A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [5. r.]

A J Külföld. A holland büntetőjogi irodalom, A holland büntetőjogi irodalom sokkal fejlettebb és gazdagabb, mintsem első pillanatra gondolnók. Ezen fejlettséget és gazdagságot azonban csak a monográfiái irodalom terén találjuk, mert — mint alább látni fogjuk - az anyag minden részére kiterjedő, rendszeres büntetőjogi tan- vagy kézikönyvet nem találunk a holland irodalomban. Mielőtt az irodalom jelenlegi állapotát ismertetnők, célszerűnek tartjuk, hogy a régi hókról is ejtsünk néhány szót. A holland büntetőjogi irodalom a XVI. században kezdődött. Ekkorra esik ugyanis a holland praktikusok föllépte, akik munkájukat latin, holland és francia nyelven Írták s akik büntetőjogi értekezéseiket rendesen egy, a cime után az általános jog körébe vágó munkájokban bocsátották közre. Ezen irók közzül Vlamiitg Jodocns Damhonder van l>rngge Volt az első (1507 — 1581), aki «Praxis rerum criminaliumn cimü és számos képpel illusztrált, először latin, majd később holland és francia nyelven közrebocsátott munkájában rendszeres tárgyalás alá vette a büntetőjog és a bűnvádi eljárás tanait, illetve szabályait. Mellette Antonius Mattheus (16Ö1 — 1(354) utrechti jogtanár emelkedik ki, aki ttDe criminibusK cimü s az utrechti városi joggal is foglalkozó munkájában, a bűncselekmények tanát fejti ki a római, germán és a kánonjog elvei alapján s ezzel megalapítója lesz a holland- rónia/ jogt iskolának, ffugó Grdthts is foglalkozóit büntetőjogi eszmékkel vlnleijdinge tot de Hollantschc regtsgeleertheyti> (•«Bevezetés a holland jogtudományban) cimü munkájában (Groenewegen 1667); J. Vbet (f 1719) «Commentari?/s ad Pandeetas* (1648), F. Zypaeus: aNotitia jnris Belgici* (Antwerpen 1610) és Pietcr Port: «Tractact van erimineele Zákem cimü munkáikban szintén a holland-római jogiskola híveinek mutatkoztak s a római és a holland jog összeolvasztásán fáradoztak. A XVII. század második felében (1604) jelent meg a Simon van Leemven (Leoninus) v<Het Rooms Ilollands Regín cimíí, nagyterjedelmü munkája, amely a magánjogon kívül a büntetőjogot is rendszerbe foglalta s amely záróköve volt a holland-római jogi iskola termékeinek és amely egyszersmind alapköve lett a transvaali és az oranjei büntetőjognak. A XVIII. században élt irók közül említendők: Eduárd van Znrck, aki a aCodex Batavns»-t adta ki kommentárral ellátva (1711), továbbá: J. Schrassert a oCodex Gelro-Zutphanie//s» kiadóját (1740), aki szintén kommentárt irt, valamint J. Moormannt, aki « Verhandelinge over de misdaden cn derselvcr straffen-a cimü értekezés-gyűjteményében (Arnheim 1774) a bűntettekről és azok büntetéséről irt tanulmányokat. Ide sorolandó még: J. J. Van Jíassrlt, továbbá J. L. Kersteman, aki Recht&geleerd kiveekschoel of slentel der erimineelepractijkn («A kriminál-praktika kulcsának a középiskolai jogtudománya))1) M Ma már szokatlan cim! (Amsterdam 1789) cimü munkájában foglalkozott büntetőjogi kérdésekkel, főleg gyakorlati szempontból. Müvét — mint a cimből kitetszik — jogtanulók számára irta. Végül megemlítjük még Voordát, továbbá Lindent, aki «Reehtsgeleerd» cimü munkájában, a büntetőjog elveit is előadja és % M. Parcls-t, aki v Crimineele advysenn (1778) cimü munkájában több büntetőjogi dolgozatot közölt. Az első holland büntetőtörvénykönyv («Het Crimineel Wetboek voor het Koninkrijk Holland», 1809) úgyszólván semmi irodalmat sem teremtett, ami érthető, mivel e kódex alig egy évig volt érvényben. Egyetlen figyelembe vehető munka a % M. Kemper-é, aki a törvényt 1809 ben, bevezetéssel és kommentárokkal kisérve, közrebocsátotta. Ugyanezt mondhatjuk az 1810-ben rendeleti uton életbeléptetett francia «Code Pénal»-ról is, ami szintén érthető, mivel a törvény mellett a már meglevő francia munkákat használták. Mindamellett.számbavehető munka a J. Van Deinsc könyve, amely «Het Wetboek van StrafrechU cim alatt, 1858-ban jtlent meg s amely nem csupán kommentár, hanem bizonyos tekintetben — tanés kézikönyvül is szolgált. Ezenkívül említhetők még a Van Maanen, H. Barge és a Jan Emden Kommentárjai. Az 1881. évi btk. uj korszakot nyitott meg az irodalom terén. Egyre-másra jelentek meg a kisebb-nagyobb terjedelmű monográfiák, amelyek az uj btk. egyes rendelkezéseit vitatták meg. Mielőtt azonban ezekre térnénk át, a jelenleg közkézen forgó tankönyvekről óhajtunk néhány szót szólani. Mint már említettük, a büntetőjog egész anyagát tárgyaló holland munka — ez idő szerint — nincsen. Az amsterdami egyetemen a Van Hamel, az utrechtin pedig a D. Simons könyvét használják. Mindkettő kitűnő tankönyv s egyetlen OG hibája csak az, hogy nem teljes, amennyiben mindkettő csak az általános tanokat öleli föl. A Van Hamel munkája nlnlciding tot de studie van het Nederlandsche Strafreehtn cimen, 1888 — 1895-ben jelent meg, három füzetben. Szerző hosszasan (38. oldalon át; fejtegeti a büntetőjog és a büntető jogtudomány fogalmát és természetét, ez utóbbit (t. i a büntető jogtudományt), mint jogtudományt és mint társadalmi tudományt, vizsgálja. A büntetőjogi javaslatok és jogforrások ismertetése után, áttér a büntetőjogi alapelvek ismertetésére. Behatóan foglalkozik az egyes tételekkel, a történeti fejtegetéseket és az összehasonlítást mellőzi. E helyett azonban, különös figyelemmel van a régibb holland criminálisták munkáira, amelyeknek a vonatkozó részeit — az egyes kérdések tárgyalásánál — behatóbban ismerteti. A másik tankönyvet Dr. D. Simons, utrechti egyetemi tanár irta, nLeerboek van het <tNederlandschc Strafreehtn cim alatt (Groningen 1904. P. Noordhoff). Ez a munka is csak az általános tanokat tartalmazza. Az előbbi tankönyvnél bővebben foglalkozik a büntetőjogi elméletekkel s folytonos figyelemmel van a német kriminalisták műveire. Általában véve, kitűnő, összefoglaló tankönyv, amely alapos tájékozódást nyújt a büntetőjog alapvető kérdéseiben. Rendszere nem egyezik meg a holland btk.-ével, amennyiben előbb a bűncselekményt tárgyalja, a kísérlet, ellenállhatlan kényszer, beszámítás és a végszükség kapcsán; majd a tettesség és a részesség és az elévülés kérdését (btk. 68 — 77.) fejtegeti s csak azután tér át - befejezésül — a büntetések tanára (btk. 9—36.). Meg keli még említenünk O. 0. van Swttiderennek: «Het hedendaagsehe Strafreeht in Nederland en het Bieitenlandí> cimü, nagyszabású (eddig 5 kötetes) munkáját, amely oPsquisse du droit pénál aetnel a Pays-Bas et a Pét rangéra cim alatt, franciául is megjelent. Thót I^ászló dr. (Vége köve!kf>zik ) Ujabb munkásvédelmi rendszabályok az osztrák iparban. Az osztrák kereskedelmi miniszter a Gewerbe-Ordnunk 78. §-a alapján egy terjedelmes rendeletet adott ki, mely a jövő évtől kezdve lép életbe és az engedélyezéshez kötött iparokban alkalmazott segédmunkásokra nézve részletes munkásvédelmi szabályokat tartalmaz. A rendelet mindenekelőtt a munkahelyiségek iránt intézkedik s pedig elrendeli, hogy a munkahelyiségekben minden egyes ott foglalkoztatott személy után tiz köbméter légtér s két négyzetméter alapterület számítandó. Oly üzemekben, melyek káros gőz- vagy porfejlödéssel járnak e minimális méretek megfelelően nagyobbitandók. A munkatermeknek a földszinten és emeleteken legalább három méter, az alagsorban 2-8 m. s a padláshelyiségekben az alapterület felében legalább 2'9 m. magasaknak kell lenniök. Az oly munkahelyiségekben,melyek kővel, beton nal vagy agyaggal vannak padozva, az állandó munkahelyek fával vagy valamely egyéb rossz hővezető anyaggal burkolandók be Oly munkahelyiségekben, hol nagy folyadékmennyiségekkel dolgoznak, a padozat áthatlan anyagból készítendő és oly csatornázással illetőleg lejtővel látandó el, hogy a folyadék könnyen lefolyhasson. Kályhák és nyilt tűzhelyek körül a padló legalább 00 cm.-es sugárnyi területben tűzálló anyagból készítendő. A munkahelyiségből a szabadba vezető ajtók kifelé nyílók legyenek. Azon munkahelyiségekben, hol robbanó anyagok, könynyen gyúló gázok, gőzök s folyadékok dolgoztatnak fel, vagy állíttatnak elő, az ajtók és ajtófélfák tűzmentesen állitandók elő. Oly üzemekben, melyek veszély esetén a rendes kijáratok és ajtók utján torlódás nélkül ki nem ürithetők, vészkijáratok alkalmazandók, s ily néven jelölendők meg. Ha a vészkijáratok rendes időben zárva tartatnak, ugy a kijáratok kulcsa könnyen hozzáférhető helven tartandó. Emeletes üzemhelyiségekben legalább egy tűzbiztos lépcső állítandó fel, ugy hogy azon az összes helyiségekből egyszerre lehessen kijutni. Ötven személyre a lépcső szélessége 125 m. legyen. További ötven személy után a lépcső szélessége egy fél méterrel megtoldandó, vagy esetleg több állítandó fel. A munkahelyiségekbe szolgáló főbejáratoknak legalább egy méter széleseknek, a munkagépek közötti átjáróknak pedig 60 centiméter széleseknek kell lenniők. A munkahelyiségek ablakainak oly méretűeknek kell lenniök, hogy a helyiségek az ott folyó munkára kellő világosságot árasszanak. Minden munkahelyiség, folyosó, lépcsőház, szükség esetén nappal is kellőképp kivilágítandó. Világító folyadékok felhasználása esetén törékenyüvegből való lámpatestek' mellőzendők. Központi világítás esetén megfelelő szükségvilágításról is kell gondoskodni, mely nem függhet a központi világító teleptől. Azon munkahelyiségek, melyekben robbanékony anyagok, könnyen gyúló gázok, gőzök, vagy folyadékok dolgoztatnak fel, vagy állíttatnak elő, csakis kívülről világithatók meg. A fényforrás e helyiségektől tömör üvegburokkal zárandó el. Ha a helyi viszonyok ilynemű világítást nem engednek meg, agy e helyiségek izzólámpákkal világithatók ki, feliéve. hogy a vezeték