A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

A JOG 19 nem adott, a becslés érvényességére befolyással nicnsen, mert a tanuk vallomásából kitűnt, hogy G. G. a bizottság elnöke, és Sz. Ö. egyik tagja Nagyváradon voltak náluk s onnan mentek a becslés színhelyére, sót maga az alperes is a döntés kihirdetésekor Nagyváradon volt; mert továbbá Sz. (). véleményének elkészítésére fél napi halasztást kért és kapott s mert végül S. G. a becslői tisztet elfogadta s a becslésben részt is vett. A peres felek között létrejött biztosítási szerződés értelmében a szakbizottsági becslés eredménye mindkét félre kötelező lévén, alperest csakis az ezen becslés által megállapított 2,119 K 40 f. kártérítés illetné meg: mivel azonban felperes az A. alatti könyvkivonatban a kárbecslő által megállapítok 2,494 K 24 f.-t irta alperes javára kárösszeg cimén, ez az összeg volt a bíróság által is elfogadandó. Nem illeti meg alperest birói szemle költségei cimén felszámított 320 K. sem, mert alperes a szerződés értelmében nem volt jogosítva, a kárnak megállapítására a szerződési feltételektől eltérő módot választani. Nem számithatja fel alperes felperessel szemben S. G. becslőjének 310 K. diját sem, mert a szakbizottsági költségek alperest terhelik, mint a szakbizottsági eljárásban vesztes felet. Alperes a kamat cimén felszámított 60 K 79 f.-re nézve egyáltalában nem adta elő, hogy őt milyen cimen illeti. Minthogy tehát alperes viszontkeresete teljesen alaptalan, a mennyiben az alperest megillető kártérítési összeget felperes már keresetében levonásba hozta: alperest viszontkeresetével el kellett utasítani. A perköltségekben alperes az 1868: LIV. t.-c. 251. S-a értelmében marasztalandó volt, mert felperes keresetének legnagyobb részében nyertes lett. Az ügyvédi dijak iránti intézkedés az 1868: LIV. t.-c. 252. §-án alapszik. A budapesti kir. ítélőtábla (11)04. április 22-én 2,430. 1'. sz. alatt) következőleg itc/t: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely által felperest 2,766 K 85 f. tökét és kamatát felülhaladó kereseti követelésével elutasította, nem érinti, felebbezett többi részét pedig helybenhagyja. Indokok : G. G. szakbizottsági elnöknek az az eljárása, hogy a biztosított terményeknek a helyszínén való megszemlélése után a felek becsbiráit arra szóllitotta fel, hogy szakvéleményeiket a következő nap déli 12 óráig hozzá a nagyváradi Rimanóczy-szállóban levő szállásán Írásban terjesszék be, nem szolgálhatott jogos okul arra, hogy alperes részéről a szakbizottsági eljárásban való további részvétel abbanhagyassék. Mert az általános biztosítási feltételek 27. §-nak az a rendelkezése, hogy a szakbizottság eljárásának a hely szinén kell történnie s hogy a szakbizottság tagjai feladatukat megszakítás nélkül tartoznak teljesíteni, megköveteli ugyan, hogy a szakbizottság tagjai a biztosított terményeket a jégkár iránti véleményük megalkotása végett a helyszínén táblánként megszemléljék és hogy a megkezdett eljárásnak teljesítését indokolatlan halasztás által félbe ne szakítsák, azt azonban nem akadályozza, hogy amennyiben a fennforgó körülmények indokolttá teszik, a becsbiráknak véleményük írásbeli előterjesztésére fél napi határidő engedélyeztessék s hogy a becsbirák véleményének előterjesztése és az elnöki döntés ne a helyszínén, hanem más alkalmas helyen végeztessék. Már pedig a fennforgó esetben, annak tekintetbe vételével, hogy a szakbizottság tagjai reggeltől estig a biztosított termények táblánkénti megszemlélésével voltak elfoglalva, hogy a felperes becsbirája véleményének írásba foglalására halasztást kívánt s hogy a felperes becsbirája és a szakbizottság elnöke a helyszínéhez közel cső Nagyváradon voltak, szálláson, kellő indokok forogtak fenn arra nézve, hogy a becsbirói vélemények előterjesztése és az elnöki döntés a helyszíni szemle befejezését követő nap déli 12 órájára halasztassék el és hogy a szakbizottsági eljárás Nagyváradon fejeztessék be. A dolog ily állásában alperes ki a 13'/. alatti közjegyzői tanúsítvány szerint hozzájárult ahhoz, hogy becsbirája a helyszíni szemle befejezése után a további szakbizottsági eljárásban részt ne vegyen és véleményét ne terjessze elő, maga hiúsítván meg a szakbizottsági eljárás szabályszerű lefolyását és befejezését, ugy tekintendő, mintha a felperes kárbecslőjének becsüjével szemben a szakbizottsági eljárást nem is kérte volna, amiből pedig az általános biztosítási feltételek 25. §-nak rendelkezésénél fogva önként következik, hogy alperes a felperes kárbecslője által megállapított és a felperes által el is fogadott 2,494 K. 24 f.-néJ nagyobb kárösszeget nem követelhet s hogy a kieszközölt előleges birói szemle eredménye figyelembe nem vehető. E szerint nem lehet ugyan elfogadni az első bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a szakbizottság két tagja által a harmadik tag részvétele nélkül tovább folytatott szakbizottsági eljárás eredménye mindkét félre nézve kötelező erővel bir és hogy alperes a szakbizottsági elnök döntése alapján tartozik a szakbizottsági eljárás költségét viselni, mert az általános biztosítási feltételektől eltérő módon, tehát szabálytalanul lefolytatott szakbizottsági eljárásnak eredménye a felek hozzájárulása nélkül kötelező erővel semmi irányban sem bírhat; minthogy azonban a kárösszeg megállapításánál az első bíróság is a felperes kárbecslő becslését vette irányadóul; minthogy alperes a szakbizottsági eljárás költségét már azért köteles viselni, mert ő kérte a szakbizottsági eljárást és annak szabályszerű lefolytatása az ő részéről felmerült hiba következtében vált lehetetlenné; végül minthogy G. G. és Sz. (>. tanuk vallomásaival bizonyítva van, hogy a szakbizottsági eljárás által 640 K. költség merült fel, alperes pedig nem is kívánta vitássá tenni, hogy ezt az összeget a felperes kifizette: a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének neheztelt részét helybenhagyandónak találta, egyrészt az itt kifejtett, másrészt az elsőbiróság ítéletében vonatkozóan felhozott, s a fentiek által nem érintett egyéb indokok alapján és azért, mert alperes nem is állította, hogy az ő címére megküldött biztosítási kötvényt testvére és társa, V. E., felhatalmazás nélkül vette át, ennek az az eljárása tehát, hogy alperessel nem közölte a megérkezett biztosítási kötvényt, nem menti alperesnek azt a mulasztását, hogy a kötvény megküldése után az abban tett felszámítás ellen fel nem szólalt és nem változtat e mulasztásnak azon a jogkövetkezményén, hogy alperes most már nem kifogásolhatja a kötvényben felszámított illeték, bélyegilleték és váltó-tételeket. A m. kir. Kúria (1905. dec. 15-én 1,000 sz. alatt következőleg itélt: A másodbiróság ítélete felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. j: Tény az, hogy vádlott, ki jogerős ítélet alapján pénzV> büntetést fizetett be, ujraíelvétel folytán jogerős Ítélettel felmentetett ; hogy tehát a kártalanítási igény érványesitésének a B. P 578. §-ának 1-ső pontjában meghatározott feltétele a jelen esetben fennforog. Minthogy továbbá a B. P. 579. £-ában felsorolt kizáró okok egyike sem forog fenn : a kártalanítás iránti igénynek helyt adni és az összes iratokat a B. P. 587. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően az igazságügyi ministerhez áttenni kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi december 14-én J ,02H 1905 B. sz. a.) I. Mártonná szül. 1. Sári nagycégi lakos elleni becsületsértés vétsége elleni ügyében következő végzést hozott: A kártalanítás iránti kérvénynek hely adatik és az összes iratok a folyamodó által lefizetett ]<l() kor. kiutalványozása végett az igazságügyi miniszter úrhoz áttétetik. Indokok: B. L-né szül. M. K. nagycégi lakosnak azon feljelentése folytán, hogy I. M.-né szül. I. S. őt 1901. évi szept hó 14-én többek jelenlétében detolvajozta, I. M.-né ellen a mócsi kir. jbiróság előtt a bűnvádi eljárás a btk. 261. >}-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt megindittatván, a következő tényállás állapíttatott meg. Sz. K. leányát. L-t az emiitett napon pálinkáért küldvén 1. M.-hoz, ez észrevette, hogy B. I.-nének az anyja átul az utcáról üzletébe behívott T. I. innen vitt haza pálinkát. I. M.-né ennek következtében elmenvén S. M. házához, az itt csakhamar megjelent B. l.-néval a pálinka kiszolgáltatása miatt szóváltást kezdett. Ennek folyamán I. M.-né S. M. és ennek fia S. I. vallomása szerint azt mondotta B. I.-nénak, hogy ő fizeti a nagy bért és mégis ők dugva árulják a pálinkát és őt megkárosítják és hogy B. I.-nénak az anyja tolvajsággal él. Elienben S. I. és B. L-né magánvádló vallomása szerint vádlott a nyilatkozatot akként tette, hogy tolvajsággal élnek ; s maga vádlott is beismerte, hogy a kérdéses nyilatkozatot általánosságban tette ugyan, azt azonban nem B. I.-néra, hanem ennek az anyjára vonatkoztatta. Habár vádlottnak ezt a védekezését az esetnél jelenvolt összes tanuk, névszerint S. M., S. I. és S. I. is megerősítették, mennyiben egybehangzóan azt vallották, hogy Sz. M.-né B. L-né által a kérdéses nyilatkozat miatt kérdőre vonatván, kijelentette, hogy neki B. I.-vel nincs semmi baja, hanem annak az anyjával, a mócsi kir. jbiróság mégis megállapítottnak vette, mikép vádlott a kérdéses nyilatkozatot B. I.-néra vonatkoztatta és 1901. évi november hó 4-én 1901. B. 918/3 sz. a. hozott ítéletével I. M.-nét a B. L-né irányában elkövetett, a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt behajthatatlanság esetén tíz (10) napi fogházra átváltoztatandó egyszáz korona pénzbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet vádlott a bűnösség megállapítása miatt felebbeztc és a felebbezés írásbeli indokolásában a védekezésére felhozott állítás bizonyítása céljából [uj tanukra kivatkozott. A kolozsvári kir. törvényszék azonban a bizonyítás mellőzesével megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 1902. évi február hó 21-én 12,460 sz. a. hozott jogerős másodfokú ítéletével a kir. jbiróság ítéletét helyben hagyta, minek következtében a kiszabott 100 kor. pénzbüntetés I. M.-nétól behajtatott. Az ekkép befejezett bűnügy 1. M.-né kérelmére újra felvétetvén, az általa uj tanukként megnevezett özv. H. M.-né szűr. M. M., M. P. és M. Cs.-né egybehangzóan igazolták a vádlott részéről a kérdéses alkalommal B. I.-néval szemben tett azt a nyilatkozatot, mely szerint neki azzal nincs semmi baja, hanem csak az öreg asszonvnyal. Ennek dacára a mócsi kir. jbiróság 1903. évi március hó 26-án 1902. B. 1,369/3. alatt hozott ujabb ítéletével az alapügyben hozott Ítéleteket hatályukban fentartotta, a kolozsvári kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság azonban a vádlott felebbezésére 1903. évi július hó 3-án 7,714. sz. a. kelt jogerős ítéletével a kir. jbiróság ítéletét megváltoztatta, az alapügyben hozott ítéleteket hatályon kivül helyezte és vádlottat a vád alól a B. P. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette azért, mert megállapítottnak vette, hogy vádlott a meggyalázó kifejezést nem B. L-né magánvádlóra, hanem ennek anyjára vonatkozóan használta. I. M.-né ezek után 1903. évi november hó 13-án 12,898. sz. a. beadott kérvényében a B. P. 578. S-a alapján kártalanítást kér, az általa befizetett 100 kor. pénzbüntetésnek visszafizetését szorgalmazván. A fentebbiek szerint tény az, hogy I. M.-né ki jogerős ítélet alapján pénzbüntetést fizetett be, ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel felmentetett, hogy tehát a kártalanítási igénv érvényesítésének a B. P