A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [5. r.]

A JOG 45 taníthatjuk és ugy tanulhatjuk meg, ha a két ezredéves jogintézményeket összehasonlítjuk a jelen jogintézményeivel és kutatjuk a hasonlóságokat, illetve az ellentéteket. Azért véleményem szerint a római jogot csak az ismerheti meg, és az tanulhatja eredménynyel, ki az élő jogintézményeket, egyszóval az élő jogokat már ismeri, ép igy van ez a jogtörténettel, egyházjoggal és a többi hasonló tárgygyal is. (Folyt, köv.) Belföld. Uj kisegítő biró a Kúrián. Mint örömmel és megelégedéssel értesülünk, lapunk kitűnő munkatársa: Ptopit György dr., a nagyváradi kir. tábla nagy képzettségű bitója kiscgitö birónak lett a Kúriára berendelve. Ritka alapos jogi tudása és rendkívüli munkaképessége bizonyáfa uj állásában is teljes mértékben érvényesülni fognak, és a Kúria benne kiváló munkaerőt nyert. Az alig 46 éves, még aránylag fiatal biró meglehetős gyors léptekkel haladt előre birói pályáján, melyre, miután 7Va évig működött Aradon, mint a város egyik legkeresettebb ügyvédje, 1893-ban még Szilágyi hitta meg. Előbb gyulai törvényszéki biro lett, azután 1898-ban a felső-vissói járásbíróság züllött visszonyai rendbeszedésére küldetett ki, mit eredményesen elvégezvén, még ugyanazon évben a táblabírói címet és jelleget kapta meg, végre 19(10. évben a nagyváradi táblához rendes biróvá lett kinevezve. Fogadja kitűnő munkatársunk uj állására való meghivatásához legőszintébb szerencsekiván atainkat. A Magyar Jogászegylet folyó hó 3-iki ülésén folytatta a polgári törvénykönyv tervezetének a kiskorúságra és a kiskorúak cselekvőképességére vonatkozó elvi kérdéseinek megvitatását. A vita iránti élénk érdeklődés mutatja, hogy a jogászegylet elhatározása, mely szerint jövendő törvénykönyvünk egész anyagán áthalad, nagy visszhangot keltett. Nagy Elek dr. a nagykorúság kérdését abból a szempontból bírálja, hogv kik között jöhessenek létre és állhassanak fenn jogi rendezés tárgyát képező visszonyok. Kimutatja, hogy a tervezet a francia és német joggal szemben haladást, ellenben a tételes magyar joggal szemben visszafejlődést mutat. Akik önmagukat fenntartják, akik házasságot kötnek, akik önálló ipart, kereskedést és gazdálkodást folytatnak, önálló háztartást alapítanak, azokat feltéllenül nagykorúaknak, vagyis olyanoknak kell tekinteni, akik magukról és ügyeikről minden tekintetben gondoskodni képesek. A kiskorúság meghosszabbításának intézményét a tervezetből törlendőnek tartja, mert a tervezet ezen intézményt oly 43 Viertlieilung. Régen a rablók és rablógyilkosokra a legborzasztóbb kínzásokkal egybekötött büntetéseket szabtak. Az úgynevezett «magdeburgi» jogban lefektetett büntető elvekkel Körmöcbánya városában is találkozunk. Egy esetben a hóhér a rablógyilkost a bitófához kötözte, a nyakától kezdve a sarkáig szíjat hasított ki a bőréből s azután felnégyelték. Ilyen elbánásban részesültek a gyermekgyilkos nők és a gyújtogatok is. A Körmöcbányán alkalmazott büntetések korunk humanistikus felfogása szerint barbár jellegűek, de a XIV—XVII. században Európaszerte alkalmazottaknál éppen nem kegyetlenebbek. Nem érdektelen, ha ezek után megemlítem, hogy a körmöcbányai bányajogszabályzat, mely valószínűleg hasonló volt a még meglevő Selmecbányáihoz — elégett, de meg van még ott a bányaszabályzatba való bevezetés (Perckwerchsgerechtikeit. Die Vorred In das geschicht der perckwerich Anno 1492). Érdekesek IV. Béla adománylevelci Vydas, Gudrony János és Pál fiai javára 12(i()., 1203. és 12ü(i-ik évből, melyeket III. Endre 1295-ben megújított. Láttam ott Nagy Lajos adományleveleit 1365-ből is. Mindezek eredetben őriztetnek. Ott olvastam Mélanchtón saját kezű levelét (Wittenberg, október 22. 1553. Euer Erbarkeit williger philippus Melanchlon). Ebben a levélben papot ajánl a városnak, bizonyos Paulus Nicus von Namslau nevü egyént. Végül valamit a városi hatóságról. Szabad királyi városainkban a polgárság által a municipialis jog alapján választott magistratus a köz- és magánélet minden ágára kiható hatáskörrel birt. Vezette a közigazgatást, törvénykezést s a pallosjogot gyakorolva élet és halál ura volt. szük alapra fekteti (a kiskorú fejletlenségére) és fenállását oly rövid időhatárhoz (három év) köti, hogy ezek az]intézmények életrevalóságát kétségessé teszik. Végül arról szól, hogy a gondnokság alá helyezés intézménye fentartandó és a gyámság alá helyezéssel együtt szabályozandó olyképpen, hogy a gyámságra szorult személyére nézve kinevezett gyám, a gyámolt vagyonával szemben mint gondnok szerepeljen, vagyis a személyt tekintve gyámnak, a vagyont tekintve ugyanazon személy gondnoknak neveztessék. Teller Miksa dr. az előadó conclusiójával hozzájárul azok véleményéhez, akik a nagykorúság korhatárát 21 évre kívánják leszállítani. Az ipar és kereskedelem fejlődése, mely pedig a törvénykönyv megalkotására kétségtelenül nagy arányokat fog ölteni, maga után fogja vonni, hogy a polgárok tekintélyes százaléka épp 21—24 év között fogja magát önállósítani. Akár fentartjuk azonban a 24 éves korhatárt, akár leszállítjuk, a 921. §. első bekezdése törlendő és csak az a kiskorú folytathasson a gyámhatóság engedélyével ipari vállalatot vagy üzletet, akit a gyámhatóság egyúttal nagykorusitásra érdemesnek tart. A 920. teljesen törlendő. Első része meg van a 924. §-ban is, második része pedig felesleges és helytelen. Felesleges, mert a fentartásukról gondoskodó kiskorúaknak életfentartásukra vonatkozó ügyleteit másik fél javára eléggé megvédi a gazdagodás intézménye. Helytelen, mert a kiskorút épp legfontosabb és leggyakrabban előforduló ügyleteinél teljesen védelem nélkül hagyja, azáltal, hogy ügyleteinek ezen kategóriáját feltétlenül érvényesnek akarja deklarálni. A tervezet ezt azzal indokolja, hogy a 920. §. "lényegileg a fennálló jognak felel mcj I Ez azonban nem áll, mert a gyámi törvény 3. §-a nem feltétlenül, hanem csak szerzeményük erejéig ad a kiskorúaknak rendelkezési jogot, a birói gyakorlat pedig még tovább menve a gyámi törvény 3. §-a ellenére is nemcsak azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a kiskorú ügylete arányban van-e keresményével, nem elégedett meg azzal sem, ha beigazolást nyert, hogy az üzlet a kiskorú életfentartására vonatkozó valamely szükségletet elégített ki, hanem igenis vizsgálta, nem élt-e vissza a kiskorú járatlanságával, hiszékenységével stb. és amennyiben ez csakugyan fenforgott, a kiskorút csak gazdagodása erejéig marasztalta. Ezen védelemtől a kiskorúak egy részét és éppen a legderekabb részét csak azért megfosztani, mert fentartásukról maguk gondoskodnak, nem szabad. A 924. í?-t előadó conclusiójával szemben változatlanul kívánja fentartani. Almási Antal dr. szerint a korhatárt a felhozott statisztikai adatok mellett is 21. évben látszik ajánlatosnak megszabni. Nálunk a gazdasági önállóságra szóló törekvést elő kell mozdítani, a hiányzó vállalkozói szellemre csak felfrissitőleg hatna, ha a mozgékonyabb ifjúságnak tágabb teret engedünk és elvégre mi nem ártott meg az összes többi európai népeknek, tán nekünk sem fog ártani. A férfiak 24 éves korhatáránál is a nőket 21. életévük elértekor feltétlenül nagykorúaknak kellene nyilvánítani. Amely nő önálló pályára vagy független helyzetbe jut, ezt a 21. életév elértével elnyerte; minek tartsuk tehát mesterségesen függő helyzetben. A nő testi, lelki és értelmi fejlődése a 20. életév A város tisztviselői voltak: a biró (judex, Richter), — a tanácsnokok (senatorcs, Rathmanne, Rathsherren) és a jegyző (Stadtsschreiber). Ezek együttvéve képezték a belső tanácsot (Innere Rath). Ennek a címe: Edle, Ehrenfeste, Namhaffte, Ehrsamme, Vorsichtige und Wohlweisc Herrn Richter und Rath. A külső tanácsot a városi képviselőtestület (communitas Gemain) képezte, élén a tribunokkal (Vormünde). A biróválasztás joga a város közönségét illette, de helyenként, ahol valamely országos főhatóság vagy hatalmas főúr székelt, ezek gyakran erőszakkal is igyekeztek befolyásolni a választást. így Körmöcbányán a kamaragrófok. A városi polgárok a hatalommal is merészen dacoltak autonómiájuk védelmében. Zsigmond király 142ó-ban kedveltjét, Reiclicl Pétert nevezte ki a bányavárosok grófjává. Ez a nürnbergi születésű Elmer Mátyást erővel Körmöcbánya birájává, később tanácsnokává akarta tenni, de négy polgár Ebncrt azzal vádolta, hogy ez Junker János volt kamaragrófnak a reá bizott pénzzel riem tudott elszámolni s igy a tisztségre érdemetlen. Ebncr ezen sértés miatt pert indított, de a hatóság őt a négy polgárnak esküvel megerősített vádja alapján elmarasztalta s ezt a «Stadtbuch»-ba irta. Ebner az alnádorhoz felebbezett s midőn magát Junkernek a nyugtájával igazolta, az alnádor az Ítéletet magába foglaló könyvet elégetésre, a négy vádlót fej- és jószágvesztésre ítélte. A városi könyvön végre is hajtották az ítéletet. Erre a szabad kir. városok vették a kezükbe az ügyet, felebbeztek a királyhoz és Zsigmond ezen kérdés miatt Kassa, Pozsony, Bártfa, Sopron, Lőcse, Eperjes, Brassó, Késmárk és még más városok követeit gyűlésre hivta össze. A városok gyűlése az alnádor ítéletét igazságtalannak s . a város jogaira sérelmesnek nyilvánította s a király fölmentette az elitélt négy körmöcbányai polgárt. I " —