, meg egyet se a gyám beleegyezése nélkül. A 924. §-ból, a «rendelkezés», mely mesterkélt fogalom, kihagyandó. Helyesen e szakasz akkor szólna, ha a kiskorú készpénzügylctét az ügyleti ellenfél jóhiszeműsége esetében érvényeseknek venné. Hotitscher Szigfrid dr.: Ha a gyámság alapjául szolgáló defektusok miatt is, főleg elmegyengeség esetében is. a kiskorúság meghosszabbításának van helye, nem várható el a közfelfogástól, hogy disztingváljon az intézkedés okai közölt. Gyakran pedig nem is annyira a személyes, mint inkább a vagyoni visszonyok szolgálhatnak okul a közbelépésre. Nevezetesen, ha a kiskorú szüleinek korai elhalálozása folytán egy nagy és gondos kezelést igénylő vagyon önálló ura lesz, a 21. év betöltésével esetieg még nem bir azon fejlettséggel, mely az ilyen vagyonnal járó ügyek vitelére szükséges. De nem volna méltányos az ilyen cg\énnel szemben ép ugy eljárni, mint azzal, aki elmegyenge. Ha tehát a kiskorúság meghosszabbítását, mint külön intézményt egyáltalán fentartjuk, az felhasználható arra, hogy ilyen esetekben egy enyhébb elbírálásban részesülő intézkedés álljon rendelkezésre, ne pedig ugyanazon intézkedés foglaljon helyt, mint pl. a valóságos elmegyengeség esetében. Az sem helyes, hogy az orvosi vélemények szerint alig különböztethető elmebetegség és elmegyengeség között különböztetve, előbbi miatt gyámságnak, utóbbi miatt kiskorúság-meghosszabbításnak legyen helye. Ezek szerint a Tervezet 2. ij-a fentartandó volna, mégis azzal a változtatással, hogy az eljárás a gyámhatóság hatáskörébe utaltassák, ép ugy> mint a teljeskorusitás, melynek ellenképe. Az intézkedés ideiglenes volta nélkülözhetővé teszi a birósági garantiákat. Emellett pedig az árvaszékek előtti eljárás alkalmasabb a concret eset mérlegelhelésére. A korai öröklés esetében, mikor az egész intézmény legactuálisabb, az árvaszék már ismeri a vagyoni és családi visszonyokat. Végül az árvaszék intézkedése mindig enyhébb jellegű, mint a gyámságot is elrendelő bíróság Ítélete. Tulajdonképpeni gyakorlati jelentőségét nyeri a kiskorúak korlátolt szerződőképességénck kérdése a mindennapi forgalomban, a terhes szerződések körében. Az első, ami itt felmerül, az, hogy a kiskorú rendelkezése alatt lévő vagyonából való fizetések a forgalomban elfogadhatók és meg nem támadhatók kell hogy legyenek. Miután pedig érvényes a teljesítés, érvényesnek kell lennie az alapul szolgáló ügyletnek is. Ezt fejezi ki a Tervezet 924. §-a. L)c mindez csak akkor áll, ha a kiskorú a tényleges rendelkezésében lévő vagyonáról jogosítva is volt rendelkezni. Amit tehát a Tervezet 924. §. 2. mond. kifejez, az egyáltalán nem a kiskorú szerződőképességének, hanem a nem jogosítottól való jogszerzésnek kérdése, melyet a Tervezet 029—681. §-ai már kielégítő módon szabályoznak. Nyilvánvaló, hogy nincs szükség külön szabályra, ha az idegen dolgot átruházó véletlenül kiskorú. De ugyanazon elbírálás alá esik, ha a kiskorú saját dolgát ruházza át, melyről nem volt jogosítva rendelkezni. A Tervezet 924. §-a tehát az előadó h conclusiója értelmében módosítandó. Ily alakjában nem fog vonatkozni a magát fenntartó kiskorú keresményére, mert erre külön szabályt állit fel a Tervezet 920. ij-a. Nincs ok a kiskorút vagyonának rendelkezésére bocsátott jövedelmei tekintetében fokozottabb védelemben részesíteni, mint keresménye tekintetében. A 920. §. tehát egészen elejthető és elegendő a 924. §. A családjog feladata pedig meghatározni, mennyiben van kivonva a kiskorú keresménye a törvényes képviselő kezelése alól, menynyiben tekintendő tehát az a 924. §. szempontjából a kiskorú rendelkezésére bocsátottnak. A Tervezet 921. t?-a helyett megfelelőbb mai jogunknál megmaradva, ilyen esetekben a gyámhatóságra bizni, hogy a teljeskorusitást mondja ki. A 921. §. korlátja nem akadályozza meg, hogy az üzleti hitelezők a kiskorú törzsvagyonát is igénybe vegyék. Az egész védelem a nem üzleti, tehát rendszerint lényegtelenebb és az üzlet körét meghaladó vagyis olyan ügyletekre vonatkozik, melyeknek a kiskorú kereskedő ha eleget nem tesz, a magánjogi felelőtlenség mellett a Btk. 416. £ 1. pontjával jön összeütközésbe. A szerződőképesség és a végrendelkezési képesség (1819. §.) korhatárait tekintve, már most azt látjuk, hogy nálunk jelenleg 24. és 12., a Tervezet szerint 24. és 14., Német-, < >lasz- és Franciaországban 21. és 16., az uj svájci codex szerint 20. és 18. a korhatárok. Angliában pedig mindkét képességre a 21. év. Emellett a code civil szerint a kiskorú mindig csak a vagyon feléről végrendelkezhetik. A spatium tehát, mely nálunk van (12, illetve 10 év), a külföldön sehol sem tapasztalható, hanem reducálódik ~> és 2 évre, sőt egészen is elesik. Hazai viszonyokkal a végrendelkezési képesség alacsonyabb korhatárát nem lehet indokolni. A legitima aetas ezen maradványához, a 12 évvel \aló végrendelkezhetéshez tehát bátrabb kézzel is hozzá lehetett volna nyúlni, mint a Tervezet teszi, és mindenesetre a 18 éves korhatárt felállítani. Reitzer Béla dr.: a Tervezet 917. §-ából világos, hogy a 920. §. (peculium) korlátolt szerződőképességet akar statuálni. A 920. tj. azonban nem az, mert nincs oly szerződés, melyet a 920. §-beli kiskorú ne köthetne. Egyoldalút, kétoldalút, ingyeneset, terheset (ügyletet), csak a peculium keretében, ez pedig teljes szerződőképesség korlátolt felelősséggel. Vita nem is a körül forog, hanem, hogy csak realizált ügyleteik érvényesek-e, avagy — mondjuk röviden — hitelügyleteik is. Ennek eldöntsse azonban nem lényeges, mert nincsenek jogszabályok jogunkban — kivéve a közjegyzői törvény — melyek e különbségen bifurkálódnának s ámbár praktice az illetőre nem mindegy, konzekvenciák, vagy pláne cselekvőképesség tekintetében e különböztetés irreleváns. Önkényes a rendelkezés* alatt csak dologi dispositiót érteni. Egyébként minden dologi dispositiónak sine qua nonja a spirituális dispositió. Maga a Tervezet e szót a legkülönbözőbb értelemben használja. Tervezet és gyámi törvény szabályozása az indoklás dacára merőben más. A Tervezet korhatárúnak elejtése nem egyedüli eltérés, sokkal lényegesebb ennél a második mondat, mely egészen uj. Itt a bíró causa cognita mondja ki az érvényességet, a szerint amint az ügylet életfentartási vagy nem. A 920. §. mellett elfogadva előbbi álláspontunkat alapul, a kiskorú kötöttsége nagyobb, mert in concreto a második mondatbeli kellék is mindig vizsgálandó. Kétes a két mondat visszonya is, vájjon egymás mellé vannak-e rendelve vagy a második kiegészítője az elsőnek. Akárhogy veszszük is, a mi álláspontunkkal szemben megszorítást taitalmaz, amire szükség nincs. Bármelyik magyarázat legyen is a helyes, a Tervezet mindenesetre módosítandó akár egyik, akár másik irányban, miután az értelmezés körül a kétségek szétoszlatva nincsenek. Concrete a nézetem az, hogy az önmagát keresményéből fenntartani tudó kiskorúnak meg kell adni a keresményével való szabad rendelkezését, melyre az ily kiskorú kétségtelenül megérett. Ha a szabályozás mégis correctivumot kíván, inkább szorítsuk azt az életfentartás körére, mint hogy a hitelügyletekből őket teljesen kizárjuk. Felszólaltak még Halmos Sándor dr. és Besnyö Béla dr., mindketten a korhatár leszállítását pártolták. Végül Szladits Károly dr. előadó foglalja össze a vita anyagát, mely sok uj szempontot és eszmét vetett fel. Törvénytervezet az alapítványokról. Lukács György vallásés közoktatásügyi miniszter az alapítványokról előadói javaslat alakjában törvénytervezetet dolgoztatott ki, amelyet megküldött az összes egyházi főhatóságoknak és a magyar jogászegyesületnek, álláspontjuk kifejtése, illetőleg megvitatás végett. A törvénytervezet szerint az alapítvány az a vagyon, amely az állam által közérdekűnek elismert célra olyképp van rendelve, hogy a vagyon törzsállagának csonkithatlansága az állam által elismert módon állandóan biztosítva lévén, a vagyonnak használata vagy hozadéka a célt állandóan szolgálhatja. Az alapítványi célra rendelt vagyon önálló jogi személynek tekintendő. Az alapítvány közjogi biztosítása végett a miniszter jóváhagyására van szükség a jövőben keletkező alapítványoknál: amelyek oly célt kívánnak szolgálni, amely cél az arra tartozó összes kikötésekkel együtt törvényben, kormányhatóságilag jóváhagyott köz- vagy magántestületi szervezeti szabályokban, avagy a jelen törvény életbelépte után kormányhatóságilag jóváhagyott alapítványi alapitó-okiratban szó szerint állami elismerésre még nem talált; amelyek céljának elfogadása tekintetében való nyilatkozatra oly jogi személy illetékes, amely alapítványi vagyonkezelésre nem jogosult; amelyeknek vagyonkezelését az alapító nem arra a jogi személyre bizza, amely az alapítványi cél elfogadása tekintetében való nyilatkozatra illetékes ; amelyeknek vagyonkezelését az alapító valamely ezután létesítendő vagy pedig valamely alapítványi vagyon kezelésére jogosultsággal még nem biró jogi személyre bizza; amelyek vagyonhozadékának rendeltetésszerű felhasználása tekintetében való intézkedési jogot az alapító nem az alapítványi cél gondozására hivatott jogi személyre bizza, vagy pedig ebben az intézkedési jogkörben ezen a jogi személyen kívül másoknak különleges szerepet ad; amelyek vagyonának értéke 20VCQ0 koronát meghalad ; amelyeknél az alapító azt kívánja, hogy az alapítványi tőke vagy annak bizonyos része bizonyos időn át tőkésittessék. Magyar állampolgárok által létesitott oly alapítványoknál, amelyek az 1807. évi XII. t.-c. értelmében Ausztriával közösnek vett ügyek körébe tartozó intézményt kívánnak szolgálni, az alapitvány közjogi biztosítására szükséges jóváhagyás megadására a m. kir. honvédelmi miniszter illetékes. Az alapítványi vagyon -kezelésére jogosult jogi személyekre nézve az alapítványi vagyon biztonsága tekintetében általában azon szabályok irányadók, amelyek az árvavagyon kezelésére nézve a városi törvényhatóságokra vonatkozólag érvényben vannak. Minden alapítványi vagyon kezelését és hozadékának rendeltetésszerű felhasználását a kormány — esetleg biztosai utján — megvizsgálhatja. A kormány kezelése alatt álló alapítványi vagyon kezelése, úgyszintén e vagyon jövedelmének rendeltetésszerű felhasználása az állami számvevőszék ellenőrzése alá tartozik.