A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

L8 A J OG volna. Az a kérdés pedig, hogy az igazolási kérelem az elmulasztott határidőtől, illetve attól számitva, amikor a mulasztás a félnek tudomására jutott, törvényes időben adatott-e be? az igazolási kérelem érdemi elintézésére tartozik, mely csak az 1881. évi LIX. t.-c. 64. igában előirt tárgyalás utján dönthető el. (A m. ldr. Kúria felülvizsg. tanácsa l!)0ó. cvi december hó 28. H. 43/1905. sz.) Felperes keresetét gyermektartás iránt inditván meg, ebben a perben csupán az döntendö el, hogy jár-e felperesnek alperestől tartásdíj vagy sem. Ez a kérdés pedig elbírálható annélkül, hogy a jelen pert törvényszerűit más hatósági eljárásnak kellene megelőznie, mivel az, hogy az a gyermek, kinek tartásdijáról van a szó, törvénytelen származásúnak ki legyen mondva, csak az ügy érdemi elbírálására lehet befolyással, de a tartás iránti per létrejöttét akadályozó körülménynek nem tekinthető ; következésképpen a S. E. 27. tj-ának 1. pontja alá eső pergátló kifogás esete fenn nem forog. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1805. cvi december hó 23. I. H. 36/polg. l'KDö. sz.) A felperes betegsége egymagában még ha az huzamosabb idő óta tart is, nem fogadható el alapos ok gyanánt arra, hogy alperes a felperessel az életközösséget megszüntesse. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa IDUó. évi december hó 23. I. G. 353/polg, 19i.'5. sz.) Olyan szerződési megállapodásnál, amelynél a készpénzbeli tartozás megfizetése kamat kötelezése nélkül az adós tehetősége szerint igértetett, a teljesítési idő a bíró által határoztatik meg, és az adós a tőketartozás megfizetése körül nem esik késedelembe addig, mig a biró a teljesítési időt meg nem határozza. Ebből jogszerüleg következik, hogy a kereset beadása előtti időre ilyen tartozás után késedelmi kamatról még akkor sem lehet szó, ha a perben az volna megállapítható, hogy az adósnak tehetősége mar korábban beállott. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. december hó 22. I. G. 350 1905. sz.) Felperesnek, ha alperes magaviselete lehetetlenné nem tenné az együttélést, a közös háztartásban joga volna alperes összes jövedelmét alperessel együtt élvezni, az tehát, hogy alperes jövedelmei azóta emelkedtek, mióta peres felek külön élnek, felperest a tartásdíj felemelésének jogától meg nem fosztja, mert a házassági jogviszony peres felek között azóta is folyton fennáll, és hogy az életközösség helyre nem állhatott, annak alperes magaviselete az oka. A házassági törvény 51. S-a a házasság végleges felbontása esetében járó tartásdíj megítélésére vonatkozik, de az abban felsorolt rendelkezések nem irányadók a házasság törvényes fennállása idejében jaró ideiglenes tartásdíjra nézve, mely a felek társadalmi és vagyoni viszonyaira tekintettel állapítandó meg. A tartásdíj felemelésére vagy fel nem emelésére nézve döntő befolyással bír az, hogy felperes mily összeget örökölt, vagy örökölhetett volna. <A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. december hó 7. I. <j. 21*9 1905. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A szakbizottsági elnöknek az az eljárása, hogy a biztosított terményeknek a helyszínén való megszemlélése után a felek becsbiráit arra szóllitotta fel. hogy szakvéleményeiket a következő nap déli 12 órájáig hozzá a szállásán írásban terjesszék be nem szolgálhatott jogos okul arra, hogy alperes részéről a szakbizottsági eljárásban való további részvétel abbahagyassék ; mert az általános biztosítási feltételeknek az a rendelkezése, hogy a szakbizottság eljárásának a helyszínen kell történnie, s hogy a szakbizottság tagjai feladatukat megszakítás nélkül tartoznak teljesíteni, megköveteli ugyan, hogy a szakbizottság tagjai a biztosított terményeket a jégkár iránti véleményük megalkotása végett a helyszínén táblánként megszemléljék és hogy a megkezdett eljárásnak teljesítését indokolatlan halasztás által félbe ne szakítsák, azt azonban nem akadályozza, hogy amennyiben a fennforgó körülmények indokolttá teszik, a becsbiráknak véleményük írásbeli előterjesztésére fél napi határidő engedélyeztessék, s hogy a becsbirák véleményének előterjesztése és az elnöki döntés né a helyszinén, hanem más alkalmas helyen végeztessék. Alperes, ki hozzájárult ahhoz, hogy becsbirája a helyszíni szemle befejezése után, a további szakbizottsági eljárásban részt ne vegyen és véleményét ne terjessze elő, maga hiúsítván meg a szakbizottsági eljárás szabályszerű lefolytatását és befejezését, ugy tekintendő, mintha a felperes kárbecslőjének becsüjével széniben a szakbizottsági eljárást nem is kérte volna, amiből pedig az általános biztosítási feltételek rendelkezésénél fogva önként következik, hogy alperes a felperes kárbecslője által megállapított és a felperes által el is fogadott nagyobb kárösszeget nem követelheti s hogy a kieszközölt előleges biroi szemle eredménye figyelembe nem vehető. A budapesti kir. törvényszék (1902. okt. 9. 13,877. I' sz. alatt) előbb dr. R. V. utóbb dr. K. B. ügyvéd által képviselt Hazai általános biztosító részvénytáraság felperesnek, előbb dr. R. G., utóbb dr. B. R, majd dr. V. Ö, ügyvéd által képviselt V. Gy. alperes ellen 3,124 K. 82 f. töke és jár. iránti ügyében, következőleg itétt: Alperes köteles 2,766 korona 85 fillér tőkét, ennek 1889. évi november hó J-tol járó ő"'„-os kamatait és 500 korona perköltséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás mellett megfizetni. A kir. törvényszék felperest keresetének többi részével, alperest pedig viszontkeresetévcl elutasítja. J'ndokok : Felperes keresetet indított alperes ellen 3,124 K 82 f. és jár. iránt, azt állítván, hogy alperes biztosítási dijak tejében 4,979 K 00 fillérrel, szakbizottsági költségek fejében 040 koronával, összesen 5,619 K no fillérrel adós, ellenben alperes kártérítési követelése 2,494 kor. 24 fillért tesz ki, igy alperes a követelés levonása után még 3,124 K 82 f-rel adós. Alperes elismerte, hogv biztosítási dij címén 4,012 K 36 f-rel adós; ellenben állította' hogy felperes a bírói szemle cimén 320 K-val, alperes szakbecsüsének uija cimén 300 K-val, kártérítés címén 12,100 K. 50 f.-rel, kamat fejében 60 K -0 f-rel, összesen 12,78"! K 29 f.-rel adós, melyből levonván az elismert 4.542 K 80 f.-t, a fennmaradó 8,244 K 43 f. erejéig felperes ellen viszontkeresetet támasztott. Felperesnek a viszontkereset tekintetében előterjesztett hatásköri kifogását mellőzni s a viszontkeresetet érdemileg elbírálni kellett, mert alperes viszonkövetelése a felperesi keresettel azonos jogalapból származik. A per adatai szerint ugyanis nem vitás, hogy alperes kérte a szakbizottsági becslést; a biztosítási kötvény feltételei értelmében pedig a szakbizottsági becslés költségeit a bizottság elnöke állapítja meg azon fél terhére, aki által ajánlott, illetőleg követelt összeg a szakbizottság által megállapított összegtől távolabb esik. Minthogy pedig a szakbizottság elnöke a költségeket 640 koronában állapította meg s minthogy nem v;tás, hogy az alperes által követelt kártérítési összeg a szakbizottság által megállapított összegtől távolabb esik, mint a feperes által megajánlott összeg, ennélfogva ezen költségek a biztosítási szerződésből kifolyólag alperest terhelik. Minthogy alperes biztositási dij és járulékai cimén, valamint a szakbizottsági becslés költségei cimén 5,261 K. 09 f.-rel adósa felperesnek s ezt megfizetni köteles, mely összegből azonban felperes kártérítés cimén 2.494 K 24 t -t alperes javára leszámít, a fennmaradó 2,766 K 85 f.-nek és külön nem kifogásolt kamatának megfizetésére alperest kötelezni kellett. Ellenben alperes kifogása folytán elutasítandó volt felperes keresetének 357 K 07 f.-t kitevő, többletével. S ekként alperes az 1881 LIX t.-c. 8. >?-a értelmében viszontkeresettél élni fogositva van s az a viszontkereset az 1868 : LIV : t.-c. 77. S-a értelmében a ÍQÜggyel együttesen bírálandó el és pedig a főügy elbírálására illetékes bíróság által. Krdcmben pedig alperest 2,766 kor. 85 f. tőke és kamatainak megfizetésére kötelezni, azonban felperest keresetének ezt meghaladó részével, alperest pedig viszontkeresetével elutasítani kellett, l'gyanis a felperes által hivatkozott, alperes által pedig becsatolt eredeti biztositási kötvényből, mint közös okiratból, valamint a 4' . alatti levélből megállapittatott, hogy a biztositási dij 10% engedmény levonásával, — 4,436 K 70 f.-ben köttetett ki; s hogy alperes e mellett köteles 1 4" „ kezelési költséget, ami helyes számítás szerint 106 K 16 f.-t tesz ki, 0 korona illetéket, l"i/2 % bélyegköltséget, ami 4 568 K. 86 f. után 68 korona 23 fillért tesz ki és 4 K váltódijat is fizetni. Alperest tehát biztosítási dij és járulékai cimén összesen 4,621 korona 09 f. terheli, l'gyancsak alperes adós a szakbizottság eljárásköltségei cimén felszámított 640 koronának egy részével és pedig 246 korona 49 f.rel azért, mert a V., alatti (258 lap) eredeti, 4' . alatt másolatban csatolt, alperes által a biztositási kötvénynyel egyidejűleg kézhez vett levél értelmében a 6%-on felüli ujabb 5" „ kedvezményhez alperesnek joga van, mert az a biztositási'ügynök, aki a biztosítóintézet által fel van hatalmazva a biztositási szerződés megkötésére, az a szerződés feltételének megállapítására, tehát ilynemű kedvezmények magadására szintén feljogosítottnak tekintendő. A keresetnek 106 korona 18 f.-t kitevő részével elutasítandó volt felperes azért, mert a biztositási kötvény értelmében alperes kezelési költség cimén a biztosított összegnek 141.550 K-nak •"• ,'• ,,-ét köteles fizetni ami 100 korona 10 f.-t tesz ki. A kezelési költségeknek 3/4%>-bei történt megállapítása mellett a jelzett címen 212 K. 34 f. csakis téves számolási müvelet folytán állíttatott a számadásba ; ezen tévedésből azonban feperesre jog nem háramlik s igy alperes ezen 106 K 18 f.-rel nem tartozik, l'gyancsak nem terhelhető alperes 5 K 31 f-rel, mert a fentebb megjelölt levonások folytán a l^/o-ps bélyegilleték 5 K. 31 f.-rel csökkent s igy felperes keresetének ezen részével is elutasítandó volt. Alperes pedig elutasítandó volt viszontkeresetével. Alpereses ugyanis azt vitatta, hogy a biztositási kötvényben kitüntetett 6 K jutalék 4 K váltódíj és a l1 j"',, bélyegilleték vele szemben fel nem számítható. Ezen állítása azonban a D. és E. alatt becsatolt eredeti ajánlattal meg van cáfolva, mert ebben alperes kötelezte magát a biztositási kötvényben kimutatandó dijak és illetékek fizetésére. Alperes kártérítés cimén 12,loií K 50 f.-t vett követelésbe s ezt adta elő, hogy a szenvedett jégkár az előleges birói szemle által ebben az összegben állapíttatott meg. Azonban az előleges birói szemle eredménye a kár megállapításánál nem volt irányadónak tekinthető, mert peres felek a kereskedelmi törvény 472. §-a szerint jogosítva voltak a kárbecslés módját előre megállapítani. Ez a XXV. naplószám alatt fekvő biztositási kötvény szerint meg is történt. A peres felek közli jogviszony elbírálásánál irányadó biztositási szerződés feltételei értelmében ugyanis a kár megállapítása a biztosító társaság állal kiküldött becslő által történik. Ha azonban a károsult ezen becslés eredményében meg nem nyugszik, jogosítva van a szakbizottsági becslést kérni, mely becslés eredménye mindkét félre kötelező. A H. alatti becslőjegyzőkönyvből kitűnik, hogy alperes maga választotta a szakbizottsági becslést. A szakbizottsági becslés" ellen alperes részéről felhozott kifogások pedig nem voltak figyelembe vehetők. A tanuk vallomásából ugyanis kitűnt, hogy ezen bizottság tagjai és elnöke érdektelenek és gazdálkodással foglalkozó, tehát szakértőknek tekintendő egyének voltak. Azon körülmény pedig, hogy ezen bizottság elnöke, döntését nem a becslés színhelyén, hanem Nagyváradon hirdette ki s hogy S. G., a bizottságnak alperes által kijelölt tagja, az elnököt Nagyváradra nem követte, vélcménvt